VII. B) A család Fekete (helyesebben Keszölcési) vonala.
VII. B) A család Fekete (helyesebben Keszölcési) vonala.
Mint már korábban említettük volt, ez a vonal Imre fia Andrástól, Boldizsár fitestvérétől veszi eredetét. Irott emlékkel róla nem rendelkezünk. Fia:
Kelemen, kiről csak szórványos nehány adattal rendelkezünk. Az 1607-iki esztendőben II. Rudolf királyi emberül jelöli.* Egy fennmaradt tanukihallgatás szerint Sárosfalváról származott Keszölcésre.* Neje Keszölcési Csontffy Ilona, kitől egyetlen fia Péter származott.* Kelemen korán – 1607 körül – elhalván neje másodszor is férjhez ment nemes Kaydochy máskép Szabó Péterhez, aki utóbb, 1625-ben II. Ferdinánd király Bécsben, január hó 26-án kelt adománylevelével nemességet, helyesebben mondva címerújító levelet kapott,* amelybe mostoha fiát Bitó (így!) Pétert is bevétette. Csontffy Ilona 1650 aug. 30-ika előtt halt el, mivel ekkor már az első és második házasságából való leszármazói zálogosítják el vajkai félhelyes birtokukat 93 jó ezüst tallérban nemes Füsü András kovácsnak 99 évre.*
O. Ltár m. k. udv. kancell. 1777, nr. 4050.
Kajdacsy Miklós által Vajkán 1757. évi okt. hó 9-én Bittó István érdekében foganatosított tanuvallatás. A vallomást tevő nemes Szabó Pál keszölcési birtokos, csal. ltár. A vallatás Kelemen leszármazóiról is tájékoztat.
Csontffy Ilona leszármazottja Csont (Chond) fiai egyikének, akiknek III. András megengedte 1296-ban, hogy a vásárolt Keszölcés (Kezulche) és Kisdoborgaz (Kisduburghuezt) adományföldjük megtartásával a mosonyi-vár jobbágyai sorából az esztergomi egyház nemes harcos jobbágyai sorába lépjenek át (a vonatkozó oklevél kelte: 1296 aug. 19-ike), Ladomér esztergomi érsek ezt az oklevelet Káldiváron ugyanez évi aug. hó 23-án átírja; mindkét oklevél Forgách Ferenc esztergomi érsek 1611. évi nov. hó 8-án kelt átírásában a csal. levéltárban.
O. Ltár, helytt. oszt. Nobilitaria cottus Poson, docum, nr. 706, hit. másolatban. Nsség hird. Pozsony vm. Szt. Háromság utáni vasárnapot követő hétfőn (jún. 8.). A nsség levelet 1725-ben Pozsony vm. nsség igazoló bizottsága előtt bemutatta, Kajdacsy Pál, 1. O. Ltár helytart. oszt. Investigatio nlium cottus Poson A–9; erre történik hivatkozás Kajdacsy Ferenc nsségvitató perében 1790-ben, 1. u. itt Nobilitare 1790, fons 16 jelz. alatt.
A pozsonyi kápt. vonatkozó kiadványának hit. átírása a csal. ltárban.
Kelemen és Csontffy Ilona említett fia Péter, 1607 körül született, legalább erre vall a pozsonyi káptalan 1612. évi időlátó (revisionális) levele, mely szerint a mostoha atyja által a káptalan előtt bemutatott és Bittó Kelemen fiának vallott Péter ez időben körülbelül öt éves lehetett.* Ezzel majdnem egyező Péter saját vallomása, amelyet egy kihallgatása alkalmával 1671-ben tett, e szerint akkor 65 éves volt.*
Pozsonyi kápt. hit. h. ltára, prothoc. 29, fol. 27, ennek 1794 nov. 24-én kelt hit. kápt. másolata a csal. levéltárban.
O. Ltár, tábl. oszt. 5–7697, iratjegyzék nr. 11
Körülbelül 1672-ig Vajka érseki szék szolgabírája volt.* Ezen tiszte mellett aligha gazdálkodott soká, mert vajkai birtokát, mint láttuk, 1650-ben elzálogosította. Ezen birtokán kívül Sárosfalván is volt birtoka, mert midőn 1652-ben Bittó Lukácsot és Mihályt a nőágtól visszapörölt birtokba beiktatták, a szomszéd birtokosok között ő is szerepel.* E mellett szól még az is, hogy 1667-ben Bittó István és Ferencnek egy üres nemesi kuria tulajdona iránti ügyében Földes János ellen a pozsonyvármegyei szolgabíró másokkal egy Nagy András nevű sárosfalvi jobbágyot is hallgatott ki, aki vallomása szerint Bittó Péteré volt.* Egyébként tudjuk, hogy Sárosfalván 34egy üres telke és háza volt, mely utóbbi az 1666-iki esztendőben tűzvész áldozata lett.*
Erre vonatkozólag 1, az 1652 aug. 27-iki és 1671 szept. 10-iki okleveleket a csal. ltárban, továbbá M. Nemz. Múz. törzsany. 1653 máj. 2, Vajka keletűt (jele 1925/27. Tagányi), végül O. Ltár m. k. udv. kanc. 1777. nr. 4050.
A vajkai birtokra vonatkozólag 1. a csal. ltár XVIII. századi elenchusát, a sárosfalvira pedig a csal. ltár. 1652 aug. 27-iki oklevelét.
Az 1667 dec. 16-án kelt tanuvallatási jkv. a csal. levéltárban.
Csal. ltár, 1671. évi szept. 10-én Sárosfalván kelt tanuvall. jkv.
Ekkortájt a család egyik vonalán sem lévén más Péter, kétséges sem lehet, hogy a felsorolt sárosfalvi ingatlan birtok csakis az övé lehetett. E mellett szól még a Földes István elleni, alább említendő pöre is.
A nőágtól visszaperelt birtokok 1652-ben történt beiktatásánál jelen volt mint szomszédos birtokos, aki a visszaszerzett birtokokban az alkalommal nem részesült. Ezért utóbb próbálkozott, hogy azokból ő is megkapja részét. Mint fennmaradt irott emlékek tanusítják, ebbeli törekvését békés uton elérnie nem sikerült, azért 1674.-ben Pozsony vármegyéhez folyamodik, hogy az segítse őt a leányágtól visszaszerzett, őt megillető birtokrészhez. A vármegyéhez intézett kérvénye szerint atyja Kelemen ezé pedig András volt, Boldizsár testvére.* Kérvényével a vármegye még ugyanez évi jún. hó 25-én Somorján tartott közgyűlésén foglalkozván, őt a törvényes útra utasította.* Ennek következtében 1676-ban megintette Bittó Ferencet és Istvánt birtokrésze kiadása miatt. Minthogy erről nevezettek hallani sem akartak, a törvényszék elé megidéztettek.* Mint végződött pöre, adatok híján nem tudjuk. Valószínű, hogy Péter 1677 körül bekövetkezett halálával az egész ügy megszünt.
Csal. ltár, 1. az 1671 szept. 10-ikit és 1674. jún. 25-ikit.
A pörre utalást ill. 1. u. itt az előbbi jegyzetet.
Er. a csal. ltárban, kelte Sárosfalva 1676 jan. 14-ike.
Ezzel a pörével majdnem egyidejűleg még Földes István ellen is volt pöre sárosfalvi házának elhamvasztása miatt, melyben Földes az 1676-iki esztendő elején a legközelebbi törvényszék elé megidéztetett. Ennek kimenetele is ismeretlen.*
A Sárosfalván 1676 jan. 17-én kelt idézésről szóló tanusítvány a csal. ltárban és a XVIII. századi elenchusban u. i.
Péter feleségének nevét nem ismerjük s róla nincs adatunk. Házasságából két fiú: Pál és Péter továbbá négy leány származott.
