Kemény Lajos: Az Erkel-család pozsonyi származása. Újabb családtörténeti adatok. A Nemzeti Kultúra kiadása. Komárom, 1933. 80, 14…
Kemény Lajos: Az Erkel-család pozsonyi származása. Újabb családtörténeti adatok. A Nemzeti Kultúra kiadása. Komárom, 1933. 80, 14. l.
A magyar zenevilág messze kimagasló alakjának, Erkel Ferencnek őseiről eddig igen keveset tudtunk. Családtörténeti irodalmunk a múltban leginkább csak a nemesi családokkal foglalkozott, melyek, mint a nemzet életében vezető szerepet vitt tényezők, bőséges forrásanyagot nyújtanak számára. Ezzel szemben a polgári családokra kevéssé figyelt fel s még ama nagyságaink származásának a kutatásával sem igen foglalkozott, akik történetesen ebből a sorból emelkedtek ki. Pedig ez már magában az átöröklődésre vonatkozó, tehát a genealogiára támaszkodó újabb tudományos vizsgálódások szempontjából is hasznos és kívánatos. Igazolását látjuk ennek ezúttal is, az Erkel Ferenc esetében. Éppen a leszármazás rendjén tűnik ki, hogy a nagy művész családjában – fiait is beleértve – kimutathatólag öt nemzedéken át, de valószínűleg már korábbi őseinél is, apáról fiúra szállt a zeneművészi tehetség.
Az említett körülmény volt oka annak, hogy elődei közül eddig csak atyját ismertük közelebbről, s hogy a névrokonságot felhasználó, homályos eredetű szájhagyomány alapján őt egy 1711. táján Hollandiában élt J. C. van Erkel nevű személytől származtatták. Kemény Lajos kutatásai most rávilágítanak pozsonyi származására. És jóllehet a művész elődeinek ízenkénti kapcsolatát egyelőre csak a XVIII. század első felében élt ősökig tudja visszavezetni, a régebbi nyomok is erre vallanak. Ezek szerint az Erkel-név már a XV. század eleje óta többször felmerül Pozsonyban. 1631-ben pedig Szentgyörgy városából telepszik le itt egy Erkel Tamás nevű kereskedő s vétetik fel Pozsony polgárai közé. Reméljük, hogy szerzőnek további kutatásai folyamán «a most rendezés előtt álló Pálffy senioratusi levéltár, továbbá a Szent-György városi plébánia anyakönyvében» sikerülni fog a korábbi századokban élt Erkel-családtagokat Erkel Ferencnek a pozsonyi Szent-Márton plébánia anyakönyveiben megtalált XVIII. századi elődeivel összekapcsolnia. Utóbbiak közül a nagy művész egyenes ági ősatyja, Erkel Vilmos, aki 1757-ben házasodik, a pozsonyi Notre Dame-zárda «musicusa», szóval az apácák orgonistája és zenetanítója. Három fia közül József, a legidősebb, hasonlóképpen muzsikus, úgyszintén ennek hasonnevű fia is, aki az 1810-ben született nagy Erkel Ferencnek az atyja.
Miután szerző újabb adatokkal egészíti ki a serdülő Erkel Ferenc tanuló éveire, a pozsonyi zenei élet közepette környezetére, majd további életfolyására vonatkozó ismereteket, a füzet végén híven közli az Erkel-családra és Erkel Ferencre vonatkozó, eddig ismeretlen forrásanyagot.
A füzet írója értékes munkát végzett. Őszintén kívánjuk, hogy további kutatásai során sikerüljön neki nagy Erkel Ferencünk távolabbi őseit is összefüggő láncolatban bemutatnia.
Czobor Alfréd.
