A HERTELENDI ÉS VINDORNYALAKI HERTELENDY-CSALÁD.
62A HERTELENDI ÉS VINDORNYALAKI HERTELENDY-CSALÁD.
A család eredete a messze múlt homályába nyúlik vissza. Bölcsője a Dunántúlban ringott, de főleg Zalában és Vasban volt és van ma is elterjedve s e megyékből származott át a többi vármegyébe is.
A Dunántúlon több Hertelend nevű helységet találunk. Már a középkorban előfordul Herthelend, ma puszta Hőgyésztől dél felé,* tehát Tolna megyében. Baranya megye szentlőrinci járásában van Horváthertelend, hegyháti járásában pedig Kis- és Magyarhertelend (Horcholond), melyek a XIII. században már szintén szerepelnek.* Ezen a vidéken találjuk 1398-ban Antonius de Herthelend nevét, Báthmonostori László emberei között.* 1456-ban Demetrius de Herthelend említtetik mint királyi ember a szekszárdi konvent jelentésében.* Ugyanezen évben mint szomszéd szerepel Franciscus de Herthelend.* 1481-ben Georgius de Herthelend felesége Anna, öcsényi (de Ewchen) Baly László özvegye.*
Csánki, Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. III. 429.
U. o. II. 490. – Zichy-okmt. X. 212. 214.
Zichy-okmt. V. 67., 69.
U. o. IX. 518.
U. o. IX. 524.
Orsz. Lt. N. R. A. fasc. 1602. Nr. 24. Dl. 18,577.
1299 előtt a Bikács-nembeli I. Egyed fiai a Billey-családdal pereltek Gug-Mindszente, máskép Hurtelen nevű birtokért és Kisfalud földéért.* (... terram Gugmendscente vocatam seu alio nomine Hurtelen dictam ...) A peres felek a zalavári konvent előtt békültek ki 1299. febr. 2-án.* Kisfalud földének a mai szentgyörgyvári hegy felel meg Nagykanizsától délre; Gug-Mindszente (alias Hurtelen) is e vidéken lehetett, Nagykanizsától keletre, mert ott ma is van Mindszent nevű puszta.* Mégis pontos helyét egyelőre meghatározni nem tudjuk.
Karácsonyi, Magyar nemzetségek. I. 246.
Hazai okmt. IX. 273.
Csánki i. m. II. 630. III. 83.
A hatodik Hertelen nevű helység Zala és Vas megye határán Hodász, Ozmánbükk és Sárfi-Mizdó táján feküdt és 1431-ben a Szölczeieké volt Szölcze és Domonkusolcz helységekkel együtt.*
U. o. II. 755., 852.
Találunk az országban még három helyet, mely a család nevét viseli; ezek azonban későbbi elnevezések. Hogy a felsoroltak közül melyik helységről nevezte magát családunk, ezidőszerint nem lehet megállapítani.
Az előnevében szereplő másik helység, Vindornyalak, Zala megye keszthelyi járásában Keszthelytől 15 km-nyire egyenesen északi irányban fekszik. Már 1135-ben Vindorna,* 1358-ban Bindurna,* 1382-ben Vinderna* alakban fordul elő. 1474-ben a Szentgiroltiak itteni 7 1/2 adózó jobbágyportáját emlitik az oklevelek.* 1475-ben Mátyás király új adománylevélben megerősíti Csányi Balázs utódait a zalamegyei Lak, másként Szentegyháza vagy Szent-Mihály-Egyháza stb. helység birtokában.* 1496-ban possessio Lak,* 1524, 1543-ban Pusztalak néven szerepel,* azonban kétségtelen, hogy mindezek alatt a mai Vindornyalak értendő. Itt volt a család ősi fészke, itt laktak az ősök már 1481 előtt s ez volt királyi adomány által nyert birtokuk megszakítás nélkül 1910-ig.
Árpádkori okmt. I. 50. – Károly I., Fejérmegye története. V. 422.
Nagy Imre, Zala megye oklt: I. 583.
U. o. II. 184.
Csánki i. m. III. 77., 153.
Novák M., Zala vármegye az 1848–49. évi szabadságharcban. 262. – Nagy Iván, Magyarország családai. III. 96.
Nagy Imre i. m. II. 184., 636.
Zalavári apáts. lt. fasc. 31. Nr. 1636, 1524. és fasc. 24. Nr. 1282., 1543.
Mint tehát látjuk, az első ős Baranya megye birtokosai között tűnik fel 1398-ban, hol nevét ma is három község viseli. E vidéken azonban alig egy századig találjuk őket. Valószínű, hogy a török háborgatások elől menekültek feljebb a Balaton mögé, a Vindornya-patak vidékére.
Zalában 1481-ben Tamás tűnik fel elősször mint királyi ember.* Tőle a terjedelmes családfa megszakítás nélkül napjainkig levezethető. Panaszára 631486-ban a vármegye vizsgálatot tart laki erdejében elkövetett hatalmaskodási ügyben. Ekkor már Laki-nak is írják az oklevelek; tehát nemcsak birtokos volt itt, hanem itt is lakott. De ugyanekkor volt birtoka Dyason (Diás) is.* 1492. máj. 29-én a Kustáni Miklós és Keresztúri László között támadt félreértés és jogtalanság megvizsgálásánál szerepel több társával.* 1500-ban a vármegye hatósága Tamás és Mátyás kérésére nyomoz.* 1500 és 1501-ben birtoka Egregy.* Amikor Foki Miklós fiait és özvegyét 1501-ben beiktatják a dánielkarmacsi és vindornyászőllősi részekbe, a határos szomszédok között találjuk Tamást is.*
1481. IX. 3. Nemz. Múz. lt. Ta.
Hg. Festetics-cs. lt. Zalad. 204.
Dl. 19,847.
Hg. Festetics-cs. lt. Zalad. 216.
U. o. 216., 216 b.
Dl. 21,041.
Tamás felesége Dorottya volt. Gyermekeik:
1. Bernát, aki 1486-ban már szerepel atyjával.* Leánya Margit 1548-ban említtetik, mikor Kustán, Karmacs, Sármellék és Devecser – már előbb is bírt – birtokokat kapja társaival a királytól.*
Hg. Festetics-cs. lt. Zalad. 204.
Zalavári apáts. lt. Nr. 32., 1548. és O. Lt. Lib. Reg. II. 261.
2. Mátyás volt Tamás gyermekei közül a fiatalabb, mert először csak 1495 szept. 14-én tűnik fel.* 1498-ban Lak és Dyas birtokait említik.* 1499-ben Sejteri Kelemen megidézteti Tamás fia Mátyást.* 1505-ben Hegyi Istvánt beiktatják a Prosznyák Györgytől vett ramocsai, egregyi, diási és tormaföldi részekbe s a szomszédok között olvassuk Mátyás nevét.* 1506-ban ama zalamegyei birtokosok között fordul elő, akik Csányi Balázstól a kapornaki konvent előtt 1100 frtot vettek kölcsön a Miksa német császár ellen viselendő háború költségeire. 1511-ben királyi ember, 1512–1513-ban pedig Zala megye szolgabírája.* 1524-ben K. Taba Ferencné ügyvédül vallotta Mátyást és prókátor volt a Zele János contra Szalapatakai Gergely deák perben is.*
Veszprémi kpt. lt. Nr. 34., 1495. in Ca. 1o8. – Nagy Imre i. m. II. 635.
Hg. Festetics-cs. lt. Zalad. 213.
Zalavári apáts. lt. 1491.
Veszprémi kpt. lt. P. 262
Holub I., Zala megye története a középkorban. I. 306., 483. – Hg. Festetics-cs lt. Zalad. 222.
XI. 20. Nemz. Múz. lt.: Tallián-cs. lt.
Feleségét, Kustáni Katalint, II. Lajos parancsára 1524. máj. 23-án bevezetik Vindornyaszőllős és Pusztalak birtokokba.*
Zalavári apáts. lt. Nr. 1636., 1524.
Mint láttuk, Tamásnak már 1486-ban volt itt birtoka, sőt már ekkor Laki-nak írják az oklevelek; így ez a birtok kétszeresen: apai és anyai jusson került a család kezére.*
Ezen adatok egy részét dr. Holub József egyet. tanár úr volt szíves rendelkezésemre bocsátani «Zalamegye Története a Középkorban» c. művének egyik még meg nem jelent későbbi kötetéből, mely e vármegye családait fogja ismertetni. Ezen lekötelező szívességéért ez úton is hálás köszönetet mondok.
