A KISTAPOLCSÁNYIAK. | Turul 1883-1950

20A KISTAPOLCSÁNYIAK.

(Első közlemény).

Ama családok egyike, melyek az Árpádházi királyok alatt idegenből költöztek az országba, ahol új hazára, otthonra találtak és Magyarország testébe beolvadtak. Őse Haslau comes, akit okleveleink Hozlou, Hochlou, Hochlau, Huchlou, Hazlav néven is említenek.

Ki volt Haslau comes? Pór Antal Haszló-nak írja és a szláv Bohuslavból eredezteti, másutt meg Lászlónak nevezi. Kachelmann Haslavnak írja és Tirolból származtatja. Ha igaz, hogy Ottó v. Haslau 1258 körül Steiermark kapitánya volt,* és László király 1278 júl. 17-én Győrött tartózkodván, «legkedvesebb atyjának és barátjánák, Rudolfnak» kérésére a roraui Ditrich halála után a kir. kincstárra visszaháramlott bizonyos javakat és jövedelmeket ifj. Haslau Ottónak adományozta,* valószínű ama feltevés, hogy a Kistapolcsányi-család őse ez ausztriai Haslau-család ivadéka volt, annyival inkább, mert Haslau község ma is fennáll Alsó-Ausztriában Bruck mellett. Minthogy azonban a kistapolcsányi Haslav comesnek keresztnevét az oklevelek nem említik, a személyazonosság megállapításáról le kell mondanunk.

Kachelmann: Geschichten der ungarischen Bergstädte und ihrer Umgebung. II. Előszó.

U. o. II. 144.

Úgy látszik, Kistapolcsány eredetileg a barsi várispánsághoz tartozott, legalább erre vall Sárai László, Péter fia, temesi főispánnak 1390 április 5-én a garamszentbenedeki konvent előtt történt bevallása, melynek értelmében kistapolcsányi részbirtokát, mely azelőtt Bars várához tartozott, a király engedélyével nővére férjének, Kistapolcsányi Péternek örökjoggal átadta.* Minthogy a tatárjárás elmultával Bars városában németek telepedtek le, sőt a főispáni széket is németek – 1246-ban Verner,* 1275-ben Preuslin* – töltötték be, korántsem lehetetlen, hogy Haslav comes is a barsi kir. várban töltött be valamilyen comesi tisztséget s e réven jutott Kistapolcsány birtokába. Annyi bizonyos, hogy utódait még a későbbi századokban is «Ispán» néven is nevezik.

Garamszentbenedeki lt. B. 71.

Monum. Eccl. Strig. I. 363.

U. o. II. 54.

Haslav comesnek fiát Gyulát 1307 óta ismerjük, mely évnek szt. György napján a király megengedi Lukácsnak, Kozma fiának, Detriknek, Leusták fiának és Miklósnak, Iván fiának, akik unokatestvérek voltak, valamint Kys Thopulchani Jula fiának, Gergely mesternek, atyafiaknak, akit önként és a király engedelmével e célból társul fogadnak: hogy a Divékvölgyi Dobrochnya, Buhon és Novidzen falvak határában aranyat és ezüstöt moshassanak és bármely más ércre bányát nyithassanak.* Ez engedélyokiratban Haslav comesnek már unokája Gergely mester is szerepel, akit az engedményesek legközelebbi rokonuknak (proximus) neveznek, azaz valószínűleg Kistapolcsányi Gyula a Divék nemzetségböl nősült, vagy viszont. Egyikük, Miklós de Bossan, a Bossányiak őse.

Botka Tivadar. Oklevéltár. 8.

Csák Máténak 1318 aug. 9-én és u. a. évi nov. 11-én kelt két rendbeli bevallásában olvassuk, hogy a «possessio seu villa Kystapolchan perpetualis extiterat eorundem Comitis Hoslow et filii sui Jula ab antiquo» és «que prius hereditaria terra fuit predicti patris sui et Ipsius«.* Mindebből jogosan következtetjük, hogy Haslav comes már 1307-ben öreg ember volt és Kistapolcsányt a tatárjárás utáni időkben kaphatta királyi adományba.

Botka i. m. 9., 10. l.

I. Károly király fentérintett oklevele a bányaengedélyt olyképen adja meg, hogy felfedezvén a keresett bányákat, az engedményesek a királyi járulékot – a talált érc kétharmadát – egy év leforgása alatt szolgáltassák be. E királyi kiváltság magyarázatát Szerémi abban keresi, hogy «Tapolcsányi egyike volt ama új híveknek, kik a merénylő Zách Feliciánt lefegyverezték».* E feltevésnek sarkalatos hibája, hogy a Zách-merénylet sokkal később történt meg. Okát tehát másban kell keresnünk. Az Árpádház kihaltával a magyarság pártokra szakadt és nem csoda, ha hat év alatt három királya lévén az országnak, Haslav ispán és fia pártállásukat többször is 21változtatták. Eleinte Károly királynak pártjához szegődtek, aki ezért a fenti bányaengedéllyel jutalmazta őket. Majd amikor Trencséni Csák Máté Ghymes várát is elfoglalta s ezzel az egész vidék urává lett, Kistapolcsányi Gyula Csák Máténak lett híve, aki őt lévai kapitánnyá tette. Ez időtájban Haslav ispán a Csák Máté területén levő histapolcsányt felcserélte a Komárom megyei Hetény községgel 100 márka ráfizetése mellett. Ily módon került Kistapolcsány néhány évre Csák Máté birtokába, akinek vérrokonával, Mátyás fia István mesterrel Haslav ispán a cserét megkötötte. Kistapolcsányi Gyula Csák Máté iránti hűségében végig kitartott, minden hadjáratában, vállalkozásában résztvett és vetélytársaival való küzdelmeiben vérét is ontotta, miként azt Csák Máté elismeréssel hozza fel. Mikor azután Csák Máté a királlyal kibékült, vagy inkább a dolgok új folyásába belenyugodott, 1318 aug. 9-én Esztergomban a szt. János-lovagok konventjében Kistapolcsányt újból Gyula ispán, lévai várnagyának adja, illetve Hetényért és a 100 márkáért visszacseréli. Ez adománylevelet nov. 11-én a konvent előtt privilegiális alakban újra kiadta.*

Majthényiak és a Felvidék I. 75.

Botka i. m. 9., 10. l.

Mikor azután Csák Máté meghalt és várai egymásután a király kezére jutottak, Kistapolcsányi Gyula is 1321 júl. 6-án Léva várát feladta s ezért jutalmul Málast, melynek birtokosa örökösök nélkül halt el, kérte. A király «visszaidézvén emlékezetébe hűségének engedelmes és kitünő szolgálatait», még ugyanazon évben Málast neki és Endre fivérének adományozta. Az esztergomi szt. János-lovagok konventje Gyula ispánt 1323 nov. 5-én iktatta be Málas birtokába armai Deers királyi ember jelenlétében ellenmondás nélkül.* Ugyanazon évben júl. 4-én a király az egyik bakabányai ezüstbányát is nekik adományozta «cum spacio unius miliaris Backabánya superius annotata simul cum foro eiusdem iuxta regni consuetudinem» azaz a bíráskodási joggal együtt.* Ugyancsak 1321. évben szept. 27-én szerzi meg Kistapolcsányi Gyula ispán a hontmegyei eösödi birtokrészt, mely a család kihaltáig birtokában maradt.*

Orsz. Levt.: DL. 2185.

DL. 2046.

Anjoukori okmánytár I. 619.

Haslav ispán ekkor már nem szerepel, valószinűleg ez időtájt halhatott meg, legalább Kistapolcsányi Vörös (rufus) Gyula és fitestvére András ispánok 1324 április 25-én osztoznak Kistapolcsányban akkép, hogy az atyjuk által örökségi jogon birt udvart (fundum curiae) a kúria két oldalán szomszédos két szállással (mansio), ahogyan ezt atyjuk régi időktől fogva birta volt, továbbá a Thopolnica-folyó melletti két kaszálót és Bolug (Volug) birtok harmadrészét András kapja, amiért András örökösei nevében minden egyéb jogáról lemond.*

DL. 2241.

Gyulának két fia volt: Gergely és Miklós. Utóbbi, Miklós mester a királyi udvarban tartózkodott, mint testőr és Endre kir. herceg nevelője (aule nostre miles fidelis, pedagogusque Excellentis principis domini Andree Jerosolime et Sycilie Regis). 1330 április 17-én Zách Felicián merénylete alkalmával ő és Drugeth János nádor fia Miklós a négy éves Lajos és három éves Endre hercegeket súlyos sebek árán – Kistapolcsányi Miklós fején sebesült meg – védelmezték meg.* Ezen hűséges szolgálata jutalmául Lajos király 1344 okt. 3-án Zách Felicián barsi családtagjainak, Kopey* és Bathownak malonyai (Molonan) birtokát adta neki és Gergely fivérének fiutódlási joggal, egyben őket a nemesek sorába emelte. A nyitrai káptalan őket még ugyanazon évben iktatta be a birtokba ellenmondás nélkül.*

Az 1358. évi bécsi krónika «Kenesichi Gyula fiát» említi, amiből következik, hogy Knesich ekkor már a Kistapolcsányi-család birtoka volt.

Zách második leánya, Sebő, Kopey felesége volt.

DL. 3725, 3726.

A «nobilitamus» szó természetesen úgy értendő, hogy a király a Kistapolcsányiak régi nemességét Malonyára, mely a királyra visszaháramolván szabad birtokká lett, kiterjesztette.

Lajos király az adománylevelet 1347-ben újból kiadta. De ennél többet is tett. 1349-ben kiadott kiváltságlevelében Tapolcsányi* Gergelyt mindenkinek joghatósága alól mentesíti, Bars vármegye főispánját és alispánját kivéve. Ugyancsak birtokán levő jobbágyait is – a bűnügyek leszámításával – urukén kívül minden más joghatóság alól felmenti.* Miklósról hallgat a kiváltságlevél.

A Kistapolcsányi-család tagjai az okmányokban, különösen később «Tapolcsányi» néven fordulnak elő.

DL. 4030.

22Ő Endre herceggel Nápolyba ment és 1342-ben még mellette volt.*

Hontvármegye 312.

Kistapolcsányi Gyula még 1343 előtt halhatott meg, mert az ezen évben létrejött osztályos egyességben már csak fiai szerepelnek. Az egyességet Visegrádon a király előtt április 3-án kötötték. Gergely, Gyula fia, Miklós nevében is,* másrészt György és Endre atyjuk Endre nevében is. Gergely és Miklós a hontmegyei Kistúron vétel útján szerzett birtokot, a barsmegyei Bajkán levő örökös birtokot, valamint a Feuldes Miklóstól ugyanott szerzett birtokrészt, továbbá a Kydy (?) málasi birtoknak negyedrészét és Kistapolcsány s a közelében levő Wlyugh birtokok egy harmadát Endrének és fiainak Györgynek és Endrének engedik át. A Kydymálasi birtok háromnegyed részét, nemkülönben Kistapolcsány és Wlyugh kétharmad részét Gergely és Miklós, Gyula fiai tartják meg. A Lőrinc diáktól a kir. udvarnál elkövetett lopása miatt elkobzott és Kistapolcsányi Endre fiának, Györgynek adományozott birtokok – nevük az oklevélben nem szerepel – két egyenlő részre osztatnak és egyiket Gyula, másikat Endre fiai kapják. A király az egyesség foganatosításával az esztergomi káptalant bízta meg, kir. emberekül pedig Istvánt vagy Miklóst, Pál fiait, vagy Deseut Zanchok fiát (Ebedeczi), vagy Imrét Ders fiát jelölte ki.*

Úgylátszik, Miklós még ez évben is Nápolyban tartózkodott.

DL. 3569.

Az osztályos egyesség tehát megtörtént, de valahogy összeveszhettek rajta. Erre vall Nagymartoni Pál comes országbírónak 1344-ben kiadott rendelete, melyben annak a bírságnak felét, melyet Kistapolcsányi Gergelynek és Miklósnak Endrével és fiaival való békéltetésük során fizetniök kellett volna, István herceg közbenjárására elengedi.*

DL. 3680.

De megkezdődtek a hatalmaskodások és perek szomszédaikkal is. Első, aki a Kistapolcsányiakkal kikötött, Vörös Beke, Hrussó híres várnagya volt, aki 1323 táján Gyula ispánnak (dicti Rufi) kistapolcsányi birtokát megtámadta és kifosztotta wloghi majorjának sáfárját pedig fogságba hurcolta. A király kétszer is tartatott ez ügyben vizsgálatot, egyiket a nyitrai káptalan, másikat a kereszteslovagok esztergomi konventje folytatta le.* Rövid vártatva reá a Maróthi-családdal gyült meg bajuk. Úgy látszik, egyik fél sem vethetett sokat a másik szemére, mert beismerik, hogy a károk és jogsérelmek kölcsönösek voltak. Kistapolcsányi Gergely és Miklós, valamint Maróthi György és Miklós, Jakab fiai ennek folytán 1332-ben a nyitrai káptalan előtt Eswed (Eöseöd) birtokára vonatkozólag is békésen megegyeztek.*

DL. 2195, 2340.

DL. 2660.

A Kistapolcsányiak sokkal nagyobb és századokon át tartó kellemetlenségekbe keveredtek a garamszentbenedeki apátsággal, melynek birtokai Ebedecen, Knezsicen és Malonya mellett az ő közvetlen szomszédságukba jutottak. Az első áldozat Knezsic* volt, melyet a Kistapolcsányiak 1338-ban fegyveres kézzel megrohantak és vérengzések közt kiraboltak. A zobori konvent, mely a vizsgálatot megejtette, a garamszentbenedeki apátnak és konventnek panaszát Kistapolcsányi Gergely és Miklós, valamint Endre és fia János, úgyszintén jobbágyaik és cselédségükkel szemben, beigazoltnak találta.* A bírói ítéletet nem ismerjük.

A Kistapolcsányi-család eddigi birtokai közt Knezsic nem szerepel, ellenben olvasunk Wlyogh (Wlyugh, Bolug, Volug,) birtokról, mely Kistapolcsány szomszédságában fekszik. A későbbi okmányok viszont Wlyoghról hallgatnak és Knezsicet emlegetik. A Záchféle merényletnél is Kenesici Gyula fia szerepel. Minthogy az okmányok mindkettőt Kistapolcsány szomszédságába helyezik, Wlyoghnak neve azonban ma teljesen ismeretlen, azt kell hinnünk, hogy a kettő egy és ugyanaz. Két Knezsic volt egymás mellett, az egyik a Kistapolcsányiaké, a másik az apátságé. Ezért azután később az apátsági Knezsic nevét is több ízben megváltoztatták és lett belőle Alsóknesic, Kisknesic (Nagyknesic a Kistapolcsányiaké), majd Apátfalva aliter Egyházas Knezsic, Kenyersec-Apátfalva, Alsóapáthi, Knesic-Apáthi, Kisapáti, Zsitvaapáti. A Kistapolcsányiak Knesice ma Zsitvakenéz.

DL. 3156 és 3182. Endrének fia János másutt nem szerepel, neve valószínüleg tollhiba.

Az apátságnak a Thazár (Thezer) és Malonya határai miatt ellenük indított pere békés megoldást nyert. A határok megállapítására közös megegyezéssel a nyitrai káptalant kérték fel, mely azt 1353 jan. 8-án teljesítette is.*

DL. 4327.

A Kistapolcsányiaknak hosszabb és bonyodalmasabb perük támadt Zimányi Istvánnal és Benedekkel, 23Izsák fiaival és Baykai Mihállyal. István, Teech fia kistapolcsányi és bajkai birtokrészét 1330 körül Kistapolcsányi Endrének és Gyula fiainak 12 nehéz ezüst márkáért örökáron eladta. A szerződést a király is megerősítette s a Kistapolcsányiak birtokba is léptek. Emiatt először a Zimányiak fogták perbe Kistapolcsányi Endrét és Lajos király a garamszentbenedeki konventet bízta meg azzal, hogy a felek között békés egyességet hozzon létre. A konvent 1350 január 11-én jelenti, hogy a békéltetés nem sikerült* s a Zimányiak a pert folytatták. Mikor pedig a garamszentbenedeki konvent a király parancsára Kistapolcsányi Gyula fiait és Endrét a birtokrészeknek felébe beiktatni akarta, Baykai Márton fia Mihály ellenmondott, okul hozván fel, hogy mivel Teechfi István csak a Baykaiakkal való rokonsága révén jutott a részbirtokhoz, ennélfogva örökösök nélkül való elhalálozása esetére a birtoknak reájuk kell szállania. Teechfi István állítólag Baykai Mihály unokatestvére (patruelis) volt s ezt okmányilag igazolta, a Kistapolcsányiakkal való vérrokonságot pedig tagadta. Viszont a Kistapolcsányiak azt vitatták, hogy Teechfi István legközelebbi vérrokonuk (generacionis proximus) s erre hoztak fel bizonyítékokat. Minthogy ezek szerint a felek egymással homlokegyenest ellenkező bizonyítékokat mutattak fel, párviadalra került a sor Teechfi István és Baykai Márton (dictus Touth) között, melyben ez utóbbinak megbizottja győzedelmeskedett. Konth Miklós nádor 1364 okt. 10-én a következő ítéletet hozta: miután Teech fia, István időközben meghalt, hagyatéka úgy Kistapolcsányban, valamint Bajkán, Baykai Mihályt illeti. Ezzel azonban az ügy befejezést nem nyert, mert a pereskedés tovább folyt. A nádori ítélőszék végül a bonyolult kérdést akképen oldotta meg, hogy a kistapolcsányi és bajkai részbirtok négyfelé osztandó s abból háromnegyed rész Gyula fiai és Endre birtokában marad, negyed rész pedig mindkét helyen Baykai Mihályt illeti.* A Zimányiakról sem a tárgyalások folyamán, sem az ítéletben szó nem esett, mindamellett – mint látni fogjuk – részbirtokosok maradtak Kistapolcsányban.

Anjoukori okmánytár V. 350.

DL. 5168.

Időközben Lajos király 1347 febr. 21-én Kistapolcsányi Miklósnak, Gergely mesternek, Miklós fivérének és Endre fia Endrének engedélyt adott arra, hogy Hrussó (Hurusov) kir. vár és Kistapolcsány határában a Topolnycha patakban aranyat moshassanak.*

Botka 29.

1369-ben járja be az esztergomi káptalan kiküldöttje Hrussó várának és tartozékainak határait László oppelni herceg nádor részére. Kistapolcsányi Péter, Gergely fia, Endre Gyula fia és János, Benedek fia tiltakoztak az ellen, hogy a herceg nádor a Topolnicha folyó, Hrussó vára és Kistapolcsány között fekvő Lehota Leves birtokukat elfoglalta.*

DL. 5726, 5735

1389-ben Nagymálasi László, Miklós fia panaszt emelt Kistapolcsányi Gergely fia, Péter mester ellen János barsi esperes előtt, hogy a nagymálasi Bold. Szűz templomának plébánosát, akinek az okiratok szerint Kismálason kellene laknia, Nagymálason tartja vissza. Az esperes akkép ítélt, hogy Kistapolcsányi Péternek jogában áll Kismálason külön plébánost tartánia.*

DL. 7515

Kistapolcsányi Gergely, Gyula fia, Sáray Lászlónak (Péter fia), Temesmegye ispánjának nővérét bírta nőül. E Sáray Lászlónak a Baykaiak révén Kistapolcsányban is részbirtoka volt. Ezt és bajkai részbirtokát, – melyek állítólag a barsi várjobbágysághoz tartoztak és Baykai Mátyás, János fia által titokban tartattak (?), 1390 április 6-án Budán, Zsigmond király előtt új adomány címén nővére fiának, Kistapolcsányi Péternek adta.*

Garamszentbenedeki lt. B. 71.

E Péternek egyik fia, Gergely papi pályára lépett és 1390-ben az esztergomi káptalan tagja volt.* Alább még foglalkozunk vele.

Kollányi: Esztergomi kanonokok 1100–1900. 71.

Érdekes a Barachkai-testvérek végrendelkezése, mely a Kistapolcsányiakat újabb birtokhoz juttatta. Ugróczi máskép Barachkai Lőrinc – felesége Kistapolcsányi Agata volt* – és János testvérek 1395 május 6-án engedélyt kaptak a királytól arra, hogy – miután gyermekeik nincsenek – összes öröklött és szerzett birtokaik felett szabadon végrendelkezhetnek.* Ennek folytán 24a török háborúba való indulásuk előtt a váradi káptalanban 1395 június 12-én akkép végrendelkeztek, hogy Welkapolát, továbbá ugróci, zalathnai és pázsiti malmaikat a pálos szerzetnek, Ugrócot Bossányi Lőrinc fiainak, Jánosnak és Iryzlónak hagyják azzal, hogy a pálosok újonnan építendő monostorára 100 ar. frtot adni tartoznak; Pázsitot Nemegi Boduk fia, János fiainak, Jánosnak és Lászlónak ama kötelezettséggel, hogy a pálos monostor építéséhez 50 ar. frttal járulnak; Kalacsnát Kistapolcsányi Jánosnak és Gergelynek – Péter, Gergely fia fiainak – azzal, hogy a fenti célra 50 ar. frtot adni kötelesek; végül Myssent Barachkai Jakabnak, László fiának, és Domonkosnak, Tamás fiának hagyományozták. Ha pedig valaki az örökösök közül a pálosok leendő kolostorával szemben kötelezettségét nem teljesítené, Bossányi Jánost felhatalmazzák arra, hogy annak birtokrészét a köteles összeg erejéig elzálogosíthassa.*

DL. 8315.

