IX. Péter vonala.
IX. Péter vonala.
Péter, Vajka érseki szék alispánjának, Pálnak egyetlen fitestvére, öccse volt. Emlékezetül csak annyi maradt róla fenn, hogy Vajka érseki széknél esküdti és szolgabírói szolgálatot teljesített.*
M. Nemz. Múz., a gr. Forgách-család ghymesi ágának ltára 1701 márc. 8. Vajka érs. szék közgyűl. jkve.
Mint bátyja Pál, azonképpen ő is részesült több ízben érseki birtokadományban. Így Kollonics Lipót érsek 1702 június elsején Bécs–Mailbergben kelt adománylevelével a többeknek adományozott Eöss nevezetű keszölcési érseki nemesi kuria egy negyed részét kapta új adomány címén.
40Az érseki adománylevél felemlíti, hogy ezeket a jószágrészeket az adományosok már korábban is békében bírták s hogy ezekre vonatkozólag a birtoklás jogcímét az érseki törvényszék felhívása következtében igazolták, felmutatván András király adománylevelét.*
Er. a csal. ltárban; András kir. adománylevele alatt nyilván III. Andrásnak már említett 1296. évi oklevele értendő, mellyel Csont fiainak megengedte, hogy birtokuk megtartása mellett az érseki harcos jobbágyak sorába lépjenek át.
Ezen időtájban az érsek őt másokkal, kik között bátyját is találjuk, a keszölcési harmadik kuria birtokában is megerősíti, mely azonban még sok ideig idegen kézen maradva csak 1771-ben került az adományosok, illetve tulajdonosok utódainak birtokába.*
Bittó Mihály pöre Bittó Istvánné Szegedy Zsuzsa ellen, felp. mellékl. N. jelz. alatt, az osztálylevél eredetije a csal. ltárban.
Ugyancsak 1702-ben az érseki széknek tett katonai szolgálatok elismeréseül a doborgazi, az újra számozásnál «öt»-ös számmal jelölt kuria egynyolcadát,* valamivel később pedig ugyan itt a harmadik kuriának ugyancsak egynyolcadát nyeri el érseki birtokadományképpen.*
Adománylevél kelt 1702 okt. 4. Bécs Mailberg, pozsonyi kápt. hit. h. ltára C. 1, f. 14, nr. 25.
Pozsonyi kápt. hit. h, ltára C, 1, f. 4, nr. 26.
Neje Tejfalusi Horváth Ilona, Horváth Lőrinc leánya, aki leánynegyedi járandóságát Doborgazon kapta meg* s így ura birtokát Doborgazon – rendes lakhelyükön – ezzel szintén szaporította. Férjét mindenesetre jóval túlélhette, mivel 1723-ban egy kimutatás szerint a keszölcési birtoka után 1 frt 60 den. taksát fizetett az 1721–1723. évekre az érseki széknek.*
Nejére 1. a vajkai anyakönyveket és Pozsony vm. ltára III. 766, leánynegyedre: O. Ltár, Olgyay letét, Bankházy–Bittó pert.
O. Ltár. Hungarica Pálffyana fasc. 33, nr. 55.
Házasságukból négy leány s ugyanannyi fiú származott. Fiai:
a) János, kinek Pozsony vármegyében nincs nyoma, valószinűnek tarthatjuk, hogy ő volt az első, aki Arad megyébe távozott s ott mint esküdt halt el Kovasinc-on 1761-ben.*
Erre abból következtethetünk, hogy ez időben a családban más János nem volt; a halálozást illetőleg a gyoroki anyakönyv tájékoztat.
b) Mihály. Élte javarészét Vaj kán gazdálkodva tölti el, az érseki szék és vármegye tisztségeit is viselve, 1716-ban Vajka érs. széki, 1720–1726., 1731-ben pedig Pozsony vármegyei szolgabíró.*
L. M. Nemz. Múz. Etrekarcsai Lukács csal. ltára és O. Ltár, Olgyay letét, Bankházy–Bittó per 2/ alatt, továbbá O. Ltár, Hung. Pálffyana f. 33, nr. 55, az 1731. évre vonatkozólag, esztergomi kápt. világi ltár, nr. 370.
