MAGYAR NEMZETI MÚZEUM LEVÉLTÁRI OSZTÁLYA HIVATALOS ÉRTESÍTŐ.
103MAGYAR NEMZETI MÚZEUM LEVÉLTÁRI OSZTÁLYA
HIVATALOS ÉRTESÍTŐ.
HIVATALOS ÉRTESÍTŐ.
Tekintettel arra, hogy ez alkalommal folyóiratunk mind a négy száma összevontan egyszerre jelenik meg, a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályának gyarapodásáról szóló ismertetésünk ennek megfelelően ezúttal két félévre, vagyis folytatólagosan az 1930 július 1-től 1931 június végéig beérkezett új anyagra terjed.
E két félév alatt a gyarapodás a korábbiakat is jóval felülmúlja. Emelkedésének beszédes bizonyítékai a számszerű adatok, melyek szerint a szokott utakon, ajándékozás, kismértékben vétel, legnagyobbrészt pedig családi levelesládák örök letéteményezése révén, kerekszámban közel 40 ezer darab irat érkezett be. Ezek között 304 darab a középkori oklevelek és 23 darab (14 eredeti) a címereslevelek száma. E gyarapodásnak darabszámban mutatkozó nagy méreteivel lépést tart a belső, tartalmi értékeiben bővelkedő nyereség. Mindezekről itt részint korrend, részint tárgyi csoportosítás szerint csak általános tájékoztatásul szolgáló képet adhatunk.
Középkori oklevélgyüjteményünk gyarapodásaiból kiemeljük a Lánczi Rákázy-család vétel útján szerzett 8 darab eredeti darabját. A legrégibb, mely az esztergomi káptalan átírásában I. Károly királynak a Láncziak részére Rákolch-birtokra szóló 1324. évi adományát tartalmazza, köztörténeti érdekű is, amennyiben a macsói harcokról emlékezik. A többi a XIV. század végéről és a XV. század elejéről való garamszentbenedeki és sági konventi kiadvány. Birtokába jutván a baracskai közbirtokossági levéltárnak is, ezzel 10 darab eredeti középkori oklevélhez jutottunk. A legkorábbi 1358-ban kelt s benne Kálmán győri püspök megerősiti a zanai egyházi nemesek szabadságait. A többi, 2 darab XV. és 7 darab XVI. századbeli, a később kihalt Baracskay-család ügyeivel foglalkozik. Köztük van Zsigmond király 1418. évi, e család által a baracskai birtokon gyakorolható pallosjog-adományozó oklevele. Ugyanitt említjük, hogy e levéltár újkori része is a Dunántúl olyan területéről tartalmaz folyamatos, összefüggő anyagot, melyre nézve eddig igen kevés írott forrás volt ismeretes. Itt megkapjuk teljes képét a Baracskayak kihalása után fehérmegyei birtokaik további sorsának és az ezeken legújabb időkig időről-időre beállott tulajdonosváltozásoknak.
Középkori okleveleink legnagyobbmérvű szaporodását két nagyobbszabású családi letét segítette elő. Egyik az Ernyey József közvetítésével átadott Majthényi-családi levéltár, 148 darabból álló középkori okelvélállományával. Ebből 8 darab XIV., 67 darab XV. és 73 darab XVI. századbeli, nagyobbrészt a pozsonyi és nyitrai káptalan, továbbá a turóci, garamszentbenedeki és zobori konvent területén mozgó, pozsony-, nyitra-, liptó-, meg turócmegyei birtokokra vonatkozó kiadvány. A legrégibb 1324-ben kelt, a Mendei-család részére pozsonymegyei birtokokra szóló adomány. Általában pedig a Majthényiak mellett főleg a Lipniki- és Bossányi-családok viszik ez okleveleken a főszerepet. A magyarországi huszitizmus egyik hajtását találjuk az 1458-i oklevélben, melyben a Lipniki-családbeliektől mint eretnek huszitáktól nyitramegyei birtokaik hűtlenség cimén elvétetnek. Egy 1455-i pedig becses forrás Paplehotának a Majthényiakkal összefüggő településtörténetére. Középkori anyagban gazdag másik örökletét a Kaposmérei Mérey Béla ny. vm. főjegyző által beszolgáltatott saját családi levéltár. Ennek 111 darab eredeti középkori oklevele közül kettő Árpád-kori: a somogyi konvent statutiója IV. László király adománylevelének átírásával, melyben ez az ellene felkelt, majd Zalaszegnél elesett Kutasi Marcel Kozma nevű birtokát Péter fia Rolándnak adományozza; továbbá egy, a beregmegyei kollektaadó mérsékléséről szóló oklevél. Mindkettő keltezésnélküli. A XIV. századi oklevelek száma 14, egy 1303. évi, szintén a somogyi konventből származó oklevéllel kezdődőleg; a XV. századbelieké 57 és a XVI. századból valóké 38 darab. Úgy ezek, mint a hozzájuk csatlakozó másolatok (10 darab) csak szórványosan vonatkoznak magára a Mérey-családra. E név itt egy 1343. évi oklevél hiteles másolatában fordul elő először. A levéltár