BETHLENFALVI THURZÓ-CSALÁD EREDETE.

Teljes szövegű keresés

1BETHLENFALVI THURZÓ-CSALÁD EREDETE.
Az egyes családok kiváltságának, vagyonának és későbbi emelkedésének alapja minden esetben az első ősre és annak kiválóbb utódaira vezethető vissza. A későbbi nemzedék mind nagyobb tisztelettel és büszkeséggel tekint vissza az ősökre, a családon belül sűrűn emlegetik őket és mások előtt is gyakran dicsekszenek a lassanként legendás színbe öltöztetett ősökkel, így az ősök tisztelete és emlékben tartása korán megnyilvánul a családban. Az első ős korától eltelt idő mutatja a pályát, amelyet a család megfutott. Mennél korábbi időre nyúlik vissza az első ős kora, annál több fényt és előkelőséget tulajdonítottak az egyes családoknak. Ilyen felfogás mellett természetes, ha az első ős korát minden család mennél régebbi időbe igyekszik visszavezetni és érthető, ha az őskeresés korán megindul.
A családok leszármazásának összeállítását legtöbb esetben a családi hiuságnak kedvező udvari emberek, papok, titkárok és egyéb tanult emberek végezték, akiknek egyetlen törekvésük, hogy a családot a sokszor nagyon szerény, de annál becsülendőbb kezdet helyett mennél mélyebbgyökerű és fényesebb multú ősökhöz kössék. Ennél a szabványos törekvésnél érthető, ha az őskeresés legtöbbször délibábos talajra téved. Az olyan családok, amelyeknek ősei a királyság második századáig visszavezethetők, nem ritkák nálunk, ez azonban nem elégíti ki az udvari emberek jámbor törekvését, hanem bekapcsolják a családokat leányágon az Árpádok közé és vezetik vissza az ősöket az első emberpárig, mint pl. a Báthori-családot.*
O. L. Kamarai lvt. N. R. A. fasc. 369. No. 1; Fasc. 383. No. 29.
Magyar családaink egy része a magyarságban keresett és talált magának ilyen messzemenő ősöket, mint pl. az Eszterházy-család Nimródban és Attilában,* a Csáky-család Szabolcs* vezérben és a Szemere-család Huba vezérben.* Családaink másik része azonban ősmagyar eredete ellenére előkelőbbnek tartva a keleti ősöknél a nyugati népeket, ott keresett magának ősöket, mint pl. a Nádasdy-család Britt Edvárd fiaiban* és a Bebek-család a római vezérekben.*
Tropheum domus Estorasianae 1701.
Málnási Ödön: Gróf Csáky Imre bíbornok és kora. 1672–1732. 16. 1.
Zarándy: Huba vére Szemere.
Nagy Iván: Magyarország családai. VIII. 14. 1.
U. ott. I. 256. 1.
A többi előkelő családainkhoz hasonlóan, a Thurzó-család eredetének kutatása is korán megindult. Már a család virágzásának első századában, még a középkor folyamán megtörtént az első kísérlet, hogy a családnak már akkor is nagy fényét még előkelőbb ősökkel gyarapítsák. Eck a Thurzók eredetéről 1519-ben írott munkájában a renaissance hatása alatt a család leszármazását a római őskor híres vezéreiig vezeti vissza.* Az eredetkérdésnek ez a megoldása a későbbi időkben, amikor a családtörténet már kezdett a tudományossághoz közeledni, nem elégítette ki az embereket. A fényes pályájú, hatalmas vagyonú Thurzó-család állandóan foglalkoztatta a tanult embereket és a család történetével foglalkozók legtöbbje talált magának egy kis támpontot, amelynek alapján megoldhatónak gondolta az eredetkérdést. Amikor az általános törekvés az 2volt, hogy az első ős korát mennél régebbi időre tolják vissza, természetes, hogy a IX. század végén megalakult magyar államot túl fiatalnak tartották ahhoz, hogy a család eredetét annak határain belül keressék. Ennek a felfogásnak megfelelőleg Spener 1680-ban megjelent munkájában szintén idegenben, de a távoli keleten keresi a család eredetét és a Thurzókat Tatárországból származtatja.* Bizonyítékait nem sorolja fel, de kétségtelen, hogy elmélete a Bethlenfalvi-család egyik ágának Tatár neve alapján keletkezett.
De antiquissima nominis et familiae Thurzonum origine.
Historia insignium illustrium. 372. 1.
A tudománytalan kísérletek sajnos, továbbfolytatódtak és többen még akkor is délibábos talajon – egy-egy név hasonló hangzása után kiindulva – keresik a család eredetét, amikor a családtörténet már rég a komoly tudományok közé tartozik.
Lepszy 1890-ben megjelent munkája szerint a Thurzók Skóciából, mégpedig annak Thurso nevű városkájából származnak.* Két másik lengyel történetíró, Ptasnik és Kutrzba azon az alapon, hogy a középkorban Udinében él egy Torso nevű család, ettől származtatják a Thurzókat.* Palacky, a soviniszta cseh történetírás megalapítója szerint, természetesen a Thurzó-család is cseh eredetű.* Wiederhold még a háború után, 1922-ben megjelent munkájában is cseh eredetűeknek tartja a Thurzókat.*
Lepszy: Turzonavie. 464. 1.
Ptaśnik: Fuggerowie. 1913. 51. 1. Kutrzeba és Ptaśnik: Rocznik Krakowski 14. kötet. 1912. 94. 1.
Geschichte von Böhmen. V. 2. 153. 1.
Goslar als Königsstadt und Bergstadt. 53. 1.