Mátyás gyermekei közül János (1543) és Miháty terjesztették tovább a családot. Éspedig Jánostól származik a zalai főág, míg Mihály a vasmegyei főág ősapja lett. 1543. jan. 21-én I. Ferdinánd parancsára mindketten bevezettetnek Pusztalak és Vindornyaszőllős birtokokba.* 1548 aug. 28-án testvéreikkel nova donatio címén a királytól birtokrészeket kapnak Felső-Kustán, Dániel-Karmacs, Sármellék és Devecser* községekben.* Jánosnak első felesége Zsófia, második Magdolna. Vezetéknevét egyiknek sem ismerjük, de az oklevelek szerint nemes családból származtak.* Második feleségétől született gyermekei közül Farkas (1559–1615.) feléségével Sóstói Ilonával zálogba veszi a foki (vindornyafoki) és vindornyakeresztúri javakat Berényi Annától.* István, János és Benedek nevű fiaik voltak, kiket a nemesi összeírás 1630-ban Vindornyalakon említ, tehát ezek ott is laktak. Ezek közül a családot János terjesztette tovább fia Mátyás (1630, 1641.) személyében, ki 1630-ban Gyömörei Pálnak volt végrendeleti tanúja.* Mátyásnak fia volt Mihály, ezé pedig András. Utóbbinak feleségétől, Boda Erzsébettől hat fia maradt.
Zalavári apáts. lt. Nr. 1282., 1543.
Devecser puszta Sármellék és Szentgyörgyvár között volt, ma nem létezik. (Csánki i. m. III. 46., 105 – Füssy T., A zalavári apátság története. 33.)
Zalavári apáts. lt. Nr. 32., 1548. és Orsz. Lt. L. Reg. II. 261.
U. o. Prot. B. Pag. 143., 1556. – U. o. Prot. B. Pag. 54–55., 1559.
Vasvár-szombathelyi kpt. lt. 1615., 151.
A végrendelet eredetije Gyömörey Vincze utódainál.
Itt a család több ágra oszlik; sőt egyik hajtása Argentinába szakad s ma ott folytatódik. Az 64említett fiak közül Pál és Olasz Erzsébet utódai még Vindornyalakon voltak birtokosok; de 1860 körül eladták itteni birtokukat és elszármaztak onnan. Közölök LászLó (sz. 1866.) miniszteri tanácsos, országgyűlési képviselő, a képviselőház alelnöke, majd közalapítványi igazgató lett († 1911.). Felesége, gróf Csáky Eleonóra. Gyermekeikben él a család.
András és Boda Erzsébet legkisebb fia volt György. Feleségével, Péterffi Ilonával, Vindornyalakon lakott.* Fiuk, ismét György, sz. 1721. Az őseitől örökölt birtokot nagyban gyarapította, úgyhogy 14 falu határában feküdtek ingatlanai. 1756–66-ban Zala megye szolgabírája volt.* Felesége Forintosházi Forintos Julianna. Gyermekeik közül József a torontáli ág továbbterjesztője, Gáspár veszprémi kanonok, György a zalai; Mihály pedig a lesencetomajei ág őse.
Zala vármegye lt. Div. 1751. fasc. 4., 17.
Füssy i. m. 261., 675. – Nagy I., Magyarország családai. V. 105. – Boncz J., Keszthely város monografiája. 122.
Ezek közül József sz. 1758. A temesi bánság visszacsatolásakor gróf Niczky Kristóf kir. biztos hívására Zalából átköltözött Torontál megyébe, hol 1779-ben megyei főjegyző lett, majd 1803-ban megvette Bocsár falut a hozzá tartozó 5000 holddal s arra kir. adományt nyert, míg vindornyalaki birtokát fivérének Györgynek adta el. Az 1790–92. évi országgyűlésen Torontál megye követe, 1790–1803-ig alispán, majd kir. tanácsos és aranysarkantyús vitéz. 1807–1809-ig főispán.* † 1827. Felesége Écskai Lázár Katalin. Gyermekük:
Borovszky, Torontál megye monografiája. 446., 543
Károly sz. 1786. Kapitány a cs. k. 10. huszárezrednél. 1841-ben cs. k. kamarás lett.* † 1857. Felesége Hrabovai Hrabovszky Leopoldina. Fiuk:
Kämmerer-Almanach 290.