általánosságban igen változatos, gyüjteményszerű anyag jellegével bír. Az oklevelek zöme egyrészt dunántúli birtokokkal és családokkal foglalkozik s leginkább a somogyi konventből, majd Somogy vármegye, kisebb részben a pécsi, bácsi káptalanból és szekszárdi konventből került ki, másrészt elsősorban Szabolcs és némileg Bihar vármegyére terjed, túlnyomóan a leleszi konvent és Szabolcs vármegye, azonkívül szórványosan már kezdettől fogva is, de sűrűbben a XVI. század elejétől a váradhegyfoki konvent és a váradi káptalan kiadványai kapcsán. Előfordulnak 104még egri, váci, nyitrai káptalani és zoborhegyi konventi kiadványok is. Mindezeket természetesen e területeket érintő királyi, nádori és országbírói oklevelek tarkítják. E területi változatosságnak megfelelően váltakozik az oklevelekben szereplő családok egész sora: Berekfalvi Zopa-, Szentgyörgyi-, Ónodi Czudar-, azután Vay-, Ibrányi-, Jármy-, Váncsodi-, Szolnoki-, Borsi-, Rohodi-, Bánházi-, Bogdányi- stb. családok.
Idevágó fényképgyüjteményünk gyarapodásaiból említjük Nagy Lajos által a sárvári (Ugocsa vm.) székelyek számára 1365-ben adományozott privilegiális oklevél hasonmását (megjelent a Magyar Könyvszemle 1931 máj.–jún. számában). A Majthényi-letét, valamint a Simonyi-család levéltárának már korábban letett, gazdag középkori oklevélsorozatot felölelő részéhez újabban, szintén Ernyey József útján, folytatólagosan beküldött három ládányi újkori iratanyaga oly hatalmas méretű, hogy feldolgozása hosszabb időt fog igénybe venni; miért is részletes ismertetésébe ezúttal még nem bocsátkozhatunk. Mindkettő az északnyugati Felvidék majdnem minden számottevő családja multjának, valamint birtok- és köztörténetének bőséges forrása. A Mérey-család levéltára újkori részében közvetlenül a mohácsi vész utáni évvel kezdődik s egész a XIX. századig halad 16 fasciculusnyi terjedelemben. Részben a középkori csoportjában található vegyestermészetű és tárgyú anyag folytatása, főként azonban magára a Nyitra megyében, Dovorányban és a pozsonymegyei Bohun és ennek szomszédos községeiben birtokos Mérey-családra vonatkozó iratokból, genealogiákból és elenchusokból (köztük a leleszi konvent egyik vaskos elenchusának teljes másolatával) áll.
Az az utóbbi időben egyre szélesebb körre terjedő és erősbödő üdvös szellem, mely a magánosokat arra a belátó elhatározásra bírja, hogy bizonytalanságban és közérdeklődéstől elzártan heverő irataikat, levelesládáikat örökletét formájában levéltárunkba biztos tető alá hozzák s központi őrizetre bízzák, ebben a két félévben az örökletéteknek a korábbiakon is túltevő beözönlését eredményezte. Már testületeket is magához vont. Így hozzánk juttatta az abonyi közbirtokossági uradalom tekintélyes iratmennyiségből álló levéltárát, melynek megszerzésén dr. Márton Lajos, a régészeti osztály megb. igazgatója fáradozott. 1703-tól napjainkig az Alföld e vidékéről különösen birtok- de családtörténetileg is hasznosan értékesíthető anyagot foglal magában, és a vétel útján szerzett, hasonló tárgycsoportba tartozó baracskai közbirtokossági levéltárral együtt olyan természetű iratanyagot képvisel, amilyennel levéltárunk eddig még elenyészően csekély számban rendelkezett. A már föntebb említetteken kívül beszállított többi letétek közül az Angyalosi Forró-családnak Pettkó Béla révén idekerült levéltárával szintén szépszámú erdélyi, közelebbről Háromszék vármegye területéhez fűződő XVII–XIX. századbeli forrásanyaghoz jutottunk. Hasonlóan erdélyi családokra és birtokterületekre vonatkozik és szintén kizárólag újkori iratokat tartalmaz a Pujoni Pataky Károly segítségével megszerzett Makray családi levéltár. Egy másik örökletét a Kishindi Vincze- és a vele rokon családoknak jórészt különböző közlevéltárakból és anyakönyvekből vett hiteles másolatok és feljegyzések alakjában összegyüjtött irataiból áll, nagyrészt Nyitra megye területéről, az alább külön felsorolt eredeti és másolatban található címereslevelekkel. – Gr. Széchenyi Aladár letétje legújabbkori, a háború előtti időkből való politikai és általában közéleti viszonyokra világító nagyobb iratcsoport, mely a gróf Széchenyi-család levéltárának kiegészítéseként, de mint önálló része fog őriztetni.