A felsorolt elméleteknél sokkal nagyobb és magát egész a legújabb korig fenntartó hitelre talált a Thurzó-családnak még az újkor elején felvetett német eredetelmélete. A család biccsei kastélyában őriztek egy terjedelmes családfát, amelynek adatait már Thurzó Péter halotti beszéde felhasználja 1617-ben,* valamint több későbbi keletkezésű leszármazási tábla is.* Ezek szerint a Thurzó-család őse az a Thurzó Ottó volt, aki, mint a bécsi minoritáknál lévő sírköve igazolja, 1300-ban halt meg. A halotti beszéd adatainak alapján Wagner Károly, a szepesi oklevélpublikációk megindítója, a külföldi irodalomban összekeresi mindazokat az adatokat, melyek szerinte a Bethlenfalvi Thurzó-család ekkor még ismeretlen őseire vonatkoznak. Ezek szerint a család első őse az 1194-től szereplő Otto Thurse volt, akinek utódai Liechtenfels, Rauhenek, Tursenreit, Tirstein, Aspern és Sonnberg birtokokról nevezik magukat. A család, amelyre az utolsó adatot Wagner 1360-ból említi, tovább él, különböző, de általa meg nem nevezett írók szerint.*
Wagner: Analecta IV. 47. 1.
O. L. Kamarai lvt. N. R. A. Fasc. 585. No. 16. Fasc. 1442. No. 5.
Wagner: Analecta IV. 60. 1.
A Thurzó-család ausztriai eredetét a felhozott bizonyítékok alapján elfogadni nem lehet, mert mint maga Wagner is bevallja, összes felsorakoztatott és fel nem említett adatai mellett sem lehet ennek a különféle neveken ismeretes alsóausztriai családnak a Magyarországon feltűnő Bethlenfalvi Thurzókkal való rokonságát kimutatni.* A Thurzó-család ausztriai eredetének elmélete valószínűleg a XVI. század közepén, Thurzó Bernát korában keletkezett, aki a Fuggerek révén a Liechtenfelssel szomszédos Grafenek ura volt.* Wagner tanulmánya nem fejtette meg egyáltalán a Thurzó-család eredetét és ennek ellenére a család német eredete úgyszólván mégis általánosan elfogadottá lett és az egyébként gondos forráskritikával dolgozó német irodalom ma is a németség javára könyveli el a Thurzókat.
U. ott.
U. ott. 93. 1.
A Thurzókkal rokonságban és üzleti viszonyban lévő Fugger-család történetének szorgalmas kutatói közül Strieder 1926-ban, ha nem is teljes határozottsággal, de a Thurzó-család német eredete mellett nyilatkozik,* 1933-ban azonban az Ungarische Jahrbücherben megjelent tanulmányában a Thurzókat már csak idegen és Magyarországon meghonosodott családnak tartja.* A másik Fugger-kutató, Reinhardt, Thurzó Jánosról szóló monografiájában Wagner adatain elindulva, nemcsak hogy elfogadja a Thurzó-család ausztriai vagyis német eredetét,* hanem olyan adatot is 3tulajdonít Wagnernek, mint pl. hogy Györgynek, az első ismert Thurzónak az apja, János Zsigmond uralkodása alatt vándorolt be Magyarországra, amit az idézett lapon hiába keresünk.* A különben német alapossággal dolgozó Reinhardtot a Thurzók német eredetét illetőleg a túlzott nacionalizmus annyira elragadja, hogy amikor sem Wagner, sem ő nem bizonyították be a Thurzó-család német eredetét, a Thurzó György német nemzeti önérzetét ruházata és műveltsége alapján dicsőítő sorai már szinte nevetséget keltenek.*
Jacob Fugger der Reiche. 108. 1.
Ein Bericht des Fuggerschen Fackor Hans Dernschwam über den Siebenbürgener Salzbergbau um 1528. Ung. Jahrbücher. 1933. 260. 1.
Johann Thurzo von Bethlenfalva, Bürger und Konsul von Krakau in Goslar 1478–1496. 1928, 29–31. 1.
U. ott. 31. 1.
Johann Thurzo ist zwar in Ungarn geboren, – jedoch ein Deutscher, und zwar ein Auslandsdeutscher. Er gehört zu der früher stattlichen Gruppe von Auslandsdeutschen, die im Auslande wohnen und zwar nicht freudige, doch loyale Bürger ihres Wohnstaates sind, aber von Geburt und Erziehung her deutsch denken und fühlen. – Seine Kleidung ist sicherlich – so deutsch, wie die seines Sohnes Georg auf den von Holbein gezeichneten Bildern. Alles, was wir von Johann Thurzo wissen, spricht für, nicht gegen Annahme, dass er deutsche Art und Sitte treu bewahrt. U. ott 41–42. 11.
A Bethlenfalvi Thurzó-család Magyarországon tűnik fel és ennek ellenére is nagyon késői azoknak az elméleteknek kelte, amelyek a család eredetét Magyarországon keresik.
Wenzel Gusztáv a Thurzók bányavállálatairól szóló munkáiban azon az alapon, hogy a család a szepesmegyei Bethlenfalváról, a lándzsásnemesség újkori székhelyéről nevezi magát, lándzsás eredetűnek tartja a Thurzókat.* Wertner Mór szerint a Thurzók eredetét a Szepességen, annak egyik törzsökös családjában kell keresnünk. Ennek megfelelőleg tehát «A Bethlenfalvi Thurzó-család eredete» című tanulmányában kiadott források alapján, letárgyalja az árpádkori eredetű Bethlenfalvi családok történetét, anélkül azonban, hogy a magát szintén Bethlenfalváról nevező Thurzó-családnak a Bethlenfalvi-családokkal való kapcsolatát ki tudná mutatni. Különben is csak 1368-ig vezeti le a Bethlenfalvi-család származását, összekeverve azt az Istvánfalvi-családdal és azontúl csak szórványosan előforduló tagokat ismer.*
Négy egykorú Thurzó püspök. É. T. T. K. VII. k. 4. 1. Az alsómagyarországi bányavárosok küzdelmei a Nagy-Lucsei Dóczyakkal. É. T. T. K. VI. k. 47. 1.
