A BETŰ SZEREPE A MAGYAR CÍMERKÉPEKEN.*

Teljes szövegű keresés

52A BETŰ SZEREPE A MAGYAR CÍMERKÉPEKEN.*
Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társ. 1932. évi december hó 14-én tartott közgyűlésén.
A betű szerepe a címereslevelek címerképein többféle. E szerep jelentősége, a betű rendeltetése kapcsolatban áll a címerkép ama helyével, illetőleg részével, amelyen a betű alkalmazást nyer. Előfordulhat a pajzson belül, vagy azon kívül; tehát a) a pajzsban, b) a sisakdíszben vagy ezzel kapcsolatban, c) a pajzstartókon vagy ezekkel kapcsolatban, d) a pajzson, sisakdíszen, pajzstartókon kívül a címerkép alapján, tábláján. A betű vagy egymagában fordul elő, mint egy szó kezdő és jelző része, vagy mint szótag vagy szó, sőt több szó vagy egész mondat alakjában és szerepének jelentősége ezzel a körülménnyel is összefügg. Mindenegyes formájában a betűnek megvan a maga külön jelentése, amely legtöbbször a címerszerzővel vagy címeradományózóval áll vonatkozásban vagy pedig a címerkép valamelyik részével.
Ha a betű kizárólagosan a címerkép valamelyik részére vonatkozik, akkor az a rendeltetése, hogy megmagyarázza, kit vagy mit ábrázol a címerkép illető része. Erre vonatkozólag igen érdekes és jellemző példát szolgáltat a II. Ulászló által 1507-ben Gersei Pethő Jánosnak adományozott címereslevél, melyben a király egyéb kitüntetések kíséretében gyermekei nevelőjének régi címerét olyképpen bővíti ki, hogy megengedi, hogy a családi címer fölé helyezhesse a királyi családnak: az egyéves Lajos királyfinak, II. Ulászló királynak és Anna királynénak arcképeit. A királyi család egyes tagjait ábrázoló alakok fölött a címerkép tábláján láthatók külön-külön az L, W és A betűk, melyek mint a Ludovicus, Wladislaus és Anna nevek kezdőbetűi természetesen az ábrázolt alakok kilétére figyelmeztetnek.* De a betűnek ily természetű magyarázó szerepe csak ritkábban vonatkozik a címer főalakjaira. Gyakrabban szokott ez előfordulni a pajzstartókkal kapcsolatban, vagy pedig a címerkép tábláján lévő díszítőalakokkal összefüggésben, pl. Miksa király által 1569. VII. 15-én a Vizkeleti-család részére adományozott címerképet köröskörül az uralkodó országainak címerei díszítik és az egyes országcímerek alatt vagy fölött olvashatók az illető országok nevei: Ungari (sic!), Bohemiae, Dalmaciae, Croaciae, Sclavoniae.* A Rudolf király által 1600. III. 21-án a Gerendei Hegedűs-család részére adományozott címereslevélben a sisaktartók helyét elfoglaló és a hitet és reményt ábrázoló két női alak alatt ezt a magyarázó két szót olvashatjuk: «Fides» a jobboldalon és «Spes» a baloldalon.* A Bocskay István által 1605. XII. 12-én a hajduk részére adományozott címerben a sisaktartókul alkalmazott Sámson és Achilles alakjai fölött magyarázatul a jobboldalon a «Satuson» baloldalon az «Ahles» szót találjuk.* A III. Ferdinánd által 1638. III. 28-án Brukner Gáspárnak adományozott címerképen a pajzstartók helyét elfoglaló Szent István és Szent László alakjai alatt magyarázatul a jobboldalon «S. Stephanus», baloldalon «S. Ladislaus» aranybetűs szavak láthatók.*
Lásd Archaeologiai Értesítő. 1871. 238–240 ll. (II. Ulászló és gyermekeinek arcképei.) és Turul 1927. 4–7. ll. (Dr. Hoffmann Edith: II. Ulászló egy ismeretlen arcképe. )
Eredetije a M. N. Múzeum levéltárában.
Eredetije u. o.
A múzeumi levéltárban festett címerképmásolat. Kiadva a Turulban. (1905. 174–179. ll.)
Eredetije a múzeumi levéltárban.
A címerkép tábláján azonban a betű akkor is elő szokott fordulni, ha az üres és nincsenek ráfestve díszítő alakok. Tehát a betű itt nem is állhat ilyenekkel összefüggésben, hanem legfeljebb ezeknek helyettesítése végett alkalmazzák. Ilyenkor egész más a rendeltetése és legtöbbször a címerszerzővel, annak nevével áll vonatkozásban.
Ha a címerképen látható betű magával a címeradományozóval áll kapcsolatban, ez a címerszerzőnek különös kitüntetését jelenti. Rendesen a pajzsban szokott előfordulni; csak ritkábban azon kívül. Ezen belül is leggyakrabban a középen levő szívpajzsban; emellett egyéb címeralakokkal kapcsolatban, a pajzsfő részeiben, igen ritkán a pajzstalpnak megfelelő részekben. Az ily szerepben előforduló betű a címeradományozó király 53neve kezdőbetűjének szokott megfelelni és a címer alkotó részeként szerepel.
Végül ha a betű, mint a címer alkotórésze a címerszerzővel áll összefüggésben, akkor ugyanaz a szerepe és rendeltetése, mint bármely címeralaknak vagy tárgynak, mely a címerszerző nevével vagy foglalkozásával kapcsolatba hozható, azaz a címert beszélő címerré változtatja.
A betű előfordulását természetesnek kell feltételezni a könyvvel mint címertárgygyal kapcsolatban, vagy pedig könyvvel és írással foglalkozó címerszerzőknél. A könyvnek címertárgyként való előfordulása igen gyakori. Könyvet vagy íróeszközöket látunk a papoknak, deákoknak, kántoroknak, tanároknak, törvénytudóknak adományozott címerekben. E könyvekben azonban még ha nyitottak is, a betűket legtöbbször csak markirozzák és ritkák az olyan esetek, amikor az azokban olvasható betűk, szavak is láthatók. P1. a Szőlősi Mátyás részére I. Lipót által 1702. XI. 2-án adományozott címer kék pajzsában vörös kar által tartott nyitott könyv két lapján e szavak olvashatók: «Si deus pro nobis, quis contra nos».* Az ugyancsak I. Lipót által 1702. XI. 24.-én Széki Soós Ferenc kolozsvári papnak adományozott címer nyitott bibliát tartó kart ábrázol és a biblia két lapján: «Je-Ho-Va» betűk állnak.* Vagy a Marosvásárhelyi Issekutz-család részére 1876-ben I. Ferenc József által adományozott címerben az alsó jobboldali arany mezőben szintén nyitott könyv látható, rajta a «Magyar Törvény» szavakkal.*
Eredetije a M. N. Múzeum levéltárában.
