III.
III.
Visszatérve már most történetünk fonalára, megállapíthatjuk, hogy az adományosok a csere útján szerzett birtokokat a maguk teljességében nem tudták soká megtartani, mivel Máté és fiai Gergely, János, Mihály és Pál, továbbá Pető fia; András fiával, Mátyással s leányával Annával már 1398. évi május hó 18-án a pozsonyi káptalan előtt nadasdi birtokrészüket 600 magyar aranyforinton Bazini Sebős fia Miklós fiának, György grófnak adják el. Az új tulajdonos a vásárolt birtokba még június hó folyamán tényleg be is iktattatott.*
Tartalmi átírása O. Ltár, D. L. 12,037, régebben N. R. A. f. 331, nr. 14 jelz. alatt.
Máté és unokatestvére Pető fia András sem voltak mentesek koruk jellegzetes hibájától, a hatalmaskodástól. Mikor ugyanis sárosfalvi birtokukat elhatárolták, a szomszéd birtokosok, az óbudai apácák új falusi birtokából is csatoltak birtokukhoz szántóföldeket, réteket, erdőket s egyéb tartozékokat. Ezért az apácák őket 1402-ben a birtokuknak Újfalu felőli elhatárolása miatt tilalmazzák.*
A pozsonyi káptalan vonatkozó, 1402 okt. 4-én kelt bizonyságlevele: O. Ltár, D. L. 8750, régebben Mon. Poson. f. 23, nr. 6.
De egyéb, ennél nagyobb kellemetlenségük is akadt! Zsigmond király mint látszik a felajánlott 16birtokcserét, melyben a cserebirtok kiválasztását illetőleg Bazini György grófnak szabad kezet hagyott volt, megbánta s szerette volna Sárosfalvát visszafoglalni. Ezért Mátét és unokatestvérét Bittó (Bythow, a Bittó név archaicus alakjának másodizbeni felmerülése!),* Andrást 1409-ben felhívta, hogy az országbíró előtt birtoklásuk jogcímét igazolják. A felhívásnak eleget teendő, Máté a Szt. Mártonban tartozkodó Rozgonyi Simon országbíró előtt megjelenve unokatestvére András névében is előadta, hogy Sárosfalvát említett unokatestvérével jog szerint bírja s ennek igazolására felmutatta a pozsonyi káptalan 1397. évi jún. 15-én kelt beiktató levelét s felemlítette, hogy mikor a király tőlök Királyfalvát elvette s azt elfoglalta, a foglaláshoz kiküldött Stibor, erdélyi vajda a Királyfalvára vonatkozó adomány- és beiktató- úgyszintén megerősítő és egyéb leveleket tőlük elszedte, amit az országbíró előtt a jelenlevő Stibor is megerősített. Az országbíró ezek után az országnagyokkal olyképpen ítélt, hogy az oklevelekből nyilvánvaló, miszerint Máté és unokatestvére Sárosfalvát cserébe kapta Királyfalváért s mivel a tárgyalás során az is beigazolást nyert, hogy Stibor a királyfalvi birtokra vonatkozó leveleket a birtok elfoglalásakor elvette, a sárosfalvi birtokot Máté és András valamint örököseik mindaddig bírhassák, míg Stibor a tőlük elszedett leveleket nekik ki nem szolgáltatja.*
Elsőízben 1400 aug. 26-án kelt gracialisban, 1401 jan. 21-iki átírása a csal. ltárban.
Az 1409. évi ápr. hó 27-én Budáról keltezett itéletlevél a csal. ltárban.
Az országbíró ítéletével a királlyal szemben a birtokpert megnyerték, nagyobb biztonság okából azonban a cserebirtokra s a pozsonyi káptalannak ezen birtokba való iktatására vonatkozó privilegialis levelet 1412-ben a királlyal megerősíttetik.*
Ennek kelte jul 4-ike, átirása Lipót már említett 1602 jan 31-iki priviliegalisában, csal. ltár.
Máté testvére Királyfalvi Kis László mester a réthei birtok mellett fekvő Mikeháza nevű rétjét a Pálosok máriavölgyi kolostorára hagyta volt végrendeletileg. Ezt a birtokrészt Máté s unokatestvére mint látszik, szerették volna visszaszerezni. Ezért 1415-ben az említett kolostor Miklós nevű perjelével haszonbérszerződést kötöttek, mely szerint a kolostor a rétet nyolc font új denárért nekik használatra átengedi oly hozzáadással, hogy amennyiben a rétet vissza akarnák váltani, vételár fejében tartoznak a végrendelet szerint 100 magyar aranyforintot letenni.*
A pozsonyi káptalan 1415. évi február hó 8-áról kelt felvalló, levele a csal. ltárban, Réte újabb időben is létezik, Királyfától É-ra, Szempcztől ÉK-re.
Mátéval még 1425. évi január elején is találkozunk, mikor Gergely fia nemcsak a saját és testvérei, hanem atyja nevében is nyugtatja Bittó András fiait Mátyást (akit az oklevél helytelenül Máténak mond) és Imrét azon 38 kis font lefizetéséről, melyet atyja Máté az unokatestvérének Andrásnak kölcsön adott volt.*
Az imént említett káptalan 1425 január hó 7-én kelt felvalló levele a csal. ltárban.
