Olaszországi Magyar Oklevéltár. Közrebocsátja a Római Magyar Történeti Intézet I. XV. századi pápák oklevelei. I. kötet. V. Márto…
Olaszországi Magyar Oklevéltár. Közrebocsátja a Római Magyar Történeti Intézet I. XV. századi pápák oklevelei. I. kötet. V. Márton pápa (1417–1437). Kiadja Lukcsics Pál. Budapest, M. Tud. Akadémia, 1931. 8° 317 l.
A M. Tud. Akadémia római történeti intézetének megbízásából dr. Lukcsics Pál két évi szorgalmas római búvárkodással összegyüjtötte V. Márton, IV. Jenő és V. Miklós pápák magyar vonatkozású iratait. E munkássága egy részének eredménye a mostanában megjelent fenti kötet, mely az V. Mártonhoz benyújtott kérvényeket, az ezekre – kiállított bullákat és az egyházi ügyekben kiadott egyéb pápai iratokat öleli fel.
Anyagának közlését széles keretű, a szükséges tudnivalókat kimerítően részletező ismertetés vezeti be. Felhívja figyelmünket az olasz és magyar nemzet érintkezéseire és utal arra a nagy kultúrhatásra, mely Rómával való gyakori kapcsolataink révén ránk befolyással volt. Forrásismertetései az idevonatkozó külföldi irodalmat alaposan felölelik. Részletesebben foglalkozik a supplicatiókkal, melyek kapcsán a pápai kancellária XV. századi gyakorlatát mutatja be, az alakiságoknak is legaprólékosabb leírásával. A referendariusok által vagy magának a pápának, vagy a vicekancellariusnak előadni szokott supplicatiók szignálását illetőleg új megállapítással szolgál. A pápák XXII. János óta a «Fiat» szignáláshoz egy, korábban szülőhelyük vagy családi nevük, majd következetesen keresztnevük kezdőbetűjét jelentő maiuscula betűt is hozzáírtak. Lukcsics kimutatja, hogy a vicecancellarius hasonló, a formula után nevének kezdőbetűjét feltűntető szignálási módja csak az 1427. febr. 19-én hivatalba lépő Ferenc apát vicecancellár idejétől szokásos. A magyar vonatkozású papszentelő okiratok beható ismertetése keretében rámutat arra, hogy papjaink közül számosan személyesen megfordultak Rómában, hogy tiltott időben való felszentelésükre engedélyt nyerjenek.
1453 oklevél regesztáját közli. Eltérőleg a Monumenta Vaticana Hungariae díszes köteteinek szószerinti szövegközlésétől, a hosszú formális részekkel teli bullaszövegek helyett csak rövid, tisztán a lényeget tartalmazó kivonatokat nyújt; azzal is helyet nyervén, hogy az elüljáróban megmagyarázott rövidítések hosszú sorát alkalmazza bennük.
A kötet anyaga első sorban az első Árpádok által alapított tíz egyházmegye történetének körére szorítkozik. Idegen egyházmegyékre vonatkozó adatokkal csak az esetben találkozunk, ha azok magyar kapcsolatokról szólnak. Különös figyelmet fordított a közlő azokra az oklevelekre is, melyek külföldön, főleg Olaszországban élő magyarok életére vetnek fényt. A római kúriában tisztségeket viselő, szolgálatokat végző (magyar gyóntatók) s más Olaszországban megfordult magyar származásúak és a nálunk élő olaszok voltak a két nemzet kultúrális kapcsolatainak összekötői. Az oklevélregeszták tartalmilag javadalom-adományozásokat, ezek megerősítését, kegyeket (hordozható oltár, gyóntató szabad választása stb.), egyházalapítások jóváhagyását, kiváltságokat, dispenzációkat, egyházi pereknek más fórumok elé való áthelyezését stb. foglalnak magukban. A munkát mindamellett nemcsak az egyháztörténet, közelebbről az egyházi archontologia használhatja eredménynyel, hanem a genealogia tudományos művelője is több szempontból értékesítheti maga számára.
A 216 oldalnyi regesztaközléshez a neveknek úgy eredeti írásmódja, mint megfejtett alakja szerint készült, 53 oldalt kitevő névmutató nagyon megkönynyíti a kötet használatát.
Lukcsics munkájának értékemelője, hogy abból a századból bocsát a tudomány rendelkezésére regesztagyüjteményt, 80melyből sorozatos hazai oklevélpublikációnk eddig még nem jelent meg.
Dr. Czobor Alfréd.