Keglevich-ltár.

DL. 8073, 8074, 8075, 8199. Keglevich-ltár.

Barachkai Ugróczi János azonban a török háborúban részt nem vehetett, mert harmadnapra meghalt. Halála oly körülmények között történt, amelyekre részletesen kell kiterjeszkednünk.

Barachkai Lőrinc és János június 12-én a váradi káptalan előtt személyesen (personaliter constituti) végrendelkeznek és János már harmadnapra halálos ágyán a zobori konvent odahívott megbizottjának jelenlétében Ugrócon újabb végrendeletet készít, melyben kisbaracskai, belleghi, bessenyői, peéli és valkóci (Balkowc) részbirtokait és örökrészeit a garamszentbenedeki konventnek hagyományozza. Ez ellen Bossányi Domonkos fia Lőrinc, a Barachkai-örökösök, így Tapolcsányi János, György (helyesen Gergely) unokája nevében is a kolosi konventben június 20-án az esztergomi érsek jegyzője előtt tiltakoztak, indokul hozván fel azt, hogy a hagyományozó halálos ágyán a végrendelet készítésekor már beszámíthatatlan állapotban volt.*

Botka i. m. 78. l.

Magát a végrendeletet csakis a rokonságnak a tiltakozásából ismerjük. Az oklevél keltezése szinte szokatlanul részletes és pontos: az Úr születésétől 1395. évben, harmadik indikcióban, azaz június 20-án három óra körül Kolos helységben a Bold. Szűznek helybeli monostorában, IX. Bonifác pápa uralkodásának (1389–1404.) hatodik évében, «dum peragebantur obsequia divinorum ministeria defuncti eiusdem Johannis in septimo (die) iam tumulati anno, Indictione die mense hora loco Pontificatus quibus supra».* Azaz a tiltakozás aznap történt, amikor az elhaltért a hetednapi (nyolcadnapi?) gyászmisét tartották. Mindebből az következik, hogy Barachkai Jánost Nagyváradról Ugrócra két nap alatt hozták betegen, ami a XIV. században a lehetetlenséggel határos. Alighogy megérkezik, új végrendeletet csinál és aznap meg is hal!

Eredetije a Botka-család levéltárában l. Botka i. m. 78–79. A tiltakozás Vrbowi János Pál fia, az esztergomi egyházmegye jegyzője előtt történt. Tiltakoznak pedig Bossányi Lőrinc Domonkos fia, Barakczai Lőrinc mester István fia és nővére Eufémia (Bossányi Lőrinc neje), továbbá Nemegi (Névedi) János, Bodokfi János fia és Kisthopolczani János, György (Gergely) fia, Péter fiának nevében és megbízásából. István széplaki plebános és esperes, Bossányi Péter és káplánja Péter, Nadláni János, Ugróczi Simon és káplánja László, Oszlányi Tamás plebános és mások jelenlétében.

A tiltakozás megokolása is figyelmet érdemel. Azt mondja, hogy az ugróci plebános a beteget igen gyakran (sepissime) meglátogatta és rábeszélni iparkodott arra, hogy az utolsókenet szentségét szokás szerint felvegye, de a beteg a plebánost mintegy (sicuti) észvesztett állapotban mindannyiszor hallatlan gyalázó szavakkal illette s elkergette, minek folytán az utolsókenet felvétele nélkül mult ki. Ezzel szemben a tiltakozók maguk is beismerik, hogy a beteg «post confessionis auditionem sui Parochialis Plebani,» azaz gyónásának elvégzése után csináltatta meg a szóban forgó végrendeletet. Mindebből tehát csak arra következtethetünk, hogy Barachkai János, miután Nagyváradról valósággal lóhalálában hazahozatták, legelőször is meggyónt s utána ő maga siettette a végrendelkezést, mielőtt eszméletét vesztené, tudva azt, hogy végórája küszöbön áll. Sőt talán éppen gyónásának következménye volt e végrendelet, mint látni fogjuk. Az egész tiltakozás különben csak irott malaszt maradt, aminek egyéb oka is volt.

Maga a tiltakozás megemlíti, hogy a tiltakozó oldalági örökösöket Kisbaracska, Belleg, Bessenyő, Pél és Valkház birtoka csak zálog és feltételes jogon (per modum conditionalem) érinti. Amint hogy a dolog ugyis volt.

25Belleg és Bessenyő a garamszentbenedeki apátság birtoka. 1356. és 1359. évben Ulrik és Miklós apátok mindkettőt bérbeadták a Barachkai-családnak, mely azután szokás szerint a birtokokat elfoglalta. Ebből per keletkezett és Lőrincnek 1380-ban bírság fejében négy márkát kellett fizetnie s a birtokokat visszaadnia. Barachkai János ezek szerint fenti végrendeletével egyebet nem tett, mint az általa és Lőrinc által elfoglalt bellegi és bessenyői birtokokat jogos tulajdonosuknak visszaadta. A kisbaracskai, péli és valkházi rézbirtokok az apátság birtokába nem kerültek, 1egalább ezek közt sohasem szerepelnek; ellenben Bellegh és Bessenyő visszaadatott amaz egyezmény alapján, melyet Baracskai Lőrinc 1395 dec. 11-én az apáttal a zobori konvent előtt kötött. Ez egyezményben Lőrinc bátyjának fenti végrendeletét minden kifogás nélkül elismerte.*

Knauz: A Garan melletti szentbenedeki apátság. I. 144–146.

Barachkai Ugróczi Lőrincz 1396-ban új végrendeletet készített, amelyben valkóci és kalacsnai birtokrészét Kistapolcsányi Gergelynek, Pázsitot Nemegi Bodok fia, János fiainak, János és Lászlónak, Ugrócot Bossányi Lőrinc fiainak, János és Juszlopnak, Velkapolát a pálosoknak, Belleghet és Pélt a bessenyői, ugróci és baracskai templomoknak, Hidegh (Chydeg) birtokát pedig László és Jakab fivéreinek hagyományozta.*

DL. 8169.

Így jutott a Kistapolcsányi-család Kalacsna és Valkóc birtokához. Minthogy az utóbbi helységben a garamszentbenedeki apátságnak is részbirtoka volt, ezt a Kistapolcsányiak bérbevették, majd a divó szokás szerint elfoglalták, amiből szintén per keletkezett. Később a Kistapolcsányiak e részbirtokát Pusztavalkócnak nevezték, ahol jobbágyaiknak külön bírájuk is volt.* Kalacsna és Valkóc birtokába Kistapolcsányi Gergelyt és Jánost a nyitrai káptalan 1397-ben iktatta be ellenmondás nélkül.* Ugyanezen évben történt a pálos szerzetnek is beiktatása ellenmondás nélkül Velkapola birtokába,* melyben azonban úgy Hrussó várának birtokosai, valamint a Kistapolcsányiak igen gyakran háborgatták.

Knauz i. m. 230.

DL. 8240.

DL. 8239.

Kistapolcsányi Péternek öt gyermeke volt: Gergely, János, Ágota, Benedek és Márton, máskép Gyula. Gergely a papi pályára lépett és 1390-ban az esztergomi káptalan kanonokja,* aki a családot – mint látni fogjuk – sok bajba keverte. János († 1406 körül) neje Klára, ismeretlen családból. Ágota, Ugróczi Lőrinc neje.

Kollányi: Esztergomi kanonokok. 71. l.

1398. évben Bossányi Lőrinc fiai, János és Iriszló a nyitrai káptalan előtt bevallást tesznek arról; hogy Kistapolcsányi Péter fiai Gergely és János nővérüket Ágotát, Ugróczi Lőrinc özvegyét hozománya és menyasszonyi ajándéka fejében a leánynegyeddel, azaz 50 új márkával kielégítették.* Ugyanezen évi nov. 20-án pedig Péter fiai, Gergely, Benedek és Márton, más néven Gyula és özvegy anyjuk a garamszentbenedeki konvent előtt felosztják egymás közt kistapolcsányi egyik kuriájukat, telkeiket és a készpénzhagyatékot, amiből arra következtethetünk, hogy Péter ez évben halhatott meg. A készpénzből Gergely, Benedek és Gyula 110 márkát a garamszentbenedeki konventnél helyeztek el, mely az összeget nekik 1406-ban visszaszolgáltatta.*

DL. 8315.

DL. 832 és 9207.

A XV. század első évei a szomszédokkal való ellenségeskedésekkel, perpatvarokkal és erőszakoskodásokkal telvék. Kistapolcsányi János és Imre rokonságuk segítségével 1400-ban Marótra törtek, ott Forgáchéknak Lőrinc nevű vámszedőjét halálra sebezték; jó lovát és 100 ar. frtját elvették, a csődületre összegyült asszonyokat és gyermekeket pedig lovaikkal tapostatták. Ez ügyet azonban 1401-ben a garamszentbenedeki konvent előtt békésen elintézték.* Ugyancsak 1400-ban viszont Fedémesi Miklós, Zobonya fia, Kistapolcsányt, Malonyát és Ebedecet kirabolta s elpusztította. Ez az ügy is békés megoldást nyert, amennyiben Fedémesi 1401-ben a nádor előtt arra kötelezte magát, hogy a nála levő összes zsákmányt Ebedeczi Lázárnak és Istvánnak, továbbá Kistapolcsányi Jánosnak, Gergelynek, Imrének és Gergely (Endre fia) özvegyének, valamint jobbágyainak visszaszolgáltatja.*

Bártfai Szabó: A Ghymesi Forgách-család története. 126. DL. 8629. A Kistapolcsányiak közt Zsigmond is szerepel, de kinek fia volt? Nem tudni.

DL. 8601. és 8626.

Sokkal komolyabb bajba keveredtek az 1403. 26év folyamán. Mikor a Zsigmond király uralkodásával elégedetlen magyar főurak nápolyi Lászlót az országba hívták, Hrussó várának akkori zálogos birtokosai, a Kanizsayak is az ő pártjához szegődtek. Zsigmond király a hrussói várnak elfoglalásával Forgách Péter nyitrai püspök főispánt bizta meg, aki 1403. szept. havában a vár ostromára indult. Minthogy a várnak puszta megrohanása kevés sikerrel kecsegtetett, a várral szemben levő sziklahegy gerincén körülbelül 400 lépésnyi távolságban ellenerősség épitéséhez fogott, hogy az ostromot onnan intézze. Az ellenerőd építését megakadályozandó, a szintén nápolyi László pártján levő Kistapolcsányi János, nagy fegyveres erővel a szikladomb alá jött, de Forgách csapatai visszaűzték. Ekkor a vár őrsége is kirontott s az erre támadt harcban Kistapolcsányi János megsebesült és utóbb sebeibe bele is halt. A várőrség megadta magát. Az ostrom költségeit a Kistapolcsányiaknak kellett volna viselniök, de Zsigmond király amnesztiája után az ügyet nem bolygatták.* Mi több a Kistapolcsányiak az amnesztia után Forgách Péter ellen erőszakoskodási pert (processus violentiae) indítottak. A király a vizsgálat megejtésével a nyitrai káptalant bízta meg, mely 1405-ben a fentieket derítette ki, minek következtében a Kistapolcsányiakat keresetükkel elutasították.*

Soós Elemér: Hrussó vára. «Arch. Ért.» 1913. 170–171. Bártfai Szabó i. m. 101–102.

U. o.

Az ellenségeskedés a két család közt tovább tartott. Forgách Péter a Kistapolcsányiaknak azzal fizetett vissza, hogy emberei Kishecsei Tamással, Mihállyal és Imrével Malonyára törtek, a határjeleket elpusztították, a földek egy részét elszántották. Az ő tudtával történt az is, hogy anyja, Ilsvai Leusták nádor özvegye, az 1000 frtot érő kistapolcsányi erdőt embereivel felégettette, amikor több jobbágyház is elhamvadt; végül, hogy Nagyapponyi Miklós és Tamás beleegyezésével a Kistapolcsányiak több jobbágyát fogságra vitte.*

Bártfai Szabó i. m. 119. A nyitrai káptalan jelentése 1408 júl. 18.

Kistapolcsányi János – mint említettük – 1403-ban meghalt. Özvegye Klára férjének kistapolcsányi, malonyai, kalacsnai, valkóci, málsai és össödi részbirtokait azonban továbbra is kezében tartotta, mire sógorainak, Gergely, Benedek és Gyulának panaszára a király 1406-ban felhívta, hogy hozományát vegye ki s a fenti birtokrészeket adja vissza.* Ugyanezen évben Kata, Jánosnak árvája panaszolja be nagybátyjait, hogy a leánynegyedet szolgáltassák ki neki, amire őket a nádor kötelezte is és az ítélet végrehajtásával a garamszentbenedeki konventet bízta meg. A következő évben kellett volna az osztozkodásnak megtörténnie, de sem a nádor megbizottja, sem Kata meg nem jelentek.*

DL. 9166.

DL. 9256, 9418.

A garamszentbenedeki konvent a királynak 1407 nov. 22-én kelt parancsára Kistapolcsányi Péter fiának Gergelynek kérésére Szódói Zsigmond kir. emberrel bejárta Kistapolcsány határait s azokat megújította. A kolosi monostor és a Bossányiak felsőújfalusi (Jánosfalva) birtokának határán Miklós apát és Bossányi János és Bán mutatták meg a határjelzőket, a Hrussó várától Kistapolcsány felé vezető úton pedig Pókaházi Tamás, Ilsvai Ilona, Hrussó várának úrnője nevében a határjárásnak ellenmondott. Ugyancsak Knezics és Alsó Knezics (Kistapolcsányiaké) határán János kereszturi plebános tiltakozott. Ilsvai Ilonát újév utáni nyolcadra a király színe elé idézték.*

A konvent jelentése 1407 Szilveszter-napjáról.

A konvent ez eljárást újabb királyi rendeletre 1408 nov. 28-án megismételte, ugyanazon határokat bejárta és öt nappal később jelenti hogy Kistapolcsányi Péter fiát, Gergelyt javaiba Ilsvai Lesták nádor leányának ellenmondása dacára ismételten beiktatta Zapazi (?) László mester jelenlétében.*

Az okmány hiteles másolata † Odescalchi Artur herceg birtokában volt.

1408-ban Simonyi Frank Kistapolcsányi Katát elrabolta és fogva tartotta. Az ügy a nádor elé került, aki Simonyit 850 dénár pénzbírságban marasztalta el. A bírságot a garamszentbenedeki konvent előtt ki is fizette Kistapolcsányi Gergely, Benedek és Gyula panaszosoknak.*

DL. 9450.

A következő években a Kistapolcsányi-család súlyos bajba keveredett. Gergely kanonok ugyanis fivérével, Benedekkel együtt valami úton-módon a garamszentbenedeki konvent pecsétjét ellopta 27s azzal több rendbeli okmányhamisítást követett el. Ez már főbenjáró vétség volt, melyért a hazai törvények értelmében vagyonelkobzás, sőt fejvesztés is járt. A király Gergelyt Lévai Cseh Péter által elfogatta, bebörtönöztette és mindkettejük vagyonát elkobozta. Igen érzékeny csapás volt a családra, mely minden követ megmozgatott, hogy az erkölcsi és anyagi hinárból kimenekedhessék. A környéknek jóformán egész nemességét mozgósították és 1417-ben Kistapolcsányi Benedek, Gergely fivére, továbbá Bucsáni Bodok fia László, Elefánti Mihály, Koloni András, Baracskai Jakab, Páni János, Simonyi Zsiga, György és Miklós, Kálnai Pál, Vezekényi Remete János, Nemeghi (Névedi) András, Oszlányi Miklós és András, Deseői Danch fia László, Praznóczi Vince, Nényei Dach (Dachó) Demeter és István a nádorhoz fordultak, hogy Gergelyt fogságából kiszabadíthassák és mindketten elkobzott jószágaikat visszanyerhessék. Zsigmond király 1417. febr. 24-én Lévai Cseh Péterhez, Barsmegye főispánjához intézett rendeletében a fentiek jótállására meg is kegyelmezett nekik és meghagyta, hogy elkobzott jószágaikat adja vissza.*

DL. 24,508, 10,542, 21,413.

Az ügy azonban ezzel még korántsem ért véget. A Kistapolcsányiak bosszujokat, úgy látszik, Lévai Cseh Péteren akarták kitölteni és hatalmaskodásért perbe fogták. Magának a királynak kellett közbelépnie. 1419. nov. 28-án az összes egyházi és világi bíróságokhoz rendeletet intézett, melyben megtiltotta nékik, hogy Lévai Cseh Péter ellen ez ügyből kifolyólag panaszt elfogadjanak, miután Kistapolcsányi Gergellyel szemben, aki a királyi méltóság ellen oly súlyosan vétkezett és utóbb kegyelmet nyert, Cseh Péter a király parancsára járt el, amikor őt elfogatta és vagyonát lefoglalta.*

DL. 10,863.

Mi történt Gergely kanonokkal? Megtűrték-e hűtlensége miatt az esztergomi káptalanban, vagy pedig – miként később a család másik tagjával, Mihállyal történt – kizárták-e a káptalanból, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy 1419-ben az esztergomi érseknek a Forgáchokkal támadt perében választott bíróként szerepel,* 1423-ban pedig már nem élt.

Bártfai Szabó i. m. 117.

Gergely kanonok a nótából épségben menekült ki, de Benedek rajtavesztett. Valószínűleg Gergely halála után újabb okmányhamisítások kerülhettek napfényre, amelyek Benedeknek vesztét okozták. A Kistapolcsányi-családnak 1430-ban a sághi konvent előtt benyújtott tiltakozásából tudjuk meg, hogy Benedeket a főbenjáró ügyből kifolyólag halálra ítélték, Budán lefejezték és jószágait a király a nyitrai káptalannak adományozta alapítvány gyanánt a magyar királyok és az elhúnyt hívek lelkiüdveért mondandó szentmisékre. A kir. adomány Benedeknek kistapolcsányi, malonyai, kismálasi és össödi birtokrészeire szólt.* A család haragja most a nyitrai káptalan ellen irányult, mely nem akarván ujjat húzni az erőszakoskodásairól ismert családdal, tárgyalásba bocsátkozott velük és hosszas alkudozások után 1477-ben olykép egyeztek meg, hogy a káptalan 300 arany frt lefizetése ellenében a fenti birtokrészeket † Gergely kanonok unokáinak, Gergelynek, Mátyásnak és Benedeknek visszaadják. Az egyességhez a nádor 1480-ban hozzájárult.*

DL. 12,318.

DL. 17,942

Kistapolcsányi Gergelynek, akit megkülönböztetésül a másik ágbeli Gergelytől, az okmányok »chanonok» névvel illetnek, fia volt Kelemen, akit viszont unokatestvérétől Kelemen kanonoktól való megkülönböztetésül «de Malonyán» Malonyainak is neveznek, résztvett Zsigmond királynak a husziták elleni hadjáratában Benedekkel együtt, akinek gyámja is volt. Minthogy a királyi sereggel Cseh- és Morvaországban tartózkodtak, a király 1423-ban rendeletileg utasította az egyházi és világi bírákat, hogy semmiféle ügyükben ne ítélkezzenek s az ellenük addig esetleg hozott bárminemű ítéletet egyszerűen hatályon kívül helyezi.* 1429-től kezdve azonban már itthon volt és saját szakállára dolgozott.

DL. 11,313.

E közben a Kistapolcsányiak a szomszéd Ebedecz birtokára szemet vetettek, melynek birtokosaival, az Ebedeczi-családdal atyafiságban állottak. 1400-ban közös ellenségük, Fedémesi Zobonya fia, nemcsak Kistapolcsányt és Malonyát, hanem Ebedecet is kirabolta s elpusztította. Panaszukra a király Fedémesi Miklóst megidéztette, ki 1401-ben a nádor előtt arra kötelezte magát, hogy a 28nála levő összes zsákmányt Ebedeczi Lázár és Istvánnak, nemkülönben Kistapolcsányi Jánosnak, Gergelynek, Imrének és Gergely (Endre fia) özvegyének, valamint jobbágyaiknak visszaszolgáltatja.* Nemsokára azután az atyafiak zördülhettek össze, mert Kistapolcsányi Gergely, Benedek és Márton panaszára a király Ebedeczi Lázárt és Setétkuti Endrét 1410-ben személyes sértések és egy gyümölcsös szekér lefoglalása miatt megidézteti.* Hogy azután Kistapolcsányi Gergely kanonok miképpen jutott birtokhoz Ebedecen, nem tudni; annyi tény, hogy 1413-ban őt a garamszentbenedeki konvent egy ebedeci részbirtokba bevezeti, ami ellen Ebedeczi Lázár és fia László a konvent előtt sikertelenül tiltakozott.* A később is felmerült kisebb torzsalkodások közül felemlítjük Ebedeczi Imre abbeli panaszát, hogy Kistapolcsányi Gyula egy ebedeci özvegy jobbágynét elraboltatott, őt Kistapolcsányban négy napig őrizet alatt tartotta és kénye szerint elházasította.* Valamint feljegyzésre méltó 1422-ből Ebedeczi Kiss Miklósnak végrendelete, melyben Forgách Miklós özvegyét arra kéri, hogy bőrpáncélját, amelyet Kistapolcsányi Benedeknek használatába adott, szerezze vissza.*

1 DL. 8601, 8626.

DL. 962l.

DL. 10,134, 10,162, 10,170, 10,028.

Knauz i. m. 151.

Bártfai Szabó i. m. 142.

Az 1430. utáni éveket főkép Kistapolcsányi Kelemen erőszakoskodásai töltik be. 1430-ban a sághi konvent vizsgálatot tart Kt. Kelemen ellen, aki a garamszentbenedeki apátság csiffári birtokát megtámadta és benne károkat okozott.* Ugyanezen évben a konvent Ktap. Gergely ellen is vizsgálatot vezetett, mert a garamszentbenedeki apátságnak chazai (?) birtokán erőszakoskodott.* Majd a zobori konvent tart a király parancsára ugyanezen évben vizsgálatot Ktap. Kelemen ellen, aki Chanak (Chonak) Balázs házát megtámadta és lovát Ohajra vitette.* Az apát, Bolognai Miklós e panaszát a konvent is megismételte, melyben a nyitrai káptalan járt el.* Ugyancsak Ktap. Kelemen az apát szelepcsényi szőlejének termését éjjel leszedette és más szőlők termésével együtt elvitette. A vizsgálatot a zobori konvent ejtette meg – a vád valónak bizonyult.* Valkóc miatt is újabb per keletkezett. Az apát panaszt emelt Ktap. Gergely és Kelemen ellen, hogy rétjeit és földjeit – melyek a Kistapolcsányiaknak Pusztavalkóc nevű birtoka területén fekszenek – abban az időben, mikor az apátsági Valkócot elfoglalva tartották, magának az apátságnak jobbágyaival kiírtották. Amidőn pedig az apát a birtokot visszafoglalta, az irtványokat minden pénzváltság nélkül megtartani akarták. A pert 1437-ben országbírói ítélettel fejezték be, mely kimondotta, hogy a Kistapolcsányiak az említett szántó- és kilencedes irtványföldek, valamint a kaszálórétek holdjáért az apát valkóci jobbágyainak 33 dénárt fizetni tartoznak.*

DL. 12,280.

DL. 12,243.

DL. 12,242.

DL. 12,241.

DL. 12,279, 12,295, 12,296.

DL. 13,019.

A csehek akkor már Barsmegyébe is elkalandoztak, sőt 1431. táján Lévát és a garamszentbenedeki apátságot fel is perzselték. Kistapolcsányi Gyula egyik ilyen összeütközés alkalmával a csehek fogságába jutott, minek folytán 1437. évben malonyai és össödi részbirtokát Kelemennek, Imrének és Jánosnak a nyitrai káptalan előtt 30 arany frton lekötötte, hogy rabságából kiszabadulhasson.*

DL. 13,033.

A Zsigmond király halálával beköszöntött zavaros időket egyes főurak saját önző céljaikra használták ki és a rablások, fosztogatások napirenden voltak. Ezt az alkalmat Kistapolcsányi Kelemen sem hagyta kiaknázatlanul.

1446-ban Lévai Cseh László néhány jó barátjának: Füssi László, Velcséczi Endre, Darázsi Péter, Malonyai (Kistapolcsányi) Kelemen, Kisendrédi Kis Tamás segítségével a cseh Oskora, Mathinko és Scama Jánossal egyetemben, jobbágyaikkal és cseh lovasokkal és gyalogosokkal a premontreiek sághi monostorára törtek, s azt teljesen kirabolták. Az egyházi ruhákat, az oltárterítőket, zászlókat, 11 ezüst megaranyozott kelyhet, az ezüst megaranyozott ámpolnákat és füstölőket, mise és más könyveket, kiváltságleveleket és egyéb okmányokat elrabolták vagy pecsétjeiktől megfosztották; a szerzeteseket megverték, ruháikat leszaggatták és a jobbágyoktól elrablott 29jószágot és marhákat Lévára hajtották. Ezzel a monostornak több mint 16,000 arany frt kárt okoztak.

Pál prépost panaszára Palóczi László országbíró a vizsgálat megejtésével az esztergomi káptalant bízta meg, mely Királyfiai Peres Benedek kir. emberrel együtt a vizsgálatot le is folytatta és a vádakat, a bevallott kárösszeg leszállításával; beigazoltaknak találta.*

Orsz. Levéltár: DL. 13,926.

A Kistapolcsány fölött emelkedő Hrussó vára 1424-től fogva Pelsőci Bebekék birtokában volt. Mikor, hogyan került a csehek kezére? nem tudjuk. Mátyás királynak 1467. okt. 21-én k. adománylevelében olvassuk róla, hogy az elmult zavaros időkben, amikor a csehek országunk felső-részeit tűzzel-vassal pusztították, a vár † Bebek István gondatlansága, hanyagsága és vigyázatlansága következtében több ízben a csehek kezére került, akik innen országunknak és lakósainak igen sok kárt, tüzet és veszteséget okoztak, amely várat az ő kezükből nem egyszer, hanem gyakran nagy fáradsággal és áldozatokkal szereztek vissza.* Annyi kétségtelen, hogy a várőrség vezetői, Magnus Gergely, Hopsich Dénes, Nikel és Radno György a várat 1446. jan. 10-én a garamszentbenedeki konvent előtt Kistapolcsányi Kelemennek és Jánosnak 1000 arany frtért zálogba adták. Az okiratban hivatkozás történik a környék nemeseinek közbenjárására, akik az eddigi állapotok fennmaradása esetén a vidék még nagyobb romlásától és pusztulásától tartottak. A kikötés is benne volt, hogy a várat a mondott összeg lefizetése ellenében a nevezettek vagy mások, akiket illet (vagyis a jogos tulajdonosok) kiválthatják.*

Garamszentbenedeki lt. f. 48, 16. DL. 16,589.

DL. 13,904.

A környék lakossága azonban csöbörből-vederbe jutott. Kistapolcsányi Kelemen a várat rendbehozatta és a cseh őrséggel, melyet szolgálatába fogadott, most ő pusztítgatta, sarcolta a vidéket.* A panaszok egymást érték ellene. Először a Pelsőci Bebekék szálltak perbe vele a vár elfoglalása miatt. A nádor Kistapolcsányi Kelemennek meghagyta, hogy a várat Bebekéknek adja vissza. Ez azonban nem ment oly könnyen. Mindössze annyit engedett Ujlaki Miklós erdélyi vajda, macsói bán és felsőmagyarországi főkapitánynak a vele 1453. szept. 23-án Galgócon kötött egyességben, hogy Ujlaki katonáit a várba befogadni tartozik; viszont utóbbi megigérte, hogy katonáit annak idején Ktap. Kelemen minden kárvallása s a vár sérelme nélkül fogja onnan kivonni.* Pelsőczi Bebekékkel szemben pedig kikötötte, hogy a vár rendbehozatalára fordított összeget, melynek fedezhetése végett néhány birtokát zálogba adta, neki megtérítik. Mikor pedig Pelsőczi István ezt megtagadta, ugyanazon évben a királynál panaszt emelt ellene.* Keresetével elutasíthatták, mert a következő évben Pelsőczi István özvegye Margit és fia István ellen az országbíró előtt perújítással élt.*

Knauz i. m. 40.

DL. 14,728.

DL. 14,613. Itt Gyurko Janonak nevezi azt, akitől Hrussó várát zálogba vette.

DL. 14,870.

Pelsőczi Bebekék fizetni nem akartak, Kistapolcsányi Kelemen tehát továbbra is a vár birtokában maradt és esze ágában sem volt azt Bebekéknek visszaadni. Mialatt Bebekéket 1456-ban Barsvármegye útján is felszólítja a vár visszavételére* és a nyitrai káptalan előtt még 1458-ban is tiltakozik az ellen, hogy Bebekék a várat visszaváltani nem akarják,* azalatt Hrussó várát vejének, a nyitravármegyei Farkasdi Antalnak és nejének Dorottyának kezeire játszotta annak élete tartamára, remélve, hogy a jogi formák később is pótolhatók lesznek. 1458. év elején azonban Ktap. Kelemen meghalt és vele egyidőben, vagy valamivel előbb, halhatott meg veje is. Antalnak anyja a Farkasdi, másként Korompai Miklós özvegye Borbála; hogy a vár idegen kézre ne kerüljön, azt mostani vejének, Moys Péternek és nejének Dorottyának, valamint ez utóbbi testvéreinek Kistapolcsányi Lászlónak, Gergelynek és Mátyásnak (Máté?) engedte át a nyitrai káptalan előtt s ugyanekkor Moys Péter saját részét is átengedi nekik és Farkasdi Antal adósságát, mellyel Kistapolcsányi Kelemen özvegyének, Erzsébetnek tartozott, a vár átengedése fejében magára vállalja. Egyúttal megfogadja, hogy az említett Kistapolcsányiakat a vár felének birtokában megvédelmezi. Hogyha pedig a várat magának a királytól megszerzi, annak felébe ugyanazokat 30örökjogon szintén beereszti s abban megoltalmazza.*

DL. 15,093

DL. 14.124.

DL. 15,231, 15,232, 15,236.

Mindez természetesen a király beleegyezése nélkül történt. Ezzel talán nem is törődtek, hiszen V. László uralkodása alatt a királyi tekintély ugyancsak megcsökkent, a nemrég megválasztott Mátyás királytól pedig egyelőre nem féltek. Hanem a Kistapolcsányiak féktelenségeit már a vármegye is megelégelte, melynek nemes közönségét, birtokait és jobbágyait úgy Hrussó várából, valamint kistapolcsányi megerősített kastélyukból egyre háborgatták, fosztogatták. Közvetlen okot talán Kistapolcsányi Lászlónak ama cselekedete szolgáltatott a király közbelépésére, hogy Sáry (Sáray) Mártont, aki velük együtt részbirtokos volt Kistapolcsányban, a kastélyból kizárta, ingóságait használatba vette és birtokrészeit is elfoglalta. Mátyás király két héttel trónra lépte után, febr. 28-án Budán k. rendeletében meghagyja Kistapolcsányi Lászlónak, hogy Sáray Mártonnak jószágait és ingóságait adja vissza. A kastélyt pedig, amelyből oly sok kárt, fosztogatást, rendzavarásokat követett el, romboltassa le. Ha önként nem tenné, Bars vármegye főispánja, alispánja és szolgabírái fogják erre kényszeríteni és ha kell, birtokait is lefoglalják.*

DL. 15,215.

Hát ez már életbevágó veszedelmet rejtett magában a Kistapolcsányiakra. A szerencse azonban kedvezett nekik. Mátyás királynak uralkodása első éveiben annyi rendezni valója volt az országban, hogy rendeletének végrehajtásáról vagy megfeledkezett, vagy azt politikából nem szorgalmazta. Elég annyit megjegyeznünk, hogy a kistapolcsányi kastélyt le nem rombolták.

A szomszédokkal való zsörtölődések azonban ezután sem szüneteltek és viszont erőszakoskodást, megtorlást váltottak ki. Kistapolcsányi László 1460-ban panaszt emel a nyitrai káptalan előtt Velcsiczi András és Koloni György ellen, hogy kistapolcsányi és malonyai birtokait megtámadták és fosztogatták.* Medenczés Margit, Kistapolcsányi Miklós neje, Bálint és László fiai, továbbá leányai: Zsófia Hollósi Mihályné és Hedvig (Adviga) Hollósi Miklós neje bepanaszolták Medenczés Lászlót és Veronika feleségétől származott fiait Antalt és Miklóst és leányait Annát és Apollóniát, hogy mikófalvi, kemencei (Bars) és szentmihályuri (Nyitra) részbirtokaikat lefoglalták, az irományokat és 400 arany frt értékű ingóságaikat elvitték és három szőlejüket is lefoglalták. A vizsgálatot a gszbenedeki konvent ejtette meg.* A következő évben Thőrei Simay György fia György és Thőrei Tapolcsányi Imre fia Miklós emelnek panaszt az Endrédi Szobonyák ellen, hogy tőrei földjeik egy részét elfoglalták.* 1465-ben pedig a gszbenedeki konvent vizsgálatot tart Szentmihályuri Medenczés Miklós, Tapolcsányi Miklósné Margit, továbbá Kürthi Apa György felesége Apollónia és Chaládi Ferenc felesége Anna panaszára, hogy Chuzi Miklós István és fia Mihály buzásrétei és baynavári (Komárom) birtokaikat elfoglalták.* Kistapolcsányi Gergely, Kelemen fia és mach-i Miske István viszont egymással szemben kölcsönösen erőszakoskodtak, egymás jószágait bántották, de 1467-ben a gszbenedeki konvent előtt békésen megegyeztek.*

DL. 15.523.

Garamszentbenedeki lt. f. 48. 32. Mikófalva, azaz Kisszelepcsény a garamszentbenedeki apátság birtoka volt, melyet a Medenczések elfoglalva tartottak és 1483-ban az apátságnak visszaadni kényszerültek.

U. O. f. 101, l.

U. o. f. 100, 38.

DL. 16,568.

Hrussó várában ezalatt újabb változás történt. Meddig bírta Moys Péter? nem tudjuk. Arról sem tudunk, hogy a királyi jóváhagyást megszerezte volna. Így pedig feleségének, Kistapolcsányi Dorottyának és fivéreinek birtoklási joga is kétségessé vált. Már pedig a Kistapolcsányiaknak ugyancsak fontos okaik voltak arra, hogy Hrussó várának birtokába jussanak. Nekik – terjedelmes birtokaik dacára – csak megerősített kőházuk, castellumuk volt, váruk azonban sehol. Azért minden áron arra törekedtek, hogy Hrussó várát, melyet az egész felső Zsitva völgye uralt, kezükre kaparíthassák. A királyi udvarnál rossz hírük volt, ezen kellett első sorban segíteni. Dorottya élelmes asszony volt s mikor Moys Péter halálával másodszor is özvegyi sorsra jutott, férjhez ment Szelcséni Pálhoz, János fiához, aki a királynak udvarnoka volt. A király 1467. okt. 21-én k. adománylevelével Hrussó várát tartozékaival együtt neki adományozta. Az adománylevél arra hivatkozik, hogy a várbirtok Bebek István fiának, 31Györgynek hűtlensége folytán a királyra háramlott vissza, de sem Kistapolcsányi Kelemenről, sem Farkasdi Antalról, sem Moys Péterről és a Kistapolcsányiakról említést nem tesz. Szelcsényit a garamszentbenedeki konvent ugyanazon év végén a vár birtokába be is iktatta.* A beiktatásból azonban bajok keletkeztek.

Garamszentbénedeki lt. 48, 16. DL. 16,588.

Bebekék tulajdonjoga a beiktatás dacára sem szünt meg. Ügyük hatalmas támogatóra talált Szapolyai Imre szepesi grófban, aki Bebek Imre leányát, Orsolyát bírta nőül. Szelcsényi kénytelen volt velük megalkudni és a következő évi május 22-én Országh Mihály nádor előtt Trebytche várának ostroma alatt Bebek Györgytől, Pelsőci Bebek István fiától, Páltól, Pelsőci másként Vámosi Bebek Imrének fiától és Szapolyai Imre szepesi gróftól a várat tartozékaival együtt, azaz Knezicz, Maholya, Fenyőkosztolány, Puszta-Lehota, Nagy-Lehota, Lewes, Boroch, Keresztur, Zsikava, Kenghy, Zkiczó (Barsban) és Zelchén, Kowarcz (Nyitrában) 12,000 arany frtért örök áron megvette.*

Botka i. m. 99. l.

III. György garamszentbenedeki apát, aki – úgy látszik – a Szelcséni-családból származott, az iktatólevelet a konvent tudta nélkül rokoni szeretetből kiadta. Szelcséni Pál azután Knezics, Maholya, Lehota és Zsikava helységeket is, melyeket az eladók, dacára annak, hogy az apátság birtokai közé tartoztak, a szerződésbe belefoglaltak, elfoglalta. A konvent ez ellen a sághi konvent előtt 1468. júl. 25-én tiltakozott,* amiből évtizedeken át húzódó per keletkezett.

Knauz i. m. 80.

Minthogy a szerződés Szelcséni Pálnak összes örököseire és utódaira (heredibus et posteritatibus universis) vonatkozott, a Kistapolcsányiaknak a sógorság révén sikerült lábukat Hrussó várában megvetniök, amit ki is használtak. Időközben pedig szomszédjaikkal pereskedtek.

Több rendbeli bajuk támadt a Simonyiakkal, akikkel különben rokonságban is állottak, amenynyiben Kistapolcsányi Jánosnak felesége Simonyi Klára, Ferencnek leánya volt. A Simonyiak Kistapolcsányi Gergely, Mátyás és Benedeknek kalacsnai erdejét 1468-ban kivágatták és Zoerard nevű jobbágyukat elverték, miáltal 300 frtnyi kárt okoztak nekik. A vizsgálatot a garamszentbenedeki konvent ejtette meg.*

DL. 16,339. Garamszentbenedeki lt. f. 100, 19.

Két hozományperük is támadt; mindkettőt azonban 1468-ban békésen elintézték. Az egyiket tulajdonképpen a Simonyiak indították meg Nagy Elefánti Benedek és István ellen Kistapolcsányi Kata hozománya és menyegzői ajándékának kiadatása iránt. E Kata Kistapolcsányi János és Simonyi Klárának egyetlen leánygyermeke volt és Elefánti Mihályhoz ment nőül. Az Elefántiak † anyjuk hozományát és menyasszonyi ajándékát † atyjuknak nagy és kis elefánti, szalakuszi, beédi, majthényi, fancsali, fejéregyházi és somkereki (Nyitra- és Pozsonym.) birtokaiból a per megszüntetésével ki is fizették. Az elismervényt tartalmazó okiraton, melyet a nyitrai káptalan előtt állítottak ki, Simonyi György, † György fia, Miklós és János, János fiai, László, Miklós fia és Benedek, Imre fia, † Simonyi Ferenc unokái szerepelnek, akik † Kistapolcsányi Kelemen fiainak Gergely, Mátyás és Benedeknek, valamint a többi rokonságnak terheit is magukra vállalták, továbbá Nagy Elefánti † Mihály fia Benedek.*

DL. 16,602. 16,627.

A másik hozománypert a Simonyiak a Kistapolcsányiak ellen indították azon címen, hogy † Kistapolcsányi Jánosné Simonyi Klárának hozománya és nászajándéka fejében a kistapolcsányi, nagymalonyai, kisvalkóci, kalacsnai, pázsiti, kisvezekényi, málasi, öcsödi és kistúri birtokrészekből kielégítést kívántak. Kistapolcsányi Gergely, Mátyás és Benedek a panaszos Simonyi Györgyöt, Miklóst, Jánost, Lászlót és Benedeket 1468-ban kielégítették. Ez alkalommal azután a felek az egymás ellen elkövetett erőszakoskodások, károk és egyéb jogsérelmekből eredő pereket is kölcsönösen beszüntették, szóval teljesen kibékültek.*

DL. 16,694, 16,696.

Kistapolcsányi Kelemen felesége Erzsébet, Névedi Geche Endre leánya, volt, akinek hozománya és nászajándéka fejében fiai a bucsányi és bokrodi (Nyitra) birtokokból részt követeltek. Ebbeli jussukat okmányokkal igazolni nem birták, mert azok Névedi Geche András fiánál, Mihálynál és másik fia † György fiánál Miklósnál voltak. Hogy az okiratokat megszerezhessék, az egész rokonság a nádorhoz fordult. A kérelmezők névsorából megállapíthatjuk 32a Kistapolcsányiak rokoni összeköttetéseit, bár mindnyáját a családfán elhelyezni nem tudjuk. Szerepelnek mindenekelőtt Kistapolcsányi Kelemen és özvegye Erzsébet, valamint fiai: Benedek és Gergely, továbbá Anna, Márthonfalvai Márthon Mihály özvegye – mindketten, t. i. Erzsébet és Anna Névedi Geche Endre leányai; azonkívül Dorottya, Szelcsényi Pál özvegye és Katalin, Erzsébet, Szelcséni Páltól származó leányai, valamint Zsófia Kistapolcsányi Gergely felesége és Anna, Ujfalusi Péter felesége, Moys Péternek, nevezett Dorottyától született leányai. Országh Mihály nádor a vármegyét felhívta, indítson vizsgálatot az iránt, vajjon a kérdéses okmányok tényleg a Névediek birtokában vannak-e. A megkereső rendeletben még következő érdekeltek említtetnek: Tajnai Miklós fia Orbán, Erekcsei István, Tajnai Orbán özvegye Margit és fia Antal, ennek neje Erzsébet, Nagyendrédi Zobonya János özvegye Ilona, fiai Imre és Miklós, továbbá Maróthi Chompa Péter özvegye Dorottya és Maróthi Thompa Tamás.* Az ügy további lefolyása ismeretlen s a másik okmány, melyben Bucsány hasonló módon szerepel, sem nyujt felvilágosítást. Ebben Ugróczi István † Ilona leányának hozományáról tárgyal a nyitrai káptalan előtt Kistapolcsányi Gergellyel (Ugróczi Ilona férje?) és Bucsányi Bodok Miklós fiaival, Mihály és Oszvalddal 1478-ban s akkép egyeznek meg, hogy Bodokék a hozomány fejében Kistapolcsányi Gergelynek 53 ar. frtot és 34 dénárt fizetnek két részletben és zálogként lekötik bucsányi birtok- és malomrészüket.*

DL. 18,778.

DL. 18,047.

Az okmányok ez években említést tesznek Kistapolcsányi Kelemenről, aki 1453–1460-ig az esztergomi káptalan tagja volt.* Később átment a nyitrai káptalanba, mert 1476-ban mint nyitrai kanonok egyezkedik a garamszentbenedeki konvent előtt kistapolcsányi és malonyai birtokrészeiről unokatestvérével Gergellyel és nagybátyja Kelemen özvegyével.* Többet azután nem is hallunk róla.

Kollányi i. m. 99.

DL. 17,886.

1470-ben Gyepes János panaszolja be Kistapolcsányi Gergelyt, Mátyást és Benedeket, hogy Chery Sólyom Lászlóval és Antallal, valamint Palya Miklós fiával Györggyel társulva őt megverték, béládi birtokát megtámadták és kistapolcsányi erdejét kivágatták.* E szerint Gyepes János is részbirtokos volt Kistapolcsányban, de hogyan jutott hozzá, nem tudjuk.

Garamszentbenedeki lt. f. 17, 37.

1475-ben Kistapolcsányi Kelemen özvegye és fiai Gergely, Mátyás és Benedek panaszt emelnek a nyitrai káptalan és a Forgách grófok ellen, hogy Kismálason két féltelküket, Malonyán szántóföldjeiket lefoglalták és Kalacsnára vonatkozó okmányaikat elvitték,* Kistapolcsányi Miklós pedig szintén panaszt emel a nyitrai káptalan ellen, hogy bajkai földjeinek termését elvitette és erdejét kivágatta s ez utóbbit most is folytatja.* Ugyanekkor panaszolják azt is, hogy Bessenyei György, berzencei várnagy Kisvalkóc helységüket kirabolta.* Viszont Theszéri Péter panaszolja be a fenti három Kistapolcsányi testvért, hogy Udvarnokra (Hont) vonatkozó okleveleit elvitték és visszaadni nem akarják.*

Garamszentbenedeki lt. f. 20, 18.

U. o. 139, 35.

U. O. 20, 18.

U. O. 18, 28.

Mindezekből látható, hogy a közbiztonság az erőskezű Mátyás király uralkodása alatt is elég laza állapotban volt. Szelcséni Pál Hrussó várában szintén szomszédjaihoz hasonlóan erőszakoskodott ama hiszemben, hogy sasfészkében nyugodtan és háboríthatlanul alhatik. Ámde végzete utólérte. 1475. julius 24-én Szerdahelyi Mihály Kisherestyéni Gyepes Andrással és más társaival együtt éjjel, titkon a hanyagul őrzött várba lopakodott, Szelcséni Pált megölték, özvegyét pőrére vetkőztetve, Kata, Erzsébet, Ilona, Borbála, Anna (Ujfalusi Péterné) és Zsófia (Geregyei Liptai Jánosné) leányaival együtt a várból kikergették, arany-ezüst marháit, ruháit, iratait – mintegy 10,000 frt értékben – elrabolták, a várat elfoglalták, azután «ellenséges kézbe adták s az országtól elidegeníteni törekedtek» úgy, hogy a király kénytelen volt azt erőszakkal és pénzzel visszaszerezni.*

Mátyás király 1486 okt. 27-i adománylevelének szavai.

Az özvegy panaszára a király három ízben rendelte el a vizsgálatot a Szerdahelyiek ellen. Az egyiket a nyitrai káptalan ejtette meg,* a másikat 33Bars vármegye, melynek megbizottjai Jókai János szolgabíró és Sári György a helyszínén kiszálltak és nyolcnapi vizsgálat után jelentették, hogy mindent úgy találtak, miként azt a panaszos előadta, miről a vármegye alispánja, Mányai Mihály, bizonyságlevelet állított ki.* Mivel pedig Kisherestyéni Gyepes János, a vádlottak ügyvédje, mindezeket tagadásba vette, a király a garamszentbenedeki konventet újabb vizsgálattal bízta meg, mely azt a felek kívánságára Thaszár (Thassad) helységben tartotta meg. Gyepes. András nem jelent meg.*

DL. 17,827.

DL. 17,831.

Garamszentbenedeki It. f. 26, 28. DL. 17,878, 17,889.

A bíróság Szerdahelyi Mihályt, Onori Pétert és Dyosi Istvánt, miután meg nem jelentek, in contumaciam ítélte el a poena capitalisra. Azonfelül ugyanezeknek Dióson, Onoron, Zerdahelyen és egyebütt levő birtokrészeit vérdíj gyanánt Szelcséni Pál özvegyének ítélték, miután a király már 1475-ben elrendelte, hogy a megölt Szelcséni Pál összes elrabolt ingóságai, bárkinél legyenek is, az özvegynek és árváinak visszaadassanak,* valamint az özvegy és árvák elfoglalt birtokrészeinek visszaadását is elrendelte.*

DL. 17,725.

DL. 17,007.

A hrussói vérengzéssel kapcsolatban s egy időben más panaszokról is értesülünk, amiből arra lehet következtetnünk, hogy Szerdahelyiék támadása nemcsak Szelcséni Pál, hanem a Kistapolcsányi-család s annak rokonsága ellen is irányult. Így panaszolták be Elechkei Tamás, a Kistapolcsányiak, Sári György és Bori Imre Szerdahelyi Mihályt, Dyosi Istvánt és Óvári (Onori) Pétert, hogy őket megtámadták és megverték. Az ítélet (1476) itt is marasztaló volt, s annak végrehajtásával a garamszentbenedeki konvent bízatott meg.* Ugyancsak ez évben marasztalták el Jakói (Jókai?) István özvegyét és leányát Jankát, mert Kistapolcsányi Kelemen özvegyének és fiainak Gergely és Benedeknek kistapolcsányi, malonyai, valkázi (valkóci) és kalacsnai birtokrészeit elfoglalták és kifosztották.*

Garamszentbenedi lt. f. 101, 54.

U. o. f. 53, 23.

Az ítéletek végrehajtása is nehézségekbe ütközött. Mikor a garamszentbenedeki konvent az elítéltek kónyafalvi birtokán az ítéletet végrehajtani akarta, Szerdahelyi Mihály társaival, akik között Suchynafalvai Jób, Theresmeli Ambrus, Ujfalussi Kis Miklós, Kereszthuri György, Brogyáni György és Miklós, Dovoráni Miklós és Péter, Kasthnyai Kerék Antal és Szerdahelyi Imre említtetnek – nemcsak a kiküldötteket támadták meg, hanem egyeseknek házait is felgyujtották. A károsultak, nevezetesen Kistapolcsányi Gergely, Mátyás és Benedek, Szelcséni Pál özvegye, Saári György, Elekes Tamás és Bori Imre a garamszentbenedeki konvent előtt tiltakoztak.* Ugyanez történt Dióson, Onoron és Szerdahelyen is.*

DL. 17,881.

DL. 17,877.

A király többek közbenjárására Szerdahelyi Mihály és társai életének megkegyelmezett és az ítéletnek a vagyonelkobzásra vonatkozó végrehajtását nem igen sürgette, egyben azonban arra kötelezte, hogy a Hrussó várára vonatkozó összes iratokat adja ki Kis Tamás kamarásának, akinek – mint látni fogjuk – Hrussó várát adományozta. Szerdahelyi e rendeletnek csak részben tett eleget. Miként ugyanis a királynak 1476 ápril 30-án kelt rendeletében olvassuk: «már régebben, mikor bizonyos vétkeidet és kihágásaidat megbocsátottuk, tudtodra adtuk, hogy Hrussó várát senkinek másnak adni nem akarjuk, mint Kis Tamás kamarásunknak, ahogy adományoztuk is, és meghagytuk, hogy a várra vonatkozó okleveleket add át nevezett Tamásnak vagy embereinek. Ennélfogva szigorúan meghagyjuk, hogy további parancsunkat be nem várva, ha fentemlített megkegyelmezésünket továbbra is meg akarod tartani, add ki a jelzett leveleket és a várról szóló minden más oklevelet.»*

Botka i. m. 101.

Szerdahelyi azonban erre sem sokat hederíthetett, amiért a király 1478-ban az ellene és társai ellen hozott ítéletet, melyet egy év leforgása alatt végre nem hajtottak, újból érvénybe helyezte és azonnali végrehajtásával a garamszentbenedeki konventet bízta meg.* Majd ugyanezen évben Szelcséni Pál özvegyének és más nemeseknek kérelmére elrendelte, hogy a szerdahelyi kastélyt, ahonnan Szerdahelyi Mihály és testvérei oly nagy károkat okoztak, az ország nádora és Nyitravármegye főispánja teljesen romboltassa le.*

DL. 24,568.

DL. 18,049.

34Ezalatt a Kistapolcsányiak sem maradtak tétlenül. 1477-ről olvassuk, hogy Gadóczi János és neje, Adviga és fivére, Benedek János apósának, Kistapolcsányi Miklósnak, úgyszintén felesége, Margit, nővére Borbála és fia László, nemkülönben Nagytőrei György bíztatására bajkai jobbágyaikkal a nyitrai káptalannak és Dereslényi István diáknak Háró pusztán levő házára és kuriájára – melyek éppen javítás alatt állottak – reárontottak, ott Dereslényi testvérét, Pétert megverték s arcán megsebezték. Azután a házak fedelét teljesen leszedették és megsemmisitették s a cserepet az épületek karóival együtt elvitték. A panaszt a garamszentbenedeki konvent beigazoltnak találta,* mire következő évi szept. 8-án a nyitrai káptalan és dereslényi Farkas Imre fiai Kistapolcsányi Miklóssal, fiával, Lászlóval és leányaival: Zsófia Kismányai Lukácsnéval és Advigával, Gadóczi János nejével a garamszentbenedeki konvent előtt békésen megegyeztek.*

Garamszentbenedeki lt. f. 53, 34 és f. 4, 22.

U. o. f. 64, l.

A Szerdahelyiek kastélyát le nem rombolták és az ellenük hozott ítéletet végre nem hajtották. Úgy látszik, jó pártfogóik voltak a kir. udvarnál. Közben pedig alkuba bocsátkoztak a Kistapolcsányiakkal. Hogy az ügy el ne aludjék, a Kistapolcsányiak 1483-ban régi panaszukat újabbal toldották meg. Kistapolcsányi Gergely és Benedek, anyjuk Erzsébet, † Névedi Geche Endre leánya és nővére Anna, † Marthonfalvai Marthon Mihály özvegye, valamint Dorottya, † Szelcséni Pál özvegye és Szelcsénitől származó leányai, Kata, Erzsébet és Ilona, továbbá Korompai Farkas Antaltól származó leánya, Zsófia, Geregyei Lipthay Jánosné és Moys (Mayus) Pétertől származó leánya, Anna, Új falusi Péter neje e panaszt emeltek Tajnai Miklós, Orbán és Antal, továbbá Margit, † Orbán özvegye, Erzsébet, Antal felesége, valamint † Nagyendrédi Zobonya János özvegye Ilona és fiai, Imre és Miklós, úgyszintén Thompa Tamás és † Maróthi Thompa Péter özvegye, Margit, továbbá Lithassy Albert és György, Kisherestyéni Gyepes János és Regi Chama Gergely ellen, hogy bajkai birtokuk elfoglalása s ugyanannak, valamint Sári, Néved és kistapolcsányi birtokaiknak és Hrussó várának megtámadása, kifosztása és Szelcséni Pálnak meggyilkoltatásában bűnrészesek. A nádor a vizsgálat megejtésével Barsvármegyét bízta meg.*

DL. 18,777.

A Kistapolcsányiak minden törekvése meghiusult. Szerdahelyi Mihály időközben meghalt, helyette özvegyével és fiával, Tóbiással folytatták a tárgyalásokat. Az egyezkedés Szerdahelyiék hibájából eredménytelen maradt, mire a király 1498-ban újból meghagyta a garamszentbenedeki konventnek, hogy a Szerdahelyiek ügyében hozott ítéletet hajtsa végre.* Végre 1499 szept. 30-án Kistapolcsányi Gergely és Szelcséni Pál özvegye, valamint Ilona és Erzsébet leányai egyrészről, másrészről Szerdahelyi Mihály özvegye, Margit asszony és fia, Tóbiás, továbbá Dyosi István, Dyosi Péter özvegye, Dorottya asszony, Onori Péter és neje Katalin asszony, a nyitrai káptalan előtt az alábbi egyességre léptek.

DL. 20,245.

35Kistapolcsányi Gergely özv. Szelcséniné és leányai nevében is előadja, hogy habár ő – Gergely – Szerdahelyi Mihály életében ellene és a fentnevezettek ellen Szelcséni Pálnak Hrussó várában ördögi sugalmazásból (diaboli ex suggestione) végrehajtott megöletése és sok más gonosz cselekedeteknek és károknak elkövetése miatt törvény útján a halálos ítéletet és minden jogok elvesztését kieszközölte volt, mindazonáltal számos becsületes nemes férfiak közbenjárására a békés elintézésbe beleegyezett oly módon, hogy Szerdahelyi Tóbiás Kálmánfalva birtoknak harmadrészét, amely őt örökjogon megilleti, az ottlevő nemesi kúriával s a Nyitra vizén levő malommal és egyéb hasznaival (a pénzösszegnek csak vége quinquaginta flni olvasható) örökre és visszavonhatatlanul átengedi, valamint az okleveleket, melyek Hrussó várára és tartozékaira vonatkoznak, s amelyek nála vannak, kivéve amaz oklevelet, mellyel néhai Zsigmond császár Szelcsén birtokát a Gymesi Forgách uraknak zálogba adta volt, nemkülönben Hrussó várára vonatkozó két levelet, és másik, Mátyás király által kiadott megerősítő levelet, mely Hrussónak Bebek Györgytől örök áron való megvételéről szól, melyről nem tudni, hová tévedt. Miután az alperes fél ezeket teljesítette, minden tagját ezennel nyugtatja. Ezzel szemben özv. Szerdahelyiné és fia, Tóbiás Kistapolcsányi Gergelynek, mint özv. Szelcséniné leányai procurátorának minden jogtalanságért a per folyamán kiejtett sértő szavakért* megbocsát, valamint özv. Szelcséniné megbocsát mindazoknak, akik Szelcséni Pál megöletésében és Hrussó várának elfoglalásában résztvettek. Néhai Szelcséni Pálnak ezüstneműi, melyeket vagy Szerdahelyi Mihály, vagy bárki más eladott, vagy elzálogosított, nevezett Tóbiás bemondása alapján értékük szerint visszaváltandók, ha pedig vissza nem adatnának, úgy a törvény erejével kierőszakolandók. Ezenkívül Margit asszony és fia, Tóbiás Kálmánfalvának harmadrészében magukra vállalják a leánynegyednek és hozománynak megvédelmezését bármily támadóval szemben. Végre a két fél abban is megállapodik, hogy amelyik ezen egyességet be nem tartaná, 200 aranyfrt bánatpénzt fizessen, illetve Tóbiás feljogosíttassék arra, hogy a vérdíj fejében átadott birtokrészt visszafoglalhassa. Ha pedig Tóbiás vagy a fentnevezettek egyike a jelen egyességet be nem tartaná, úgy ellenük a fentemlített sententia capitalis jogi érvényét visszanyerje.*

Kistapolcsányi Benedek pl. 1478-ban Szerdahelyi Mihálynét, Margitot, Onori András özvegyét, Dorottyát és Rochmanni János özvegyét, Veronikát és Dorottya leányát, Katalint, nyilvánosan méregkeverőknek nevezte. A vizsgálatot Beznák Miklós szolgabíró ötödmagával ejtette meg, temérdek tanut hallgattak ki, akik mind a vádlottak ártatlansága mellett vallottak. Szerdahelyi-családi lt. 2, 283. († Szerémi Odescalchi Artur hg. szíves közlése.)

Szerdahelyi-családi ltból. (Odescalchi Artur hg. szíves közlése.)

A Szerdahelyiekkel folytatott hosszas, 24. évig tartó pereskedés tehát végeredményben Kálmánfalva birtokát szerezte meg a Kistapolcsányiaknak, de Hrussó várának elvesztésével. Mátyás király ugyanis a várat összes tartozékaival együtt még 1475. év folyamán Laki Kis (Parvus) Tamásnak, Márton fiának, kamarásának adományozta, akit az év végén már a várnak birtokában találunk. Hiába tiltakoznak ez ellen Kistapolcsányi Gergely, Mátyás és Benedek a Szelcséni-család leányörökösei nevében már 1475-ben, majd az özvegy és leányai következő évi ápr. 27-én.* Laki Kis Tamás birtokban maradt és kérésére a király 1476-ban az özvegyet a garamszentbenedeki konvent útján felhivta, hogy Hrussó várában maradt összes ingóságait vegye vissza Kistapolcsányi Sántha Miklós kir. ember jelenlétében.*

DL. 17,745, 17,742, 24,564.

DL. 17,725. Garamszentbenedeki lt. f. 125, 43.

Ámde Laki Kis Tamás is csak egy évtizeden át birtokolhatta Hrussó várát. A királynak e bizalmas embere is hűtlenségbe esett. «Sokat bíztunk hűségében – mondja maga a király, – sokat bíztunk reá és hittünk neki és végre is számtalan hihetetlen tolvajságon és rabláson kaptuk rajta az általunk rábízott pénzben, ezüstneműekben, drágaságokban és más javainkban, amit tanácsosaink és egész udvarunk jelenlétében maga is nyilvánosan bevallott.» Az ellopott értékek egy részét királyának visszaszolgáltatta, amiért a király az igazság és jog szigorát vele szemben mérsékelte. Hrussó várát azonban a törvény szerint elvesztette. Mátyás király Ausztria Reecz városában 1486 okt. 27-én kelt adománylevelével Hrussó várát tartozékaival egyetemben Lábatlani Gergelynek, a bácsi érsekség javai kormányzójának 4000 aranyfrtért adományozta, «akinek hűségét és szorgalmát a legfontosabb és legnehezebb ügyekben, úgy magándolgainkban, mint az országnak közhasznu ügyeiben eredményesen tapasztaltuk. Mert bármily ügyben volt szükségünk mankójára és engedelmességére, nem volt oly kemény és nehéz dolog, amit kiváló bölcsességével kivánságunknak és óhajunknak megfelelőleg nem teljesített volna. Országszerte ismeretesek kiküldetései, melyekben a mi és országunk nevében sok uralkodónál, kivált a törökök császárjánál életének veszélyeztetésével nem egyszer eljárt». A beiktatást a székesfehérvári Szt. János lovagok konventje és Mányai Mihály barsi és nyitrai esküdt kir. ember teljesítette ellenmondás nélkül.* A beiktatás ellen 1487 június és július havában Szelcséni Pál özvegye, továbbá Katalin, Baragyáni Györgyné, Zsófia, Geregyei Lipthay Jánosné, Anna, Újfalussy Péterné, valamint Erzsébet és Ilona hajadonok (Borbála már meghalt) tiltakoztak a székesfehérvári káptalan, u. o. a keresztes lovagok konventje és az esztergomi káptalan előtt, hivatkozva a várban és tartozékaiban birt zálogjogukra.*

DL. 19,197, 20,246.

DL. 19,288, 19,290, 19,291.

Lábatlani Gergely azonban Hrussó várát tartozékaival egyetemben már 1490-ben örökáron 364000 aranyfrton eladta Bajnai Bot (Bóth) Jánosnak és Andrásnak, akikről csak annyit tudunk, hogy a garamszentbenedeki apátságnak ebedeci pusztáját elfoglalták.* Alig két esztendei birtoklás után pedig ugyanazok és harmadik testvérük Ambrus, továbbá János felesége, Apollina és fiai, János és Ferenc, nemkülönben András felesége, Margit és leányai, Kata és Orsolya 1482 febr. 9-én a fenti birtokokat ugyancsak 4000 aranyfrton örökre továbbadták a nógrádvármegyei Verebélyi Györgynek, Simonnak és Pálnak, továbbá a nevezett György fiának, Jánosnak, szavatosságot igérvén különösen néhai laki Kis Tamásnak vérrokonaival szemben.* Az eladás és vétel ellen Kistapolcsányi Gergely és fia János, továbbá Zsófia Lipthay János neje, Anna, Újfalussy Péter neje és Szelcséni Pál özvegye s leánya Erzsébet, az egri káptalan előtt tiltakoztak. De tiltakozott maga Bajenai Both András is.*

Dr. Csánki Dezső szíves közlése. Knauz i. m. 152.

DL. 19,792.

DL. 19,853.

A folytonos tiltakozás végre meghozta gyümölcsét. A király 1493 márc. 29-én meghagyta a garamszentbenedeki konventnek, hogy Szelcséni Erzsébetet Hrussó várába és tartozékaiba, mint amelyek őt iure paterno perpetuo megilletik, iktassa be. A konvent kiküldöttje Kisherestyéni Miklós kir. emberrel ki is szállott a helyszínén, de Verebélyi György saját és testvérei, Pál és Simon nevében a beiktatás ellen tiltakozott, ennélfogva őket Szt. György nyolcadára a király színe elé idézte.* A konvent a király újabb rendeletére ugyanez évi aug. 2-án a beiktatást Kistapolcsányi László kir. ember jelenlétében újból megkísérlette, de a Verebélyiek ismét ellenmondottak.* 1495-ben a nyolcados törvényszék a Verebélyi testvéreket propter non venit elmarasztalta, ennek folytán a konvent Erzsébetet újból beiktatta, de a Verebélyiek ellenmondása mellett.* A Verebélyiek hű szolgálataikért 1496 dec. 9-én királyi adománylevelet is kaptak e vár és tartozékainak birtokára.* Szelcséni Erzsébet ennek dacára tovább is perben áll velük s annyit sikerült is elérnie, hogy a Verebélyieket 1498-ban per non venit, újból elmarasztalták és Szelcséni Erzsébetet a garamszentbenedeki konvent végre ugyanaz év folyamán Hrussó várának és tartozékainak birtokába beiktatta.*

DL. 19,983.

Garamszentbenedeki lt. caps. 7, 2, 41.

DL. 20,304, 20,309.

DL. 20,508. Az adománylevél nemcsak Hrussót és tartozékait, hanem Verebély, Korláthfalva, Thot-Verebély birtokokat és a sóshartyáni (Nógrád), lengyendi, felsőbathoni és fanchali (Heves) részbirtokokat is magában foglalja.

DL. 19,983. és 20,750.

Hrussó vára mindamellett a Verebélyi testvéreké maradt, akik, nevezetesen: Verebélyi György és testvére Péter, egri kanonok, továbbá György neje, Katalin (Farkashegyi János leánya) és gyermekeik: János, Ilona és Margit a várat és uradalmát «igen nagy és súlyos szükségükben» 1502 júl. 14-én a budai káptalan előtt 5200 aranyforinton örökáron eladták Radnai Holi (Holy) Pál nagyszombati lakos és Ákosházi Sárkány Ambrus pozsonyi ispánoknak s örököseiknek. Azzal a kikötéssel, hogy az eladók a vevőket a birtoklásban Laki Kis Tamás örököseivel szemben megvédeni tartoznak. Mit ha megtenni nem tudnának vagy nem akarnának, a Verebélyiek az 5200 aranyfrt vételárat megtéríteni tartoznak, viszont a vevők a birtokokat visszaadni kötelesek. Ha pedig a Verebélyiek az 5200 frtot vissza nem fizetnék, a vevőknek jogukban áll a Verebélyieknek bárhol feltalálható birtokaiból ez összegnek megfelelő értékű birtokokat elfoglalniok.*

DL. 21,120. Botka i. m. 110–112.

Hrussó vára két év mulva újból gazdát cserélt. Nagyszombati Holy Pál és Ákosházi Sárkány Ambrus 1504 április 28-án apósuknak, Zabláthi Salczer Lőrinc, trencséni és bajmóci kapitánynak, valamint fiainak: György, János, Jeromos, Mátyás és Mártonnak adják el 5200 aranyforintért ugyanazon kikötésekkel, ahogyan a Verebélyi testvérektől vették. A bevallás a pozsonyi káptalan előtt történt.*

DL. 21,323.

Mikor iktatták be az új birtokosokat, nem tudjuk. Kistapolcsányi Gergely (György) fia, Péter, fivérei, János és György, továbbá Mihály, Tamás és László, Benedek fiainak nevében benyujtott tiltakozásukban azt állítják, hogy Zabláthi Lőrinc és fiainak beiktatása titokban történt meg.* Valami alapja lehetett a dolognak; mert a Szelcséni leányörökösök nem tiltakoznak, sőt Szelcséni Ilona, Győrödi Péter hitvese, akire nővére, Erzsébet halálával az örökösödési jog átszállott, ugyanazon évben magát Hrussó várának birtokába 37bevezettette. Zabláthi Lőrinc az idézés dacára meg nem jelent.*

Garamszentbenedeki lt. f. 33, 38.

DL. 21,629.

A fentebb elmondottak tulajdonképpen Hrussó vára történetének egyik fejezetét alkotják, ámde a Kistapolcsányi-család érdekszférájához szorosan illeszkednek. Mikor ugyanis Szelcséni Pál a hrussói váruradalmat Pelsőci Bebekéktől és Szapolyai Imrétől 12,000 aranyfrton megvásárolta, ez összeghez a Kistapolcsányiak is hozzájárultak. Mily mértékben? Nem tudjuk. Már előzőleg Kistapolcsányi Kelemen támasztott jogigényt a vár rendbehozatali költségeinek megtérítéséhez. E kettős alapon formáltak zálogjogot Hrussó várának birtokához; azért minden újabb adományos vagy vevő ellen nemcsak Szelecséni Pál özvegye és leányai, hanem a Kistapolcsányiak is tiltakoztak. Viszont pl. Both András is, mikor 1492-ben Hrussó várának eladása és megvétele ellen az egri káptalan előtt tiltakozott, egyben tiltakozott a Kistapolcsányiak jogbitorlása (usurpatio) ellen is.* A Kistapolcsányiak azonban szívósan kitartottak és küzdöttek minden eszközzel Hrussó várának birtokáért, míg végre a XVI. század közepén céljukat elérhették.

DL. 19,853.

De térjünk vissza Kistapolcsányba. A családnak a fentmondottakon kivül egyéb bajai is voltak. 1480-ban Kistapolcsányi Gergely* (György) és neje Zsófia, Nádasi Pál özvegye Országh Mihály nádor előtt panaszt emelnek Forgách Albert ellen, hogy Zsófiának nagyszeghi (Nyitra) birtokát kirabolta.* Majd 1483-ban ugyancsak Kistapolcsányi Gergely (György) neje Zsófia nevében panaszolja, hogy Forgách Albert mult évi Szt. György napján Kisvalkócról Jano nevű jobbágyát erőszakkal Kelecsénybe költöztette. Továbbá, hogy Lithasi János, Hrussó várának kapitánya vagy 16 év előtt (!) a kistapolcsányi csordát elhajtatta, s ezzel 200 frtnyi kárt okozott. 1482. évi Szt. Jakab napja táján pedig Korosi György Zsófia asszonynak egyik nagyszeghi jobbágyát kirabolta s elverte, ezzel 50 frt kárt okozván. A nádor a panaszlottakat megidézte. Az 1480-ik évi panaszt Kistapolcsányi Gergely és hitvese, Zsófia és nővére Bossányi Anna, Martonfalvai Marton Mihály özvegye megismétlik és megtoldják azzal, hogy Forgách Albert és Miskei István özvegye, Kata, nagyszeghi kúriájukat megtámadták, szénájukat elvitték és sárii (Bars) kúriájukat elfoglalták. Ugyancsak Kistapolcsányi Gergely, Bossányi Horváth Miklós, Zsófia Gergely neje és Anna Miklós neje Forgách Albert, Sambokrethi Péter és leánya, Orsolya, valamint Korossi György és Bossányi István ellen panaszt emelnek, hogy kisvalkazi (valkóci) és kistapolcsányi dolgaikat és jobbágyaikat elvitték, azonfelül zsámbokréti, nagyszeghi és bossányi birtokrészeiket elfoglalták.* Ezekből és egyéb panaszokból kifolyólag a személynöki szék 1492-ben Forgách Bódogot, Gergelyt és Albertet, továbbá Lithasi Tamást és Albertet, Maróthi Fodor György fia, Péter fiait, Miklóst és Jánost, valamint Maróthi Thompa Tamást és Lipthán Mihályt bírsággal sujtotta.*

Az oklevelek hol Gergelynek, hol Györgynek írják, mégis túlnyomóan Gergelynek. Mivel e két név egyszerre sohasem fordul elő, hanem külön, Mátyás és Benedek testvéreivel együtt, kétségtelen, hogy egy és ugyanazon személyt jelenti. Azért tévedés elkerülése végett alább mindenütt Gergelynek (György) fogjuk nevezni.

Garamszentbenedeki, lt. f. 24,22.

U. o. és f. 60, 3.

DL. 19,903.

Közben Sáry György, a Kistapolcsányiak rokona magtalanul elhalálozott. Mátyás király 1482. aug. 28-án kelt adománylevelével a sárii birtokot Korompai Nehéz Péternek és Kistapolcsányi Benedeknek s általuk Nehéz Györgynek és Kistapolcsányi Gergelynek adományozta. A garamszentbenedeki konvent iktatta be őket Litassy Tamás és Zsófia, Sáry Márton leánya Elekchei István feleségének ellenmondásával.*

A garamszentbenedeki konvent 1727-i átirata a Révay-család tajnai ltárában. A DL. 24,606. sz. a. fenmaradt Kistapolcsányi Gergely és Benedeknek kelet nélkül, de valószínüleg II. Ulászló királyhoz intézett folyamodványa, melyben arra kérik, hogy azt a birtokrészt, amelyet Mátyás király Sáry György magvaszakadtával Sáriban nekik, Korompai Nehéz Péternek és általa fivérének, Györgynek adományozott, utóbbiak elhaltával egyedül nekik adományozza.

Most pedig egy ugyancsak elkésett panasszal van dolgunk. Kistapolcsányi Gergely II. Ulászló király előtt 1493-ban elpanaszolja, hogy Mátyás király koronázásának ideje körül Neryghi* Bodok Miklós, ki akkor az esztergomi érsek berzencei várnagya volt, a gonosz csehekkel lépett érintkezésbe és Berzence várát nekik átadta. E csehek 38azután panaszlónak jószágait felgyujtották, ingóságait elvitték, jobbágyait fogságra vetették és kínozták, egyeseket közülök meg is öltek. Ezzel Bodok neki, népeinek és jobbágyainak több mint 2000 aranyfrt kárt okozott. A király Bodok Miklós fiait, Oszvaldot és Mihályt márc. 9-én a garamszentbenedeki konvent által megidézteti.*

A külső címben: de Neryegh.

Garamszentbenedeki lt. f. 56, 46.

Kétségtelen, hogy ez a Bodok Miklós azonos azzal a Bucsányi Bodok Miklóssal, akinek fiaival, Mihállyal és Oszvalddal 1478-ban Kistapolcsányi Gergely – mint már említettük – egyességre lépett. Miért nem emelte panaszát annak idején Mátyás király előtt, aki a garázdálkodó csehekkel szemben ugyancsak szigorúan járt el? Miért lépett fel csak 35 évvel utóbb és éppen rokonával, Bodok Miklóssal szemben? A panasz ilyen kitolása mindenképen gyanus és hihetőleg valami rejtett szándék lappangott mögötte. A vizsgálat eredményét nem ismerjük.

Az sem lehetetlen, hogy a Kistapolcsányiak ezen címen kárpótlást kerestek, amint hogy meg is találták. Az Ebedeczi-család ugyanis ez időtájban férfiágon kihalt, a leányági örökösök pedig a családnak 200 aranyfrt tartozása fejében 1493. ápr. 20-án Ebedec pusztájukat örökjoggal a garamszentbenedeki apátságnak átengedték. A sághi konvent az apátságot a király parancsára 1494 ápr. 12-én ellenmondás nélkül be is iktatta. Ennek dacára a király 1495 május 26-án az Ebedecre szóló jogcímet Kistapolcsányi Gergelynek és Benedeknek adományozta s a Kistapolcsányiak magukat a nyitrai káptalan által sürgősen be is iktattatták. Az apátság tiltakozására a király 1496 jún. 19-én azt Ebedec birtokában újból megerősítette ugyan, mindamellett hosszadalmas per keletkezett belőle.*

Knauz i. m, 152. DL. 20,3l0, 21,654. Nyitrai kápt. lt. Extr. litt. stat. Nr. 960.

1502-ben Kistapolcsányi László következő panasszal járult Geréb Péter nádor elé: Körülbelül 29 éve, amikor Mátyás király életében Kázmér lengyel királyfi Nyitrát elfoglalta, Kistapolcsányi Miklós özvegye, Margit (a folyamodó anyja), a kistapolcsányi, bajkai, tőrei, kemencei, málasi, nemcsényi (Bars), túri és bakai (Hont) és szentmihályi (Nyitra) birtokokra vonatkozó irományait attól való féltében, hogy azok valamikép veszedelembe kerülhetnek, vejének, Gajdóczi Jánosnak és Advigának leánya, Ulpula, kezeihez adta megőrzés végett, amelyeket ők éltükben vissza nem adtak. Gadóczi János és neje halála után az okmányok Endre fiúknak és Gadóczi János fivéreinek, Benedek és Györgynek, továbbá leányaiknak: Márta Horváthii Horváth Dénesné, Zsófia Királyfiai Peres Jánosné és Ulpula kezeibe kerültek, akik azokat anyja, Margit s az ő többszörös sürgetésére visszaadni vonakodnak. A nádor nevezetteket 1502 május 2-án Budán kelt levelében a garamszentbenedeki konvent útján megidéztette.*

Garamszentbenedeki lt. f. 141, 15. és f. 59, 31.

Mint már említettük, Hrussó vára tartozékaival együtt 1504-ben Zabláthi Szalczer Lőrincnek és fiainak birtokába került. Ezzel a Kistapolcsányiak összes reménysége füstbe ment, mert a dúsgazdag és befolyásos Zabláthi-családdal megmérkőzniök szinte lehetetlen volt. Innen keltezhető az elkeseredett gyűlölet és ellenségeskedés a két család közt, mely azután oly tragikus módon nyert befejezést.

A Kistapolcsányiak a háborút tiltakozásokkal és határperekkel kezdték meg. Már a Zabláthiak beiktatása ellen, mely Zabláthi Jakab garamszentbenedeki apát közbejöttével, úgy látszik, titkon történt meg, tiltakoztak. De a Szelcséniek is megmozdultak és Győrödi Péterné, Sz. Ilona, magát Hrussó várának birtokába be is iktattatta. Zabláthi Lőrinc az idézésre meg sem jelent. Így marasztalták el a Kistapolcsányi Gergely által 1506-ban indított határperben,* valamint 1508-ban, mely évben Kistapolcsány határait bejáratták és fogott bírákkal ítélkeztek a Zabláthiak ellen.* 1509-ben Kistapolcsányi Gergely és Benedek és Gergely fia János Perényi Imre nádor előtt bepanaszolták Zabláthi Lőrincet és fiát, Györgyöt, hogy több jobbágyukat bántalmazták és Kistapolcsányi Jánost is megtámadták. A vádaskodás alaptalannak bizonyult, miért is a nádor a Kistapolcsányiakat 25 nehéz márka, azaz 100 aranyfrt bírságban és két jobbágy homagiuma fejében 80 aranyfrtban marasztalta el. Mikor azonban a garamszentbenedeki konvent tanuja Sági Echeley László kir. ember jelenlétében az 39ítéletet Kistapolcsányban végrehajtani s a bírságot rajtuk megvenni akarta, Tapolcsányi János kivont karddal ellenszegült.* E nagy bírság egyelőre elvette kedvüket a pereskedéstől. Peres dolguk otthon is akadt.

DL. 21,621.

DL. 9468.

Garamszentbenedeki lt. f. 127, l. és f. 141, 43

Kistapolcsányi Benedek özvegyének, Dorottyának hozományi jogát, mely őt Malonya, Össöd, Kistapolcsány, Kisvalkóc, Kelecsény, Pázsit, Nagyugróc, Marosfalva, Kissalló, Fakóvezekény, Chere, Endréd, Lüle, Bajka, Kürth (Bars), Návoj, Banky, Tőkésújfalu (Nyitra) birtokokból megillette, Kistapolcsányi Gergely és fia János, valamint Mihály, Benedek fia elfoglalták. A vizsgálatot a garamszentbenedeki konvent ejtette meg.* Más ügyből kifolyólag is perben állott Gergely az özveggyel, nemkülönben Nagyszegházai Huszár Bálinttal és Egyházas-Divéki Péterrel, mint a garamszentbenedeki konvent 1512. bizonyságleveléből értesülünk, hogy Gergely a király ítélete által előírt esküt ötvenednapra letette.*

Garamszentbenedeki lt. f. 19, 29.

DL. 22,268.

Kistapolcsányi László özvegye Anna Oláh (Valachus) Benedekhez ment nőül. Birtokrészeit azonban Kistapolcsányi Gergely és Benedek elfoglalták. Ebből is per keletkezett, mely 1513 dec. 9-én ért véget, amikor Gergely és Benedek Oláh Benedeket Léva városa előtt kifizették.*

DL. 22,471.

Kistapolcsányi Benedek özvegye, Dorottya, szintén panaszt emelt 1511-ben Kistapolcsányi Gergely (György) és fiai: János és Péter ellen, hogy a kistapolcsányi kastélyban birt részét ingóságaival, valamint a nagysutóci, kalacsnai és pázsiti birtokokból neki járó karácsonyi és nagybőjti járulékait lefoglalták. E panaszát 1517-ben mint Horváthy Imre neje megismétli. A garamszentbenedeki konvent kiküldöttje Kistapolcsányi János, † László fia kir. emberrel a vizsgálatot megtartván, a panaszt igaznak találták.* A felek akkép egyeztek ki, hogy a 125 frt fejében, melyet Horváthynénak hozomány és nászajándék címén fizetniök kellett volna, Kistapolcsányi Péter a garamszentbenedeki konvent előtt össödi egész birtokrészét neki lekötötte.*

Garamszentbenedeki lt. f. 141, 48. és f. 142, 15.

DL. 22,969.

Bossányi Mártonnal, János fiával bonyolultabb ügyük támadt. E Bossányi Márton ugyanis nagyugróci birtokát még 1491-ben 1000 aranyfrtért lekötötte Majthényi Rafaelnek, akinek kezéből Kistapolcsányi Benedek, mint Bossányi Márton osztályos atyjafia, ez összeg lefizetése mellett, 1508-ban visszaszerezte. A birtok atyjuk halála után Kistapolcsányi Mihály, Tamás és László kezei közt maradt. Bossányi Márton vissza akarta váltani s a király a testvéreket 1515 márc. 14-én és jún. 3-án felhívta, hogy az összeg lefizetése ellenében Nagyugrócot adják vissza. Úgylátszik azonban, hogy a Kistapolcsányiak a birtokot visszaadni nem akarták, bár Bossányi őket arra ismételten felhívta. 1516 febr. 12-én azután a nyitrai káptalan előtt kiegyeznek akként, hogy Bossányi Márton a nagyugróci birtoknak s a rajta levő nemesi teleknek Kisugróc és Kalacsna felé eső felét magának és utódainak birtokába veszi és megtartja. A birtoknak másik, azaz Oszlány város felé eső része pedig a Kistapolcsányiaké legyen az 1000 aranyfrt zálogösszeg fejében. Megjegyezvén, hogy ha valamelyik félnek része jobbágytelkekben gyarapodnék, köteles legyen azt is a másik féllel megfelezni, magszakadás esetén pedig az egész birtok a másik félre szálljon s azt sem el nem adhatja, sem más módon el nem idegenítheti a másik félnek beleegyezése nélkül. Aki ez egyességet megszegi, 1000 aranyfrt bánatpénzt fizet.*

Garamszentbeneki lt. f. 48, 12., f. 100, 40., f. 14, 19. DL. 22,748. Keglevich lt. az orsz. ltárban.

Hrussó várában Zabláthi Lőrinc fia, Jeromos, lakott gyermekeivel együtt. Amily békés ember volt Lőrinc, aki jóformán csak a családi vagyon gyarapításával törődött, oly erőszakoskodó természetűek voltak fiai és unokái. Jeromos nehány évet a kir. udvar szolgálatában töltött, mert Ulászló király őt 1510-ben «kamarásunknak» nevezi.* Felesége, a szintén gazdag Korláthkői Borbála volt. Jeromosról keveset hallani, jeléül annak, hogy komoly; békés lelkületű ember volt.

Garamszentbenedeki lt. f. 35, 8.

A Szelcsényi-leányörökösök látván, hogy a Zabláthiakkal szemben Hrussóra való jogaikat érvényesíteni nem képesek, 1515-ben a turóci konvent előtt megegyeztek akkép, hogy Szelcsényi Ilona Győrödi Péter özvegye és Baragyáni Anna, † Szelcsényi Pál leányának, Katának leánya, Zlopnai 40máskép Oroszlánkeői Miklósnak neje Hrussó várában Szelcsénben és egyéb birtokokon öröklött és szerzett jogaikat örökáron eladják Zabláthi Lőrincnek, Márta nejének és György, Jeromos és Máté fiaiknak. A királyi megerősítés 1516-ban történt.* Ezekután pedig a pozsonyi káptalan 1517-ben Zabláthi Salczer Lőrincet, nejét és fiait minden ellenmondás nélkül iktatta be Hrussó várának és tartozékainak birtokába.* Viszont ugyanazon évben Perényi Imre nádor elrendeli, hogy Kistapolcsányi János Hrussó birtokába zálogjogon bevezettessék! A beiktatást a nyitrai káptalan foganatosította, természetesen Zabláthi Jeromos és a család többi tagjainak ellenmondásával.*

DL. 22,683. Az adásvételi összeg az okmányban nem szerepel.

DL. 22,859.

DL. 22,887. Nyitrai kápt. lt. Prot. GG. 8.

A két szomszéd család közti háborúság újból kitöréssel fenyegetett. 1516-ban Kistapolcsányi János bepanaszolta Zabláthi Lőrincet és fiait, hogy kúriáját megtámadták. Mikor azonban Zabláthi Lőrincet a garamszentbenedeki konvent elé idézték, az esküt megtagadta.* A panasz, úgy látszik, alaptalan volt és Zabláthi Lőrinc haláláig (1525.) semmiféle erőszakoskodásról nem olvasunk, de annál többet a Kistapolcsányiak hitelügyleteiről.

Garamszentbenedeki lt. f. 64, 3.

Nagyon szűkében lehettek a pénznek, mert nincs az a birtokuk, amelyet ez években zálogba nem vetettek volna. Még Zabláthi Lőrincre is rászorult Kistapolcsányi László özvegye, aki 1508. aug. 6-án kistapolcsányi 9 jobbágytelkét és 8 prediális telkét 100 frton leköti neki és nejének Mártának úgy, hogy 12 év mulva, ha előbb vissza nem váltaná, ingyen tartoznak visszaadni.* Ily körülmények közt kalandozásokra sem idejük, sem kedvük nem lehetett.

Garamszentbenedeki lt. f. 128, 2.

A mohácsi vész után a Kistapolcsányiak kezdetben János király pártjára állottak, aki 1527. márc. 27-én Kistapolcsányi György, Tamás, László és Pálnak eddigi birtokaikra új adománylevelet állíttat ki. E birtokok a következők: Kistapolcsány, Nagymalonya, Kisvalkóc, Kalacsna helységek és Kismálas puszta, továbbá Nagyugróc, Pázsit és Öcsöd részbirtokok.* Rövidesen azonban Ferdinánd király pártjához állottak. A Zabláthi Hrussóiak ezzel szemben János királyt támogatták. Rokonságukból egyedül Thuróczi Miklós és Zabláthi Jakab apát voltak Ferdinánd táborában.

Botka i. m. 129–130.

Hrussó vára 1524. óta tartozékaival együtt Zabláthi Jeromosé volt, aki 1526-ban meghalt. Özvegye Borbála 1528. év körül férjhezment Wassermann (Bossorman) Jánoshoz, emiatt Hrussót Zabláthi Györgynek kellett volna átadnia, de György is 1530-ban meghalt. Borbála most már teljes joggal maradhatott Hrussóban fiaival: János, Gáspár és Lőrinccel együtt.

A Kistapolcsányiak és a Hrussóyak közti villongások és hatalmaskodások szüneteltek. Mindössze annyit olvasunk; hogy 1526. karácsony táján Kistapolcsányi Tamás bepanaszolja Zabláthi Jeromos özvegyét, hogy a hrussói erdőből 7 hízott sertését, 1527. sz. Mihály napja körül pedig 2 sertését hajtatta el.* E csekélységek az alábbiak megmagyarázására elegendő alapot nem nyujtanak. Talán közelebb állunk a valósághoz, ha a történteket a fentjelzett politikai ellentétek szülte feszültségnek és a két család közti régi ellenségeskedésnek tulajdonítjuk.*

Garamszentbenedeki lt. f. 97, 54.

Dr. Demkó Kálmán azt írja, hogy Hrussó várát Ferdinánd 1534-ben Zabláthi Hrussói Jánostól elvette és Enyingi Török Bálintnak adományozta; miután azonban előbbi a király hűségére visszatért, birtokát még ugyanazon évben visszakapta. Az újra elpártolt úrtól ismét elvette Ferdinánd és a várat birtokaival a Zelchen-családnak adta. Zelchen Pál magtalan halála után ennek neje, Tapolcsányi Dorottya révén 1549-ben Kistapolcsányi Tamásnak és Györgynek adta és azt a Tapolcsányiak birták. (Felsőmagyarországi várak és várbirtokok a XVI. században. Hadtört. Közl. 1914. 597) Lehetséges, hogy Hrussói János pártállását többször is változtatta, amint azt mások is megtették, és hogy magukat biztosítsák, mindkét király által állíttattak ki adománylevelet birtokaikra. Igy tettek a Kistapolcsányiak is, akiknek részére János király 1527 márc. 28-án Budán új adománylevelet állított ki. Arról azonban nem tudunk, hogy Hrussót Enyingi Török Bálint kapta volna meg; az meg éppen lehetetlen, hogy az 1475 júl. 27-én megölt Zelcheni Pál 60 évvel halála után mint adományos szerepeljen. Dr. Demkó fenti állításai tehát tévedésen alapulnak.

1535. április 1-én Hrussóy János embereivel Kistapolcsányi Tamás és Györgynek kistapolcsányi erősségét (fortalitium) megtámadta, felgyujtotta, György unokáját Ferencet és Tamás fivérét 41Lászlót megölte, a többi birtokokat is felégette s mindennemű ingóságaikat elhordatta.

Kistapolcsányi Tamás fiai: László és Mihály névében is, György pedig Eusták fia nevében is panaszt emelt a királynál Hrussóy János ellen. A felek 1535. szept. 28-án Nyitrán Thurzó Elek országbíró és kir. helytartó előtt egyességre léptek olyképen, hogy az országbíró elnöklete alatt nyolc választott bíró fogja a főbenjáró ügyet békésen elintézni.

Az országbíró márc. 22-én Semptén kelt rendeletében a vizsgálat megejtésével a nyitrai káptalant bízta meg. Ennek folytán a káptalan kiküldötte Ujlaki Gergely mestert, aki Miklossóci Zudar Dávid alispán, kir. emberrel egyetemben április 5-én Kistapolcsányban megjelent, ahová a szomszédokat és határosokat, nemeseket és jobbágyokat összehívták és kihallgatták. Kihallgatták Kistapolcsányi Istvánt és nejét Ilonát, Ádám kistapolcsányi plébánost, Néveri Pétert és Gáspárt, Névedi Therek Pált, Nagyszelezsényi Ferencet és Mátyást, Thajnai Mihályt, Gyepes Pétert, Dereslyéni Lytassy Istvánt, Lüley (Lyolyi) Jánost, Simonyi Sandrin főszolgabírót, nemeseket és igen sok jobbágyot. A tanuk vallomásából a következő tényállás derült ki:

A marótiak, mikor a nagy füstöt és lángokat látták, azt hitték, hogy Podmaniczky János tört embereivel Kistapolcsányba. Annyira megijedtek, hogy sokan kocsin és gyalog a Garam felé s az erdőkbe menekültek. A Hrussóyak Kistapolcsányi György és Tamás kastélyát felgyujtották, Lászlót nyíllal lőtték le, Ferencet több másokkal egyetemben a lángokba és füstbe fullasztották. Györgynek feleségét Máriát csúf és becstelen szavakkal illették. A kastély őrtornyát is felgyujtották. Ugyanez a sors érte a jobbágyok házait is. Kistapolcsányi Györgyöt és Tamást sok jobbágygyal együtt törökök (!) kíséretében Hrussó várába, majd a turóczi monostorba hurcoltatták. A kastély melletti halastavat kihalásztatták, sok marhát, lovakat, bort és eleséget Hrussó várába vitettek. Kistapolcsányi Györgynek és Tamásnak felfalusi házát is felégették. A leégett kőházakat Pünkösd napján maga Hrussóy János leromboltatta. Az épületekben okozott károkat 1000 frtnál többre becsülték.

A Kistapolcsányiak kiszabadulásuk után sem mertek házukban maradni, hanem 4 évig Garamszentbenedeken Zudar Dávid házában tartózkodtak.

Hrussóy János kapitányát, Csáradi Oláh Jánost, Garamszentbenedeken fogták el és halálra ítélték. Mikor a vesztőhelyre vitték, Kistapolcsányi György azt kérdezte tőle: vajjon ő vitette-e el Felfaluról barmaikat? Mire azt felelte: Hrussóy János parancsára tette. Ahol Hrussóy János a Kistapolcsányiak vagyonából valamit talált, mind elvitette. Volt-e valami hasznuk belőle? Ők semmit sem kaptak a zsákmányból, csak amit összerabolhattak. Sok rosszat tett-e Hrussóy János? Ha oly hosszú papírosa lenne, mely a monostortól sz. Egyed templomáig terjedne, sem tudná leírni.

A kistapolcsányi vérengzésben 23–24-en, egyesek szerint 28-an vesztették életüket.*

OL. NRA. f. 610, 32.

A tanuk által beigazolt tények a bírákat nehéz feladat elé állították. Minthogy azonban mindkét fél kompromisszum után vágyakozott, a bíróság Galgócon 1538. július 11-én oly ítéletet illetőleg egyességet hozott létre a felek közt, hogy Hrussóy János kárpótlás és vérdíj fejében az ő, valamint Gáspár és Lőrinc fivérei és nővérei: Zedleci Koszka Miklósné Anna, Sellendorfi Buriánné Magdolna, Zsófia, Borbála és Márta tulajdonát képező knesici birtokot a panaszos Kistapolcsányi Györgynek és Tamásnak átengedi. Mérei Mihály országbírói ítélőmestert az országbíró megbizottjaként Knesicnek határait a többi birtoktól elkülönítve fogja megjelölni és a Kistapolcsányiaknak átadni.

Ez meg is történt. Mérei Mihály Knesicet még ugyanazon hó 25-én bejárta, határait kijelölte és a Kistapolcsányiakat annak birtokába bevezette.*

Botka i. m. 164, 165.

Ezzel azonban az ügy korántsem nyert befejezést. Hrussóy Gáspár Lefánti Péter hrussói várnagy, Dobra Ferenc, Magyar Pál és más lovas és gyalogos emberekkel Knesicet egyszerűen visszafoglalta, okul hozván fel, hogy Hrussóy János testvéreinek knesici birtokrészeit jogtalanul engedte át a Kistapolcsányiaknak. Ez ellen a garamszentbenedeki konvent előtt 1539. nov. 9-én tiltakoztak is.* Kistapolcsányi György és Tamás panaszukat már az év elején adhatták be, mert ápr. 24.-én a garamszentbenedeki konvent előtt hatodmagukkal 42esküvel kellett megerősíteniök, hogy Hrussóy János mindama cselekedetében, amelyekkel az országbíró előtt vádolták, ártatlanok.* Viszont Hrussóy János tiltakozik a konvent előtt, hogy ő a közte s a kistapolcsányiak közt kötött egyességet meg akarja tartani és nem tudja, hogy Gáspár fivére miért szegi meg, aki különben az ő jobbágyait is igen fosztogatja és pusztítja.*

Garamszentbenedeki lt. f. 57, 31.

Garamszentbenedeki lt. f. 42, 4.

U. O. Prot. L. 219.

Mikor azután a Kistapolcsányiak panaszára a király Hrussóy Jánost és a Kistapolcsányiakat, a garamszentbenedeki konvent útján megidéztette s a konvent embere 1539. aug. 31-én Hrussó vára alá ért, Nagy János, Hrussóy János embere a várkapun kilépve e fenyegető szavakkal fogadta «mit állsz itt? Ha uram hazajön, rosszul jársz.» Mikor pedig a kiküldött a várkapuhoz közeledett, azt előle becsukták s az ablakon át puskát szegeztek rá és lenyilazással fenyegették meg.*

U. o. f. 9, 38.

A Kistapolcsányiak 1540-ben panaszukat megújították s arra kérték az országbírót, hogy tekintettel a becsületbeli ügyre, azt a katonai bíróság elé utalja, amennyiben pedig a birtok lefoglalása csak Hrussóy Gáspárt, Lőrincet és Lefanty Pétert terhelné, rövid határidős törvénykezés (breve brevium) útján tárgyalja le. Az országbíró a Hrussóy-testvéreket és Lefanty Pétert 1540. május 26-án a garamszentbenedeki konvent útján maga elé idéztette. A per tehát tovább folyt.

Alapjában véve egyik család sem vethetett sokat a másik szemére, mert mindketten egyformán tisztelték, azaz jobban mondva nem tisztelték a törvényt s amikor lehetett, gázoltak benne. Minden azon fordult meg, melyikük erősebb, melyiküknek nagyobb a befolyása az udvarnál. A Kistapolcsányiak a protekcióval jobban győzték, Tamás a királynak kamarása volt. Azonfelül kezükben volt a legerősebb fegyver: Kistapolcsányi Ferenc és László megöletése, amit a királyi idézőlevelek hangsúlyozva becsületügynek neveznek. Kistapolcsányi Tamás 1544–1545-ben Barsmegye alispánja is volt.

Hrussóy János másfajta veszedelemben is forgott. Forgáchék és Kistapolcsányi Tamás és György 40 gyalogos puskást fogadtak fel a végből, hogy Hrussó várát meglepjék, elfoglalják és Hrussóy Jánost megöljék. A puskásokból hármat Hrussóy elfogatott és tömlöcbe záratott. Legalább így adja elő Hrussóy János a nyitrai káptalan előtt 1543. dec. 18-án beadott panaszában.*

Nyitrai kápt. lt. Prot. 3, 34.

Ezek után Hrussóy János másképp segített magán: első neje Lévai Eufrozina halála után az erőszakoskodásaikról híres Podmaniczky János és Rafael nővérét Annát vette nőül 1543. júl. 1-én Vágbesztercén.* Ezzel azután, az ügy még jobban elmérgesedett, annyival inkább, mert Hrussóy János, hogy a birtokelkobzás veszedelmét elkerülje, 1545-ben Hrussó várát összes tartozékaival együtt Podmaniczky Jánosnak és Rafaelnek elzálogosította, illetve Lednice várával felcserélte, ami ellen Kistapolcsányi Tamás a nyitrai káptalan előtt tiltakozott.* Ekkor a Kistapolcsányiak már nemcsak királyi parancsot nyertek a Knesic birtokába való visszaiktatásra, hanem Hrussó várának elfoglalására is. Ezért Zabláthi Jeromosné özvegye Korláthkőy Borbála 1545-ben leányai Zedleci Koszka Miklósné, Zlathkowytzi Libemerszky Buriánné, Márta és Zsófia nevében nemcsak az ellen tiltakozik, hogy Hrussóy János Hrussó várát és tartozékait elidegenítse, hanem másfelől tiltakozik úgy a Podmaniczkyak, valamint a Kistapolcsányiak ellen, hogy Hrussót birtokba venni ne merészeljék, minthogy az örökösjogon őket illeti meg.* A Podmaniczkyak ezzel nem sokat törődtek, hanem Hrussó várában szépen megfészkelődtek.

Egyh. tört. emlékek a magy. hitújítás korából, IV. 268.

Nyitrai kápt. lt. Prot. 3, 46.

Nyitrai kápt. lt, Prot. 3. fol. 33. Garamszentbenedeki lt. f. 27, 52. és f. 22, 51.

A Podmaniczkyak viselt dolgai eléggé ismeretesek. Maga az 1542. évi országgyűlés 44. §-ában külön is foglalkozott velük. Podmaniczky Jánost és Rafaelt először azért, hogy Ferdinand hűségére még mindig nem tértek, másrészt azért, mert az általuk erőszakosan elfoglalt egyházi és világi várakat, kastélyokat és birtokokat a jogos birtokosok tulajdonába vissza nem bocsátották, sőt a lakossággal szemben most is erőszakoskodnak és nekik károkat okoznak: felhívja, hogy két hónapon belül a király hűségére térjenek s a felség kegyelmét kérjék; továbbá a várakat, kastélyokat, városokat, falvakat és birtokokat, melyeket 43az egyháztól vagy világiaktól elvettek; adják viszsza, máskülönben mint notóriusok proskribáltatnak és elítéltetnek.

A Podmaniczkyak azonban csak bizonyos föltételek mellett voltak hajlandók a meghódolásra. E feltételek közt szerepelnek a János király által nekik adományozott jószágok, továbbá várak és apátságok, amelyek birtokában megmaradni kívánnak.* A király az adott viszonyok közt beérte azzal, hogy hűségére visszatértek, mire az 1545. nagyszombati országgyűlés 47. §-ában a Podmaniczkyak a nóta alól felmentést nyertek. A várak és egyéb jószágok visszaadásával nem nagyon siettek, mert az 1546. évi pozsonyi országgyűlés (56. §) arra kéri á királyt, rendelje el, hogy Podmaniczky Rafael az általa épített szerdahelyi (Nyitra), bakonyújvári ordói (Sümeg) várakat adja ki a királynak, aki azokat romboltassa le, mert belőlük rablások, fosztogatások történnek, s a még mindig visszatartott várakat és jószágokat adassa vissza jogos tulajdonosaiknak. A nyitraszerdahelyi kastélyt le is romboltatták, helyébe azonban Podmaniczky Rafael a kolosi monostort erősítette meg s a szomszédokat onnan zaklatta. A rendek az 1547. nagyszombati országgyűlésen (25. §) kérik a királyt, hogy ezt az erősséget romboltassa le úgy azonban, hogy a templom épségben maradjon; s az apátságba szerzetes apát rendeltessék. Az 1548. évi pozsonyi országgyűlés (46. §) ugyanezt sürgeti.

Egyh. tört. Emlékek IV. 174–175.

Hrussóy János tehát a Podmaniczkyakban kiváló segítőtársakra talált. Nem csoda, hogy mikor a garamszentbenedeki konvent a király parancsára 1546. január 28-án Kistapolcsányi Györgyöt és Tamást Knesic birtokába visszavezetni s Hrussóy Jánosnak összes ingó s ingatlan javait lefoglalni akarta, Podmaniczky Rafaelnek hrussói várnagya Nagyberzenczei Gáspár kivont karddal ellenszegült, maga Podmaniczky Rafael és Russóy János* is felesége Anna, fia Mihály és leánya Margit nevében ellentállott.*

Az okmányok ezidőben Hrussót Russónak s a Hrussóy-családot Russóynak írják.

Garamszentbenedeki lt. f. 43, 9. és f. 128, 21.

Podmaniczky Rafael nem érte be azzal, hogy Hrussó várában megtelepedett,* hanem 1546-ban önmaga és az egész Hrussóy-család nevében panaszt emelt Kistapolcsányi György és Tamás ellen Várdai Pál esztergomi érsekprimás kir. helytartó előtt, hogy nevezettek bizonyos becsületbeli ügyben királyi ítélőlevelet eszközöltek ki ellenük, holott ez ügyben védelmezni tudnák magukat. Várdai Pál kir. helytartó a Kistapolcsányiakat újból maga elé idéztette.* Ugyanezen évben Forgách Miklósnak nejétől trencséni Zabláthi Lőrinc leányától Juliannától származott gyermekei: Péter, Anna Derenchényi Farkas neje és Julianna, Mérei Mihály neje, valamint Thuróczi Miklósnak nejétől, Zabláthi Lőrinc leányától, Margittól származott Mártha, Bedeghi Nyáry Lőrinc neje, hasonlókép tiltakoznak a Tapolcsányiak és Divékújfalusi Gergelynek (?) Hrussó várába való beiktatása ellen.*

A garamszentbenedeki konvent jelentése szerint Podmaniczky Rafael 1546 okt. 7-én vonult be Hrussó várába. Állítólag kijelentette, hogy Berzence várát felépíti s ezt hrussói jobbágyainak már meg is hagyta. A konvent ezt raptim írja Újbánya város tanácsának, hogy vigyázzanak. Körmöczi lt. I. 26, 1, 56, 6.

Garamszentbenedeki lt. f. 55, 39.

U. o. f. 10, 7.

A per tehát tovább folyt, sőt komplikálódott azzal, hogy a Hrussóy-család leányága birtokrészét kiadatni kérte, amit Nádasdy Tamás országbíró el is rendelt. A rendelet Hrussó várának kihagyásával intézkedik, mert az zálogjogon még mindig Podmaniczky Rafael kezében volt. Mindez azonban inkább Hrussó várának történetéhez tartozik.

Hrussóy János végre is belátta, hogy a király akarata elleni küzdelme hiábavaló. A Zabláthi Hrussóy-családnak már csak két férfitagja élt ő és fia Mihály. Meg is öregedett és Hrussó várában sógora Podmaniczky volt az úr. Elég ahhoz, hogy 1549-ben a Kistapolcsányi családhoz fordul és egyezkedni próbál velük. Evégből valósággal salvus conductust kér tőlük, hogy útközben baj ne érje. Kistapolcsányi György, Barsmegye alispánja, unokaöccse Tamás és az egész rokonság nevében u. a. évi május 5-én a garamszentbenedeki konvent előtt kijelenti, hogy bár nekik Russóy János ellen jogerős ítéletük van, mindazonáltal két heti halasztást adnak neki a kiegyezés megkísérlésére, hogy annak sikere vagy sikertelensége esetén mindkét fél szabadon és békében térhessen vissza otthonába.*

Garamszentbenedeki lt. f. 22, 10. és 38, 5.

44A Kistapolcsányiak ezt könnyen megtehették, mert időközben Ferdinánd király 1549. ápril 2-án Prágában kelt adománylevelével Hrussó várát tartozékaival együtt Kistapolcsányi Tamásnak és Györgynek adományozta. Érdekes, hogy Révay Ferenc nádorhelyettesnek ez ügyben az esztergomi káptalanhoz 1550. febr. 25-én intézett megkereső levelében a Zabláthi Hrussóyakról említés sem történik, hanem Zelchen Pálról ír, akinek elhaltával s a család fiágának magvaszakadtával Hrussó vára a királyra háramlott vissza.*

Garamszentbenedeki lt. B, 168.

Az esztergomi káptalan Thamássy János mesterkanonokot küldte ki, hogy Bábindali György kir. emberrel a beiktatást eszközölje. Akik midőn Hrussó várában megjelentek, a várnagy a kapu előtt e kérdéssel fogadta őket: mit akarnak? Mikor pedig céljukat elmondták, azt felelte: hogyha ő királyi felsége uramnak csak egy papírlapot is küldött volna, a várat és tartozékait minden ellenmondás nélkül átadtuk volna. Így azonban márc. 30-án Bessei Farkas Ignácné Hrussóy Márta nevében Zekoloczky Veborenecz Horváth Tamás, ápril 8-án pedig Sellendorf Burián a maga és fiainak Stilfridnek és Györgynek, valamint leányainak Erzsébetnek és Annának nevében a káptalanban a beiktatásnak ellenmondottak.* Hrussóy János és fia Mihály már kiálltak a sorból, előbbi még 1550-ben meg is halt. Mihály azonban Hrussó várában és tartozékaiban való örökösödési részesjogáról le nem mondott és csak 1580-ban egyezett ki Kistapolcsányi Jánossal és Imrével úgy, hogy e jogát Széplak és Pázsit birtokáért és 1000 magy. frtért nekik átengedte.* A nagyszámú leányág követeléseinek kielégítése az új várurak feladatává lett.

O. L. NRA. f. 120, nr. 24. Botka i. m. 168–170.

U. o. f. 874, 7. és 120, 24.

Azt mondottuk, hogy a Kistapolcsányiak és Hrussóy Jánosék – ahol és amikor lehetett – egyformán gázoltak a törvényben. Mialatt Hrussóy Jánosnak főbenjáró pere foglalkoztatta a bíróságokat, itthon sem maradtak tétlenül.

Lukács Kolosi apát 1536. jún. 6-án panaszolja, hogy Zabláthi Hrussóy János őt erőszakosságával és halálfenyegetésével arra kényszerítette, hogy apátságát Hrussóy Lőrincnek engedje át és irassa be. Ezt a kicsikart adományozást a garamszentbenedeki konvent előtt visszavonja és érvénytelennek nyilvánítja.* Ez ugyan sokat nem használt, mert az apátság még veszedelmesebb kezekbe, a Podmaniczkyak kezére jutott.

Egyh. tört. Eml. III. 87.

Hrussóy János a szomszéd Bossányiak janófalvai és pázsiti birtokát erőszakkal elfoglalva tartotta. Bossányi Mártonnak nagyugróci és bossányi birtokait pedig fosztogatta. Ez ügyben a garamszentbenedeki konvent már 1540-ben vizsgálatot tartott,* de a marasztaló ítélet nem sokat használt. A király 1548. sz. György napján k. rendeletével Bossányi Jánost a lefoglalt birtokokba visszavezettette, de Hrussóy János az ő embereit onnan kidobta és a javakat újból elfoglalta. A király ennek folytán 1548. szept. 10-én k. rendeletében meghagyja Nyitra és Bars vármegyék (Janófalva Nyitra-; Pázsit Barsmegyében fekszik) alispánjainak, hogy Bossányi Jánost védjék meg Hrussóy János és mások erőszakos és igazságtalan támadásaival szemben. Hrussóy Jánosnak pedig meghagyja, hogy az említett birtokokat adja viszsza Bossányinak, ellenkező esetben a két alispán fogja azt végrehajtani.*

Garamszentbenedeki lt. f. 78, 25.

† Szerémi Odescalchi Artur hg. közlése a Bossányiak családi ltárából.

A Kistapolcsányiak sem viselkedtek másképen. 1540-ben Forgách Zsigmond és László Thurzó Elek országbíró előtt panaszt emelnek, hogy Kistapolcsányi György és Tamás az esztergomi káptalantól – melynek ekkor a garamszentbenedeki apátság már zálogos birtoka volt – kibérelt kistapolcsányi, kisvalkóci, kereszturi, kosztolányi, nagylehotai, knesici, lóci, zsikavai, maholányi, perlepi és nagymalonyai tizedét erővel és kártérítés nélkül maguknak szedették be s ezzel két éven át 150 frtnyi kárt okoztak nekik.* Viszonzásul azután Forgách László és Péter Malonyát rabolták ki, egy jobbágyházat kifosztottak és marhákat is elvittek. A király Forgáchékat 1545-ben a már megítélt eskü letétele alól felmentette s Kistapolcsányi Tamás alispán és György panaszosokat új törvénytartásra idézte.*

Garamszentbenedeki lt. f. 26, 33. A dézsmabitorlók közt Berchényi László és Hrussóy János nevei is szerepelnek. A vizsgálatot a garamszentbenedeki konvent ejtette meg. A Kistapolcsányiak ellen emelt vádak – legalább Nagymalonya és Kisvalkócra vonatkozólag – be nem igazolódtak, azért fel is mentették őket.

U. o. f. 55, 21. és 43.

451544-ben Bercsényi László perlepi jószágát a nyitrai káptalan előtt zálogba adta Kistapolcsányi Tamásnak oly összegben, amennyit neje Cicelle asszony a káptalan előtt lemondott. Hogy, hogy nem, e fölött összetűzhettek és 1546-ban Kistapolcsányi György, Maróthi György, Zsemberi Boldizsár és Doroszlói Farkas Bercsényi Lászlónak perlepi részbirtokára ütöttek és kúriájából minden ingóságát, nemes Hobordanecz Márk apósával és Raach Györgyné Borbálával, Bercsényiné Cicelle asszony nővérével együtt, akiket a panaszos, mint szegénysorsú menekülteket, fentartott, kidobták és kiűzték, minden marháját elhajtották, gabonáját és egyéb eleségét a házból kidobatták s a részbirtokot elfoglalták, ezer frtnyi kárt okozván. Továbbá ugyanott elfoglalták Ölvedi Benedekné Márta asszonynak és Nagy Máté özvegyének kúriáit és részbirtokait is, 100 frt-nyi kárt okozván nekik. Várdai Pál érsekprimás, kir. helytartó ezért őket a garamszentbenedeki konvent útján maga elé idéztette.*

Garamszentbenedeki lt. f. 16, 2.

Kistapolcsányi György gyámja a volt Doroszlói Farkasnak, János fiának, aki 1550-ben felhívta őt, hogy anyjának Agatának ingóságait és értéktárgyait, melyek 3000 frt-ot képviselnek, adja vissza. Miután ezt megtenni vonakodott, perbe idézte.*

U. o. f. 72, 37.

Kistapolcsányi János, István fia és György és Tamás panaszt emelnek 1548-ban Nádasdy Tamás országbíró előtt atyja, illetve testvérük István ellen, hogy Erzsébet leányát Farkas Dénes lévai várnagyhoz adta nőül, a menyegzőt kistapolcsányi házában* tartotta meg s őt a fiági javak birtokába is bevezettetni akarja. Az országbíró ettől a garamszentbenedeki konvent által eltiltja.* Kistapolcsányi János azonban a következő évi január 31-én a garamszentbenedeki konvent előtt tiltakozik az ellen, hogy ő nővére menyegzőjének megakadályozásában részes lenne.* E Kistapolcsányi István neje Ilka és leánya Farkas Dénesné következő évben április 29-én panaszt emeltek a garamszentbenedeki konvent előtt, hogy Erdegh Erazmus «liber dominus in lánser et Kabold», s Ő felségének főkapitánya és tanácsosa ápril 6-án kistapolcsányi házukra tört s ott Erzsébet leányuk honn nem létében szüleit elfogta. Erzsébet szintén fogságba került s a panasz beadásának napján szabadult ki és érkezett a konventbe.*

Kistapolcsányi György és Tamás a megerősített kastélyban, míg István unokafivérük János fiával együtt a kastélyon kivül épült házukban laktak. Garamszentbenedeki lt. f. 10.7.

U. o. f. 53, 22.

U. O. B. 182.

Garamszentbenedeki lt. f. 22, ll.

Ugyanazon évben Kistapolcsányi György és Tamás István unokafivérüknek kistapolcsányi birtokrészét egyszerűen elfoglalták.*

U. o. f. 19, 33.

Szóval magában a Kistapolcsányi-családban is hiányzott a béke és egyetértés, ami azután Hrussó várának és tartozékainak átvételénél is megnyilvánult.

Mint már említettük, az esztergomi káptalan a Kistapolcsányiakat 1550-ben a hrussói vár és tartozékainak birtokába bevezette. Ezzel annyi küzdelem, háborúság, furfang, erőszak és pereskedés után végre céljukat elérték. Igaz, hogy a birtokból sok résztulajdonost kellett kielégíteniök, de területe több mint 30,000 kat. holdra rúgott. És ami után a Kistapolcsányiak leginkább vágyakoztak: a hrussói vár végre övék lett. Hrussó várával egyetemben Keresztur, Fenyőkosztolány, Nagy- és Kislehota, Széplak (Krasna), Szelcsén, továbbá Boróc, Szkicó és Leves puszták jutottak birtokukba.

Első meglepetést maga a király szerezte azzal, hogy Hrussó várát Vall Konrád de Aurach (Conradowoll ab. Auroch) által elfoglaltatta, aki két évig a vár kapitánya volt. Minthogy a velkapolei pálosok határait bántotta, a király ezek részére oltalomlevelet állíttatott ki.* A pálosok kérésére foganatosított határjárás ellen ugyanazon várkapitány ex parte fisci regii ellenmondott.* Azaz Hrussó várát a király magának tartotta meg. Érdekes, hogy Bars vármegye 1550–1553. évi portaösszeírásában 39 1/2 porta még Hrussóy János nevén szerepel,* ami azt mutatja, hogy a Kistapolcsányiak Hrussó várába és tartozékaiba beiktatva ugyan, de mégis birtokon kivül voltak.

DL. Elenchus act. ord. s. Pauli 226, 47.

Garamszentbenedeki lt. caps. A. 35. és DL. NRA. f. 163, 5.

Bars vármegye monogr. 379.

Másik meglepetés: az adományosok a koncon összevesztek. A hrussói beiktatás alkalmával 46ugyanis Kistapolcsányi Tamás Gyepes Péter, Szelezsényi Mátyás és Ferenc, továbbá Maróthi György előtt hitére és becsületére fogadta, hogy a Györgyöt illető felerészt készpénzért (deposita pecunia) fogja neki átadni. Tamás azonban igéretét be nem váltotta s emiatt Györgynek a királyhoz kellett fordulnia. A király rendéletére a fentemlített tanuk igazolták ugyan azt, hogy György az ő felerészeért a pénzt letette, de nem tudják, vajjon Tamás kielégitette-e őt a leltárból és ingóságokból.* Ezek után nem csoda, hogy ahol lehetett, kellemetlenkedtek egymásnak.

Garamszentbenedeki lt. f. 16, 44.

1552-ben kellett volna Knesicen osztozkodniok, de a felosztás meghiusult.* U. a. évben Györgyöt Tamás bíróság elé idézteti, mert kistapolcsányi és nagymalonyai birtokain kárt okozott. Ugyanakkor Györgyöt Istvánnal szemben kistapolcsányi termésének lefoglalásáért az erőszakoskodással járó büntetéssel (poena violentiae) sujtották.*

O. L. NRA. f. 166, 9.

U. o. f. 119, 13.

Hrussó vára pedig még mindig a király kezén maradt.

Végre 1554. nov. 1-én adta ki Ferdinánd király a záloglevelet, melynek értelmében Hrussó várát és tartozékait Kistapolcsányi Györgynek és Tamásnak és fiörököseiknek 4200 magy. frtért leköti.* A várnak birtokába azonban csak a következő év karácsony táján jutottak; miként ezt Kistapolcsányi Györgynek 1558-ban beadott panaszából megtudjuk. (Az okmány első sorai hiányoznak.) Midőn karácsony körül Prandorffer Tamás fegyvereseivel Kistapolcsányra szállt, ez okmány exponense (– György, kétségkívül Kistapolcsányi) Kistapolcsányi Tamás kérésére 50 frt eleséget adott, melyet amióta a panaszost Kistapolcsányi Tamás Hrussó várának birtokából kizárta, e Tamásnak kellett volna megtérítenie, de egy obulust sem adott. S midőn karácsony körül 1555-ben Hrussót közösen átvették, ő látta el a várat 60 frtnyi élelemmel s most, kizavarván őt a várból, ezt sem akarja megtéríteni. 1555. Szilveszter napja körül őt hite és igérete ellenére a várból kizárván, a közösen átvett marhaállomány s egyéb készletekért kiadott pénzét sem adta vissza. Ezzel 600 frtnál nagyobb kárt okozott neki.* A hrussói várnak 1555-ben Győrődi Márton volt várnagya.*

U. o. f. 659, 42.

Garamszentbenedeki lt. f. 141, 39.

Rudnay: Zsámbokréthyak, 100.

A per elég soká húzódott s azalatt egymásnak adósai nem maradtak. 1557-ben Kistapolcsányi György szolgái néhány oláh* emberrel – kik akkor Kislehotán laktak s egyiküket Drahos Balázsnak hívták – Tamásnak kislehotai birtokán juhaival egy szénakazlat feletetett, amiért Tamás 100 frt-nyi kárt számított fel.* Viszont Kistapolcsányi György 1559-ben panaszt emel Tamás és fiai László s Mihály, továbbá Gödörfüsi Buza Antal, Füsy János és Pribék Ferenc ellen, hogy knesici és maholányi birtokrészeit elfoglalták.*

Wlachi.

Garamszentbenedeki lt. f. 19, 45.

U. o. f. 144, 31.

1559-ben Maróthi György panaszolta be Kistapolcsányi Györgyöt és Tamást, hogy Perlepen levő Gellyénirtványa és Deskonirtványa földjeit elfoglalták. A vármegye a földeket tulajdonosának visszaadatta, de Kistapolcsányi György újból elfoglalta.* A per csak 1589-ben ért véget, amikor az oktavális bíróság Kistapolcsányi Tamás fiát, Jánost és unokáját Györgyöt elmarasztalta.*

U. o. f. 53, 26.

O. L. NRA. f. 119, 19.

1559-ben Ferdinánd király Hrussó várát Forgách Ferenc váradi püspöknek adományozza, aki oldala mellett római királlyá történt koronázása óta nagy szolgálatokat végzett.* Az adománylevelet ugyan ismeretlen okokból végre nem hajtották, de érthetőleg nagy zavart okozott. A Hrussóyak leányága is újból fellépett és azt vitatta, hogy Kistapolcsányi Tamás Hrussót csak zálogjogon birtokolja. Az ügyet még 1561-ben is tárgyalták az oktavális bíróságon.* 1563-ban azután a király a várat tartozékaival együtt u. a. Forgách Ferenc váradi püspöknek és fivéreinek Simonnak és Imrének 6000 magyar frton zálogba adta.* A kir. rendelet a magyar kir. kamarát felhívja, hogy a záloglevelet állítsa ki, Forgáchéktól a Kistapolcsányiak által fizetett 4000 frtnyi zálogösszegen felül eső 2000 frtot szedje be s gondoskodjék róla, hagy a vár Forgáchéknak leltár mellett átadassék.

U. o. f. 344, 18.

U. o. f. 491, 15.

U. o. 659, 41.

Kistapolcsányi Tamás a vár átadását megtagadta 47s mikor a nádori helytartó ezért őt megidézte, felmutatta Ferdinánd királynak 1554. évben kiadott záloglevelét.* De beigazolta azt is, hogy Hrussó várának átadásakor nemcsak a 4200 frtnyi zálogösszeget kifizette, hanem Vaall Kristóf várkapitánynak az átadott marhákért és különféle eszközökért még 740 frtot lefizetett.* Az ügy csak 1575-ben nyert befejezést; de Kistapolcsányi Tamás a várban maradt és Forgáchék annak birtokába sohasem léptek.

O. L. NRA. 112, 16.

Garamszentbenedeki lt. D. 123.

Kistapolcsányi György 1559-ben meghalt. Magas kort ért el, mert már 1507-ben olvasunk róla* és 1535-ben a Hrussóyak támadásakor unokája Ferenc esett áldozatul. Négy fia volt: Eusták, János, Péter és György és egyetlen leánya Fruzsina. Fiai alig szerepelnek a forrásokban; úgy látszik; még atyjuk előtt haltak meg. Fruzsina Bajnay máskép Illyés Jánoshoz ment nőül, akitől András fia származott.* Özvegye Micsinszky Mária utóbb férjhez ment Derenchényi (Berenchényi, Berchényi) Lászlóhoz.*

U. o. f. 19, 45.

U. o. G. 699.

U. o. F. 157. G. 114.

Kistapolcsányi György 1549–1550. években Barsvármegye alispánja volt.* Györgyöt és Tamást az okmányok hol frater uterinusnak,* hol fraternek,* hol patruelisnek* nevezik. Az utóbbi a helyes, azaz első fokú unokatestvérek voltak, miként azt az orsz. levéltárban őrzött részleges fiági leszármazási tábla is tanusítja.* Kistapolcsányi György és István (Ispán) Gergelynek fiai, Tamás pedig Benedek (Ispán) fia.

Bars vármegye. 393. Garamszentbenedeki lt. B. 180.

U. o. f. 38, 5.

U. o. f. 16, 44.

U. o. f. 22, 10.

OL. NRA, f. 116, 16.

Kistapolcsányi György halála után Nádasdy Tamás nádor elrendelte, hogy az általa őrzött családi okmányokat a vármegye lajstromozza és lepecsételve Kistapolcsányi Tamásnak adja ki. Ugyanazon évi jún. 21-én pedig felhívta Kisherestyéni Gyepes Péter barsi alispánt, Maróthi Györgyöt és Szelezsényi Ferencet és Mátyást, hogy miután Hrussó várának a király parancsára a Kistapolcsányiak részére Prandorfer Tamás útján történt átadásakor jelenvoltak és tudják, hogy a várat mily rendben és mily javakkal és jogokkal adták át, erről, majd ha felhivatnak, a garamszentbenedeki konvent előtt adják le vallomásukat.*

O. L. NRA. f. 10l0, 6. és Garamszentbenedeki lt. f. 86, 22

Kistapolcsányt ekkor más, komolyabb veszedelem is fenyegette. Az 1559. évi országgyűlés 29. tcikke elrendelte, hogy a kistapolcsányi kastélyt a vármegye romboltassa le. Az indokolás úgy szól, hogy a törökök könnyen megközelíthetik, igen hanyagul őrzik és a szükséges védelmi eszközökkel felszerelve nincsen. A vármegye közbenjeárására a kastély megmaradt és mivel felsőbb helyeken a közelségben fekvő Hrussó várára hivatkoztak, a vármegye 1563 jún. 3-án Miksa király rendeletére kiküldötte Kisherestyéni Gyepes Péter alispánt, Thaynai Péter szolgabírót, János diák vmegyei jegyzőt, Militey János mester és Czyrquenus Benedek papokat és Horváth Bertalant Hrussó várába, akik Sembery Boldizsár és Jakussich Tamás kir. biztosokkal odaérve, a vár őrizetére Farkas öreg várnagyon kívül összesen négy gyalogost, egy sütőt, egy kulcsárt és egy őrt találtak.* Ennek következményekép Kistapolcsányt az 1569. évi 19. tc. a végvárak közé sorozta és fenntartására az uradalom jobbágyait rendelte ki.

Vármegyei jegyzőkönyv.

1560-ban Bars vármegye megengedi Szegedi Mihály garamszentbenedeki jószágkormányzónak, hogy a Kistapolcsányi Tamás által Kisapátiban lefoglalt gabonaasztagokért megfelelő ingóságot vagy fekvőséget lefoglalhasson.*

Eszterg. kápt. lt. Lad. 7, 1, 15.

A velkapolai pálosoknak is sok bajuk volt Kistapolcsányi Tamással. Már 1560-ban a király Bornemissza Pál erdélyi püspököt és Aranyáni Demjén nádori ítélőbírót küldte ki, hogy a pálosok és Kistapolcsányi Tamás közti határkérdést rendezzék.* Ugyanazon évben újból panaszt emeltek ellene, hogy Velkapolya hubokai határát, az erdő egy részét és vagy 100 holdnyi szántót elfoglalt, 10,000 zsindelyt és 200 lécet pedig elhordatott. Ez ügyben a vármegye is szót emelt. Az országbíró Kistapolcsányit 50 frtra bírságolta meg.* 481562 április 16-án a vármegye gyűlésén Kisapponyi Miklós diák Lukács elefánti perjel nevében emelt panaszt Kistapolcsányi Tamás ellen, hogy Czymormar Gáspár és Prochko Tamás jobbágyait, akik Velkapolán időztek, annak határain belül elfogatta és Russó várába vitette, ott láncra verette és csak váltságdíj mellett bocsátotta szabadon. Ennek hallatára Dobó István főispán megtiltotta a nemeseknek és birtokosoknak, hogy a törvényes eljárás megkerülésével másokat birtokukban háborgassanak.* Ugyancsak Kistapolcsányi Tamás az elefánti pálosoknak bizonyos irományait lefoglalta és visszatartotta. Az ügy a vármegyéről az országbíró elé került, aki Kistapolcsányit esküre hívta fel s ennek megtagadásáért 1562-ben 100 frt bírsággal sujtotta. Kistapolcsányi Tamás következő évben perújítással élt. A per Kistapolcsányi Tamás halála után fiára, Jánosra szállt át, akit az eskü megtagadása és meg nem jelenése miatt az országbíró 1591-ben elmarasztalt.*

OL. NRA. f. 163, nr. 47.

Garamszentbenedeki lt. f. 43, 19. O. L. Acta Paulinorum 226, 52, 54 és 227, 57.

Vármegyei jegyzőkönyv.

O. L. Acta Paul. f. 227. 55.

Hogy a pálosokon bosszut állhasson, 1561-ben ő panaszolta be az elefántiakat, hogy Osztra helyről birkáit elhajtatták. Az eljárást Bars vármegye folytatta le s miután Kistapolcsányi a felajánlott esküt megtagadta, hamis vádaskodásért elmarasztalták.* A 100 frt bírságot a vármegye végrehajtás útján szedte be rajta.*

U. O. 119, 10.

U. O. 227, 56.

Ugyanezen évben Kistapolcsányi Tamás és fiai Mihály és László egyrészről, másrészről Kistapolcsányi György özvegye Mária végre békét kötöttek és az egymás ellen indított pereket kölcsönösen beszüntették.*

Garamszentbenedeki lt. f. 31, 26.

Kistapolcsányi Tamásról ez időtől fogva nem igen hallunk. Jócskán meg is öregedhetett. 1564 április hó 8-án Katalin leányának eljegyzését ünnepelte meg pathi Theurek Kristóffal. A lakodalmat ugyanazon hó 23-án tartották meg Szelcsénben, melyre Körmöc városát is meghívták.*

Szerémi Odescalchi Artur közlése a körmöci ltból. Garamszentbenedeki lt. f. 100, 5.

1566-ban még élt. Ez évi aug. 31-én ugyanis Kun Bálint szolgáját küldte az esztergomi káptalanhoz szóbeli üzenettel és jó választ kért.* 1568-ban írja Kistapolcsányi Mihály Lipchey Lászlónak, hogy édes anyja (Gergelyi Ewstheleki Krisztina, László leánya) meghalt. Ekkor Tamás valószínűleg már nem élt.

Esz. t. káplt. t. caps. 12, 1, 53.

Bars vármegyének alispánja volt az 1544–1545. és 1549–1550. években. Rendkívül elhízottságáról vált híressé az udvar előtt is. Ferdinánd király – mint Korabinsky írja* – képmásban is látni akarta és 1565-ben festőt küldött hozzá levéllel, amelyben ama kívánságát fejezte ki, hogy festesse le magát vele. A kép az Ambraser Sammlungban (jelenleg Kunsthistorisches Hofmuseum) néhány évtized előtt még látható volt. Szerémi Odescalchi Artur herceg is említést tett róla.

Geographisch-Historisches Lexikon von Ungarn. 747. Az évszám téves, mert Ferdinánd király 1564 júl 25-én meghalt.

E helyütt néhány szóval meg kell emlékeznünk Tamás bátyjáról Mihályról, aki 1566-ban és 1567–1569. években Bars vármegye alispánja volt. Dersffy István kerületi generális főkapitány sürgetésére a vármegye őt a nemesi felkelés kapitányává választotta meg, 1567-ben pedig Zudar Lászlóval együtt őt küldötte követül az országgyűlésre.* Ugyanazon évben a vármegye gyűlésén gyalázó szavakkal illette Kapornoky Mihályt, az esztergomi káptalan garamszentbenedeki jószágkormányzóját, amiért a vármegye őt széksértésben elmarasztalta. Fellebbezése folytán az ügy az országbíró elé került, aki az ítéletet jóváhagyta.* 1569-ben halt meg.

Bars vármegye 1567-i jegyzőkönyve.

Garamszentbenedeki lt. f. 38, 43.

Kistapolcsányi Tamásnak öt fia volt: Mihály, János, László, Ferenc és Imre.

Mihály a papi pályára lépett és 1571-től 1585-ig az esztergomi káptalan kanonokja volt. Kollányi ugyan azt írja róla, hogy némely kihágások miatt a káptalanból kizárták,* ámde ha ez meg is történt, később visszafogadták, mert 1576-ban a garamszentbenedeki apátság birtokainak jószágkormányzója, sőt 1579. és 1580. években is. Ez évben ugyanis Eczeth Márton garamszentbenedeki kulcsár elismeri, hogy Tapolcsányi Mihály prefektusnak és esztergomi kanonoknak 87 frt 34 dénárral tartozik.* 1585 febr. 1-én pedig 49a káptalan megbizottjaként Petőfalván tanukihallgatást eszközöl.* Többet nem hallunk róla.

Esztergomi kanonokok 1100–1900. 175.

Garamszentbenedeki lt. F. 43

Palásthy: Palásthyak. II. 246.

Mihály, János, Ferenc és Imre fivéreivel együtt 1568-ban Malonyára vámjogot nyernek s az esztergomi káptalannal ez iránt egyességre lépnek, következő évben pedig Ghymesi Forgách Jánossal abban állapodnak meg, hogy Forgáchék jobbágyai vámmentességet fognak élvezni.*

Garamszentbenedeki lt. f. 2, 14.

A többi testvérek közül László már 1561 körül meghalt. Kata Pathi Theurek Kristófhoz ment nőül, akitől Anna leánya – később Sztrezeniczky Miklósné – származott.* A három fitestvér János, Ferenc és Imre (Mihály kanonok az osztozkodásban részt nem vett) 1575-ben külön fogott bírák közbejöttével az atyjuk utáni örökségen megosztozkodtak. Osztozkodás alá kerültek: Hrussó vára, Keresztúr, Kosztolány, Nagylehota, Kislehota, Szkicó, Sikava, Loóc, Maholány, Széplak, Szelcsén, Kistapolcsány mváros és kastély, Knezics, Nagymalonya, Kisvalkóc alias Závoda és Kolecsna, továbbá Kis-Győrödön, Pázsiton, Nagyugrócon és Össödön levő birtokrészek.* Kistapolcsányban hárman osztoztak és pedig: János és Imre, Tamás fiai és Boldizsár, István fia.*

Garamszentbenedeki lt. F. 279.

Orsz. lt. NRA. f. 1682. nr. 33.

U. o. fasc. 502. nr. 55.

Ferenc nemsokára meghalt, mert 1579-ben János, mint Ferenc árváinak: Györgynek és Annának gyámja nyugtatja Osztrovith Miklóst az ingóságok átvételéről, melyeket annak idején az illavai várban megőrzés végett elhelyezett.* Ferencnek özvegye Aranyáni Katalin, Demjén mesternek leánya nemsokára férjhez ment Usaly Péterhez.* Árváinak gyámságát János helyett Imre vállalhatta magára, mert 1586-ban György nagykorúvá lett és Imre nagybátyja helyébe Jánost kívánta gyámjául (betegsége miatt), a vármegye azonban kérését nem teljesítette.* Mindamellett János lett György kurátorává, sőt Imre halála után György őt jószágainak kezelésével 1591-ben újból megbízta.* A gondnokságnak 1594-ben vége lett, amikor bevallást tesz arról, hogy János nagybátyja az ő javait hűségesen kezelte és mindent átadott.* György 1595 ápr. 12-én halt meg, miként azt János Elefánthy Imrének megírja.*

Garamszentbenedeki lt. E. 430.

Nagy Iván pótkötet 35. l.

Orsz. lt. NRA. f. 162, 44.

Eszterg. kápt. hit. lt. Lib. 8, 486.

Orsz. 1. NRA. f. 1682, 49.

U. o. f. 1674, 37.

Imre 1589-ben még élt. Ez évben ugyanis Rudolf király Kistapolcsányi Jánosnak és Imrének adományozza a kir. jogot Hrussó várára, továbbá Maholány, Keresztúr, Zsikava, Lóc, Fenyőkosztolány, Nagy- és Kislehota, Szkicó, valamint Boróc, Leves, Lamatinc, Horváthi prediumokra Barsban és Szölcsén, Széplakra Nyitrában.* Ez időtől fogva mitsem hallunk róla. 1590-ben már maga János egyezkedik Bossányi Lőrinccel és Endrével a szelcséni és széplaki birtokokról.* Imre tehát ez évben halhatott meg.

U. o. f. 108. l.

Nyitrai kápt. lt. Prot. 38, nr. 277.

Kistapolcsányi János annál többet hallatott magáról. Vele külön foglalkozunk.

A családnak harmadik ága, melynek feje István, Györgynek testvéröccse és Tamásnak unokafivére volt, a hrussói várhoz tartozó jószágokból mitsem kapott, és Kistapolcsányban a kastélyon kívül levő kőházban lakott. 1550-ben Hrussó várának átadásakor mint szomszéd és 1563-ban Revistye vára és tartozékainak átadásánál mint kir. ember szerepelt.* Egyes okmányok Ispán néven is említik.

Botka i. m. 169. és 178.

György és Tamás – kivált a hrussói váruradalom elnyerése óta – nagy gazdagságnak örvendtek és erőszakoskodásaik, hatalmaskodásaikban rendszerint együttműködtek, azaz jól megértették egymást mindaddig, amíg a koncon – Hrussó várán – össze nem vesztek. István a szegényebb rokon szerepét játszotta mindig, vállalkozásaikban részt nem vett és állandóan anyagi zavarokkal küzdött.

Már 1531-ben, mikor János bátyjának özvegyét Baragyáni Katát, aki időközben Hindi Mártonhoz ment nőül, hozománya fejében ki kellett elégítenie, kénytelen volt nyolc népes kistapolcsányi jobbágytelket 47 frton Kistajnai Péternek zálogba vetni, majd ugyanazon okból ugyanannak újabb nyolc telket 28 frt 50 dénárért köt 1e.*

Garamszentbenedeki lt. f. 37, 35. és f. 37, 36.

501541-ben három kistapolcsányi jobbágytelket 12 frton ismét Tajnay Péternek, következő évben pedig öt kistapolcsányi jobbágytelkét 25 frton Kozmafalvi Dolghos Tamásnak adja zálogba.*

Nyitrai kápt. lt. Prot. 3, 4. és 122.

Tajnay Péterrel az üzleti összeköttetésen kívül rövidesen sógorságba is jutott. Margit, † János leánya ugyanis, férje Kétházy Imre halála után Tajnay Péterhez ment nőül, akitől négy gyermeke: Mátyás, Albert és két Anna származott.*

Garamszentbenedeki lt. D. 175.

Kistapolcsányi György és Tamás, Istvánnak kistapolcsányi birtokrészeit elfoglalták, majd György, Istvánnak kistapolcsányi termését is elhordatta. Az ebből keletkezett perekből kifolyólag a vármegyei ítélőszék Györgyöt 15 és 1554-ben pénzbirságban és kártérítésben marasztalta el.* Istvánnak újabb panaszára György széksértés miatt 100 arany frt bírságban marasztaltatott el, s az ítéletet a vármegye 1556-ban végre is hajtotta.*

U. o. f. 19, 33. Orsz. lt. NRA, f. 119, nr. 13. és 14 és f. 115, nr. 19.

Orsz. lt. NRA. f. 1692, 14.

1565-ben István hét kistapolcsányi jobbágytelkét a malom felével együtt 53 frton leköti Tajnay Péternek, s ugyanazon évben aug. 26-án a garamszentbenedeki konvent előtt az összes követelésekről és tartozásokról elszámolnak akkép, hogy István összes tartozása Tajnayval szemben 52 frtot tesz ki, mely összegből öt magyar frtot Tajnay visszatéríteni tartozik.*

Garamszentbenedeki lt. D. 312. f. 6, 80, és f. 142, 45.

Kistapolcsányi István fiai, János és Boldizsár 1570. évben osztoztak a kistapolcsányi telkeken. Ez osztozásból kifolyólag 1571. nov. 23-án a választott bírák Jánosnak és Boldizsárnak nemesi kúriáját és házukat kertestül együtt 64 magyar frtra becsülték, mely összeg fejében Boldizsár a házat átvette és felét bátyjának kifizette, akinek szabadságában állott Kistapolcsányban bárhol új házat építenie. A becslők közt Tajenay Péter, Szelezsényi Mátyás, Bélády Farkas, Szelezsényi Gáspár, Tajnay Lénárd, Lüley István, Szikora Bálint nevei olvashatók.*

U. o. f. 43, 8.

Atyjuk István ekkor már igen öreg ember lehetett. Ugyanezen évi nov. 16-án érezvén, hogy «ob tardam senectutem» javainak kezelésére képtelen, azokat kisebbik fiának Boldizsárnak 200 arany frton átadja oly kötelezettséggel, hogy őt táplálja és ruházza. Ha pedig idősebb fia a birtokot magához váltani akarná, a 200 frtot öccsének megtéríteni tartozik.* Többet nem olvasunk róla, valószinűleg hamarosan elhalt. Fia, János – a helyett, hogy új házat épített volna magának – egymásután adja el vagy köti le birtokrészeit öccsének Boldizsárnak és unokatestvéreinek Jánosnak, Ferencnek és Imrének. Feleségének nevét nem ismerjük, de három leányáról tudunk. Kata, Kereskényi Pál neje, Julianna, Erneő Tamásné és Borbála, Bárány Lászlóné, akik 1615. évben örökösödési igényekkel lépnek fel, mint látni fogjuk. Atyjuk 1596-ban, még életben volt.

Garamszentbenedik lt. f. 43. 4, és D. 363.

Öccsének Boldizsárnak felesége Herestyéni Borbála, házasságuk azonban gyermektelen maradt. 1574-ben febr. 11-én készítette el végrendeletét a garamszentbenedeki konvent előtt, amelyben halála esetére feleségének gyámjaiul elsősorban Dóczy Gábort, azután Tajnay Pétert, Szelezsényi Mátyást és Gáspárt és Chrastansky (Herestyéni) Gáspárt kéri fel, hogyha feleségét, Depessy Borbálát valami jogtalanság érné.* Mindenét, amije van, a zálogbani levőket is, feleségére hagyja. Végül megjegyzi: mikor súlyos betegen feküdtem s nem volt, aki rajtam segítsen, Tajnay Péter 200 frtot adott. Ezért kistapolcsányi örökségrészemet a jobbágyokkal együtt neki és gyermekeinek hagyom. Ha pedig barátaim közül valaki ez örökséget a jobbágyokkal együtt akarná, mindenekelőtt Tajnay Péternek és gyermekeinek e 200 frtot lefizetni köteles.*

Minthogy Kistapolcsányi Boldizsár felesége kétségen kivül Herestyéni Borbála volt, 1584-ben is így írják nevét (Garamszentbenedeki lt. G. 28.) és 1596-ban is, amikor megözvegyült, a Depessy név alatt csakis ő érthető. Lehet, hogy a Herestyénieket így is hívták.

Garamszentbenedeki lt. f. 145, 28.

Betegségéből kilábolt és első dolga volt, hogy Kistapolcsányra szóló összes jogait még ugyanaz évben 300 frton zálogba adta Tajnay Péternek.* Sőt egészsége annyira helyreállott, hogy 1579-ben vármegyei esküdt, 1580-ban pedig szolgabírói 51hivatalt is vállalt.* 1581 aug. 28-án mint véghelyvizsgáló Tajnay Péterrel és Litassy Pállal a garamszentbenedeki vármonostorban járt.* 1588 nov. 9-én azt írja Thalassy Ambrus garamszemtbenedeki kormányzónak, hogy Bajnay János elszökött szolgáját és jobbágyait Kisapátiban és Ebedecen az alispán meghagyása utáni «masodnap kertem eleoszor annak uthana tyzen eoteot napra masodczor kertem».*

U. o. f. 9, 56.

Bars vármegye 1579. és 1580. jegyzőkönyvei.

Eszt. kápt. lt. caps. Eccl. 21. f. 3, 2.

U. o. caps. 16, 8, 6.

1580 nov 12-én Kistapolcsányi János és Imre az árvák (Ferenc árvái, aki 1579-ben halt el) nevében is egyességre lépnek Boldizsárral. Szabadságot adnak neki «az mi határunkban az hrussói határban», hogy tűzrevaló nyers és aszufát házához hordasson és amikor kívánja, épületfát is, de előbb nekik vagy tiszttartójuknak jelentse; a tüzrevalót Boldizsár jobbágyainak is megengedik, de szt. Márton napján, amely jobbágy vagy zsellér tűzrevalót hordana, egy-egy napon zabot tartozik beadni és ha Tapolcsányi Jánosék az ő házukon építenek Tapolcsányban, minden háztól tartoznak munkást adni. Ahová az ő jobbágyaik marhája jár, oda Boldizsár jobbágyai is járhatnak, «de ha az mi jobbágyaink erdőben szerződnek, azonképpen az ő jobbágyai is tartozzanak fizetni és szerződni». Minderre 100 frt vinkulumot kötnek ki.*

† Odescalchi Artur hg. jegyzete Tagányi: Magyar erd. okltból.

Mikor halt meg Boldizsár, nem tudni. 1585-ben Bars vármegye bizonyítványt állít ki arról, hogy Tapolcsányi János és Imre kijelentették, hogy Boldizsárnak Kistapolcsányban levő birtokaihoz joguk nincs és ha Boldizsár utódok nélkül halna is el, akkor sem támasztanak jogigényt rájuk.* 1593-ban pedig olvassuk, hogy Tapolcsányi Jánost Boldizsár birtokaiba beiktatták azon bevallás alapján, melyet a kir. helytartó is megerősített. Ezen egyesség ellen Lüley Mihály 1592-ben a garamszentbenedeki konvent előtt tiltakozott.* Boldizsár tehát 1592 vagy 1593-ban halt meg. 1596-ban olvassuk özvegyéről Herestyéni Borbáláról, hogy férjének kistapolcsányi részbirtokát, amelyhez csak hitbéri joga volt, Hollósy Ambrusnak adta át. Ez ellen sógora János, mint akire a birtoknak jogosan átszállania kellett, tiltakozott és az özvegyet a garamszentbenedeki konvent útján felszólította, hogy hitbérét pénzben vegye fel.*

OL. NRA. f. 1682, 37.

U. o. f. 115, 24. és Garamszentbenedeki lt. G. 449.

Garamszentbenedeki lt. f. 31, 19.

Kistapolcsányi István legidősebb bátyja János, akiről már szóltunk, kétszer nősült. Első neje Sándor Dorottya, második Baragyáni (Brogyáni) Kata volt. Az utóbbi János elhaltával ( † 1528) Hindi Mártonhoz ment nőül. Jánosnak három gyermeke maradt: Ádám, Anna és Margit. Ádámról az okmányok 1539. óta hallgatnak. Anna 1538-ban Salgay Balázsné, akitől Dorottya, Zsófia és Ferenc gyermekek származtak. Margit, Kétházy Imre, majd ennek halála után Tajnai Kis Péter neje, akitől négy gyermeke született: Mátyás, Albert és két Anna.

Kistapolcsányi Istvánnak másik bátyja Péter, akinek felesége Elechkei Benedikta volt, s egyetlen fiúk Pál szerepel 1527-ben. Többet nem is olvasunk róluk.

Hátra van még, hogy a Kistapolcsányi-család amaz ágával is foglalkozzunk, mely András comestől, Vörös Gyula comes fivérétől származott. Andrásnak két fia volt: György és Endre. Előbbi már 1344, év körül meghalt s utódjairól az oklevelek hallgatnak. Endrének két fia volt Endre és János. Utóbbi csak 1338-ban szerepel, azóta mitsem olvasunk róla. Endrének neje Gáy-leány (?), akitől Imre és Gergely fiai származtak. Forrásaink mindkettőt de Thőre néven említik, azaz ők alkották a Kistapolcsányi-családnak tőrei ágát. Thőrei Gergely, úgy látszik, utódok nélkül halt el. Imrének azonban két gyermekéről tudunk Miklósról (Sántha) de Thőre és Borbáláról. Miklósnak neje Medenczés Margit, akitől Bálint, Lukács, László, Zsófia és Adviga származtak. Bálint és Lukács hamar elhalhattak. László († 1508) neje Anna, később Oláh Benedek felesége. Egyetlen fiúk János, akiről 1517-ben olvasunk. Többet azonban róla sem tudunk. Zsófia férjhez ment először Hollósi Mihályhoz (szintén de Nagythőre), másodszor Kismányai Lukácshoz. Egyetlen fiúk Sándor. Adviga férjhez ment először Nagythőrei Hollósi Miklóshoz, ennek halála után pedig másodszor Gadóczi Jánoshoz.

Dr. HAICZL KÁLMÁN.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem