Titkári jelentés a Társaság 1932. évi működéséről.
Titkári jelentés a Társaság 1932. évi működéséről.
Tisztelt Közgyűlés!
Jubileumra készülődünk és gyászkeretben jelenik meg folyóiratunk. Elvesztettük a nyáron egyik szerkesztőjét és Társaságunk régi, lelkes vezérét: elnökünket, Áldásy Antalt. Érdemeihez méltóan róttuk le iránta kegyeletünket. Szentpétery Imre, akkor még másodelnökünk, a temetésen nagyszámban megjelent tagtársaink részvétele mellett, mélyenjáró gyászbeszéd kiséretében helyezte el az elhunytnak az egyetem aulájában felállított ravatalára a Társaság díszes koszorúját. Ugyanő méltatta novemberi választmányi ülésünkön is kegyeletes szavakban hervadhatatlan érdemeit. Jövő évi közgyűlésünkön emlékbeszéddel fogunk adózni emlékének, mely mellett Társaságunk 74soha nem szunnyadó hálás érzelmekkel fog virrasztani. És vele együtt megőrizzük emlékét ama kiváló munkatársainknak is, akiket a halál ezidei fájdalmasan dús aratása egyrészt igazgató-választmányunkból ragadott ki: Komáromy Andrásét, báró Forster Gyuláét és Dézsi Lajosét valamint a csak néhány órája vett gyászhír szerint, Benkó Imre levelező tagunkét, a magyar tudományos élet s csaknem kivétel nélkül a Társaságunk által művelt tudományágnak is ismertnevű munkásaiét.
Elhúnyt elnökünk hosszú, súlyos betegsége ez év jó részében érthetően bénítólag hatott Társaságunk belső életműködésére és a Turul ezévi összevont folyamának őszre beigért megjelenését is elodázta. Az év első felében egy igazgatóválasztmányi ülést tartottunk jún. 3-án; újabban pedig okt. 25-én és a mai közgyűlést megelőzőleg. Üléseinket a folyó ügyeken és az elnök elhunytával beállott új helyzeten kívül, főleg a Társaságunk jövő szellemi és anyagi megerősödését célzó, valamint a jövő esztendőben megülendő 50 éves jubileummal kapcsolatos ügyek foglalták le. Az előbb említett célból az okt. 25-iki választmányi ülés a tisztikaron kívül Daróczy Zoltán, Domanovszky Sándor, Dőry Ferenc és Végh Gyula ig. vál. tagokból álló, de szükség esetén önmagát kiegészíteni jogosult bizottságot küldött ki, mely már nov. 9-én első ülését tartotta. Kiemelkedőbb tárgya a taggyüjtés megszervezése volt, melynek hathatósabb propagálására egyrészt a módosított új alapszabályoknak és tagnévsornak a Turulban és nagyobbszámú különlenyomatban való közreadását hozta javaslatba, hogy a taggyűjtőknek és belépni óhajtóknak mindenkor megfelelő mennyiségben rendelkezésre álljon; másrészt ajánlotta tudományos folyóiratba illő hirdetések gyüjtését, valamint nyilvános felolvasások rendezését, mint hathatós eszközt a Társaság népszerűvé tételére. Végül ugyane célból szükségesnek találta, hogy a Turul az utóbbi időben összevont éves füzetek helyett évenként ismét legalább kétszer, két-két összevont számban jelenjék meg.
Ugyanez alkalommal ülésezett az a bizottság is, melyet a Társaság jövő évi 50 éves jubileumának előkészítése végett még 1930-ban küldött ki, s mely annak idején a mult évi közgyűlésünkön ismertetett programmot dolgozott ki. Az eredeti terv szerint a jubileum megünneplése a folyó évben történt volna azon a címen, hogy a Társaság megalakulásának gondolata és megszervezése 1882-ben ment végbe. Mivel azonban a Társaság alakuló közgyűlése az 1883. év tavaszára esik, aminthogy pecsétjén is ez az évszám olvasható, a Társaság tulajdonképen csak jövőre lesz 50 éves. Ezért már az idei tavaszi ig. vál. gyűlés az eredeti tervet oda módosította, hogy a jubileum megünneplését a jövő, 1933-ik esztendőre teszi át. Ugyanekkor a Turul is jubilál. Első évfolyama szintén a Társaság megalakulási évében, 1833-ban hagyta el a sajtót. Az eredeti programm, melyben a címeresemlékeket, genealogiákat, heraldikai és genealogiai műveket bemutató, illusztrált katalogussal kisért kiállítás rendezése is bennfoglaltatik, csak annyiban fog módosulni, amennyiben a Társaság történetének megírására néhai Áldásy Antal helyébe mást kell fölkérnünk. Azonkívül tervbe vette a bizottság, hogy egyidejűleg a heraldikát ismertető füzetkét is közrebocsáttat és a kiállítás tartama alatt a Társaság által művelt tudománykörből felolvasásokat rendez. A kiállítás helyéül az Iparművészeti Múzeumot, időtartamát májustól szeptember közepéig jelölte meg. Díszközgyűlés tartására május hónapot tűzte ki. Mindkét bizottság javaslatait mai választmányi ülésünk tárgyalta.
Mily terjedelemben fogjuk tudni a mai nehéz viszonyok között programmunkat megvalósítani, attól függ, mennyire leszünk képesek a szükséges anyagi segítséget előteremteni. Saját szegényes pénztárunkra nem építhetünk. A tagdíjak és anyagi segítség, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum részéről Hóman Bálint kultuszminiszter úr megértő jóvoltából, valamint a Tudományos Társulatok és Intézetek Szövetségének támogatásából – előbbi helyről 800, utóbbitól 500 pengőt – élvezünk, s amikért ezúttal is hálás köszönetünket nyilvánítjuk, – sajnos – a Turul deficitmentes kiadását sem tudják biztosítani. Tagtársaink felbuzdulása, lelkesedése és támogatása e téren sokat tehetne és előbbrevihetné a jubiláris esztendő méltó megülését.
A Turul, melynek szerkesztését a választmány októberi ülésén a titkárra bízta, aki annak eddig is társszerkesztője volt, az elüljáróban említett okból nem jelenhetett meg idejében; de megrekedt nyomdai szedése folyamatban van és január közepe tájára – ezúttal még az egész 1932-es évfolyamot kitevő egy füzetben – expediálható 75lesz. Szentpétery Imrének néhai Áldásy Antal elnökről szóló megemlékezése és gyászbeszédei vezetik be. Ezt Kumorovitz Bernát Lajos mint közgyűlésünkön Mátyás király pecsétjeiről tartott felolvasásának közlése követi, 14 pecsétfacsimilével. Majd Haiczl Kálmánnak a Tapolcsányiakról szóló, már korábban kiszedett, nagyobb terjedelmű család- és birtoktörténeti értekezésének első része. Ugyancsak e füzetben jelenik meg Sulica Szilárdnak mai felolvasásában vázlatosan bemutatott tanulmánya a betű szerepéről a magyar címerképeken; továbbá Hertelendy Lászlótól a Hertelendy-család eddig kellően nem ismert történetének tömör összefoglalása, egy címerképpel; Ghyczy Pálnak Kanizsay Dorottya címereslevelét és a női címerhasználatot ismertető, valamint Kemény Lajosnak a pozsonyi ispotály középkori alapítóinak családi hovátartozását megállapító cikkei. Tárca, könyvismertetések és a Magyar Nemzeti Múzeum legújabb gyarapodásairól beszámoló, szokásos Hivatalos Értesítő zárja a füzetet. Ez alkalommal – mint jeleztük – mellékletként a Társaság újabban módosított alapszabályait és a tagnévsort is közreadjuk.
Taglétszámunk körülbelül egyszinten áll a tavalyival. Apadása a jelentkező új tagokkal ezideig egalizálódott.
Jelentésemből módjában áll a tisztelt Közgyűlésnek megállapítania, hogy Társaságunk létalapjainak biztosításához és fejlesztéséhez az utóbbi hónapokban újabb kigondolásokkal és lendülettel láttunk hozzá. Az idő még rövid ahhoz, hogy akár csak a várható eredményekről is képet alkothassunk. Azt azonban tudjuk, hogy reményeink valóra válása minden igyekezetünk mellett egyesegyedül attól függ, felénk nyujtják-e segítőkezüket tagtársaink is. Az ötvenedik évforduló előestéjén hozzájuk szól kérésünk: szeressék, támogassák – taggyűjtéssel, vagy kitől mint telik – ezt a mi félszázados, a tudományt és a korunk szellemi áramlatai közepette különös megbecsülésre szoruló tradiciókat ápoló Társaságunkat, hogy mire jubiláris ünnepe beköszönt, ne kelljen fájdalmas némaságban megülnie születésének 50-dik fordulóját.
Kérem a Tisztelt Közgyűlést, méltóztassék titkári jelentésemet tudomásul venni.
BÁRÓ FORSTER GYULA
1846–1932
1846–1932
A patriarchák korában elhunyt báró Forster Gyulával ismét eltávozott körünkből ama kevesek egyike, akik még Társaságunk bölcsőjénél állottak. Vele ismét kidőlt egyike azoknak, akik szorosan vett hivatalos munkásságukon kívül is időt és fáradságot szentelnek a tudomány komoly művelésére. A magas közhivatali méltóságokat viselt Forster Gyula nemcsak jeles kultúrpolitikus volt, de érdemes tudós is, aki a Műemlékek Országos Bizottságát csaknem négy évtizeden át irányította szakértelemmel és buzgósággal. A Társaságunk által művelt tudományágak különösen sokat köszönhetnek Forster Gyula nagy munkájának, a Magyarország Műemlékeinek; élete végén pedig alapos történetírói készséggel írta meg a Berényi-család történetét, kapcsolatban a nyitramegyei Koros község történetével. Áldás emlékére!
KOMÁROMY ANDRÁS
1861–1931
1861–1931
A tragikusan elhunyt Komáromy András sírja mellé őszinte részvéttel sorakozik a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság. Igazgatóválasztmányunknak 44 éven át volt hűséges és buzgó tagja, a Turulnak pedig évtizedeken át egyik legszorgalmasabb munkatársa. Előszeretettel foglalkozott az újkori (mohácsi vész utáni) családtörténet problémáival, amelyeknek útvesztőiben az előmunkálatok gyér volta miatt olyan nehéz volt még a tájékozódás is. Az újabbkori családtörténet tudományos művelését akarta rendszeressé tenni a Nagy Iván című folyóirat megindításával, amely azonban szaktudományunk igazi kárára három év után megszűnt. Komáromy András a történeti Magyarország összeomlása után visszavonult a hivatali és tudományos szerepléstől, egy szebb és boldogabb korszakhoz nőtt lelke nem tudott megnyugvást találni az annyira megváltozott viszonyok között. Lelki összeomlását családi tragédiája tette tragikusan befejezetté. Emlékét kegyelettel őrzi Társaságunk.
DÉZSI LAJOS
1868–1932
1868–1932
Dézsi Lajos váratlan halála gyászt hozott Társaságunkra is, amelynek régóta igazgatóválasztmányi tagja volt. Nem tartozott ugyan szaktudományunk művelői közé, de erősen hangsúlyozott történeti műveltsége miatt irodalomtörténeti munkáiban is mindig nagy súlyt helyez a probléma történeti és történeti-methodikai tárgyalására. Ezen a ponton érintkeztek az ő irodalomtörténeti kutatásai a mi szaktudományukkal. Számos bibliográfiai munkájával és értekezésével kitűnően szolgálta a történeti segédtudományi kutatások ügyét is. Emléke élni fog sokáig pótolhatatlan értékű munkáiban.
76BENKÓ IMRE
1859–1932
1859–1932
Egy munkában gazdag élet után távozott el az élők sorából a magyar genealogiai tudomány nagyérdemű munkása, Benkó Imre. Élete javát Nagykőrösön töltötte, ahová egészen fiatalon, 1881-ben került, mint gimnáziumi tanár. Eleinte szeretettel és buzgalommal gyüjti Arany János nagykőrösi tartózkodásának emlékeit, de csakhamar egész tudományos érdeklődése a családtörténet felé fordul. A hazai történelem egy hiányos fejezetét akarta teljessé tenni, amikor az északpestmegyei nemesi családok leszármazását és birtoktörténetét igyekezett a tudományos kutatások eredményeivel megvilágítani. És sikerült neki úgy a középkori, mint a rendkívül bonyolult újabbkori családi leszármazásokat és birtoktörténeti vonatkozásokat vagy véglegesen tisztázni, vagy pedig a további kutatások számára megfelelő alapot teremteni. Munkái közül főműve a Nemes családok Nagykőrösön 1848 előtt. A Turulban is megjelentek kisebb tanulmányai. Emlékét Társaságunk, amelynek negyedszázadon át levelező tagja volt, mindenkor kegyelettel fogja őrizni.