József sz. 1833. Torontál megye életében nevezetes szerepet játszott. 1857-ben a torontáli Ármentesítő Társulat elnöke. 1861-ben a nagykikindai járás szolgabírája, 1867-ben a bánátkomlósi kerület főszolgabírája, 1871-ben a nagykikindai törvényszék elnöke, 1874.-től Torontál megye főispánja haláláig. 1877-ben a Felsőtorontáli Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat kormánybiztosa, 1878-ban a Szent István-rend kiskeresztjét kapja. 1885-től örökös főrendiházi tag.* † 1891. Felesége Dávodi és Nemesvidi Bakó Zaida.
Borovszky S., i. m. 194., 470., 476., 477., 482., 484., 543., – Nemzets. Zsebkönyv. I. 269.
Károly fivére Ignác sz. 1789. A család torontáli ágának egyik kiváló tagja. Ő is a közhivatali pályán szerepel. 1820-ban a nagybecskereki kerület főszolgabírája, 1828-ban temesmegyei táblabíró, 1831–35-ig Torontál megye alispánja, 1835–39-ig helyettes, 1839–45-ig valóságos főispán. 1838-ban lett cs. k. kamarás, majd udvari tanácsos.* † 1856. Felesége Zihrer Anna. A család ez ágát ma unokái és dédunokái képviselik.
U. o. 451., 455., 476.
Ignác fivére Miksa sz. 1792. Az 1830–39. évi országgyűléseken Torontál megye, 1848-ban pedig a billétei kerület követe. 1849-ben a debreceni konvent Torontál megyébe kormánybiztosnak nevezte ki. E miatt a pesti haditörvényszék 1851-ben két évi várfogságra és birtokainak konfiskálására ítélte. Ebből négy hónapot Kufsteinban ki is töltött, de később megszabadult s 1854-ben birtokát is visszakapta.* † 1864. Felesége Beodrai Karátsonyi Mária.
U. o. 452., 455., 457., 476
György (a zalai ág őse) sz. 1764. Kimagasló embere volt Zalának, ki a megyei életben fejtett ki nagy tevékenységet. 1790–96-ig a zalaszántói járásban szolgabíró.* Deák Ferenc gyámja.* 1819–28-ig Zala megye első alispánja.* Atyja példája után ő is több birtokot vett. † 1831. Első felesége Rosty Petronella, második Szentgyörgyi Horváth Anna. Gyermekei közül:
Zala megye lt. Nemesi összeírás. Vindornyalak 1790.
Ferenczy Z., Deák élete. I. 37.
Lásd sírfeliratát a vindornyalaki temetőben.
Imre sz. 1794. Szomorú emléket hagyott hátra, mert az örökölt sok birtokot mind elpazarolta, úgyhogy magát az ősi fészket – Vindornyalakot – is csak alig tudta özvegye, Nyirlaki Oszterhuber Magdolna, megmenteni.* Különben 1837–43-ig Zalában főszolgabíró, majd 1845-ben táblabíró, † 1880.
A csődeljárásra vonatkozó eredeti akták a családi iratok között.
Egyetlen fiuk volt László. Sz. 1817. Ügyvédi oklevelet nyert. 1845-ben vármegyei aljegyző. Vindornyalakon gazdálkodott. † 1865. Felesége Domaniczai Domaniczky Kornélia, kivel gyermekei: József (sz. 1855. † 1907.), felesége Kučinič 65Elvira, és Andor (sz. 1857. † 1907.), felesége Nadasdi Sárközy Irma. Ezek utódai a zalai ág mai képviselői.*
Daróczy Z., Nemesi évkönyv. I. 69.
Mihály (lesencetomaji ág őse) 1787-ben kamarai ügyész, 1790-ben assessor, utóbb kir. tanácsos, majd táblabíró Zalában, 1802–1808-ig Szerém vármegye követe.* † 1810. Felesége Naypar Julianna. Fiuk:
Zala megye lt. Nemesi összeírás 1790. – Nagy Iván i. m. V. 105. – Zala megye bizonyítványa a családi iratok között.
Károly sz. 1784. Igen tevékeny ember a közpályán. Résztvett a Napoleon elleni felkelésben és századosi ranggal a győri csatában. Deák Ferenccel együtt Zala megye követe az 1832–36. és 1839–40. évi országgyűléseken.* 1832–34-ig ugyanazon megye alispánja. A balatoni gőzhajózás tervezője. † 1861. Felesége Nedeczei Nedeczky Terézia. Fiuk:
Ferenczy Z., Deák Ferenc és Hertelendy Károly két követjelentése.
