Dr. Vargha Zoltán: Gróf Vigyázó Sándorné báró Podmaniczky Zsuzsánna (1838–1923) életrajza. Budapest, 1931. Magyar Tudományos Akad…
Dr. Vargha Zoltán: Gróf Vigyázó Sándorné báró Podmaniczky Zsuzsánna (1838–1923) életrajza. Budapest, 1931. Magyar Tudományos Akadémia kiadása. 8°. 223 l. – Dr. Vargha Zoltán: Báró Podmaniczky János (1786–1883) életrajza. U. o. 1933. 8° 220 l.
A Magyar Tudományos Akadémia néhai Vigyázó Ferenc gróf végrendelete alapján a Podmaniczky-család történetét tárgyaló monografia-sorozat kiadását határozta el. E sorozat első két kötete dr. Vargha Zoltán tollából már meg is jelent. Az egyikben, Podmaniczky János életrajzában, a birtoktörténet dominál, míg a másik, mely Vigyázó Sándorné életrajzával foglalkozik, természetszerűleg a lélekrajzot teszi a feldolgozás tengelyévé. Ott a családi birtok mentéséért és összetartásáért fáradhatatlanul küzdő magyar főúr keménykötésű alakja éled újra, itt egy, a sors csapásaitól porig sujtott, végtelenül finomlelkű nő portréja elevenedik meg. Igaz, hogy a puritán ős szinte makacsul gyüjtött nagy vagyona nem hull szét, sőt gyarapszik a következő generációk kezén, de Vigyázó Sándorné és Ferenc fia már a realitásokkal szemben, melyek túlérzékeny lelküket csak felhorzsolják, visszavonulnak lelki magányukba s mindketten életcéljukat vesztve, csak végakaratukban fedik fel, hogy a haza iránt érzett legmagasabbfokú áldozatkészség hevítette a legszentebb ideálokért rajongó lelküket.
Az életrajzok főforrása a családi levéltár, mely bőven ontja adatait a családi élet intim apróságaitól a politikai, gazdasági, társadalmi történetig minden téren. Belőlük egy-kettőt kiragadunk, írójuk módszerének jellemzéséül is.
A lengyel kamionkai garnizonban született Podmaniczky János önálló gazdálkodást a hevesmegyei detki jószágon kezd. Itteni sikereivel érdemli ki a megbecsülést, hogy a család (P. Lászlóné, Sándor és Károly, gróf Wartensleben Károly, gróf Ráday Gedeon és özv. gróf Ráday Gedeonné Fáy Zsuzsánna) vele képviselteti magát az 1808-i országgyűlésen s ugyanez évben bízzák meg a nagy osztatlan családi birtok főfelügyeletével. Külön birtoktest ebből Rákoskeresztur, továbbá a tiszaföldvári uradalom: Földvár, Vezseny falvak, Martfű-, Homok-, Bökönye-puszták. 1834-ben ő alapítja Dömsödön az ország legelső takarékmagtárát. A Bujanovszky-Beleznay-örökségből száll a családra a keresztúri kastély. A reform-kor elejétől az ellenzéken tevékenykedik a vármegyei életben és a szépatyjától, I. Jánostól (ki saját szerzeményű tótnyelvű énekeskönyvvel ajándékozta meg az általa alapított aszódi evangélikus gyülekezetet), valamint családja többi tagjaitól örökölt hagyományos figyelemmel gondozza a keresztúri, cinkotai, földvári ev. egyházakat. Érdekes képet kapunk a száz év előtti Buda és Pest életéről. Egy-egy humoros eset, mint Ballagi Mór, Székács püspök megtréfálása, a megtévedt cselédeit sajátkezűleg megfenyítő, de gondjukat viselő földesúr rajza, meleg szívet mutat a durva posztóban, vászonernyős kocsin járó dúsgazdag úr szinte rideg külseje alatt. A szabadságharcban áldozatot nem kímél, de a radikális forradalmi irányzattal már nem rokonszenvezik. Az abszolutizmus korában sok gond s per forrása, hogy abban a tudatban öregedett meg, hogy birtokai adómentesek, amit tetéz, hogy mindig késedelmes fizető volt. Vezetőszerepe van Pest város közbiztonságának megszervezésénél, majd az újraéledt alkotmányos korban részt vesz a főrendiház ülésein, bár fel nem szólal soha. Birtokkezelésében örökösen számítgat, tervezget, vagyonmérleget készít: a hetvenes években nyers jövedelme 60–100,000 frt. De birtokmentési és szerzési akciója következtében váltóadósságai 1861-ben már megközelítik a 600,000 frt-ot. Azért megérte, hogy Zsuzsi leányának Vigyázó Sándorral kötött házasságával biztosítottnak láthatta az átmentett családi birtokot, melynek jövedelmeiben az 50-es években még a rokon Ráday-, Prónay-, Ambrózy-, Kosztolányi-, Róth-, Radvánszky-, Zmeskáll-, Szirmay-, Beniczky-, Szerdahelyi-, Jankovich-, Laffert-, Görgey-, Justh-, Majthényi-, Sala-, Plathy-, Hodossy-, Mattyasovszky-, Osztroluczky-, Kőnig-, Jósika-, Dőry-, Radossovich-, Patay-családok is osztozkodtak.
A régi Pest, az 1838-as árvíz, Vigyázó Sándorné életrajzának elevenen megfestett preludiuma. Az édesanya, Hodossy Mária, a katholikus pesti polgárlány, korai halála után a kisebbik lányt, Zsuzsikát, apja törvény ellen a maga vallásán neveli s ezért rejtegeti a helytartótanács elől. A Koppely Frigyessel elhamarkodott dacból kötött szerencsétlen első házasságának gyümölcse a báró Harkányi-család megalapítása mellett a hamar elvált házastársak, s másrészt az egymástól elhidegedett leány és apa közt megindult s véget érni nem akaró birtokperek egész légiója. Előtörnek lelke lappangó vonásai: bizalmatlanság, reménytelenség, világgyűlölet. Második férjében, Vigyázó Sándorban találja meg zavartalan, de rövid családi boldogságát. És visszanyeri apja szeretetét is. Két fiúk, Sándor és Feri, zsenge kis lelkének megnyilatkozásait a szülők szeretetteljes levélváltásából szintén feltárja a szerző. Legnagyobb gyermekük, Józsa lányuk, az 1885-ben kamarási méltóságot nyert apától örökli az előkelő összeköttetések iránti érdeklődést; egyik mulatsága, hogy nagyanyjától elhozott Gothai Almanachban kutatgatja új ismerősei családfáját. Mint anyja, ő is gróf Kinsky Ernővel kötött, hamar felbomló, első házassága után második férjében, gróf Bolza Pálban, talál rövid boldogságot, de Marietta leányának születése életébe kerül s alaptalanul elhidegíti szüleit özvegyen maradt urától. Ekkor már bekövetkezett a tragikus végzet Vigyázóné életében is: Sándor fiának váratlan halála, amely világgyűlölővé teszi s élte fogytáig nem tudja kárpótolni megmaradt fiának önfeláldozó szeretete sem.
Vigyázóék takarékos gazdálkodása növeli a vagyont és Bojári Vigyázó Sándor 1895-ben elnyeri az örökös főrendi tagsággal egybekötött magyar grófi méltóságot.
41Anyja tragédiája megpecsételi Ferenc gróf sorsát is. Fiatalsága rideg, s midőn egyszer házasságra gondol, anyja nemtetszése útjában áll annak. Kamarásság elnyeréséhez összeszedett egy sereg okmányt, de közben összekülönbözik genealógusával, mire kamarási ügye is elalszik. Épp így rövid közéleti szereplése is. Robotmunka számára az álmodozó, verselő hajlamaival össze nem férő birtokkezelés, keserű kötelesség a túlzottan lelkiismeretes sub auspiciis regis doctornak. A háború, vörös uralom, a földbirtokreform hajtja az öngyilkosság felé. Apja 1919-i végrendeletéhez híven egész vagyonát az Akadémiára hagyja.
Szerző a lélekrajzot mindkét művében számos költői idézettel tarkítja, melyek közt ismételten idézi Vargha Gyula líráját.
Válogatott képanyag, az életrajzok használatát elősegítő regiszter, az első kötet függelékeként Podmaniczky Zsuzsánna 1858-i és további hozományjegyzéke (könyvtárának jegyzékével) és az 1874-es családi ékszerjegyzék egészítik ki még a két kötetet. Szerző lelkiismeretes munkát végzett s végig meglátszik, hogy nagy szeretettel csüggött tárgyán.
Dr. Taborsky Ottó.