1736-ban többek ellen pert indít azon telek és tartozékai iránt, amelyeket néhai Palkovits másképp Szabó István, néhai Lévényi János és érdektársainak zálogba adott. A pört szerencsésen befejezi, mire Sághy Ferenc pozsonyvármegyei esküdt a megítélt tejfalusi birtokot végrehajtás útján ellentmondás nélkül neki átadja.*
O. Ltár, Olgyay letét, Bankházy–Bittó per N jelz. alatt.
1742-ben visszaváltja a Poos Rudolf s neje Szilinszki Anna Mária által zálogcímén bírt részjószág felét,* 1743-ban pedig Sághy Ferenctől szerez vissza két rétet.*
U. itt G jelz. alatt.
U. itt jelzet nélkül.
Közben, mint már futólag említettük, 1740-ben meginttette Pál alispán fiát Józsefet, hogy a Mórocz-családtól visszaperelt telkekből reá szállott negyedrészből neki is adjon részt. Az e részben József által felállított feltételeket azonban, mint látszik, teljesíteni nem akarván, követelése eredménytelen maradt.*
Erre vonatkozólag csakis a későbbi pöröknél történik hivatkozás, irott adatunk a csal. ltárban nincs, azok bizonnyal Mihály kezéről idegen helyre kerültek.
Az 1770-iki év körül két fiával: Mihállyal és Péterrel Arad vármegyébe költözik s ott fiai közelében Pécskán nyugalomban él az 1778. évben bekövetkezett haláláig. Ő volt a családi levéltár őre.* Birtokait illetőleg tudjuk, hogy Vajkán két, Doborgazon egy, Tejfalun három s végül Sárosfalván egy kuriát birt, melyek közül a tejfalusi birtokon leányai, a többieken pedig fiai osztoztak.*
A levéltár Mihály fiának Albertnek neje révén előbb a Házy-családhoz, majd br. Radossevich Tódornéhoz (Házy leány) kerültek. Tartalmuk megismeréséhez nem adatott nekünk alkalom.
Pozsony vm. ltára III. 7089 D. D. és csal. ltár Bittó Mihály–Bittó Istvánné Szegedy Zsuzsa pöre, felp. melléklet P jelz. alatt.
Háromszor nősült, első nejétől Kajdacsy Judittól két leány, a második nőtől, Csömöz Katalintól 41két fia s négy leánya, a harmadik feleségétől Erős Erzsébettől pedig négy fiú származott.
Leszármazói közül azonban vonalát csakis a második házasságából származott s az aradi ágat megalapító hasonnevű fia vitte tovább.
I. Mihály, 1771. évi jan. 8-án Pozsony vármegyétől nemesi bizonyítványt kér és ezzel atyja harmadik házasságából származott testvérével Péterrel együtt elhagyja Csallóközt és Arad vármegyébe távozik.* Itt nemességöket az 1771. évi ápr. 11-iki közgyűlésen kihirdettetik* s ő a vármegye aljegyzője lesz.* Ezen állásából a modenai hercegi uradalom szolgálatába lép át, ugyanekkor a vármegye táblabírájának nevezik ki.* E mellett adószedő s 1779. évi júl. 20-tól fogva az 1786. évi febr. hó 4-én bekövetkezett haláláig a vármegye főadószedője.*
Arad vm. ltára, fasc. 2 nr. 138, A. 171.
U. itt nr. 138/1771. prot. congreg. jelz. alatt.
Arad vm. főlevéltárosának Thold Orbán Imrének szíves közlése jelz. nélkül.
Arad vm. ltára fasc. 5, nr. 267, A. 1770.
Arad vm. ltára fasc. 5, nr. 153, A. 1779.
Csallóközi birtokait távozása után is megtartotta, azokat rokonainak adván bérbe. Atyjának sárosfalvi és keszölcési birtokait Bittó József, a doborgaziakat pedig közel rokona idősb Bittó Ferenc bírta bérben.*
Arad vm. ltára fasc. 5, nr. 749, A. 1786.