Erdélyi Siebmacher. 219. l. 155. tábla.
U. o. 171. l. 109. tábla.
A betű alkalmazása a címerképen azonban sokkal gyakoribb, ha nem könyv a címertárgy s a betű előfordulása teljesen független a címerszerző könyvvel való foglalkozásától. A betű jelentése azonban a foglalkozással ez esetben is vonatkozásban állhat. A címerszerző foglalkozásával, valamelyik tulajdonságával vagy cselekedetével állnak vonatkozásban azok a betűk vagy szavak, amelyek úgynevezett jelmondatként szerepelnek. E szerint logikus, hogy tanárember részére adományozott címerképen a nevelésre vonatkozó jelmondatot találjunk, pap részére adományozotton a bibliával összefüggő vagy vallásos jelmondatot, katona címerképén hadi tettekkel, vitézséggel, bátorsággal kapcsolatosat, hűségért, hazaszeretetért és egyéb tulajdonságokért, vagy tettekért meg ezeknek megfelelőt.
A jelmondat állhat egy szóból (pl. «Indeficienter» Fiume város címerében), két szóból (pl. a Soretic-család címerképén: «stella favente»), több szóból (pl. a gróf Andrássy-család címerképén: «fidelitate et fortitudine», az Emőkei Emich-családén «cum deo pro patria»), egész mondatból (pl. a Kithonich-család címerképén: «Tendit ad ardua virtus», a De la Motte-családén: «Corde et fide viriliter aude»), sőt egész hosszú összetett mondatokból is (pl. a Szenczi Kertész-család címerképén: «Linquenda est pigritia, quae quod adest, aspicit, et sequenda diligentia, quae quod futurum est, prospicit»), melyek – mint az itteni példa mutatja – erények ápolását célzó aforizmák is lehetnek.
A jelmondat régente rendesen latinnyelvű volt, de újabb időben más nyelven is található (magyar, horvát, francia). Pl. a Marosvásárhelyi Issekutz-család egyébként is magyar nyelvű címereslevelében: «Igazságért észszel kell vívni».*
Kempelen, Magyar nemes családok. V. 199. l.
Jelmondattal találkozunk nemesi, bárói, grófi, hercegi, uralkodói, városi stb. címerekben. Főrangú családok címereiben azonban aránylag gyakoribb. Alkalmazása mintegy kitüntetés, dísz számba ment és a heraldika hanyatló korszakában vált általánossá.
A jelmondat rendesen a pajzs alatt fordul elő, a címertartókat vagy sisaktakarókat összekötő lengő szalagon. Ritkábban a sisakdísz fölött is pl. a Kithonich-család említett címerében,* vagy az I. Lipót által Besztercebányai Sartori György részére 1700. II. 6-án adományozott címerben. Utóbbi sisakdísze mérleget tartó vörös kar, a mérleg körül ezzel a «symbolum»-mal: «Recte».* A jelmondatnak a sisakdísz fölött való alkalmazása külföldi címerekben gyakoribb, mint nálunk; sőt a külföldi gyakorlatban az is előfordul, hogy egyszerre két külön jelmondat is díszíti a címert; pl. a gróf Mensdorff-Pouilly-család címerében: az egyi – fortitudine et caritate – pajzs alatt, a másik – sans varier – a sisakdísz körül lengő szalagon.*
Horvát Siebmacher 89. l., 63. tábla.
Eredetije a múzeumi levéltárban.
Erdélyi Siebmacher 79. l.
54Annak ellenére, hogy a jelmondatnak mindig a pajzson kívül a helye, ilyfajta alakulatokkal igen gyakran a pajzson belül is találkozunk. Ezeket azonban éppen azért, mert a pajzson belül fordulnak elő, nem szokták a címertanban jelmondatoknak tekinteni. De jóllehet a pajzs alkotórészei, legtöbbször épp olyan jól beválnának heraldikai értelemben vett jelmondatoknak. Értelmük, jelentésük és jelentőségük éppúgy összefügg a címerszerzővel, annak foglalkozásával, tulajdonságaival, cselekedeteivel, mint a szokásos helyükön alkalmazott tulajdonképpeni jelmondatoké. Ezek is egy, két, több szóból, sőt egész mondatból állnak. Egyszavas látható pl. a Klaniczay János pozsonyi tankerületi igazgatónak 1792. VII. 26-án adományozott címer pajzsában: «Educatio»;* a Stauduar-család részére I. Ferenc által 1810. X. 20-án adományozott címer pajzsában: «Fidelitas»,* a Montskó-családnak Mária Terézia által 1746. IX. 11-én adott címer pajzsában: «Fidelis».* Kétszavas jelmondatszerű írás fordul elő Apaffy Mihály által adományozott két címer pajzsában: a Szőllőskei Szőllősi-család 1681. VI. 12-ki címerében (Virtus defendit)* és az Ádámosi Végh-család 1686-ki címerében (Virtus nobilitat).* Az «Arte et Marte» jelmondatszerű szavak olvashatók a Hirling-család 1813. IV. 9-i címer pajzsában* és a Bethlen Gábor által az erdélyi református papok részére 1629. VII. 13-án adományozott cimerben.* «Deo et Patriae» szavak vannak a Havadi Osváth-család részére Apaffy Mihály által 1669-ben adományozott címer pajzsában és sisakdíszében,* «Pro Deo et Patria» ugyancsak Apaffy Mihály által a Barabás-család részére 1684. IX. 21-én adományozott címer pajzsában.* «Deo duce et vindice» olvasható a Vaska Lőrinc református pap részére Bethlen Gábor által 1628. V. 30-án adományozott címer pajzsában.* Hoszszab mondat is előfordulhat a pajzsban, pl. a Szecsényi Széles-család részére 1798-ban megújított címer pajzsában egy lovasvitéz kezében tartott kard fölötti szalagon: «Pro rege eiusque imperio vincere aut mori pulchrum et decorum est».*
Nagy Iván, Magyarország családai. VI. 64. l.
Horvát Siebmacher 234. l. 172. tábla.
Nagy Iván i. m. VII. 556. l.
Genealogiai Füzetek. II. évf. 21. l.
Erdélyi Siebmacher 215. l.
U. O. 169. l. 110 t.
Áldásy Antal: A M. N. M. könyvtárának címeres levelei. I. 141. l. Zsinka Ferenc: Bethlen Gábor címeres levele papok részére. Nagyenyedi emlékkönyv. 109. l.
Erdélyi Siebmacher 203. l.
Eredetije a M. N. Múzeumban.
Genealogiai Füzetek, VII. évf. 104. l.