Turul. 1905. 1–10. 11.
A Bethlenfalvi Thurzó-család első feltűnésétől kezdve folytonosan emelkedik. A család első ismert őse, Bethlenfalvi Thurzó János fia György, hadi pályán tűnik fel 1430-ban és az ott szerzett érdemeiért, a Zsigmond király udvarából megszökött Mercse vajda fiának, Lajkónak elfogásáért kapja adományba a turócmegyei Szucsán várát.* A hadi pályát azonban később úgylátszik egyelőre otthagyta és 1436-ban már Lőcsén tűnik fel,* ahol kereskedelemmel foglalkozott.* Lőcsei polgárjogát még akkor is megtartotta, amikor Dobrai Berschal Miklós 1432-ben elzálogosította neki Szepesvárát, a környék harmincadvámjaival együtt,* A vár megszerzése után az első Thurzó beköltözött a várba, ahol 1454-ben Hunyadi László is nála tartózkodott.* György fiai, Márton, János és Teofil 1460-ig bírták ugyan Szepesvárát,* azonban még a vár visszaváltása előtt, 1459-ben mint szomolnoki és svedléri lakosok ismeretesek.* A bányászatot a második fiú, János folytatta, akinek a révén a család neve szorosan összeforrott a magyarországi bányászat történetével.* A besztercebányai rézvállalatok mellett hatalmas vagyont gyüjtött össze a család még a középkorban. 1513-ban már az egyik oklevél a családnak Magyarországon, Lengyelországban és Svájcban levő javairól beszél.* Ezek mellé a család még a középkor folyamán megszerezte Temetvény, Galgóc és Ozora várakat, Sziléziában pedig a plessaui uradalmat, azonkívül Abauj és Zólyom megyében több apró birtokot.*
O. L. Dl. 12,224, 12,228, 24,720. Kivonatosan Fejér: C. D. X. 7.217, 241. Wagner: Analecta. IV. 61. 1.
E. Reinhardt: Johann Thurzo. 31. 1.
N. Múz. Soós lvt. 1449–1450.
O. L. Dl. 14;576.
O. L. Dl. 14,799.
N. Múz. T. a. 1460. XI. 19.
Csáky-Oklvt. 426. 1.
Wenzel előbb idézett munkái. Magyarország bányászatának kritikai története. Paulinyi Oszkár: A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége. Károlyi-Emlékkönyv.
O. L. D. 22,390.
O. L. 19,886, 22,725, 22,887, 23,173. 23,196, 23,825, 24,053, 24,188. Csáky oklvt. 551. 1. A Thurzó-család középkori leszármazására az eddig idézett adatokon kívül 1. Reinhardt: Johann Turzo. 36838. 11.
Amikor a Thurzó-család első feltűnésétől kezdve kétszáz évig tartó virágzása után 1636-ban történt kihalásáig mindig a legelőkelőbb családaink közé tartozott, nevezetesen a családból már a középkor folyamán hárman viseltek püspöki 4méltóságot,*az újkorban pedig ketten nádori és más egyéb egyházi és világi méltóságokat,* érthető, ha a család eredete már korán foglalkoztatta az embereket. Amikor még két legújabban megjelent német dolgozat is német eredetűnek tartja a Thurzókat, nemzeti értékeink szempontjából nem kisfontosságú, hogy a család eredetét elfogadhatóan tisztázzuk.
Wenzel: Négy egykorú Thurzó püspök. Ért. tört. tud. köréből. VII. k.
Nagy Iván: IX. 199. 1.
Amikor a család a feltűnését követő időben egy német lakosságú városban, Lőcsén lakik, mint nemes származású városi polgár,* és a magyar nemességtől még akkor annyira távolálló kereskedelemmel foglalkozik, majd pedig Krakkóba átköltözve, belekapcsolódik a magyarországi bányavállalatokba, érthető, ha régebben a német városi polgárok között keresték a család eredetét.
N. Múz. Soós lvt. 1449–1450.
Minthogy a Thurzó-család Szepes megyében tűnik fel és hatalmas uradalmak birtokában is mindig megtartja Bethlenfalvi előnevét, nem kereshetjük a család közvetlen őseit máshol, csakis a családnak előnevet adó Bethlenfalván, annál is inkább, mivel a család bethlenfalvi birtokjoga az első ismert ős korába visszanyúlik.
Bethlenfalva a Szepesség első magyar lakóinak, a határőrök utódainak, az úgynevezett lándzsásnemességnek a területén fekszik. A lándzsásnemesség a legrégibb időtől külön önkormányzata, az országos jogtól eltérő politikai és magánjogi berendezkedése szerint élt. Hogy a Thurzó-család régi birtokjogát és újabb birtokszerzéseit könnyebben megérthessük, röviden ismertetnünk kell a lándzsásnemesség örökösödési jogát. Már a lándzsásnemesség 1243. évi szabadságlevele kimondja, hogyha valamely lándzsásnemes fiúutód nélkül hal el, birtokát özvegyének vagy lányának férje örökli, ha a birtokkal járó országos terheket magára vállalja. Ez az örökösödési rend még tágabb körben is érvényesült, amikor az osztályos atyafiság lépett a birtokba a terhek felvállalása mellett.*
Fekete Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. 257–258. 11.