Felesége Stanislovits Mária, kivel nyolc gyermeket nemzett, kik közül azonban négyen már zsenge korukban elhaltak. Az életben maradt két fia azonban a közéletben nagyobb szerepet vitt. És pedig:
α) Imre, élte nagy részét Arad vármegye szolgálatában tölti, 1792 aug. 13-án a vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé neveztetik ki.* 1801. évi szept. 14-én a világosi járás első szolgabírájává, 1810. évi február 26-án ugyane járás főszolgabírájává választják meg, 1816. évi május hó 13-án a vármegye táblabírájává lesz.* Ez időtől fogva nevével a vármegyei jegyzőkönyvekben és a levéltárban többé nem találkozunk, úgy hogy jó okkal feltehetjük, hogy ezután egyéb tisztséget már nem viselt.
Arad vm. ltára fasc. 21, nr. 165, A. 1792.
Arad vm. főlevéltárosának Thold Orbán Imrének szíves közlése jelz. nélkül. Az itt említett s utóbb említendő Arad vmegyei adatok másolatai szerző családtörténeti gyüjteményében fellelhetők
Ő is, öccse Albert is a csallóközi ősi birtokon kívül még a pozsonyvármegyei Galánthán is bírtak egy részjószágot.*
Arad vm. ltára 1808. évi 332. közgyűl. szám.
Ellene s testvérei ellen Bohus Jánosné 1819-ben pört indított a földvári birtok miatt, mely azzal végződött, hogy a felperes a Bittó-családbeliek részére 61,446 frt 30 krt letett.*
Arad vm. ltára 1819. évi 1672. és 1820. évi 747 közgyűl. számok.
β) Adalbert Zsigmond, éltében mindenkor a rövidebb Albert nevet használta. Tanuló korában 1787-ben nevét a Bibiths-alapítványi ösztöndíjasok között találjuk.* Tanulmányai befejeztével, 1800. évi jún. hó 17-én mint másodaljegyző Arad vármegye szolgálatába lép, 1807 szept. 7-én helyettes első aljegyző, 1810 febr. 29-én főjegyző, 1826 május 15-én másodalispán, 1828 máj. 12-én első alispán. Ebben az állásában 1831. évi dec. 12-ig marad.
Arad vm. ltára fasc. 11, nr. 909, 980, A. 1787.
Közel 32 évi aradvármegyei hivataloskodása idejére esik az a közéleti szereplése is, amelyet mint Arad vármegye egyik követe az 1808-, 1811 1825-, 1830-iki országgyűléseken kifejtett.*
Mindezen adatok Arad vm. 1845. évi 612. közgyűl. sz. alatt kiadott működési bizonyítványából.
Különös érdemeket szerzett magának az aradvármegyei községek beligazgatásának rendezése, a folyók szabályozása és jó utak kiépítése körül.* Az 1834. évben Szerém vármegye helytartójának neveztetett ki, mely állásába ugyanez évi aug. 5-én iktattatott be.* Udvari tanácsosi címe is volt.
Erre vonatkozólag 1. az 1825. évi országgyűlés naplóját.
Arad vm. ltára 1834. évi 948. és 1480. közgyűl. sz.
Jó gazda és szerző ember volt, nemcsak hogy megtartotta az ősi örökölt birtokokat, azokat folytonosan javítva, hanem még újabb birtokokat is szerzett. Így 1815-ben testvérével Imrével 134,000 frton megszerzi Silingyiát, Lugozót, és Járko kétharmadrészét.* Az 1827-ik esztendőben pedig a család sárosfalvi (vörös) vonalából származó Bittó Jánossal Kujed egy részét adományul felkéri.* Említett birtokain kívül volt még feleségének Aradon egy háza is. 42Neje Váradi Török Ágnes. Házasságukból négy gyermek származott, akik közöl ketten korán elhaltak, úgy hogy csak egy leány Mária, a későbbi Házyné s a legifjabb fiúgyermek: Szeraf, Ferenc József maradt életben.