Nagy I. i. m. X. 588. l.
Néha a jelmondatszerű szavaknak csak a kezdőbetűjét alkalmazzák a pajzsban, mint pl. a Mária Terézia által 1746-ban Stanislavich Miklós csanádi püspök részére adományozott címerben, ahol egy ezüst harántpólyában olvasható «P. R. E. F.» betűk, a «Pro Rege et Fide» szavak rövidítései;* vagy az I. Lipót által 1689-ben a Probszt-család részére adományozott címerben egy jobbról balra vonuló fekete harántpólyában az R. M. R. arany betűk, melyek állítólag szintén jelszót helyettesítenek.*
U. a. X. 359. l.
U. a. IX. 486. l.
A címerpajzsban alkalmazott szavak azonban nem mindig jelmondatszerűek. Összefügghetnek az adományozott előnevével, illetőleg az előnevet adó birtokkal. Így a Fényi Mocsonyi-családnak 1783-ban adományozott címerben a «Foen» szó olvasható,* mely a család egyik torontálmegyei birtokának a neve. A Moracsai Joannovics-család 1853-ik évi címerének egy folyót ábrázoló részében az előnevet adó «Moracsa» szó olvasható.* A pajzsban előforduló szavaknak végül magyarázó szerepük is lehet éppúgy, mint ahogy ezt a pajzstartóknál vagy a címerkép tábláján levő egyéb díszítő alakokkal kapcsolatban is láttuk. Csanádmegyének 1761-ben adományozott és 1838-ban megújított címerében a Szent Gellért-hegye mellett zöld gyepen álló Szent Gellért püspök alakja látható, fölötte e magyarázó szavakkal: «S. Gellért.»* Győrmegye 1667-ben adományozott címerének tojásdad pajzsában vörös mezőn a Duna, Rábca és Rába folyókat három hullámos ezüst pólya ábrázolja, melynek mindegyikén az illető folyó neve olvasható.* Csongrád város címerében piros mezőt látni két fehér pólyával átszegve, bennük «Körös» és «Tisza» 55felvilágosító szavakkal.* E neveknek s az általuk jelzett címertárgyaknak ez utóbbi példákban is megvan a maguk természetes földrajzi vagy történelmi vonatkozása a címeradományozottal kapcsolatban.
Magyar Siebmacher 427–28. l.
U. a. 273. l.
Tagányi Károly, Magyarország címertára 25. l. 14. tábla.
U. a. 27. l. 15. tábla.
U. a. 44. tábla.
Az eddigi példák a pajzsban lévő feliratok tekintetében a heraldika hanyatló korszakának a gyakorlatát mutatják. A középkori címeres levelekben az ehhez hasonló pajzsbeli feliratok sokkal ritkábbak. Igen korai példát szolgáltat a Zsigmond király által 1434. IV. 24-én Báchvai Dempse Márton, Garai László macsói bán familiárisa, részére a csehországi és morvaországi husziták elleni harcokban szerzett érdemeiért adományozott címer, mely kék mezőben balra fordult, homlokán vöröskeresztes, növekvő fehér bárányt ábrázol, elülső lábaiban hártyatekercset tartva, a következő felirattal: «Ecce agnus Dei». A pajzsbeli alak a sisakdíszben ismétlődik.* Másik példa II. Ulászlónak 1498. XII. 8-án a Mernyey-család részére adományozott armálisa. Ebben zöld ágon álló zöld papagály csőrében fehér tekercset tart, melyen aranybetűkkel három «Ave» szó áll,* valószínűleg a papagály beszélőképességének jelzéséül,* magyarázatául.
Eredetije az Országos Levéltárban. M. O. D. L. 12,593. sz.
Eredetije a M. N. Múzeum levéltárában.
V. ö. Turul 1903. 164. l. (R. Kiss István, Természetes ábrázolás az 1526. év előtti magyar címerekben.)
Fel lehetne még itt említeni az 1436. VII. 9-én Pozsony városnak adományozott címermegerősítő oklevelet is, melynek címerképén a következő felirat olvasható: «Sigillum civitatis Posoniensis».* Itt azonban a címer a rendestől elütő formájú, külön szokásos pajzshasználat nincs; a felirat kimondott magyarázata pedig az, hogy a város pecsétjeinek az adományozott címer kerületén ez lesz a körirata. Ez a példa tehát más elbirálás alá eshetik, ezért a hasonló későbbi eseteket nem soroljuk fel.
Áldásy A., Magyar címeres emlékek. III. 33 l.
A pajzsban szereplő betűkről, feliratokról felsorolt eddigi példák nagyrészt szimbolikus jelentőséggel bírnak és a címerszerzővel közelebbi vagy távolabbi vonatkozásban állnak. Legkönynyebben felismerhető vonatkozásban állnak azonban vele azok a pajzsbeli betűk, amelyek a nevére vonatkoznak. Csakhogy az ily címerek sokkal ritkábbak és ezért heraldikailag nagyobb figyelmet érdemelnek. Eddig csak egyetlen esetet ismerünk, amikor a főcímerszerző nevét a címerképen betűkkel teljesen kiírják; ám itt is a kiirt név nem a pajzsban, hanem azonkívül, a pajzs körül alkalmazott mondatszalagon, tekercsen fordul elő. Ez az egyetlen példa Erdődi Bakócz Bálint titeli prépost részére Mátyás király által 1459. IX. 3-án adományozott címer, melyben a tekercsen ez a felirat áll: «Fra(ter) Valentinus pp. (prepositus) Tituliensis.»*
Fejérpataky László, Magyar címeres emlékek. I. 74. l. XIX. tábla.
A pajzson belül azonban a címerszerző nevének megjelölése már csak a kezdőbetűkkel történik. Itt két csoportot különböztetünk meg. Egyiknél a pajzsbeli betű a címer egyik fontos és éppoly elmaradhatatlan alkotó része, mint bármely önálló mesteralak vagy természetes, képzeleti és mesterséges címerkép. A másiknál egyáltalán nem tartozik a címer lényegéhez. Az első csoportba tartozó magyar címerek a következők: 1. 1455-ben V. László által Sánkfalvay István és hozzátartozói részére,* 2. 1535. IV. 28-án I. Ferdinánd király által a Leveldi Kozma-család* számára, 3. 1574. V. 24-én osztrák báróságot és 1578. IX. 8-án magyar indigenátust, későbben pedig grófságot nyert Althann-család részére,* 4. Mária Terézia által 1760. II. 11-én Ábrahámffy József részére,* 5. 1765-ben Mária Terézia által a br. Cottmann-családnak,* 6. 1834. XII. 18-án V. Ferdinánd király által Sepsiszentkirályi Farkas Jakab* részére adományozott címerek. A Sánkfalvay-címerben kék pajzsban hármas zöld halmon guggoló majom elülső lábaiban egy arany S betűt tart. A sisakdíszben ismétlődik a pajzsbeli alak. Az Althann-címer jobbradőlt vörös pajzsában fekete A betű látható. Az Ábrahámffy-címerben hasított, jobb felében vágott pajzs látható, jobbról a felső arany mezőben jobbharánt vörös pólyában három ezüst A betű 56van, az alsó vörös mezőben három aranykalász, balról kék mezőben aranyszarvú és körmű jobbfelé ágaskodó kos. A Cottmann-címer vágott pajzsának felső vörös mezejében királyi korona alatt két arany C betű látható egymástól arany ponttal elválasztva. A három sisakdísz közül a középsőn koronás sisakon két vörös szárny, mindegyiken egy-egy arany C betű, a szárnyak között pedig arany csillag. A Sepsiszentkirályi Farkas-címerben négyelt pajzs első vágott negyedének alsó vörös mezejében az arany J F betűk láthatók, a második negyedben pedig kék mezőben zöld halmon szaladó farkas van. Magától értetődik, hogy ezekben a címerekben az egyes betűk az illető család nevének a kezdőbetűi. Itt tehát a beszélő címereknek egy külön, önálló csoportjával van dolgunk. A Farkas-címer a farkas alakja által kétszeresen is beszélővé válik. Egyébként ez a többi öttől abban is különbözik, hogy a címerszerzőnek nemcsak család-, hanem keresztnevének a kezdőbetűjét is jelzi. Mégis a felsorolt hat példa közül a Leveldi Kozma-címer válik ki azáltal, hogy a benne látható két K betű magassága a pajzsmagasságnak majdnem a felét teszi ki (a többinél ez a méret kisebb), másrészt ez a két K betű a címer erősen kidomborodó főalakját alkotja. Éppen emiatt a beszélő címerek ezen nálunk ritkábban alkalmazott fajának legszembetűnőbb típusát eddig a Kozma-címer képviseli, mely e tekintetben külföldi viszonylatban is előljár. Itt elsősorban az olasz címerekre hivatkozunk. A gróf Erizzo-család címerének* kék E betűje, a gróf Brebbia-címer* fekete B és R betűi, az Arrigoni grófi címer egymásba olvasztott A R arany betűi* mint a címerszerző nevének kezdőbetűi szembeötlő külön címeralakok ugyan, de nem egyedüli címerképek és dimenziójuk tekintetében sem érik utól a Kozma-címer betűit. A Belloni és Pier velencei családok címereiben is a B, illetőleg P betű szerepel.*
Magyar Siebmacher. Supplementband. 138. l. 100. tábla.
Eredetije a M. N. Múzeum Levéltári Osztályában. Közöltem a Turulban. 1927. 7–12. ll.
Magyar Siebmacher 9. l. 7. tábla.
Kempelen B. i. m: I. 12. l. Siebmacher. 2. l. 1. t.
Magyar Siebmacher. 103. l. 80. tábla.
U. o. 165. l. 131. tábla.
M. Gritzner u. Ad. M. Hildebrandt, Wappenalbum der gräflichen Familien. II. k. 219. tábla.
U. o. I. k.
U. o. I. k.
M. Gritzner, Handbuch der heraldischen Terminologie 207. l. A külföldi városok címereiben is nagyon gyakran elő szokott fordulni az illető városok nevének kezdőbetűje mint a pajzsban alkalmazott külön címeralak pl. Kalusz, Rohatyn galiciai városok, Rudolfsheim, Simmering, Atzgersdorf, Tulln osztrák városok, Znaim morvaországi város stb. címereiben. V. ö. Städte-Wappen von Österreich-Ungarn.
A címerszerző nevének kezdőbetűjével ellátott magyar címerpajzsok második csoportjából csak két példát tudunk felhozni. Egyik középkori armálison fordul elő, a másik a heraldika legnagyobb hanyatlásának korszakából való. A II. Ulászló által 1514. XI. 30-án a Mártonfalvi Cseh-család részére adományozott címer pajzsfejében kék mezőben két kis arany betű látható: I. C.* a főcímerszerző: Cseh János kereszt- és vezetéknevének kezdőbetűinek a jelzésére. E tekintetben ez a címer hasonlít ugyan Farkas Jakab címeréhez, de különbözik ettől és a vele rokon többi öt példától abban, hogy benne a két betűcske a címernek nem fő- vagy kiemelkedő része s ezért a címert leíró oklevélszöveg sem említi; nagyságuk is teljesen eltörpül a pajzs magasságához és egész mezejéhez képest. Fel lehet ehelyütt még hozni a Maksai Máriaffy-család címerét is. A Nyárádfői Maksai-család egyik ivadéka: Dávid 1733. II. 5-én ősmagyar nevét a Szent Szűz iránti tiszteletből Máriaffyra, majd XII. 23-án az előnevét is Maksai-ra változtatta. 1742. I. 6-án még ősi címerét is megváltoztatta. Nagy Iván leírása szerint az új címer a következő lett: «a pajzs kék udvarában zöld halmon két korona áll, a jobbfelőli koronán könyöklő vörösmezű kar, írótollat tartva s fölötte M. D. betű és nap és abból e szó «Maria»; a balfelőli koronából napraforgó virág emelkedik fel, az átellenében ragyogó nap felé hajolva, virágjában M. F. betűk láthatók; a pajzs felső részében a nap fölött e mondat áll «et ad me conversio eius». A pajzs fölötti sisak koronáján szintén az írótollat tartó kar könyököl».* Siebmacher szerint a pajzsfőben jobbról-balra egy sorban olvasható a jelzett mondat, alatta a jobb sarokban az M D betűk, ezek alatt harmadik sorban a Maria szó és a napraforgó közepén az M. F. betűk.* E feliratok – mint látható – összefüggésben állanak a címerszerző névváltoztatásával, illetőleg az ő mély Mária-tiszteletével az apró M. D. betűk pedig nevének kezdőbetűi.
Turul . 1904. 8. l.
Nagy I. i. m. VII. k. 303. l.
Magyar Siebmacher III. k. 297. tábla.