Ezeket a tág örökösödési rend mellett megnyíló eseteket használta fel a Thurzó-család, hogy Bethlenfalvának nagy részét még a középkor folyamán megszerezze. A Thurzó-család csak abban az esetben válthatta magához a Bethlenfalván birtokos, kihalt ágak birtokait, ha maga is lándzsás család volt és a kihalt családokkal való rokonságát megfelelőleg igazolni tudta. De lássuk, meddig vezethető vissza azoknak a családoknak bethlenfalvi birtokjoga, amelyek után a Thurzó-család örökölt.
1503-ban Thurzó Zsigmond fehérvári prépost, királyi titkár, és testvérei György, Péter, Márton és Gáspár, valamint nagybátyjai, János és Teofil megkapják adományba Ulászló királytól a fiúutód nélkül elhalt Hosszú Simon fia Worst György birtokait, Bethlenfalva, Trónfalva, Marcelfalva és Kromló szepesmegyei részbirtokokat, amelyeknek nagyrésze, amint az oklevél is mondja, egyébként is megilleti az adományosokat, mint osztályos atyafiakat.* A beiktatásnak Worst György leánya Márta, Lengyel Jánosné ellentmondott, amiből hosszú per keletkezett. Márta, minthogy a birtokok Kromló kivételével valamennyien lándzsás területen fekszenek, teljes joggal mondott ellent a beiktatásnak, mert a lándzsásnemesség örökösödési jogánál fogva a birtokok őt illették, a birtokkal járó terheket annál is inkább vállalhatta, mert már férjnél volt. A Thurzók, minthogy a lándzsásnemesség örökösödési rendjét a királyi jog sem ronthatta le, azon a címen támadták meg Mártát és vettették ki a birtokból, hogy atyjának, Györgynek csak természetes, de nem törvényes gyermeke, minthogy mindjárt a házasság megkötését követő időben, még a kilencedik hónap letelte előtt megszületett.*
Szepesi kpt. Intr. Scep. 5, 4, 1. O. L. Dl. 21,177.
O. L. Dl. 21,197.
Minthogy Worst Györgyöt az oklevelek mindig mint a Thurzók osztályos atyafiát emlegetik, tisztáznunk kell György bethlenfalvi birtoklásának kezdetét és jogcímét. Györgynek az apja Simon volt, akit a latinnyelvű oklevelek longusnak és magnus-nak neveznek. Több ízben szerepel mint királyi ember Bethlenfalvi néven és a latin jelzőkkel kapcsolatban, a nélkül azonban, hogy atyját megneveznék az oklevelek.* A Bethlenfalvi-családba Simon nem illeszthető bele, így tehát családjának gyökerét nem Bethlenfalván, hanem más szepesi helységben kell keresnünk. Kiindulópontul 5felvehetjük a Simon fia, György által hagyott birtokokat. Trónfalva, mint Bethlenfalva része nem jöhet számításba, következik tehát Marcelfalva, ahonnan tényleg ismerünk 1447-ben egy Péter fia Nagy (magnus) Simont, mint ügyvédet,* aki a 40-es években többször szerepel.* Továbbkutatva a Marcelfalvi-család leszármazását, most már megtaláljuk Péter atyját, Istvánt, sőt még ennek atyját, Lászlót is.*
Schmauk: Suppl. 265. 1. N. Múz. Görgey-lvt. 1439.
O. L. Thőke lvt. Dl. 14,086.
Fekete Nagy Antal: A Petróczy levéltár középkori oklevelei. (Petróczy reg.) 70. 1. N. Múz. Kézirattár. Fol. Lat. 2278. T. 143.
N. Múz. Kézirattár. Fol. Lat. 2278. I. 133, 2299, 99.
Bethlenfalvi Hosszú Simon ősei tehát Marcelfalviak voltak és tekintettel arra, hogy Simon viseli első ízben a Bethlenfalvi nevet, ő származhatott be valamilyen, – valószínűleg házasság vagy vétel címén Bethlenfalvára, mégpedig a Thurzók feltűnését megelőző időben. A család Édes-ágával volt rokonságban, amit bizonyít, hogy az 1415 előtt kihalt Édes-ág által kizárólag bírt Kromló részbirtokosa volt. Ha tehát a Thurzók Simon fia György osztályos atyafiai voltak, akkor birtokjoguk kétségtelenül visszanyúlik az első feltűnésüket megelőző időbe.
A Thurzók Bethlenfalva további tekintélyes részét is megkapják Ulászló adományaként még ebben az évben, amikor osztályos rokonuk Bethlenfalvi Fodor László szintén fiúutód hátrahagyása nélkül halt el.* Minthogy Fodor Lászlót is, akinek még atyját sem nevezi meg az oklevél, osztályos atyafinak nevezi a király, lássuk tehát a család bethlenfalvi birtokjogának a kezdetét. A család leszármazását a következő oklevelek fejtik meg:
Szepesi kpt. Intr. Scep. 5. 1. 36.
1472. A szepesi káptalan előtt Osgyáni Bakos István gyermekei és társaik, többek között Szepesy Gergely fia, László elzálogosítják görgői és göbölfalvi birtokrészeiket.*
Szepesi kpt. Misc. 9. 10. 12.
1465. A váci káptalan bizonyítja, hogy Mátyás király parancsa értelmében Szepesy Gergelyt és fiát Lászlót minden jogon bevezette a nógrádmegyei jenői egy jobbágytelek birtokába.*
O. L. Dl. 16,166.
1461. Országh Mihály nádor meghagyja a szepesi káptalannak, hogy Bethlenfalvi Fodor Miklós fia Gergelyt adomány címén vezesse be Dolyán és Körtvélyes szepesmegyei birtokrészekbe.*
Szepesi kpt. Intr. Scep. 5. 2. 26.
