Dr. Döry Ferenc: Gróf Buttler János házassága. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda r.-t. 1931. 8°. 148 l. két arcképpel.
Dr. Döry Ferenc: Gróf Buttler János házassága. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda r.-t. 1931. 8°. 148 l. két arcképpel.
Az előttünk fekvő családtörténeti tanulmány a kurlandi származású s nálunk 1715-ben honfiúsított gróf Buttler-család utolsó sarjának, az 1773-ban született gróf Buttler Jánosnak gróf Döry Katalinnal kötött házassága hiteles történetét tárgyalja. Megirására szerzőt főleg Mikszáth Kálmán ugyanezzel a tárggyal foglalkozó Különös házasság c. regénye késztette, mely a történeti hitelesség hangoztatásával egy mendemondán alapuló mesét, t. i. hogy Buttlert a házasságra fantasztikus körülmények között, fenyegetésekkel kényszerítették, igaz történetként vitt át a köztudatba. A kitűnő regényíró nemcsak említett regényében, hanem ujságokban közzétett nyilatkozataiban is kitartóan erősitette elbeszélése hitelességét és valóságát, mint olyat, melynek adatait szavahihető emberektől vette. Az adatokat Mikszáth Bernáth Dezső, volt országgyűlési képviselőtől kapta, aki viszont azokat – mint mondja – az események szereplőitől hallotta. Így atyja, Zsigmond, szerinte tanulótársa volt Buttlernek s maga is jelen volt Döryék házánál, amikor Buttlert erőszakkal kényszerítették a «különös» házasságra. Mikszáth jóhiszeműségét nincs okunk kétségbevonni s a regényíró szabadsága címén megbocsáthatjuk azt is, hogy a regény elején a valóság illuziójának felkeltése végett, ezúttal szokatlanul erős nyomatékkal és tanúkra való hivatkozással, bizonyítgatja, hogy mind igaz, amit ír; az elbeszélés hitelességéről 78a napilapokban tett nyilatkozatai azonban s még inkább Bernáth Dezsőnek a Vasárnapi Újságban (1901.) a jólértesültség igényével fellépő cikke, mely a regényben foglaltakat valóban megtörténteknek állítja oda, valamint Bosits Gábornak ugyanott (1904.) megjelent, eredeti írásokra támaszkodó, de nem kimerítő cáfolata, ezt a kérdést már kisebbszerű történeti problémává léptették elő. Ezzel foglalkozni már azért is érdemes volt, mert a Buttler-mese komoly történeti munkába is belekerült, mint ezt A Magyar Ludovika Akadémia története c. nemrég kiadott díszműben tapasztaltuk, mely kellő kritika hiányában Buttler János életét teljesen a regényre és a Bernáth-féle cikkre támaszkodva adta elő. Ezeknek a mendemondáknak kívánt véget vetni Döry azzal, hogy az ügyet hiteles kútfők világánál tisztázza.
Bernáth Dezső adatai elejétől végig egy csapásra összeomlanak Dörynek már pusztán arra az egyszerű megállapítására, hogy Bernáth atyja éppen 17 évvel volt fiatalabb Buttlernél. Tehát nem lehetett tanulótársa s nem is lehetett jelen az állítólagos kényszerházasság megkötésénél; mert amikor Buttler esküdött, 1792-ben, ő még csak két éves fiúcska volt. A szerző azonban tovább megy és maguknak az egri érseki levéltárban őrzött házassági pereknek és Buttler Jánosné hátrahagyott iratainak alapján tüzetesen előadva a szerencsétlen házasság valódi történetét, megismertet azzal, mi a való és mi a mese az egészben, s ennek során azt is felfedi, mi adta az alapot a «különös» házasság később hitelre talált mendemondájára. Kiderül, gr. Buttler Jánost nem hogy kényszerítenék volna, kapuk, ajtók bezárásával, mellének szegzett fegyverrel, a házasságra, hanem ellenkezőleg, még épp ő sürgette azt türelmetlenül, szinte erőszakos módon. Alaptalannak bizonyul az az állítás is, hogy Buttler «rögtön» az esküvő után beadta a válókeresetet. A felek a házasság megkötése után két évig békességben éltek együtt. Csak ezután következett be, hogy a kölcsönös féltékenység és a laza erkölcsű s már ifjabb korában is fegyelmezetlen férj viselkedése teljesen szétdúlta a családi békét s lehetetlenné tette számukra az együttlétet.
A válóper s az ennek kapcsán keletkezett tartásdíjperek, melyeket a pénz folytonos devalvációja idézett elő, váltakozva foglalkoztatták az egri, a prímási, csanádi és kassai szentszékeket. Az első elválás után a felek egy ízben összekerültek; de az együttlét csak néhány hónapig tartott, mert Buttler brutális és zsarnoki bánásmód után kiutasította feleségét a párdányi kastélyból, s most már a házasság érvénytelenítésének a gondolatával kezdett foglalkozni. Alapot azonban sehogysem sikerült találnia; mígnem – csak hogy szerencsétlen házassága bilincseitől szabaduljon – 35 évvel a házasság megkötése után, mikor annak koronatanui már nem éltek, azzal állt elő, hogy őt annak idején tőrbecsalással, foglyulejtéssel s felesége apjának, Döry Gábornak életveszélyes fenyegetéseivel kényszerítették feleségül venni Döry Katalint. Tisztában lévén azzal, hogy igaz úton célt nem érhet, jó pénzen megvesztegetett tanúkkal igyekezett mindezt bizonyítani. A tárgyalás folyamán kiderült állításainak valótlansága. Saját tanúi közül többen voltak, akiket lelkiismeretük késztetett hamis vallomásuk visszavonására és a megvesztegetés bevallására.
Bizonyos, hogy ez a csunya per, minthogy szereplői felsőbb osztályból való személyek voltak, az akkori társadalmi körökben is sok szóbeszéd tárgya volt, annál is inkább mert Buttler és ügyvédje maguk is terjesztették a vádakat. Ezeket azután kiszínezve továbbszőtték és – mint látszik – voltak, akik el is hitték. Buttlernek ez a valótlanságokra épitett perbeli keresete volt tehát alapja mindannak, amiket Bernáth Zsigmond megtudott s fia aztán Mikszáthnak továbbított. Hogy ez az alap mennyire hamis volt, világosan kifejti az egri érseki szentszék 1831-ben kelt, a házasság érvényességét kimondó ítéletének a szerző által részletezve bemutatott indokolása. Az ítéletet az esztergomi prímási szentszék is jóváhagyta s Buttlernek az apostoli székhez való fellebbezését elutasította. Ezzel a grófi pár majdnem négy évtizedes házassági perei véget értek. Buttler feleségével holta napjáig nem békült ki s pereinek megérdemelt sikertelensége miatt református hitre tért. 1835-ben annak tudatában, hogy családja fiágon kihal, ehhez a rokonaival való rossz viszony is járulván, a Ludovika Akadémia részére fejedelmi alapítványt tett. 1845-ben halt meg; felesége rá hét évre.
Döry ezzel, az utolsó betűig hiteles iratokkal alátámasztott művével pontot tett e házasság története körül szállongott téves és valótlan híresztelések végére. Ha azok, akik annak idején e híreszteléseknek hitelt adtak, ma élnének, bizonyára maguk is elismernék, hogy amit állítottak, csak mese, mely legfeljebb arra alkalmas, hogy egy érdekfeszítő regénynek legyen tárgya, s hogy a való történet maga is, megfelelő regénytárgyul kínálkoznék anélkül, hogy tiszteletreméltó történeti személyek és intézmények az érdekesség kedveért pellengérre állíttassanak.
Dr. Czobor Alfréd.