Máté hat fiút – Gergelyt, Jánost, Mihályt, Pált, Jakabot és Zsigmondot – hagyott maga után. Az első négy fiú legelőször 1398-ban szerepel atyjukkal a fenntebb említett nadasdi birtok eladásánál, mely szerepléssel János és Pál az események színpadáról el is tünnek. A másik négy testvér osztályos atyjok fiával, György fia Bittó Miklóssal 1421-ben azon érdemek fejében, melyeket Mihály testvérök a prágai tábornak a husziták támadásai ellen való kivédésében s a tábor megtartásában kifejtett, adományul kapják a nyitravármegyei Sárosfalva máskép Rohó nevű és a pozsonyvármegyei Várfölderéthe birtokokat, melyeket elődeik már régtől fogva háborítatlanul birtak, melyekbe az új adományosok a nyitrai és pozsonyi káptalanok által ellentmondás nélkül tényleg be is iktattattak.*
A Várfölderéthére vonatkozó kir. beiktató parancs Pozsonyban 1421 szept. 23-án kelt, ered. a pozs. kápt. hit. h. ltárában C. 6, f. 13, nr. 15 jelz. alatt. A beiktatás napja ugyanez évi nov 27, a beiktató levél kelte dec. 12. A nyitrai káptalanhoz küldött beiktató parancs ugyanazon helyen s napon kelt. A beiktatás Rohóba okt. 31-én történt, a káptal. beiktató levél pedig nov, 14-én kelt. Az adománylevelet, a nyitrai beiktató parancsot, a két káptal. iktató levelet egy 1430. évi febr. hó elején kelt átírásban a csal. ltár egy XVIII. századi rossz másolatából ismerjük, mely az idevonatkozó összes leveleket egybefoglalva tartalmazza. Ennek eredetije néh. Bittó Ernő örököseinél, kiktől az többszöri sürgetés után még lemásolásra sem bocsáttatott rendelkezésünkre. Roho nyitravármegyei községre csak 1475-től rendelkezünk adatokkal, Tagányi gyüjt. M. Nemz. Múz. Valószinűleg azonos az újabbkori Szenic közelében fekvő Rohov-val. Várfölderéthe alatt a pozsonyi várföldekhez tartozó Réte vagy határának egy része értendő. Réte újabb időben is fenn áll, Királyfalvától É,-ra, Szempctől É.-K.-re.
17Ez a Mihály és testvérei Jakab és Zsigmond egyébként még a pozsonyvármegyei Sárosfalván is birtokosok voltak, mert 1435-ben, mikor a pozsonyi káptalan Bazini és Szentgyörgyi Péter gróf özvegyének Hedvignek és fiainak: Imre, László és Istvánnak tulajdonát képező nagyléghi birtok határait megjárta, a szomszédosok között mindhárman mint sárosfalvi birtokosok voltak jelen.* Jakab és Gergely utolsó szereplése 1438-ra esik, mikor őket Albert király királyi emberül jelöli, egyszerűen Sárosfalvaiaknak nevezve őket a Bittó név nélkül.*
M. Nemz. Múz., Kisfaludy-csal. ifj. ágának ltára, a pozsonyi káptalan 1435 júl 9-iki jelentésének XVI. századi másolata.
Mindkét kir. parancs Budán kelt 1438. évi szept. hó 15-én, ered. a gr. Forgách-családnak a M. Nemz. Múzeumba régebben letett levéltárában.
Mihálynak Ilona nevű nejétől négy fia volt: István, György, Benedek és Péter, akik 1450-ben özvegy anyjokkal és unokatestvéreikkel, Zsigmond fiai: Miklós és Györggyel s ezek özvegy anyjával Anasztáziával Sárosfalvi Bittó Mátyus (így!) útján nyugtatják Pókateleki Ferencet a sárosfalvi birtokra vonatkozó levelek visszaadásáról.* Zsigmondnak imént említett Anasztázia nejétől származó két fiáról egyebet nem is tudunk, azonban volt neki még egy leánya is, Borbála. Ennek férje Réthei István; kivel 1463-ban valamely zálogbirtokba iktatják be a pozsonyvármegyei Réthén.* Egy évvel utóbb pedig új adomány címén adományul kapja az ugyanebben a vármegyében fekvő Hodi birtokot.*
A pozsonyi káptalan erre vonatkozó felvalló levelének kelte 1450 júl. 16., M. Nemz. Múz., Kisfaludy-család ifj. ágának ltára.
A királyi parancs Budán 1463. évi febr. 6-án kelt, a beiktatás febr. 26-án történt. Szabó László Gömörvármegyei szbiró és Piacsek József esküdt által Pálfalun 1733 febr. 25-én hitelesített másolata M. T. Akad. ktár, Lad. 68, fogás 43.