1456. V. László király Bethlenfalvi Szepesy Gergelynek és édestestvérének, Fodor János budai prépostnak címereslevelet adományoz.*
O. L. Dl, 24,763. Közli: Turul 1904. 36–37. 11.
1453. A szepesi káptalan jelenti a királynak, hogy amidőn Bethlenfalvi Gergelyt adomány címén be akarta iktatni a dolyáni és körtvélyesi birtokrészekbe, annak többen ellene mondottak.*
O. L. Thöke lvt. Dl. 14,646. V. ö. még u. ott Dl. 32,166.
1443. Az esztergomi káptalan előtt Dereslényi János leánya, Dorottya, Horpácsy Bálint özvegye, nógrádmegyei horpácsi birtokrészét 80 forintért eladja Bethlenfalvi Fodor Miklós esztergomi érseki udvarmesternek és gyermekeinek: Jánosnak, Gergelynek, Miklósnak és Erzsébetnek.*
N. Múz. T. a. 1443. VIII. 28.
1434-ben Bethlenfalvi Fodor Miklós királyi emberként szerepel a Szepességen.*
N. Múz. Görgey lvt.
A család leszármazását Miklóstól László nevű unokájáig ismerjük, azonban ezzel a család eredete még mindig nincs megoldva, mert a Bethlenfalvi-családnak sem Fodor nevű ágát, sem pedig olyan Miklós nevű tagját, akivel ez a Fodor Miklós azonosítható volna, nem ismerünk.
A Szepességen a családok vándorlása állandó és ezzel kapcsolatban mint a Marcelfalviaknál láttuk, változik az előnév is. Kíséreljük meg tehát a Bethlenfalvi Fodor, vagy máskép Szepessy-család eredetét a helynévből képzett családnévnél sokkal több állandóságot jelentő Fodor név alapján megtalálni. 1426 körül gyakran szerepel egy Pikfalvi Fodor Miklós, az ezt megelőző időből pedig egy Csantafalvi Fodor Miklós,* akivel azonos az 1392-ben királyi emberként szereplő Csantafalvi Márk fia Miklós.* Mennél jobban megyünk tehát vissza a korban, annál jobban eltávolódunk Bethlenfalvától. A Bethlenfalvi előnév először Miklós nevével kapcsolatban fordul elő, és Bethlenfalvi birtokjogát házasságával kapcsolatban kereshetnénk, ha nem ismernénk feleségét 6Pikfalvi Gertrudot, aki után egy ideig Pikfalvinak is nevezik.* Miklós bethlenfalvi birtokjogát tehát régebbi házasságban kell keresnünk, mert hogy rokonságban volt a Thurzókkal, azt kétségtelenné teszi a frater condivisionális kifejezés, másrészt pedig családjának 1456-ban megerősített címere, mely kétségtelenül a Thurzó-címer egyszerű, bővítetlen alakját őrizte meg.*
N. Múz. Máriássy lvt. 376, 523, 570 Petróczy reg. 50. 1.
Fejér: C. D. x. 2, 67. 1.
N. Múz. Máriássy lvt. 376, 570.
A címert régebben a Thurzó-család címerének tartották. V. ö. Turul 1904. 36–37. 11. 1. Reinhardt egy magyarországi téves értesülés alapján Gergelyt Györgynek olvasva, egyenesen Thurzó György címerlevelének tartja. Johann Thurzó in Goslar. 131. 1.
III. tábla.
Bethlenfalvi Fodor-család.
Csantafalvi Márk; Fodor Miklós 1392–1443, Csantafalvi, Pikfalvi, majd
Bethlenfalvi; János; Gergely 1443–1465; Miklós; Erzsébet; László † 1503;
A Thurzó-család még fénykorában is ügyel arra, hogy Bethlenfalva birtokába ne juthasson be idegen semmi címen. Csak a középkori adatokat véve figyelembe, megállapítható, hogy a Thurzók az egész falu megszerzésére törekszenek. A falubeli birtokosoktól összevásárolják apró birtokrészecskéiket. 1510-ben Thurzó György megvásárolja a Bethlenfalvi Göböl György leányát Ágnest, Hinyedy Péter nejét illető bethlenfalvi és trónfalvi birtoktészeket.* 1519-ben Miskalomniczi Dorottyától, Holy Mátyásnétól vesznek a Thurzók egy bethlenfalvi kúriát.* Ugyanebben az évben a Tatár Miklós fia Gergely által eladott bethlenfalvi kúriát és zsgyári birtokrészt szerzik vissza Csallóközi Mihálytól.* 1520-ban Miklósfalvi Henkel Mátyástól és Szent-Andrássy Lázár gyermekeitől szereznek a Thurzók egy bethlenfalvi kúriát.* 1522-ben Görgey László gyermekeinek nemesi és jobbágytelkét szerzik meg a Thurzók.*
Szepesi kpt. Prot. 1500 fol. 79. O. L. Dl. 21,179.
O. L. Dl. 23,275.
Szepesi kpt. Intr. Scep. 5. 4. 20. Prot. 1500 fol. 106. N. Múz Görgey lvt. O. L. Dl. 23,268.