Kálmán sz. 1820. Zalában alszolgabíró 1844-ben. A híres Inkey-honvédeknél szolgált s mint százados résztvett az 1848-i forradalomban. Jelen volt Buda ostrománál.* 1869–72-ig a zalaszentgróti kerület képviselője. Ügyvéd, a kath. autonómia kiküldöttje, a delegáció tagja. 1872–73-ban Zala megye főispánja.* † 1875. Első felesége Hertelendy Paula, második Bogyay Leontin. Másodiktól fia:
Novák M. i. m. 244. – gr. Vay S., Régi nemes urak, úrasszonyok. 271.
Bátorfi, Adatok Zala megye történetéhez. II. 205., 207. – Füssy T. i. m. 331.
Ferenc sz. 1859. Lesencetomaji birtokán gazdálkodott, e mellett azonban tevékenyen szerepelt a közpályán. 1884-ben a marcali, 1901-ben a tapolcai kerület képviselője. 1903-ban Zala megye, majd 1908-ban Temes vármegye és Temesvár város főispánja. 1906 óta élethossziglan kinevezett főrendiházi tag. 1914-ben a Szent István-rend kiskeresztjét kapta.* † 1919. Első felesége Leéki és Kenyézlői Farkas Adél, második Gyulai Gaál Irén.
Saját adatai.
Mátyás és Kustáni Katalin hatodik gyermeke volt a már elől említett Mihály. 1595–1600-ig Vas megye szolgabirája.* Első felesége Racsics Zsófia, második Ujlaki Katalin. Mindketten Vas megyéből származtak; ott voltak birtokaik. Úgy látszik e két házassága révén került Mihály Vasba, hova hivatala is kötötte. Mi történt zalai birtokaival, azt homály fedi; utódai azonban Vindornyalakon már nem szerepelnek. Gyermekei közül:
Balogh Gy., Vas vármegye nemes családjai. 69.
Ambrus 1608-ban Vas megye szolgabírája.* Felesége Petheő Anna. Fiuk:
Corp. Jur. 1608. art. 15. § 8.
Adám (1619–1653.) a család továbbterjesztője. 1645-ben Röjtökön birtokot vesz.* E vétel útján került a család Sopron megyébe, hol utódai meglehetősen el is szaporodtak. Első felesége Bakó Judit, második Tompa Anna. Mindkét házasságával tetemes birtokot kapott, úgyhogy 25 község határában volt különféle jószága.
Sopron megye lt. 2654/1846.
Utódait e rövid közlemény keretében lehetetlen mind felsorolni, azért itt csak azokat említjük, akik nevezetesebb szerepet töltöttek be közpályán, vagy akiknek életében fontosabb esemény fordult elő a család történetében.
1661. április 8-án I. Lipót király elrendeli, hogy Perneszy Borbálát, Hertelendy János özvegyét, később Kelcz Györgynét és leányát Hertelendy Magdolnát a Taródházán adományozott birtokba bevezessék és beiktassák.*
Vasvár-Szombathelyi kpt. lt. 1661. VIII. 1.
László (1686–1720) 1688-ban Vas megyében esküdt, 1710-ben szolgabíró. 1710. máj. 11-én beiktatják Gaszton birtokába.*
U. o. VIII. 6. 1710.
III. Károly 1718. márc 4-én Bécsben Hertelendy Lászlónak, Gáspárnak, Boldizsárnak, Gábornak, Mihálynak és Zsigmondnak, valamint fiutódaiknak újra adományozza a következő birtokokat: Rátót, Kis-Medves, Gaszton és Taródfalva (Vas megyében); Kehida és Dániel-Karmacs (Zalában), továbbá birtokrészeket Söjtörön, Tófejen, úgyszintén a következő pusztákat: Vitornya-Lak (így!), Felső-Kustán, Sármellék és Devecser (Zala megyében), melyeket ők tényleg bírnak s melyekre vonatkozó okmányaik is voltak, de ezek részben a Rákóczi-féle zavarok alatt elvesztek, részben 1711-ben Németujvárott elégtek.* László címeres pecsétjét 1688-ból* a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. Felesége Szentviszlói Deseő Krisztina, kivel nagy kiterjedésű birtokokat kapott.
Orsz. Lt. L. Reg. XXXII. 55.
Magyar Nemz. Múz. Levt., Törzsanyag, 1688. évi iratok, «Érdi iratai» feliratú borítékban.