Héderv. Oklt. I. 304. 1., ered. hédervári ltár f. 99, nr. 1. A Héderv. oklt. közlése szerint Sárosfalva névből csak ennyi olvasható: Z .. osfalva, mivel Pozsonyvármegyében egyéb Z-vel kezdődő oly helynév, mely az «os» szótag mellett «falva»-val végződnék, ez időben nincs, nem lehet kétség az iránt, hogy ez csak «Zarosfalva».
Ezzel meg is szűnnek ismereteink a Nadasdi vagy többször Rohóinak is nevezett Pál leszármazóiról.
Ami a Mihály és testvéreivel 1421-ben megadományozott György fia Bittó Miklóst illeti, leszögezhetjük, hogy róla a fenti tényen és azon felül, hogy 1430-ban a jelzett adományt adományos társaival együtt egy levélbe foglalva Zsigmond királlyal privilegiális alakban kiadatta,* semmit sem tudunk.
XVIII. század rossz másolata a csal. ltárban.
Domokos másik fia:
2. Rohói Pető. Csak neve maradt fenn.
Fia: Rohói András, aki először használja a Bittó (Bythow) nevet. Vele már 1388-ban találkoztunk, midőn Kis László mesterrel együtt a királyfalvi birtokot adományul kapta, melyért utóbb 1397-ben cserekép Sárosfalvát s Nadasdot veszik birtokba, 1394-ben pedig Kis László mester egy bári birtokrésszel kárpótolja elidegenített birtokáért.
A XIV. század fordulóján valamely súlyosabb beszámítás alá eső hatalmaskodást vagy kihágást követett el. Ebből kifolyólag ellene eljárás indult s végezetül proscribáltatott. Az 1399. év vége felé ugyanis Pelsőczi Bebek Detre nádor a pozsonyvármegyei hatóságoknak meghagyta, hogy András nejét Erzsébetet, Péter és Mátyás nevű fiait s Borbála leányát birtokaikban, egyéb vagyontárgyaikban és személyökben férjének illetve atyjoknak kihágásaiért, amelyek miatt az számkivettetett s a gonosztevők lajstromába felvétetett, ne háborgassák.* Azonban mint látszik, valamikép mégis tisztázhatta magát, mivel a következő év közepe táján a király már megkegyelmezett neki, meghagyván egyúttal úgy a nádor- s országbírónak, mint Pozsonyvármegye hatóságainak, hogy őt bíróságon kívül sem birtokaiban sem személyében ne háborgassák.*
A nádor Pozsonyban 1399 nov. 16-án kelt parancsa Pozsony vármegyéhez a csal. ltárban.
Zsigmond király Moglicban (Morva orsz. ) 1400 aug. 26-án kelt parancsának átírása a pozsonyi kápt. 1401 jan: 21-én kelt kiadványában a csal. ltárban. Ebben a királyi parancsban neveztetik András atyja Bittónak (Bitho, Pethew helyett).
Unokatestvérével Mátéval együtt az újfalusi apácák 1402-ben őt is tilalmazták. Ettől fogva jó hosszú időre eltűnik előlünk, hogy 1415-ben röviddel halála előtt találkozzunk újból vele. Ez évben, mint fentebb említettük, bérbe veszi a máriavölgyi kolostortól a mikeházai rétet.* U. ez év március hó elsején nejével Erzsébettel és 18Mátyás fiával a pozsonyi káptalan előtt úgy az egyházi, mint a világi forumok előtt folytatott és folytatandó pereikben ügyvédeket vallott.* Ezen szereplése után igen rövid idő mulva elhalhatott, mivel Ágota leánya már ez évi május hó 21-én a pozsonyi káptalan előtt Mátyás, Imre és Erazmus fitestvéreit az atyja sárosfalvi és másutt fekvő részbirtokaiból neki járó leánynegyed kifizetéséről nyugtatta.* Ez alkalommal Andrásnak sem Anna, sem pedig Borbála leányáról említés téve nincs, így jó okkal feltehetjük, hogy azok már korábban, még atyjok életében elhaltak.
A pozsonyi kápt. felvalló levele a csal. ltárban.
U. itt.
U. itt, az oklevelekben ez a Mátyás hol ezen néven, hol pedig mint Mátyus szerepel.
András neje Orros Erzsébet, akivel a már említett 1399. és 1415. évi szereplésén kívül csak egyszer találkozunk és pedig 1414-ben, midőn a király parancsából a pozsonyi káptalannak kellett volna őt és unokaöccsét Szentandrási Miklóst, a Péter fiát, az őket vétel címén megillető bári birtok felébe beiktatni, ennek a beiktatásnak azonban Ponya János és Bári Sanka Domokos fia Pál ellentmondottak.* Mint végződött ez az ügy, további adatok hiján megmondani nem tudjuk. Utóbb bekövetkezett események azt látszanak igazolni, hogy a beiktatás később mégis megtörtént.
Zsigmond király Esztergomban 1414. évi szept. 25-én kelt beiktató parancsa a pozsonyi kápt. magán ltárában C. C. f. 10, nr. 113 jelz. alatt.