O. L. Dl. 23,324.
N. Múz. Görgey lvt. O. L. Dl. 23,653.
A birtokba vétel vagy zálog címén bejutott idegeneket, ha földjeiket nem akarták eladni, mint elsőbbségi joggal rendelkező rokonok, kiperlik birtokaikból. Thurzó János és Teofil, valamint testvérüknek, Mártonnak fiai 1503-ban Ulászló parancsával felszólíttatják Nagy András szepesi várnagyot, hogy az osztályos atyafiúk, néhai Tatár Miklós által neki elzálogosított bethlenfalvi kúriát bocsássa nekik vissza.* Ugyancsak felszólíttatták Göböl Gergely szepesi várnagyot is, hogy adja neki vissza az osztályos atyafiúk, néhai Bethlenfalvi György által neki elzálogosított bethlenfalvi birtokrészt.*
Szepesi kpt. Misc. 13, 3, 21. O. L. 21,184.
Szepesi kt. Capsa Q. 3, 7.
Az aránylag csekély határú és terméketlen vidéken fekvő falunak a birtoklása, amikor a család kiterjedt uradalmakkal rendelkezett és a Magyarországot, Ausztriát, Németországot, Svájcot, Sziléziát és Lengyelországot behálózó kereskedelmi kapcsolataik révén, hatalmas vagyon ura volt, nem lehetett a család elsőrendű érdeke. Abban tehát, hogy a falu határának teljes megszerzésére mégis olyan feltűnő gondot fordítottak a Thurzók, tekintetbe véve régebbi birtokjogukat is, csakis az ősi fészek megbecsülését kell látnunk.
Minthogy az összes nyomok a családnak előnevetadó Bethlenfalvára vezetnek vissza, vizsgáljuk a bethlenfalvi családok leszármazását, hogy vajjon a Bethlenfalvi Thurzó-család beilleszthető-e ezeknek a nemzedékrendjébe.
Bethlenfalva első ismert birtokosai, Both, Jakab és Bethlen a savniki apátság birtokainak 1260. évi határjárásakor tűnnek fel, mint szomszédok.* Bothnak Jordán nevű fiát ismerjük, aki 1264-től szerepel.* Hogy több fia is volt, bizonyítja egy 1275. évi oklevél «inter filios Both» kitétele.* Jakabnak utódait nem ismerjük.
O. L. Dl. 25,052. Az oklevél mai alakjában hamis, tartalmi hitelessége ellen azonban semmi gyanu sem merülhet fel. Fekete Nagy: A Szepesség kialakulása. 80. 1.
Wenzel: AUO. VIII. 90, 400. 1. O. L. Dl. 564. Petróczy reg. 11. 1.
Fejér: C. D. V. 2, 314. 1.
7I. tábla.
János; Thurzó György 1430–1457, Katalin; Márton 1449–1500, diósgyőri várnagy 1471; János 1449–1513, 1494 krakkoi konzul, 1496–1507 körmöci kamaragróf; György 1449; Teofil 1457–1503, Magyar Borbála; János; György 1524; Ferenc 1524; Márta 1457; Borbála 1457; Dorottya 1457; Zsigmond 1496 aradi főesperes 1503 V. 25. székesfehérvári prépost, 1503 VIII. 3. nyitrai püspök; György 1496–1520; Péter 1496–1503, Rákóczi Dorottya; Márton 1496–1503; Gáspár 1496–1518; János 1464–1520, 1497 krakkói kanonok, 1507 boroszlói püspök; Szaniszló 1471–1540, 1507 olmützi püspök; György 1467–1521, 1509–1520 körmöci kamaragróf, Fugger Anna; Elek 1490–1543, 1517–1520 körmöci kamaragróf, kir. kincstartó, tárnokmester, Szatmári Anna; János 1492–1558, 1517–1520 körmöci kamaragróf; Borbála 1507, Metzler János; Margit 1507, Krupick Konrád; Magda 1507, Milich Márk; Katalin 1507, Fugger Rajmund; Orsolya 1507; Kristóf 1522; György 1524;
II. tábla.
I. Bethlen 1260–1280 e., Ősz Miklós leánya; II. Bethlen 1280–1311; Veres András 1280–1299; Miklós; Urban 1311–1342; Domokos 1311; Gyermekek; András 1342; Iván (Ján) 1311–1318; III. Bethlen 1311–1324, 1. Görgey Katalin, 2. Ismeretlen; Péter 1311–1318; Egyed (Edus, Édes) 1352–1354, Körtvélyesi Erzsébet; 1-től: Dénes 1317–1359; János 1317–1359; Manissza 1317–1324, Olivér; Krisztina 1317–1324; 2-tól: Miklós 1339; Detre 1344; Hank 1355, Zsigrai Anna; János (Hank) 1375–1384, Dorottya; Hank 1379–1384; Pál 1411; Hank 1359; Arnold 1359–1401; pap Pócs 1359; Jakab 1359; Henrik 1344–1354 (Vitkfalvi); Édes Miklós 1402–1407, Dorottya; Miklós 1411; Dorottya 1414, Krigi Péter; János 1399–1415; István 1415; Péter; Tatár János 1393–1408; Dorottya 1415; Kata 1415; Ilona 1415 Édes-ág; Dénes 1425; András 1425–1435; György 1425; Erzsébet Thurzó-ág l. az I. táblát; Pál 1408; Miklós 1423; Mátyás 1425 Tatár-ág l. a IV. táblát;
A legnagyobb és legtöbbet szereplő család Bethlentől ered, akinek a nevét viseli a falu is.