66III. Károly 1722. ápr. 26-án Bécsben adománylevelet ad ki özv. Hertelendy Lászlóné Deseő Krisztina és leánya Julianna – Kanicsár Pálné – javára Kövesszarv, Gaszton és Rábaszentmihály birtokokra s elrendeli, hogy nevezetteket a jelzett birtokokba beiktassák.*
Orsz. Lt. L. Reg. XXXIII. 575. – Vasv. Szomb. kpt. lt. VIII. 4. 1722.
Boldizsárt feleségével, Lippich Erzsébettel, gr. Pálffy Miklós nádor 1725. febr. 5. kelt rendeletére beiktatják Tisztamarok birtokba.*
Vasv. Szomb. kpt. lt. 1725. VIII. 3.
Gábor sz. 1713–1738-ban Zalában szolgabíró,* utóbb a megye alispánja. Kehidán lakott. A mai falut ő alapította. Ez azelőtt ugyanis északabbra feküdt. Ő építette feleségével 1746-ban azt a kastélyt, melyet a hagyomány Deák Ferenc kastélya gyanánt emleget. Ő építette a templomot is 1747-ben.* Első felesége Uzovits Judit, második Rosty Franciska. Elsővel leánya:
Zala megye lt. Proc. 1738., 70., 140.
Eötvös K., Deák Ferenc és családja. II. 262., 263.
Anna sz. 1741. Mária Terézia korának híres szépsége. Ő szerepelt a közmondásban: «Szala bora, Szala rákja, Szala menyecskéje». Hatalmas birtokot örökölt, melynek központja Kehida volt. Mégis öregségére annyira eladósodott, hogy fiainak kellett eltartaniok. Férje Deák Gábor, kivel nagyszülője lett Deák Ferencnek, a «haza bölcsének».* † 1803.
Pallas Nagy Lexikon IX. 129. – Zalavári apáts. lt. Prot. N. 162–4.
Gábor sz. 1742. Pályafutását mint közlegény kezdte 1759-ben a gróf Kálnoky-huszárezredben. 1783-ban lett kapitány. A török háborúk alatt, az 1788., 1789., 1790. évi ütközetek alkalmával kitüntette magát. Jobbkarján nehéz sebet is kapott. Nevét azonban a francia háborúk alatt tette emlékezetessé az 1793–1794–1796-ban lefolyt harcokban. Legnagyobb hőstettét 1799. ápr. 27-én Cassano mellett vitte véghez, mikor a franciákat hatszor egymásután megattaquirozta s frontjukat áttörve, megszalasztotta. Ezáltal megmentette Ott és Zoph generálisok divizióit. E bátor tettéért kapta 1801. aug. 18-án a legnagyobb katonai kitüntetést: a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. 1800-ban lett ezredes. Ez évben megbízást kapott az ujonnan felállítandó «Nádor-huszárezred» megszervezésére. Így ő lett ennek első ezredese és parancsnoka. Az ezred felállítása körül is nagy érdemeket szerzett, amit József főhercegnek hozzá intézett köszönő sorai bizonyítanak. A napoleoni háborúk alatt 1805-ben Ulmnál megszalasztotta Murat francia generális csapatait. E harcok alatt a franciák által már teljesen bekerített Ferdinánd főherceget megmentette az elfogatástól. József főherceg nádor többízben fejezte ki köszönetét és háláját Gábornak. Megparancsolta neki, hogy képét az ezred számára festesse meg és hátlapjára irassa rá élettörténetét. A kép el is készült és mindig főbüszkesége volt a 12-es huszároknak. 1808-ban tábornokká és brigadérossá neveztetvén ki, meg kellett válnia ezredétől. 1812–13-ban altábornagy volt Galiciában. 1814-ben nyugdíjba ment és Gyöngyösön telepedett le. Ezt régi ezrede iránti ragaszkodásból tette, mert ennek egy része akkor itt állomásozott.* † 1820.
Pizzighelli C., Geschichte des k. u. k. Husarenregiments No. 2. 77–140. – Amon G., Geschichte des k. u. k. Husarenregiments No 12. 2–145.
Gróf Pálffy Miklós nádor 1744. dec. 9-én elrendeli, hogy Hertelendy László fiát Imrét, leányát Klárát Boros Ferencnét, Hertelendy Gáspár fiát Gábort, leányát Évát Rumy Boldizsárnét, néhai Hertelendy Zsigmond leányát Máriát és Gombás Juditot, néhai Hertelendy Éva leányát, az alsó- és felsőszentmihályfai, andráshidai, teskándi, szenterzsébeti, hermánfai, dobroni, szentmártoni és martonfai határban fekvő birtokokba beiktassák.*
Vasv. Szomb. kpt. lt. 1744. VIII. 7.