Előfordulnak azonban a címerszerző nevének kezdőbetűi a pajzson kívül is, nevezetesen: a pajzs fölött, a sisak körül, a sisakdísz helyén vagy 57a címerkép táblájának felső részén. Négy középkori és ugyanannyi XVI. századbeli újkori címeres levélben találunk erre példát. A Mátyás király által 1476. VI. 11-én Pryber Benedek részére adományozott címerképen* a sisakdísztől jobbra és balra a címertábla felső két sarkában a B és P arany-betűk olvashatók. A II. Lajos által Brodarich István részére 1517. III. 25-én adományozott címerben közvetlenül a pajzs fölött a sisaktól jobbra és balra olvashatók az S és B apró aranybetűcskék.* Az 1519. III. 12-én II. Lajos király által Kanysai László részére adományozott címerben közvetlenül a pajzs fölött láthatók az L és K aranybetűk. Utóbbiaknak heraldikailag is különleges jelentőségük van, mert jóllehet nem a pajzsban fordulnak elő, mindamellett a címernek még a címereslevél leíró szövegében is külön kiemelt alkotórészeiként szerepelnek: «Nos supra scutum binas literas L et K tuum familieque tue nomen representantes ... adiecimus.»* Ez az első és eddig egyedüli ismert címereslevél, mely a pajzson kívül előforduló, a címerszerzőre vonatkozó betűk jelentését a szövegben megmagyarázza. Hasonló jelentőségüek a II. Lajos király által 1519. V. 23-án Geréb Péter és Perényi Imre nádorok kétszeres özvegyének: Kanysai Dorottyának adományozott címerben látható betűk, noha a szövegleírásban nincsenek is külön megemlítve.* A sisakdísz helyét elfoglaló tulipánon nyugvó, kék alapú, két angyal által tartott aranykeretben a D és K aranybetűk, a címerszerző nevének kezdőbetűi, a pajzson kívül ugyan, de ismét mint a címer alkotórészei lépnek fel, akárcsak a Kanysai László címerének betűi. Ezzel szemben a négy újkori címereslevél címerképeinek tábláján látható hasonló betűk egyáltalán nem tartoznak a címer alkotó részeihez, hanem már pusztán teljesen lényegtelen, háttérdíszítő cirádáknak tekinthetők. Ezek: 1. az I. Ferdinánd király által 1546. III. 13-án Bogáthy János részére adományozott címer tábláján a sisakdísz két oldalán a címerszerző nevének két kezdőbetűjét is odarajzolta a címerfestő, de ma már csak a B betű látszik tisztán, míg az I betűnek csupán halvány nyomai maradtak meg.* 2. az 1577. III. 11-én Gálffi János részére Báthory István által adományozott címer hátterében a felső sarokban az I és G aranybetűk láthatók.* 3. a Rudolf király által 1578. IV. 12-én Kovách Mihály részére adományozott címer, a sisakdísztől jobbra és balra az M és K aranybetűkkel.* 4. Báthory István által 1583. IV. 12-én Buda Jánosnak adományozott címer, a felső sarokban az I és D, az alsó két sarokban a D és S vörös betűkkel. A címereslevél szövegében az eredeti Buda nevet mindenütt Dauda-ra hamisították. A felső bal sarokban lévő D betű is könnyen észrevehetőleg B-ből lett hamisítva.* A címerkép alapjának felső két sarkában lévő I D betűk tehát Iohannes Dauda helyett a Iohannes Buda névnek kezdőbetűi.
Eredetije a M. N. Múzeum Levéltári Osztályában.
Festett címerkép másolata a M. N. Múzeum levéltárában.
Eredetije az Országos Levéltárban. M. O. D. L. 24,772. sz.
Eredetije u. o. M. O. D. L. 24,773. sz.
Eredetije a M. N. Múzeum Levéltári Osztályában a Kesselőkeői Majthényi-család levéltárában.
Hitelesített másolata a M. N. Múz. levéltárában.
Másolat a M. N. M. levéltárában. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun levéltárában lévő eredeti címereslevélben a címerszerző neve ki van vakarva és helyette Kovach Mihály van beírva.
Eredetije a M. N. Múzeum levéltárában.
A címerkép táblájának felső részében nemcsak betűket, hanem számokat is szoktak alkalmazni a háttér egyhangúságának élénkítésére. Pl. a II. Ulászló által 1515. VII. 6-án Verssendi máskép Tharjáni Ferenc részére adományozott címerben* a sisakdísz fölött látjuk az aranyszínű 1515 apró kis számocskákat, vagy a Báthory István által 1584. II. 20-án Móré Jánosnak adományozott címerkép táblájának felső két sarkában a 15 és 84 arány számokat.* E számok a címeradomány évét jelzik és éppúgy, mint a legutóbbi négy példánál, egyáltalán nem a címer alkotórészei, hanem tisztán tölteléknek festették oda. Ez az analogia is a legbeszédesebben bizonyítja, mily szerepük és rendeltetésük van és kell hogy legyen az ugyanazon a helyen alkalmazott betűknek, melyek a címerszerző nevére vonatkoznak s melyek sokszor a címerfestő önkényes hozzátoldását is jelenthetik.
Eredetije a M. N. Múzeum levéltárában.
Másolata u. o.
Teljeesség kedvéért a címerszerző nevével kapcsolatban megemlítjük még azt is, hogy az 1603. IV. 25-én Rudolf király által Berger Illés császári udvari költőnek és testvéreinek adományozott 58címerkép arany keretének felső részében a következő vörös betűs felirat olvasható: «M. D. Johan Bergervs A.»* Itt az a feltünő, hogy a címerkép keretében olvasható egy felirat, – nem pedig a pajzs körül, amire már láttunk példát, továbbá az, hogy nem a főcímerszerző neve van kiirva a feliratban, hanem annak testvérei közül az, akit az oklevél szövege mindjárt a főcimerszerző után sorol fel. Ez volna különben Bakócz Bálint címerén kívül a második példa, amelyben a címerszerző neve a címerképpel kapcsolatban teljesen ki van írva.
Eredetije a M. N. Múz. levéltárában.
Vizsgáljuk most közelebbről a címeradományozó nevének kezdőbetűivel díszített címerképeket. Előfordul ugyanis számtalan eset, amikor a pajzsban látható betű nem a címerszerző nevével áll összefüggésben, magyarázata azonban éppoly könnyű, egyszerű és világos. Az e csoportba tartozó címerekben alkalmazott betűk a címeradományozó uralkodó nevéhez fűződnek. Nálunk ez a gyakorlat csak a Habsburgok korában lép fel. Az általuk külföldön adományozott címerekben elterjedt szokás volt. Több Habsburg-király nevének kezdőbetűivel találkozunk a mi címereinkben is. A Habsburgok előtti korszakból vagy erdélyi fejedelmektől származó címerekben azonban ez egyáltalán nem fordul elő. Éppúgy, mint a címereslevélnek albumszerű kiállítása és a jelmondatok gyakori alkalmazása, a király neve kezdőbetűinek címerképként való használata és ennek engedélyezése is a címerkimagasló díszítésére szolgált és a címerszerző különös kitüntetését jelentette a Habsburgok által nálunk meghonosított heraldikai korszakban. Ebből következik, hogy az uralkodó neve kezdőbetűinek címertárgyként való alkalmazása nem volt mindennapi dolog; igen kiváló érdemek jutalmazását jelentette. Ezzel az eljárással tehát az egyszerű nemesi címerekben ritkán fogunk találkozni; annál gyakrabban a főrangú, a nálunk indigenátust nyert külföldi családok és a vármegyék címereiben. E betűk – mint említettük – elsősorban a címer főalkatrészében: a pajzsban láthatók, de némelykor a sisakdíszben is ismétlődnek. Egészen ritka eset, amikor a pajzstartókon szerepelnek, mint pl. a Batthyány-Strattmann hercegi címerben. E betűkről legtöbbször az oklevélszöveg is meg szokott emlékezni, rendesen oly magyarázó értelemben, hogy azok a királyi név kezdőbetűit jelzik, sőt némelykor ez a magyarázat a betűk mellett esetleg látható római számjegyekre is kiterjed.* A királyi név betűinek előfordulása természetesen nem zárja ki más betűk, vagy felirat, jelmondat együttes alkalmazását. (Pl. a Batthyány-Strattmann, Palm, Püchler. stb. címerekben.)
A betű kifejezésére a címereslevelek latin szövege általában a «littera» szót szokta használni és csak igen ritkán a «caracter»-t. pl. a báró Imbsen-család részére VI. Károly által 1721. II. 3-án adományozott címereslevél (L. Áldásy A., A M. N. Múzeum könyvtárának címereslevelei. I. 412. l.) vagy a Leveldi Kozma-család címereslevele. (Turul. 1927. 8. l.)
Az uralkodói név kezdőbetűivel díszített címereknek legnagyobb része – I. Lipót és Mária Terézia korából való. A korábbiak közé tartozik a Lipóczi Keczer-család címere, melynek közepét elfoglaló kisebb, császári koronás pajzs fekete mezejében látható arany F betű II. Ferdinánd nevére utal.* A nálunk indigenátust nyert Mollart-család III. Ferdinándtól szerzett grófi címerének közepén elhelyezett szívpajzs kétfejű sasának mellén az F. III. arany betű látható.* I. Lipót nevének kezdőbetűjét megtaláltuk öt nemes, öt magyar főúri, hat magyar indigenátust nyert főúri család és egy vármegye címerében. A Mihalowich-család részére 1688. V. 2-án adományozott címer kék pajzsában kiterjesztett szárnyú fekete sas ezüst mellén L betű látható, melynek jelentését a címereslevél így írja le: «primam nominis nostri indicem literam L continens».* A Felső-Ozoróczi-és Kohánóczi Ottlik-család 1688. VIII. 18-án nyert címerében két lovas vitéz fölött álló félhold és csillag között már koronás arany L betű látható.* Magyaróvári Keszey Jánost az 1690-i zernyesti ütközet után szerzett érdemeiért I. Lipót király aranyláncon függő mellképével tüntetvén ki, ez az aranylánc az 1699. IX. 15-én részére adományozott címerképbe is belekerült; ezen kívül a pajzs közepén kisebb fehér pajzsocskában a király nevének kezdőbetűje, a pajzs felső részében pedig köriratképpen a «Caesareum Incrementum» szavak olvashatók,* a kivételes érdemek 59szimbolizálásaképen. A Zellinger-család részére 1701-ben adományozott címer pajzsának közepén egy tojásdad alakú kis vörös pajzsban arany L. I. betűk olvashatók;* úgyszintén a Pacher Kristóf János részére 1702. VIII. 22-én adományozott címer középső szívpajzsában is.* Az 1687. XII. 7-én hercegséget nyert Esterházy-család cimerében szintén a szívpajzsban fordul elő az arany L. betű.* Sopron megye 1683-ban kapta címerét I. Lipóttól. Motivumai között baljában a herceg Esterházy-család tojásdad címeres pajzsát tartó vitéz szerepel, melynek közepén ott van az L betű.* A Kálnoky-család 1697. IV. 2-án nyert grófi címerének középső kis pajzsában levő koronás kétfejű sas mellén van az ezúttal fekete L betű.* A báró Kökényesdy-család címerének szintén középső pajzsában látható.* Az 1687. VIII. 4-én grófságot nyert Ivanovich horvát család címerében a szívpajzs fölött fordul elő.* Az 1703. I. 16-án magyar báróságot nyert Katz Rudolf lovag alsóausztriai kormánytanácsos címerében az L I aranybetűk a pajzsbeli sas mellén és az egyik sisakdíszen alkalmaztatnak.* A magyar indigenátust nyert családok közül az L I betűt látjuk a báró Schröfl-család címerében,* a magányos L betűt pedig a gróf Breuner, gróf Königsacker és Neuhauss, gróf Starhemberg és báró Dujeardin-családok címereiben.*
Nagy I. i. m. VI. 150. l.
Magyar Siebmacher. 429. l. 317. tábla.
Áldásy A. i. m. I. 256. l.
Magyar Siebmacher 469. l. 344 tábla.
Nagy I. i. m. VI. 232. l.
U. a. XII. 349 l.
Eredetije a M. N. M. levéltárában.
Nemzetségi Zsebkönyv. I. 6–7. l.
Tagányi Károly i. m. 31–32. l. 18. tábla.
Nagy I. i. m. VI. 52. l.
U. o. VI. 433. 1
Horvát Siebmacher 73–74. l. 52. tábla..
Áldásy A. i. m. I. 276. l.
Magyar Siebmacher 569. l. 406. tábla.
U. o. 85. l., 339 l., 597 l. és Erdélyi Siebmacher 104. l.
I. József nevének kezdőbetűje: J. I. a nálunk indigenátust nyert Palm-család bárói, grófi és hercegi cimereiben fordul elő.*
Magyar Siebmacher 476. l. 349. tábla.
III. Károly, illetőleg VI. Károly nevének kezdőbetűje: C. VI. a Marosnémethi- és Nádaskai gróf Gyulay-család címerének középső aranypajzsába helyeztetett.*
U. o. 213. l. 168. tábla.
Mária Terézia nevének kezdőbetűi: M. T. előfordulnak: a Balassagyarmathi Balassa-család grófi címerében, vörös színben a bölényfeje két szarva között lebegő csillagban;* az 1736-ban báróságot, 1743-ban grófságot és 1784-ben hercegséget nyert Grassalkovich-család címerének középső arany szívpajzsában szintén vörös színben;* az 1744. XI. 13-án grófságot nyert Keménycsalád címerének szintén a középső kék szívpajzsában arany színben*; az indigenátust nyert báró Durville-család címere középső arany szívpajzsában és a középső sisakdíszben feketén* a szintén magyar indigenátust nyert báró Püchler-család középső piros szívpajzsában egy patriarchakereszt két oldalán.* A budapesti egyetem címerében is a patriarchakereszt lábánál jobbra és balra vannak elhelyezve az M. T. betűk. Előfordulnak végül Körös-vármegye 1759-ben adományozott címerének vörös szívpajzsában látható ezüst latin kereszt két lábánál,* és Torda-Aranyos megye címere vörös szívpajzsának ezüst pólyájában.*
Áldásy A. i. m. I. 340. l.
Nagy I. i. m. IV. 448–49. l.
U. o. VI. 181. l.
Magyar Siebmacher 148. l. 117. tábla.
U. o. 522. l. 378. tábla.
Tagányi K. i. m. 28. l. 17. tábla.
U. o 34–35. l. 20. tábla.
II. József nevének kezdőbetűje : I. II. Károlyvárosnak adományozott címer középső arany szívpajzsában jön elő.*
U. o. 56. l. 33. tábla.
II. Lipót nevének kezdőbetűjét a Periczhoff-család 1792-ben adományozott címerének középső fekete pajzsában találtuk arany színben.*
Nagy I. i. m. IX. 240. l.
Számos címert ismerünk, melyekben két uralkodó névbetűi fordulnak elő. Baranya vármegye I. Lipóttól 1694-ben nyert címerében kis koronázott ezüst pajzsban I. Lipót és I. József nevének első betűi feketéllenek.* Mária Terézia neve I. Ferenc római császár nevével kapcsolatban ismerhető fel a Battyhány-Strattmann-család hercegi címerének pajzstartóiban, amelyekben jobboldalt F. I., baloldalt M. T. betűk láthatók. Sokkal gyakrabban fordulnak elő a Mária Terézia név iniciáléi II. József neve iniciáléinek társaságában. A Módosi Gyuritskó-család címerének vízszíntes ezüst pólyájában J. II. M. T. alakban fordulnak elő.*
Tagányi K. i. m. 23. l. 13. tábla.
Magyar Siebmacher 214. l. 168. tábla.
60Pécs város cimerében az ezüst pajzsfőben vannak elhelyezve.* A Krassó-, Temes- és Torontál-megyéknek 1779-ben adományozott címerekben a pajzs közepén levő pólyában e betűk ily alakban láthatók: II. J. M. T.* E betűk végül Szörényvármegye címerében is fellelhetők.*
Tagányi K. i. m. 61. l. 38. tábla.
U. o. 28–29. l. 17. tábla, 34. l. 19. tábla és 35. l. 20. tábla.
U. o. 40. l. A Habsburgok külföldi címeradományaiban három, sőt négy uralkodó nevének kezdőbetűivel is találkozunk egyszerre a címerpajzsban, pl. a II. Ferdinánd császár által 1623. III. 15-én Czernin Hermann Jakabnak adományozott bárói címerben a hasított pajzs bal felében három fehér pólyában az F. II. (= II. Ferdinánd), M (= Mathias) és R (= Rudolf) betűk láthatók; ugyane családnak az 1664-ki grófi címerében pedig a középső szívpajzsban látható az F. III. (= III. Ferdinand), a hasított pajzs bal mezejében pedig három ezüst pólyában az F (= II. Ferdinand), M (= Mathias) és R (= Rudolf) betű. A bárói és grófi címerekben az előző uralkodók nevének kezdőbetűi azért fordulnak elő, mert azok voltak a családnak első címeradományozói. (Erdélyi Siebmacher 61–63. l. 28. tábla.)
Meg kell még emlékeznünk arról, hogy a betű előfordulhat a pajzsban mint egyszerű díszítő címertárgy, anélkül, hogy bármily egyéb jelentősége volna, tehát a nélkül, hogy magyarázó szerepe lenne, vagy valami vonatkozásban állana a címerszerzővel vagy címeradományozóval. Pl. a Mária Terézia által 1748. II. 14-én a Fancsali Sebestyén-család részére adományozott címerben a vágott pajzs felső kék mezejében egy arany X betű látható. A címereslevél szövegében az erre vonatkozó leírás így szól: «scutum videlicet militare transversim per medium in duos campos divisum, quorum superior caerulei coloris in medio Literam X aureo colore formatam ...»* Sem a címereslevél, sem a kancelláriai javaslat, sem a címerkérő folyamodvány* nem nyujt semmiféle magyarázatot az X betűre vonatkozólag. A nemesített címerszerző katolikus székely primipilus volt, ki hosszú évtizedeken keresztül nagy hűséggel szolgálta az uralkodó házat adószedői tisztjében. Úgy a címerkérő folyamodvány, mint a kancellária által a királyhoz felterjesztett javaslat kiemeli hogy Fancsali Sebestyén János a kevésszámú katolikus vallású udvarhelyszéki székelyek közül való. Vagyis a katolikus valláshoz tartozást érdeméül tudják be. Mégis a kancelláriai javaslat és a címereslevél a pajzs felső mezejében lévő címeralakot egyaránt betűnek és nem keresztnek nevezi. Így nem valószínű, hogy az X betű a címerszerző vallási érdemeivel valami tudatos összefüggésben állhatna. Viszont az X betű gyakran előfordul mint címertárgy külföldi címerekben is. Itt azonban ezt a címeralakot – bár teljesen azonos a Fancsali Sebestyén címerbelivel – András-keresztnek nevezik, tehát egy ismert címertani mesteralak nevével említik. Vagyis ha tekintetbe vesszük, hogy némely címertani mesteralak külső formája teljesen azonos nehány nyomtatott nagybetű alakjával (T, V, W, X, Y), valószínűnek kell tartani, hogy a magyar heraldika hanyatló korszakaiban e mesteralakok és a hozzájuk hasonlító betűk közötti szigorú megkülönböztetésre nem mindig vagy már nem került sor és az ily betűknek minden egyéb összefüggés vagy magyarázat nélkül címertárgyként való alkalmazása a régebbi keletű és főként a külföldön dívott mesteralakok használatának hatása alatt is, vagy folytatásaként jött létre. Ugyanily elbírálás alá esik az Orehovicai Dudich aliter Janko horvát család címerében látható W betű, mely a hasított pajzs jobb kék mezejének felső részében korona és arany csillag között kapott helyet.* Megjegyzendő, hogy a külföldi címerekben pl. az osztrák és galiciai családok címereiben ez a W betűhöz hasonló mesteralak igen gyakran fordul elő vagy mint egyedüli címertárgy vagy más címeralakok kíséretében. Egyáltalán a külföldi heraldikában a nyomtatott nagybetűkhöz hasonlító mesteralakok használata sokkal gyakoribb, mint a magyar címerekben. A külföldi címerleírásokban pedig ugyanazok a mesteralakok hol betűknek neveztetnek, hol speciális címertani elnevezésükkel említik őket pl. Andráskereszt-nek (=X), Antalkereszt-nek (= T).
