A Sturman-család eredete.
A Sturman-család eredete.
Nemcsak számos főrangú, de akárhány középnemesi család is a hagyomány szerint fényes tisztséget viselő, magasállásu őstől származik s a családi tradició tudni véli azt is, hogy ezen ősnek életpályája a letűnt századok valamelyik kimagasló vezéralakjának szerepléséhez fűződik. Hogy ezek a hagyományok a legtöbb esetben mily kevés értékűek s mennyire csupán a képzelet szülöttei, a fennmaradt levéltári hiteles adatok bizonyítják. Alábbiakban ilyen családi tradició alaptalan voltát óhajtom kimutatni és a család valódi, okleveleken alapuló eredetét ismertetni.
Tahy István családtörténeti munkájában* említi, Rudnay Józsefné pedig «Emlékeim» című feljegyzéseiben* adja elő, hogy a Sturman-család őse Gusztáv Adolf korában mint a király marsallja Svédországból jött Erdélybe és hogy azután utódai onnan Gömörbe származtak. Lássuk ezzel szemben, mit mondanak az okleveles bizonyítékok.
Tahyak és a rokoncsaládok 202. l.
84. l.
Sturman István, ki az Ózdi Sturman-család őse volt, András és György fiaival együtt 1699. március hó 28-án nyert armálist, mely Gömör vármegyében hirdettetett ki.* Hogy ez az István a murányi uradalomnak egyszerű adófizető jobbágya volt, akit Dusonic Erzsébettől származott most említett két fiával együtt 280 magyar forint lefizetése ellenében szabadítottak fel a jobbágyi terhek alól, s hogy Rőce városából származott el Vizesrétre, a Szepesi Kamara 1698. december 15-én a királyhoz intézett jelentése bizonyítja.* A család fészke tehát Nagyrőce volt, s ha tovább nyomozzuk a jobbágyösszeírásoka, 1672-ben megtaláljuk Sturman Mihályt, kinek János fia ekkor már nős, István fia tíz, György fia hét és Kristóf fia öt éves. Ugyanezen Mihály szerepel négy fiával az 1664. évi összeírásban is, ahol fel van tüntetve gazdaságának állatállománya: négy ökör, egy ló, három tehén, hét disznó és öt köpű méh.* Istvánunk tehát, aki 1699-ben nemességet szerzett, 1672-ben 10 éves lévén, 1662-ben született, éspedig minden kétséget kizáróan jobbágyrendű családból. Ugyanezen évben a zsellérek között Nagyrőcén előfordul Sturman Mátyás, György, János és András nevű fiaival. Sőt kívülök ott élt Sturman Márton, aki ugy látszik, gyermektelen volt. A család tehát a XVII. század közepén már meglehetősen elterjedt Nagyrőcén, s hogy már 100 évvel előbb is ott élt, mutatja az 1558. évi jobbágyösszeírás,* mely szerint az akkor török hódoltság alatt álló városban Sturman Mihály adófizető volt. A jelek szerint ő volt a későbbi Sturmanok közös őse. Rőcén kívül a közeli Jolsván is élt ily nevű család, melynek tagjai Sturman György, János és András 1679. június 27-én nyertek címer- és nemességadományozó oklevelet.*
Gömör vármegye lt. XV. jkv. 62.
O. L. szepesi Kamara minutái, 1698. nr. 8081.
O. L. U. et C. 25–6 és 24–80.
O. L. U. et C. 4–49.
Forgon: Gömör vármegye nemes családai II. 249.
Az előadottak után teljesen kizárt dolog, hogy e család valamelyik őse Gusztáv Adolf idejében, tehát a XVII. század harmadik tizedében marsall lett volna, s hogy csak ekkor származott volna Magyarországra. A családi hagyománynak tehát semmi ténybeli alapja nincsen. Ezzel szemben történelmi tény, hogy valamint a közeli Rozsnyó és Dobsina városok lakossága javarészt német települőkből tevődött össze, úgy Nagyrőce középkori lakosai is német származásúak voltak; amiből a legnagyobb valószínűséggel arra következtethetünk, hogy a Sturman-család német eredetű, amit a név hangzása csak megerősít. De a német származás mellett szól ama körülmény is, hogy a nemességszerző Sturman István vasbányászattal foglalkozott, mely ipart tudvalévően elsősorban német betelepülők űztek. Elég ehelyütt csak a Szontagh-család elődeire rámutatni. Az elől említett szepesi kamarai jelentés ugyanis elmondja, hogy Sturman István Vizesréten egy jobbágytelken gazdálkodik, de emellett ugyanott vashámort is üzemben tart, ami után a kincstárnak, mint földesúrnak évi 12 forint és 50 dénár haszonbért fizet.
Tény, hogy tehetős vagyoni viszonyok között élt. Mutatja ezt az is, hogy a felszabadítási összeget hamarosan ki tudja egyenlíteni; sőt e címen már 1690-ben 100 magyar forintot fizetett le a Szepesi Kamara pénztárába Kassán.*
O. L. N. R. A. 1069–12.
A vasfeldolgozó ipar ez időben igen jövedelmező foglalkozás volt. A család tagjai több nemzedéken át e hivatásnak éltek és tekintélyes vagyonra tettek szert. Kiemelkedő tagja volt a családnak Márton, ki 1757-ben Vizesréten született. Már fiatalon Gömör vármegye főjegyzőjévé választották; tekintélyes földbirtokok 36ura és a Murányi Vasipari Unió megalapítója 1808-ban. Ő volt tulajdonképpen családjának felemelője. Leányai történelmi nevű családok fiaihoz mentek nőül.
Ha szerte is foszlik a dícsfény, mely a híres svéd király marsalljának képzelt alakjához fűződik, a Sturman-család tagjai mindig önérzettel tekinthetnek vissza tiszteletreméltó elődeikre, mint akik a hazának tevékeny, hasznos polgárai voltak.
Sarlay Soma.