A következő évben, 1745. ápr. 8-án Hertelendy Imrét, Gábort, Juliát, Rózát, Klárát, Máriát, Borbálát, Évát, másik Máriát és Gombás Juditot a perjaszlói pusztabirtokba iktatja be.*
U. o. 1745. VIII. 5.
lstván Vas megyében szolgabíró. A nádor 1746. szept. 28-án kelt rendeletére feleségével, Subich Krisztinával, beiktatják Nárai-birtokba.*
U. o. 1746. 9. VIII.
György sz. 1740. – 1771-ben Vas megyében szolgabíró. 1788-ban táblabíró.* † 1789. Felesége Rumy Magdolna.
U. o. 1771., 316. l.
János sz. 1746. Vas megyében szolgabíró 1778.* Az 1796. évi országgyűlésen követ.* † 1811. Felesége Bucsui Szabó Judit.
U. o. 1778., 122. l.
Vas vármegye Monografiája 235.
Schematismus für das K. u. K. Heer 1810.
Balogh Gy. i. m. 69,278.
János sz. 1778. A cs. k. 6. és 12. huszárezredeknél szolgált. 1832-ben ezredes.* † 1850. Első felesége Palkovics Erzsébet, második Forján Mária. Második feleségétől fia:
Amon G. i. m. 12., 36. – Pizzighelli i. m. 615., 645., 654., 821.
Miklós sz. 1813. Szintén katona. A cs. k. 6. huszárezrednél kapitány 1848-ban. Ekkor átjött századával Galiciából a honvédekhez. Végigharcolta a szabadságharcot. Sok fényes diadalt aratott. Ő volt a szolnoki csata egyik legkiválóbb hőse. Cegléd bevételénél mint huszárezredes szerepelt.* † 1877. Felesége Békássy Mária. Unokái ma a vasmegyei ágat képviselik.
Pallas Nagy Lexikon. IX. 129.
Imre sz. 1779. A cs. k. 12. huszárezrednél kapitány 1826-ban.* Felesége Salamon Anna.
Amon G. i. m. 2., 13., 37., 70., 113., 132., 149.
Ignác 1839–44. alhadnagy a kir. magyar nemes testőrségnél. 1847-ben főhadnagy a galiciai 3. Chevauxlegers-ezrednél. 1851–52. a 11. huszárezrednél kapitány.*
Schematismus für das K. u. K. Heer 1852. – Sebetič, Die Kön. ungarische Leibgarde. I. Theil. 15.
Hertelendyné sz. Felsőbükki Nagy Franciska, előbb özv. Komáromyné, 1854. márc. 3-án a katonai nevelőintézetek számára alapítványt tesz.*
Verordnungsblatt für das K. u. K. Heer. Norm. Verordn. 36. Stück vom 23. Juli 1878.
A család címerének legrégibb ismert alakja a Hertelendi Mátyásé 1630-ból. Egyenes kardot tartó hajlított páncélos kar, a jobbsarokban félholddal.* László 1688-ban balfelé eső, ötágú rózsát (vagy liliomot) tartó hajlított kart ábrázoló címert használ.*
Eredeti oklevél Gyömörey Vince családtörténeti gyüjteményében.
Magyar Nemz. Múzeum Levéltára: Törzsanyag, 1688. évi iratok, i. h.
A ma élő nemzedék a következő címert használja:
Kék pajzsban zöld mezőn két szemben álló arany oroszlán ellenkező első lábaival arany koronát tart, mely alatt balfelé irányított páncélos jobbkar alkarján merőleges nyíllal van átlőve. Sisakdísz: fészkén ülő, szemközt fordult, három fiókáját vérével tápláló pelikán: Foszlányok: jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst.
A Hertelendy-család címere.
Folyóiratunk keretei – sajnos – nem engednek meg bővebb ismertetést. Ezért közöljük a család még korántsem teljes nemzedékrendjét, hogy akit érdekel, legalább fogalmat alkothasson magának annak terjedelméről úgy a multban, mint a jelenben, és esetleg vezérfonálul szolgálhasson egy szerencsésebb és esetleg nagyobb téren mozgó kutatónak.