Márki Sándor, Arad szab. kir. város monografiája II. 664. 1.
Márki S. fenntebb idézett műve. Márki azonban téved, midőn Bittó Jánost a Joachim, tehát a fekete ill. keszölcési vonalból valónak mondja, mivel ez a Bittó János a Pozsony vm. 1835 aug. 26-iki nemesi bizonyságlevele szerint Bittó István fia, ez pedig Pálé, akik miként ezt a VIII. tábla mutatja, nem a fekete (keszölcési), hanem a vörös (sárosfalvi) vonal leszármazói.
Szeraf Ferenc atyja példáját követve szintén Arad vármegye szolgálatába lép, 1833-ban tiszteletbeli aljegyzővé neveztetik ki. Erről az állásáról már 1834 szept. 25-én lemond s atyja birtokain gazdálkodik. 1845 szept. 25-én a borossebesi járás alszolgabírájának választják meg, de tekintettel arra, hogy Silingyián lakott, a buttyini szolgabírói kerületbe helyeztetett át.*
Arad vm. többször említett levéltárosának szíves közlése jelz. nélkül.
Miképpen atyja, azonképpen ő is jó gazda, aki a közpályáról való visszalépése után a gazdálkodáson kívül még kereskedelemmel is foglalkozva, a reá maradt vagyont gyarapította. Megszerezte a Csernovits-féle simándi nemesi birtokot. E mellett a mult század 40-es éveiben még a csanádvármegyei Mezőkovácsházán is birtokolt,* végrendeletéből következtetve azonban, ezt a birtokát még életében eladta. Földbirtokán kívül a pesti Király-utca 81. és Sebestyén-tér 280 sz. kétemeletes ház s Aradon több ház és háztelek, szántók, kaszálók képezték tulajdonát.*
Csanád vm. főlevéltárosának Sümeghy Dezsőnek szíves közlése jelz. nélkül.
Az Arad vm. ltárában elfekvő végrendeletéből, másolata szerző családtört. gyüjteményében.
Neje Zsenai Markovits Mária. Négy leánygyermekük volt, miként azt a XII. tábla feltünteti. Házassága nem volt boldog, utóbb 1865-ben nejétől szentszéki ítélettel elválasztatott.*
A szentszéki ítélet a csal. ltárban.
Végrendelete fenkölt s nemes gondolkodásmódjáról tesz tanubizonyságot, mivel abban úgy a magyar emberbaráti, mint tudományos intézményekről is megemlékezett.*
Végrendelete Arad vm. ltárában; a végrend. kihirdettetett a vármegyei polg. törvényszék 1866. évi már. 7-iki ülésében (2089–1866. sz.).
Leányai házasságából utódok nem maradtak, így ezekkel Mihály vonala kihalt. De por s hamuvá lett az a vagyon is, amelyet különösen Albert és Ferenc gyüjtöttek.
2. Péter, az idősb Mihály harmadik házasságából származott fia bátyjával Mihállyal (l. b. al.) távozott Pozsony vármegyéből Arad vármegyébe. Azonban itt sem volt maradása. Eltávozott Csanád vármegyébe, ahol Engl főispán aljegyzőnek nevezi ki.* Úgy látszik azonban, hogy aligha lehetett sokáig a vármegye szolgálatában, mivel a vármegyei jegyzőkönyvek őt már 1775-ben mint a battonyai uradalom gazdatisztjét említik.* A battonyai anyakönyvek tanusága szerint ott is halt meg 1786. évi november 4-én nőtlenül.
Csanád vm. ltára, 1773. évi jkv. 710. 1.
U. itt 1775. évi jkv. 404. 1.
c) Péter. Míg Péternek Horváth Ilonával kötött házasságából származott második fiának Mihálynak utódai leginkább a közpályán szerepeltek, addig nevezettek harmadik fia Péter és ennek utódai a közpályán jóformán alig szerepeltek, hanem inkább gazdálkodással foglalkoztak.
Péter, ezen vonal megalapítója rövid életű volt! 26 éves korában már elhalt. Házasságából Liszkay Erzsébettel két fiú: Ferenc – akit a családban idősbnek neveztek* – és István, nem különben egy leány: Erzsébet a későbbi Szelle Péterné származott.
Lévén Bittó Ferdinánd s Szegedy Zsuzsa hasonnevű fia az ifjabbik.
István már zsenge korában elhalhatott, mert mikor 1731 május 8-án Molnár Ferenc Vajka érseki szék alispánja és Bittó István ezen érseki szék szolgabírája az idősb Bittó Péter és Horváth Ilona utódait megosztoztatják, Liszkay János, csakis mint veje, az ifjabb Bittó Péter elsőszülött fiának Ferencnek gyámja szerepel.* Ugyancsak egyedül Ferenc fia nevében szerepel néhai ifjabb Bittó Péter özvegye Liszkay Erzsébet is az említett osztályból eredett osztályperben, amelyet az idősb Bittó Péter leányai indítottak egyenlő osztály végett* 1732-ben.
Másolata a csal. ltárban.
Másolata a csal. ltárban.
Az idősb Bittó Péter utáni osztály alkalmával ugyanis a leányági leszármazók az ingó vagyonból kielégíttettek s leánynegyed címén a vajkai, keszölcési és doborgazi birtokokból azt a doborgazi telket kapták, amelyen egyikök – Erzsébet – ura Bek József házat épített, a hozzávaló keszölcési 43és doborgazi földekkel. A többi birtok pedig mint a fiágat illető, Mihálynak és néhai ifj. Péter fiának Ferencnek adatott át.
Ebbe az osztályba azonban a leányágiak nem nyugodtak meg, miután szerintök őket a fiággal egyenlő osztály illette volna meg. Ezért már a következő, 1732-ik esztendő márc. 20. napján Judith, Poda Péterné, hajadon testvérével Katalinnal s Bek József mint néhai feleségétől Erzsébettől származott gyermekeinek gyámja Bittó István Vajka érseki szék szolgabírája előtt pört indítanak testvérök Mihály s sógornőjük Liszkay Erzsébet, mint néhai testvérök ifjabb Péter gyermekeinek gyámja ellen;* kérve, hogy néhai atyjok, az idősb Péter sárosfalvi, tejfalusi, s a Vajka érseki székhez tartozó vajkai, keszölcési és doborgazi birtokaiban az érseki szék tegyen egyenlő osztályt.
U. itt.
Az érseki szék akkép határozott, hogy a sárosfalvi és tejfalusi birtokok osztályára nem illetékes, mivel ezek az érseki szék joghatóságán kívül fekszenek. A vajkai érseki szék területén fekvő birtokokat illetőleg pedig az osztály korábban bírság terhével megköttetett, így a leányág mint konok perlekedő tartozik a kikötött bírságot letenni.*
U. itt.
Mivel az idősb Mihály harmadik neje Erős Erzsébet 1753-ban Csente Mihály és neje Katalin (az idősb Péter leánya) ellen a tejfalusi birtok miatt reexecutiót vezet,* jó okkal tételezhetjük fel, hogy az előbb említett osztály pört követőleg is folytak még pörök a birtok iránt.
Pozsony vm, ltára VI. 3644.
E részben a pörösködések 1763-ban azzal végződnek, hogy idősb Péter leánya Judith, Póda Péterné, továbbá testvérének Erzsébetnek, Bek Józsefnének, leszármazói valamint az idősb Ferenc (ifj. Péter és Liszkay Erzsébet fia) s ennek nőtestvére Erzsébet, Szelle Péterné a tejfalusi birtokon megosztoznak.*
Pozsony vm. ltára VI. 3624.
Az idősb Ferenc azonban 1748-ban még azért is kénytelen volt Vajka érseki székhez fordulni, hogy apai birtokaihoz juthasson, miután ezen birtokok nagybátyjával az idősb Mihállyal osztatlanok voltak. Az érseki szék hatósága ez év június 6-án végre az osztályt foganatosította s a keszölcési telket a lakóházzal idősb Mihálynak, a doborgazi háztelket pedig idősb Ferencnek utalta ki. A sárosfalvi nyolcad fundus hosszában két felé hasíttatott s ezekből a puszta telek idősb Ferencnek, másik része pedig az épülettel Mihálynak szavatoltatott be azzal a kötelezettséggel, hogy javításul tartozik Ferenc unokaöccsének 100 rhénes forintot letenni.*
XVIII. századi másolata a csal. ltárban.
Idősb Ferenc házasságát Csente Évával a gondviselés 17 gyermekkel áldotta meg, közülük négyről határozottan megállapíthattuk, hogy zsenge korukban haltak el. Utódai közöl két leánya: Mária, Nagy Lukácsné és Erzsébet, Pénzes Elekné utódai, továbbá másik két leánya Katalin, Szelle Lőrincné és Krisztina, Bölcs Lukácsné, fia: Joachim és Ignác fia özvegye 1823-ban a korábban végbement osztályt megerősíti és Krisztinát Nagy Lukácsné örökösei részére 105 váltóforint fizetésére kötelezi, egyebekben pedig az osztálybeli követelésekről lemondanak.*
Pozsony vm. ltára VI. 8232, de megvan a csal. ltárban is. Meg kell említenünk, hogy id. Ferencnek József nevű fia már 1815-ben elhalt, hogy ennek leszármazói mikor és miként elégíttettek ki, megmondani adatok hiányában nem tudjuk.
A vonalát két fia vitte tovább, és pedig:
a) József, kinek Csefalvay Terézzel kötött házasságából 10 gyermeke származott, akik közöl fiutódai csakis az utolsónak, József Dánielnek vannak, József Dániel mint látszik életében csak a Dániel nevet használta. Felszaporodván a család s ezzel a birtok is erősen megoszolván, szintén elhagyta Csallóközt s testvéröccsével Joachimmal elment szerencsét próbálni Arad vármegyébe, amibe nyilvánvalólag belejátszhatott Albert jóindulatú támogatása is, aki még a leányok férjeinek elhelyezkedését is előmozdította, ha azok munkás és használható egyéneknek bizonyultak.*
Ezt tanusítják Albert fennmaradt s a csal. ltárban elhelyezett levelei.
Dániel aradvármegyei tartózkodásáról csak annyit mondhatunk, az rövid ideig tartott. Dániel utódai túlnyomóan az ú. n. csallóközi szigeteken a nagy Duna jobbpartján éltek s élnek gazdálkodva. E részben kivételt csakis Dániel fiának Miksának fia József képez, aki a veszprémvármegyei Tótvázsonyba származott el, ahol jelenleg is a Zichy-uradalom főkertésze.*
Magánleveléből.
44b) Joachim, akiről imént már megemlítettük, hogy Arad vármegyébe ment szerencsét próbálni. Itt 1785–1786. években vármegyei irnok és tiszteletbeli esküdt. Erős honvágyától űzetve 1786-ban visszatért Csallóközbe ősi jószágára s ott minden idejét gazdaságának szentelte.*
Arad vm. 1786 ápr. 20-iki bizonyítványa és 1785. évi jkv. 608 sz.
Kétszer nősült, első neje Bittó Magdolna, Bittó István és Szegedy Zsuzsa leánya; ennek 27 évi házasság után bekövetkezett halálával nőül veszi Bittó Borbálát, Bognár Sándor özvegyét, Bittó Ferenc és Bacsák Thekla leányát. Első házasságából származott fiai:
α) Ferdinánd, Moson vármegye irnoka, nőtlenül halt el.
β) Miklós, kizárólag gazdaságának élt, neje Bittó Margit (Gergely és Kardos Eszter leánya.
Joachim második házasságából származott: γ) György, aki fiatalon a Dunába fult. Minthogy rokonsága annak idején az ősiségi igényt be nem jelentette, ezen ágnak a György kezén lévő birtokai neje Kovácsy Emerencia útján ennek második férjére Vajkai Molnár Viktorra s így a Vajkai Molnár-családra szálltak át.