8Valószínűleg azonos ezzel az a Bethlen, aki 1273-ban mint Ősz Miklósnak, Miklósfalva névadójának veje szerepel.* Bethlen, noha még 1275-ben is szerepel,* még 1280 előtt halt meg, mert az akkor templomot alapító lándzsásnemesek között már «Rufus et Andreas filii Bethlen» szerepelnek.* Az 1280. évi oklevél eredetije ismeretlen, csak újkori másolata és annak még hibásabb kiadásai maradtak ránk. A Rufus név mint keresztnév már Wertnernek feltűnt, azért feltételezi, hogy a rufus jelző mellől kimaradt a tulajdonképpeni keresztnév, mely szerinte több, mint valószínű, hogy Bethlen volt.* Wertner állítása azonban nem fedi a valóságot, mert Bethlen sohasem fordul elő a rufus jelzővel kapcsolatban, ellenben még 1299-ben is ismerünk egy Rufus Andreas-t, mint békebírót.* Ezek szerint az 1280. évi oklevél mai másolatát másodlagosnak és az abban található «Rufus et Andreas filii Bethlen» kitételt eltorzultnak kell tekintenünk. Az eltorzulás valószínűleg úgy történt, hogy az elsődleges másolatban levő «Rufus Andreas et Bethlen filii Bethlen» helyett kihagyva az egyik Bethlen szót, «Rufus Andreas filii Bethlen» kitételt másoltak, amit a másodlagos leírásnál értelmetlennek találva, a Rufus és Andreas szavak közé beszúrták az «et» szócskát.
N. Múz. T. a. 1298. VI. 2. Közli több hibával HO. VIII. 156. 1.
Fejér: C. D. V. 2, 314. 1.
Dl. 1029. Wagner: Analecta. I. 111. Bárdossy 154. Fejér: C. D. V. 3, 71. 1.
Turul. 1905. 3. 1.
Petróczy reg. 11. 1. HO. VIII. 400. 1.
Hogy I. Bethlennek tényleg volt egy Bethlen nevű fia, azt egy 1311. évi oklevél igazolja, melyben egy Bethlen nevű bethlenfalvi birtokos szerepel Iván, Bethlen és Péter nevű fiaival.* Minthogy pedig a fiúk között András nem szerepel, az csakis I. Bethlen fia és II. Bethlen testvére lehetett. I. Bethlennek azonban volt még egy Miklós nevű fia is, akinek fiai Urbán és Domokos, ugyancsak az 1311. évi oklevélben tűnnek fel először, mint bethlenfalvi és őszmiklósfalvi birtokosok. Miklósról ugyan nincs megmondva határozottan, hogy Bethlen fia, ezt azonban, mint már Wertner is megjegyezte, kétségtelenné teszi őszmiklósfalvi birtokossága, amelyhez mint Bethlen fia és Ősz Miklós leányági unokája jutott. Azt pedig, hogy Bethlen fia volt, még kétségtelenné teszi bethlenfalvi birtokjoga és az, hogy Miklós fia Urbán még 1318-ban is pert folytat II. Bethlen fiaival együtt Szentmiklósfalva birtokáért.*
Fejér: C. D. VIII. 2, 221. Anjoukori Okmt. I. 222. 1. N. Múz. Rhédey lvt.
Fejér: C. D. 8, 7. 118. 1.
II. Bethlen három fia révén a család három különböző ágra szakadt. A legidősebb fiú, Iván nem szerepel többet és fia Egyed is csak 1352-ben tűnik fel a felesége, Körtvélyesi Erzsébet által Dolyánért folytatott birtokperrel kapcsolatban.* Egyed nevét a latin Egidius, Egedius után magyarul Edus és Édes alakokban írták,* amit tudva, nem nehéz az 1375-ben királyi emberként feltűnő Bethlenfalvi Egyed fia Hankban ennek fiát felismerni.* Hankot, aki többnyire csak mint királyi ember szerepel, többször nevezik az oklevelek latin alakban Jánosnak is.* Hanknak egyetlen fiát ismerjük, az 1407-ben feltűnő Édes fia János fia Miklóst, aki az ősanyja kromlovi birtokaiért perel a szintén Aletától származó Édesfalvi családbeliekkel.* 1415-ben, amikor az oklevelek már néhainak említik, nagyatyja magyaros alakot öltött keresztneve után, Édes Miklósnak nevezik. Bethlenfalvi Ivánnak folyton csak egy ágat eresztő törzse azonban nem tudott megerősödni, sőt Miklósban ága ki is halt, mert 1415-ben már csak ennek leányai Dorottya, Katalin és Ilona osztozkodnak atyjuk bethlenfalvi és kromlovi örökségén.*
O. L. Thőke lvt. Dl. 13,476.
Közlemények Szepes vármegye multjából. IV. 18. O. L. Thőke lvt. Dl. 13,478. N. Múz. Görgey lvt. 1380.
N. Múz. Rhédey lvt. O. L. Dl. 25,564.
Szepesi kpt. Misc. 9, 3, 8. N. Múz. Görgey lvt. 1380.
Schmauk: Suppl. 149, 169. 1. N. Múz. Görgey lvt. 1411. O. L. Dl. 9872. Fejér: C. D. X. 5, 258. 1. N. Múz. Kézirattár. Fol. Lat. 2278. I. 132; 2199, 94.
Szepesi kpt. Misc. 9. 2. 20. N. Múz. Rhédey lvt
II. Bethlen harmadik fia, Péter sem eresztett terebélyes ágat, sőt utódai még hamarabb kihaltak, mint az Édes-ág. Birtokperekkel kapcsolatban sohasem tűnnek fel Péter utódai, mint királyi emberek azonban annál többet. Péter fia Detre 1344-ben mint királyi ember szerepel,* hasonlóképpen ennek fia Henrik is 1353-ban.* Péternek 9volt egy másik fia is, az 1355-ben feltűnő Hank, akinek a felesége Zsigrai Anna volt.* Hank nejének a pereskedése a Körtvélyesi-családdal arra mutat, hogy Péter ága Körtvélyes vidékére került, amit még kétségtelenebbé tesz az, hogy a Vitkfalvi névvel 1344-ben feltűnő Péter fia Detre és ennek fia Henrik a Vitkfalvi-családba nem illeszthetők bele.* A három generáción át azonos személynevek kétségtelenné teszik ezeknek a Bethlenfalvi-család Péter-ágával való azonosságát. A család ezen ágának Vitkfalvára történt átköltözése még Péter korában megtörtént, valószínűleg házasság vagy birtokvétel folytán, mert amikor 1344-ben Detre és fia, Henrik eladják körtvélyesi birtokrészüket, azt öröklött birtokuknak nevezik.