A már korábbi időkből nálunk őrzött örökletétű családi levéltárak közül a következők gyarapodtak újabb kiegészítésekkel: Abaffy-, Fajszi Ányos-, Bittó-, gr. Hugonnay-, Nyárády-, br. Perényi-, Péchy-, Podhradszky-, Reviczky-, Rudnay-, gr. Széchenyi- (többek közt gr. Széchenyi Istvánnak a gr. Hoyos-család Alsó-Ausztriában levő, horni levéltárából lemásolt 3 darab ismeretlen levelével), a Szilassy- és az Iklódszentiványi Szentiványi-családok levéltárai. A gr. Csáky-levéltárba jutott a család történetére összegyüjtött, több mint ezer darab kijegyzés, egy XV. századi eredeti oklevéllel.
Önálló családi levéltár, de nem örökletét, hanem levéltárunk tulajdonaként kezelt anyag a Győr és Moson megyékbe való Egbelli és Körmendi Körmendy-család levéltára, a XVI–XIX. századokból származó iratokkal. Pettkó Béla ajándékából jutottunk hozzá. Ajándékba kaptuk s külön őrizzük a Retteghi Viski-család erdélyi vonatkozású iratait is. A mult két félévben tulajdonunkká vált hasonló önálló családi levéltári csoportok még: a Szotyori Nagy-család XVII–XIX. századbeli, a Hunkár-család ugyanezen időkörre terjedő és az egymásbafonódó Thalabér-, Polgáry- és Malatinszky-családok XVIII. és XIX. századra eső iratai, továbbá az ősi Lászlófalvi Eördögh-családnak, a XIX. század első felében nevét változtatott kiváló Ábrányi-család ősének, számos becses levéltári darabja, melyek szoros összefüggésben vannak e családnak levéltárunk által ugyanazon forrásból még az előző évtizedekben megszerzett és ezideig még a Törzsanyagba beosztva őrzött irataival.
Vegyes újkori szerzeményeink közül említésre méltóbbak II. Rákóczy György, I. Rákóczy Ferenc, Báthory Zsófia, Zrínyi Ilona; II. Rákóczi Ferenc 105és Bercsényi Miklós leveleiből és hivatalos kiadmányaikból, köztük a II. Rákóczi Ferenc-korabeli foglyok kicserelése végett folytatott levelezésből álló gyarapodás, továbbá a XVIII. század második feléből és a XIX. század elejéről való gyógyszerésztörténeti iratok.