Erdélyi Liber Regius. IX. 743–44. ll. az Országos Levéltárban.
Országos Levéltárban.
Horvát Siebmacher. 41. l. 31. tábla.
Az elmondottakból megállapítható, hogy a betű a magyar címerképeken valamennyi heraldikai korszakunkban előfordul, úgy a közép-, mint az újkorban. Az újkori címereslevelek között megleljük a Habsburgok által kiadottakon és az erdélyi fejedelmekéin is. Ismert s a még előkerülhető középkori címeresleveleink együttes számát 61négyszáznál többre nem tehetjük, az újkori eddig ismert armálisok mennyisége azonban máris több ezer darabra rúg. Ez egymagában is természetessé teszi, hogy a betűvel (szóval vagy mondattal) gyakrabban találkozunk új kori heraldikánkban, mint a középkoriban. De éppen új kori heraldikánk s különösképpen a Habsburgok gyakorlata olyan irányú újításokat vezetett be, melyek igen alkalmasak voltak a betűnek a címerképen az addiginál nagyobbmérvű szerepeltetésére. Ez újításokhoz soroljuk újkori címerfestésünknek azt a törekvését, hogy a címerkép hátterét minél teltebbé, díszesebbé tegye, a heraldikai jelmondatok meghonosítását s külön a Habsburg-okleveleknek azt a reformját, hogy a címerbe – mintegy különleges kegyképpen – belefoglalja az uralkodó nevének kezdőbetűit. Mindez újítás növelte a betűnek a címeren való alkalmazási lehetőségét s így a betűs címerek számát.
Másik leszűrhető tanulságunk az, hogy a betűnek címereinken az összes heraldikai korszakokban kétféle szerep jutott: első- és másodrendű. A másodrendű szerep az volt, mikor a betű csak címertölteléknek, dísznek szolgált. Ez főleg a címerkép tábláján, hátterében fordul elő s csupán ezt a szerepet töltik be a jelmondatok is. Viszont elsőrendű szerepe van a betűnek akkor, ha a pajzsnak alkotó része s szerepének elsőrendű voltát éppen ez a központi elhelyezés mutatja. Ilyen minőségben vagy feliratot, vagy csak egy betűt találunk. A felirat legtöbbször jelmondatszerű, néha más vonatkozású pár szó s éppúgy külön címertárgynak tekintendő, mint a magános betű. Az önálló betűk vagy valamely jelmondatféle felirat kezdőbetűit, vagy a címerszerző, vagy végül a címeradományozó neve kezdőbetűit rejtik, de ritkábban előfordulhatnak mindettől függetlenül pusztán mint egyszerű, jelentésnélküli címertárgyak is, melyek esetleg egyes mesteralakok szerepét töltik vagy tölthetik be. Szereplésük mérvét tekintve, legritkábbak a jelmondat kezdőbetűk, leggyakoribbak a címeradományozók kezdőbetűi. De legnagyobb jelentőségűnek azt a hat esetet tartjuk, ahol a címerszerző nevét rejtő kezdőbetűk a pajzsban külön címeralakokként használtattak fel. Ez a hat példa: az Ábrahámffy-, Althann-, Cottmann-, Farkas-, Kozma- és Sánkfalvay-családok címerei, melyek – véleményünk szerint – a magyar heraldikának külön csoportját alkotják. Közülük is kiemelkedik, mint ilyen szempontból legjelentékenyebb, a Kozma-címer.*
Cikkünk folyamán nem tértünk ki oly részletkérdések fejtegetésére, amelyekre nézve a rendelkezésre álló adatok csak negatív tanulságokat eredményeztek volna. A kő- és könyvnyomtatás, könyvkötészet, könyvkereskedelem és betűöntés oly foglalkozási ágak, melyek a velük foglalkozók címerében: akár egyéni, akár testületi címerben, nyomát hagyhatják a betűk címerbeli előfordulásának. Erre nézve a külföldi heraldika megfelelő példaanyaggal szolgál. Külföldön a jelzett foglalkozási ágak címertanának is – ha nem is a betű jelentőségének általunk tárgyalt szempontjából – megvan a saját szakirodalma. (V. ö. Siebmacher's Wappenbuch I. B. 7. Berufswappen. 17–39. ll.) E foglalkozási ágak magyar földön is elég korán megtalálták művelőiket, fejlesztőiket és felvirágoztatóikat s így itt is megvoltak – ha talán szűkebb keretek között is – a kellő feltételek e foglalkozások speciális heraldikájának megteremtésére. Az erre vonatkozó adatok rendszeres kikutatásával és a kérdés tisztázásával azonban még adósok maradunk. A városok, egyetemek, egyházak, püspökségek, kolostorok stb. speciális heraldikája a külföldön aránytalanul nagyobb számban mutat fel betűs címereket, mint hazánkban, akár a szigorúan vett betűket, akár az ezekhez hasonlító mesteralakokat tartva szem előtt. Ranke, a nagy porosz történetíró számára 1865-ben adományozott címerben nyitott könyv van. De a magyar tudomány bajnokainak, előharcosainak címerei is szerepelhetnek, úgy a könyves, mint a betűs címerek között. A külföldi heraldika arra is tud példát mutatni, hogy a betűt egészen kuriózumszámba menő címeralakok képzésére használják a pajzsban. Például a kataloniai Alberti-család címerének vörös pajzsában 5 arany A és 1 arany P betű tölti be ezt a szerepet. (L. Rheude, Heraldica curiosa, 1910. 88–89. ll.) A mi címertanunk is szolgáltat példákat a Heraldica Curiosa gyüjteményébe, de e példákban a betűnek nincs szerepe. Végül külön részletkérdés tárgya a címerfestők nevének, kilétének megállapítása. E kérdésnek nálunk is megvan szerény irodalma. Az eddigi eredmények azonban nem a címerfestő nevének a címerképen való szereplése alapján, hanem egyéb bizonyítékok révén jöttek létre. Pedig a heraldika hanyatló, legújabb korszakaiban egyáltalán nem tekinthető lehetetlenségnek, hogy a címerképpel kapcsolatban festőjének neve is előfordulhasson. Az általunk tanulmányozott címerképek nem szolgáltattak erre konkrét példát, de ez nem jelenti azt, hogy ily példák nem akadhatnak. Jelen cikkünkben, helyszűke miatt, az általunk ismert bizonyítóanyag egy részének felhasználásától is el kellett tekintenünk. Így az előbb felsorolt, valamint egyéb részletkérdések tárgyalására más alkalommal kívánunk visszatérni.
Dr. SULICA SZILÁRD.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages