Garázda Péter könyvtárának címeres darabja.
Garázda Péter könyvtárának címeres darabja.
Garázda Péter a magyarországi humanizmus egyik legképzettebb és legtehetségesebb tagja volt. Minden kis adat, amit róla kikutathatunk, egyúttal a magyar humanizmus képének kiépítését szolgálja. Könyvtárának maradványait már volt alkalmam könyvemben összefoglalóan ismertetni,* s ha most visszatérek rá, azért teszem, mert a bécsi Nemzeti Könyvtárban még egy kéziratot sikerült találnom, mely a címer tanúsága szerint, valamikor kétségtelenül az övé volt. A kézirat (Cod, lat. 716)* Lactantius Firmianus (260–340) latin egyházi írónak több munkáját tartalmazza: hét kötetes főművét a «Divinae institutiones»-t, melyet a kereszténység védelmében írt, továbbá a «De ira Dei», «De opificio hominis» és «Carmen de Phoenice» című munkáit. A terjedelmes kötet még Ovidius Metamorphosisait és Venantius Fortunatus VI. századi keresztény-római költőpüspöknek «Carmen de pascha» című munkáját foglalja magában, melyet mások Lactantiusnak tulajdonítanak.
Hoffmann E. Régi magyar bibliofilek. Budapest, 1929. 104–107. l.
H. J. Hermann. Die Handschriften und Inkunabeln der italienischen Renaissance. Beschreibendes Verzeichnis der illuminierten Handschriften in Österreich. Wien. 1932. Neue Folge. VI. 3. 60. szám. A címert nem ismeri.
A kézirat kezdőlapjának dísze Francesco del Cherico, flórenci miniátor munkáihoz közelálló modorban készült, e kor flórenci kéziratainak jellemző fehér indafonataival, melyekbe medaillonok, állatok, madarak és puttók vannak közbe-közbe elhelyezve. A lap alján Garázda Péter címere tűnik elénk, úgy ahogy az a Bartolommeo Fontiótól másolt müncheni Macrobius kéziratban látható: kék mezőben vörös lángokból emelkedő, első lábaival gyökeres fenyőfát tartó, arannyal fegyverzett fekete vadkecske.
Evvel a kézirattal Garázda Péter könyvtára a fennmaradt kódexek számát tekintve, a kisebb magyar gyüjtemények között – Mátyás és Vitéz nagy könyvtárait nem számítva – az első helyre került, egyenlő rangra. Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépost gyűjteményével, melytől azonban lényegesen különbözik. Ez nagyobb humanista könyvtárat sejtet, amaz tisztán egyházi szerkönyvekből áll, s ha nem tételezzük fel, hogy Kálmáncsehi humanista könyvei mind elvesztek, azt kell hinnünk, hogy ilyenek talán nem is voltak s könyveinek száma nem sokkal haladta túl a ránk maradtakét.
Garázda négy fennmaradt könyve a következő a müncheni Macrobius, a müncheni Cicero, a prágai Justinus, s ez a most bemutatott Lactantius Firmianus. Esetleg még ötödikül ide tartozik egy régi görög kézirat is, melyet állítólag Garázda ajándékozott Janus Pannoniusnak.* A négy előbb említett kódex mind Flórencben készült 1470 körül. Ha szabad ily kevés darab alapján bármi következtetést levonnunk, azt mondhatnók, hogy valószínűleg másféle kézirat, mint flórenci nem is volt a könyvtárában. Családja nem volt vagyonos. Midőn mint Guarino Veronese tanítványa Ferrarában időzött, rokona, Janus Pannonius eszközölt ki számára 1465-ben szerzetesi javadalmakat a pápánál,* tanulmányainak elősegítésére. Nem tudjuk, mikor ment át Ferrarából Firenzébe, de 1469-ben az ottani humanistákkal már meghitt barátságban találjuk, s itt látjuk még 1471-ben is. Azt kell hinnünk, hogy anyagi helyzete közben még egyszer javult, mert Bartolommeo Fontio 1471 végén írott levelében, melyben vígasztalja a Vitéz-féle összeesküvés miatti kétségbeesésében, arra kéri, hogy azt a rövid időt, melyet a magyarországi zavarok lecsillapodásáig Páduában akar tölteni, fordítsa teljes lélekkel humanista tanulmányaira, melyektől nagyváradi kinevezése (Waradiensis praefectura) bizonyos fokig elvonta.* Íme tehát a flórenci idő alatt kétféle javadalmazást is húzott s ennek köszönhette, hogy Flórencben könnyen és sokat vásárolhatott s magát tudományos könyvtárral felszerelhette.
E. Abel. Petrus Garázda, ein ungarischer Humanist des XV. Jahrhunders. Ungarische Revue 1883. 24. l.
Huszti J. Janus Pannonius. Pécs, 1931. 235. l.
Bunyitay V. A váradi püspökség története. Nagyvárad, 1883. I. 293. l. csak Garázda János váradi várnagyot ismeri ugyan, de Fontio bizonyára jól tudta, hogy a közelmultban milyen kinevezést kapott barátja.
Hazajövet, Vitézzel való rokonsága miatt kegyvesztetten, bizonyára nem fordíthatott már annyi pénzt nagyúri passziójára. S a közvetlen kontaktust az olasz humanistákkal elveszítve, talán el is kedvetlenedett. Erre vall az a feltűnő körülmény, hogy gyüjteményéből csak tanuló évei alatt vásárolt könyvek merültek fel. Ezt a tényt, – ha könyvtárát ismét a Kálmáncsehiével hasonlítjuk össze, nagy sajnálattal kell megállapítanunk, mert Kálmáncsehi mind a négy könyve, pazar díszével, a magyarországi miniaturafestés remekei közül való. Nagylucsei Orbán, Filipecz is otthon állíttatták elő pompás kódexeiket. Alig képzelhető tehát, hogy Garázda, ha 1472 után is rendelt volna még könyveket, ne foglalkoztatta volna az itthon működő kitűnő másolókat és miniatorokat.
Dr. Hoffmann Edith.
