Gergely és leszármazói.
Gergely és leszármazói.
Gergely 1710 előtt Vajka érseki szék albírája, 1710 körül Sáros megyébe költözik ahol őt még 1715-ben is találjuk, midőn ott Pozsony vármegye nemesi bizonyítványa alapján nemességét ki is hirdetteti.* Miután testvéreivel ugyanezen év dec. hó 4-én Keszölcésen megosztozott,* a reá eső keszölcési fundust és a reá háramlott sárosfalvi birtokrészt József testvéröccsének zálogba adja s újból távozik Csallóközből.* Utóbb a Zemplén vármegyei Tavarnán találjuk, ahol gróf Barkóczy Ferenc birtokán tiszttartó s egyben vármegyei adószedő is. Itt éri őt a halál 1729 jan. 8-án.*
Pozsony vm. 1715 nov. 6-án kelt nemesi bizonyítványának másolata Zemplén vm. ltárában, fasc. nob. 19, nr. 108 jelz. alatt. Az albírói minőség a Pozsony vm. nsi bizony.-ból.
Az 1715 dec. 4-én Keszölcésen kelt osztálylevél a csal. ltárban.
U. i. u. azon kelet alatt.
Zemplén vm. ltára proth. 28, p. 100. A halál ideje István fiának Kassáról 1733 aug. 1-én Bittó József nagybátyjához küldött leveléből, csal. ltár.
Neje Gombos Katalin,* kitől öt gyermeke származott és pedig:
E részben tájékoztat a Csallóköz-somorjai r. kath, plebánia bejegyzése Anna leánya születésekor, továbbá István fiának már említett 1733-iki levele József nagybátyjához, valamint Borsod vm. ltára prothoc. XXVI. p. 73 d. d. 1758; index 7 d. d. 1757 és prothoc. XXXIV. p. 193. d. d. 1767.
Gombos Katalin, Gombos István és szedikerti Hofmann Mária leánya volt. Az utóbbi családra vonatkozó adatokat 1. Turul 1892. év 147–148. és Századok ugyanez évi folyama 631. 1.
a) Anna, Turchányi Györgyné, utóbb Szelecsényi Mártonné, akiről csak annyit tudunk, hogy Julianna hugával 1767-ben tiltakozik.*
Borsod vm. ltára, Index d. d. 1757.
b) István, a második gyermekök. Gyermekéveit Eperjesen töltvén a humaniorákra Lőcsére onnan pedig a filozófiára Kassára került. Tanulmányait befejezvén, kamarai szolgálatba lép, 1733 körül kamarai helyettes protokollista, 1742-ben harmincados Sátoraljaújhelyen, 1745-ben is még ezen állásában kellett lennie, minthogy ekkor ezer forint kauciót tesz le.* Valószínű, hogy ezen állásában 1751. évi dec. 29-én bekövetkezett haláláig megmaradt, minthogy Zemplén vármegye közönsége az 1750. évi febr. 4-én tartott közgyűlésén neki és édes testvérének Lőrincnek igaz nemesi voltukról bizonyítványt ad Sáros vármegye 1740 márc. 11-iki bizonyságlevele alapján.*
O. Ltár. cam. Poson. litt. cam. Scepus 1742. VI. 25 és u. ott kam. rész exped. camer. Adm. Scepus.
Zemplén vm. 1750. évi közgyűlési jkvének 33, 127 és 143 11.
Gergely ezen fiának József nagybátyjához intézett, 1733 aug. elsején Kassáról keltezett levele tette lehetővé ezen teljesen elszakadt vonal történetének felkutatását.*
Ez a levél most már a csal. ltárban van.
Neje Petneházy Johanna, kitől két fia származott:
α) Zsigmond, 1762-ben a leleszi konvent előtt mint anyja meghatalmazottja ennek öt vármegyében fekvő birtokai ügyében felvallást tesz,* 1763 körül pedig a rácfehértói uradalom tisztje.*
Leleszi konv. hit. h. ltára actor. 1762 nr. 15, prothoc. fol. 153.
M. Nemz. Múz. Rákóczi–Aspremont ltár C. 76, f. 2, nr. 5 és 6; továbbá f. 7, nr. 2.
β) István.
c) Lőrinc, 1733-ban Egerben retorikát hallgat, majd Rómába megy, honnét visszatérve Zemplén vármegyében nemességét bizonyíttatta.*
Erre vonatkozólag 1. a Zemplén vm. 1750. évi közgyűl. jkve fentebb idézett lapjait.
d) Julianna kinek férje Krassai László, a borsodvármegyei Bessenyő-Ládon birtokolt. Ellene s a közbirtokosság ellen Nyárády János 1757-ben osztályhelyesbítési pert indított.* Utóbb pedig 1767-ben Anna nénjével a már ennek kapcsán említett tiltakozással él. Szendrő-ládi birtokrészét 1786-ban vejének Köntzei Illésnek elidegenítvén, Gombos Ferenc az elidegenítés ellen tiltakozott.* Nemsokára reá elhalt, mivel magnélküli halála folytán birtokai még ugyanebben az esztendőben sequestráltattak.* A szedikerti 36birtok dolgában nőtestvéreivel együtt ugyancsak sok dolgot adott a szepesi kamarának, mint azt a fennmaradt iratok tanusítják.*
Borsod vm. ltára, index 7 d. d. 17
U. i. 264 kgy. 1798, az elidegenítés tényére vonatkózólag 1. jászói konvent orsz. ltára prothoc XIII. fol. 287.
U. i. 455 kgy. 1798.
O. Ltár, N. R. A. f. 1233, nr. 42, 62, 63; f. 1234, nr. 1, 6, 7, 14, 16, 17, 19, 24; f. 1275, nr. 34; f. 1387, nr. 46, 47, 50, 58, 59, 60, 65.
Ezzel aztán meg is szünnek ismereteink Gergely vonaláról, melyet nőtagjaiban is részletesebben ismertettünk, minthogy a család Csallóközben élő sok tagjában begyökerezett az a felfogás, hogy csak azok tartoznak a Csallóköziek közé, akik ott vagy Pozsony vármegyében élnek, a többi az «más család».