Címeresleveleink gyarapodása – mint föntebb jeleztük – 14 darab eredeti és 9 darab másolat. Közülök a vétel és ajándékozás útján szerzett s ezért általános címereslevélgyüjteményünkbe osztott darabok a következők: 1576. febr. 22. I. Miksa nemesség- és címeradománya Werbely András részére; 1618. márc. 7. II. Mátyásé a Fuchsy-család részére; 1627. jan. 12. Bethlen Gáboré Ötvös Pál és Bálint számára; 1624 márc. 14. II. Ferdinánd a Rhudinszky- és Przebna-családnak; ugyanazé 1649. febr. 4-én Szilágyi János és testvérei, 1663. ápr. 25. I. Apafi Mihályé a Retteghi Viski-család részére (1755. évi hiteles másolat); 1698. júl. 28. I. Lipót címeres nemeslevele a Nisnánszky-család számára (1772. évi hiteles másolat); 1713 márc. 13. III. Károlyé az Andor-család, és ugyanezen uralkodó 1718. aug. 24-én kelt armálisa, melyben Rzimarz Antal József péterváradi postamestert nemesíti meg. – Különálló, magános örökletét a következő három: Brandenburgi Katalin fejedelemasszony által 1630 ápr. 24-én a Szabó másként Farkas-család részére kiadott címeres nemeslevél (Farkas Sándor letétje); III. Ferdinánd hasonló adománya 1654. okt. 19-én Nagy Pál és nagyszámú családtagjai számára, melyhez csatolva van Pozsony vármegyének a család nemességét igazoló nemesi bizonyítványa 1832-ből (Nagy László plébános letétje); a harmadik I. Ferenc József királynak Takáts Lajos és gyermekei számára nemesség-, címer- és előnév-adományozását tartalmazó, 1890. szept. 14-én kelt, díszes kiállitású diplomája (dr. Grósz Emilné Felvinczi Takáts Margit letétje). – Az örökletétbe elhelyezett családi levéltárakkal jutottak hozzánk: I. Ferdinánd 1546. jan. 20-án Deési Bogáthy János részére kiadott címereslevele, – a címerképen az adományozott nevének kezdőbetűivel, Miksa király 1569 márc. 22-én Sárii Pál és testvérei számára adományozott cimereslevelének 1620-ban készült calligraphikus másolata, és III. Ferdinánd 1640. jan. 20-án kelt, Marsinai Marsinyi Menyhértet nemesítő, könyvalakú birodalmi címereslevele, mint a Majthényi-letét darabjai. I. Lipót 1691. szept. 1-én birodalmi formában kiállított diplomája, melyben a belgiumi Becken-nemzetségből származó Rosenbach Bernátot birod. bárói rangra emeli, valamint II. Ferenc római császár 1769. szept. 23-án kiadott, de 1796. évi, festett címerrel ellátott másolatban megőrzött címeres nemeslevele, melyben Schöttl Antal Benedeket nemesíti meg s számára előnevet adományoz, a Rosenbach-letéttel jutott hozzánk. Végül a Kishindi Vince-család iratai között van két eredeti, melyek közül egyiket II. Ferdinánd adta ki 1629. márc. 10-én s a Janczovith-családnak szól a másikat I. Lipót 1692. máj. 4-én a letéteményező Vincze-család ősei számára. Utóbbihoz tartozik az ugyanezen évi királyi jóváhagyással ellátott címerkérő folyamodvány. Ugyanitt legnagyobbrészt legújabbkori hiteles másolatokban még a következők találhatók: 1562. szept. 27. I. Ferdinánd Verebélyi Péter és hozzátartozói részére szóló armálisa; ugyanannak nemesség- és címermegújító levele a Névery-család számára; II. Rudolf 1578. jún. 14-éről való hasonló oklevele, melyben a Kubinyi-család 1497-i címereslevelét erősíti meg; II. Ferdinándnak 1622. júl. 6-án a Hajas alias Juhász-családot nemesítő és ugyanannak 1626. márc. 15-én a Desericzky- és Boleman-család nemességét és címerét megerősítő oklev.
Céhirataink gyarapodása: a radványi vargacéhre vonatkozó két darab XVII. és XVIII. századbeli irat, a balatonfőkajári és csajági takácsok egyesített céhének 1827. évi és a nagykanizsai kenyérsütőcéh 1831. évi céhlevele.
1848/49-es gyüjteményünk 100 darabból álló iratcsoporttal gazdagodott, mely Oravica és Szászkabányának a szabadságharc alatti szerepére és tevékenységére vet világot, továbbá Klapka tábornoknak egy Bemhez intézett levelével és a bécsi forradalommal kapcsolatos események forrásanyagául szolgáló 51 darab nyomtatvánnyal.
Végül levéltárunk külföldi vonatkozású anyagának szaporulatából föntebb leírt birodalmi címeresleveleken kívül kiemeljük Zsigmond lengyel királynak a bukovinai Kralyova településtörténetére rávilágító 1544. évi hártyaoklevelét.
Leszögezhetjük, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltára annak ellenére, hogy iratvásárlásait minimumra kellett lecsökkentenie, egymagában az egyebek közt személyes kapcsolatok felhasználásával is felébresztett ajándékozási és letéteményezési kedv fellendülése révén is az ismertetett időszakban erősen felszökkent gazdagodást ért el és érhet el a jövőben is.
Cz. A.