Anjoukori okmt. IV. 443. 1.
U. ott. VI. 149. 1. N. Múz. Máriássy lvt. 107. Fejér: C. D. IX. 2. 337. 1.
Petróczy reg. 30. 1.
U. ott. 36. 1.
A Bethlenfalvi-családok közül a legszélesebb ágat II. Bethlen középső fia, Bethlen engedte, aki birtokát még házassága révén is gyarapította. Felesége Görgey nagy Arnold leánya, Katalin révén Krig egy negyedét örökölte, amelynek negyedrészét gyermekei Dénes, János, Manisa (férje Olivér) és Krisztina hozzájárulásával, 1317-ben eladta a Késmárkra való Gotsalkusnak.* III. Bethlen fiai, Dénes és János anyjuk örökségének kiegészítésére még 1344-ben is kaptak Görgőn két, királyi földesúri adóval terhelt kúriát.* A kisebbik fiú János, az atyja által eladott krigi birtokrész felét 1359-ben visszaszerezte Krigi Egyed fiaitól, akik azt késmárki Gotsalkustól vették meg.* III. Bethlen fiai, úgy látszik, az ősi birtokrészről átköltözködtek az anyjuk révén örökölt, az ősinél mindenesetre nagyobb krigi birtokra, mert amikor Krigi Egyed lányának, Olusnak krigi birtokrészét 1359-ben meghatárolták, a szomszédok között szerepel Bethlen fia János is Hank, Arnold, Pócs és Jakab nevű fiaival, továbbá testvére Dénes is.*
N. Múz. T. a. 1357. V. 4.
N. Múz. Görgey lvt.
N. Múz. T. a. 1324, 1359. XI. 6. XI. 7.
U. ott. 1359. VIII. 3.
III. Bethlennek a krigi birtokrésszel kapcsolatban szereplő fiain kívül volt még egy harmadik fia is, az 1339-ben feltűnő Miklós, aki, minthogy a krigi birtokon sohasem szerepel, kétségtelenül Bethlen második, egy ismeretlen nevű nővel kötött házasságából származik. Bethlen három fia az ősi birtokrész egységét is helyreállította, amikor az atyjuk által eladott hernádmenti malom negyedét visszavásárolták 1339-ben.* A régi birtokokhoz még újakat is akartak szerezni, amikor Bethlenfalvi Miklós fia, Urbán ősi birtokát megvásárolták 1342-ben, de II. Bethlen fia Miklós fia Domokos (Donch) fia András eltiltotta őket.*
Fejér: C. D. VIII. 7. 322. 1.
Szepesi kpt. Misc. 9, 11, 29.
Dénes vonala János, illetve Hank nevű fiában folytatódott, akinek az anyja szintén Bethlenfalvi leány volt, Jakab fia János leánya. Hank gyermekei Miklós és Dorottya, Krigi János fia Péter neje, voltak.* Dénes fia Hankkal egyidőben, amint láttuk, a család másik ágán él egy másik Hank is, a leszármazás ennek ellenére is kétségtelen, mert az oklevélben Miklós nagyapja Dénes is meg van nevezve. Miklós fiai Dénes és András voltak, akik 1425-ben, Zsigmond király parancsával megjáratták ősi birtokuknak, Bethlenfalvának a határát.* A Bethlenfalvi-család Édes ágán élt ugyanezzel a Miklóssal egyidőben egy másik Miklós is, a leszármazás azonban ismét kétségtelen, mert Édes Miklósnak, amint láttuk, csak leányai voltak. A családnak ez az ága is kihalt a XV. század közepe felé, legalább is az ekkor már elég nagyszámú családtagok egyikét sem tudjuk Dénes és András utódaiul beilleszteni.
N. Múz. Rhédey lvt: 1379, 1384. Szepesi kpt. Misc. 9. 3. 8.
O. L. Dl. 11,655.
Visszatérve a Krigen is birtokos III. Bethlen második fiára, Jánosra, láttuk, hogy az 1359. évi beiktatás alkalmával a családban szokatlanul nagyszámú fiával, Hankkal, Arnolddal, Póccsal és Jakabbal szerepel. Ha ugyan ettől kezdve erre az ágra, az előbbi korral ellentétben, kevés birtoktörténeti adatot találtunk is, a leszármazás, mivel ennél az ágnál a családban még eddig nem igen szereplő nevek fordulnak elő és a család másik három ágának leszármazását már ismerjük, kétségtelenül tisztázható. A Görgőn 1399-ben szereplő Hank fia János, tekintve görgei birtokjogát, csakis János legidősebb fiának, Hanknak a fia lehet.* Hanknak ezenkívül volt még egy István nevű fiai is, akinek fiúgyermekei nem igen lehettek, 10mert amikor 1415-ben bethlenfalvi birtokrészét elcseréli Édes Miklós lányaival, azt csupán leánya, Erzsébet nevében teszi.* Ugyanebben az évben testvérével, Jánossal visszabocsájtja az Édes Miklós lányait illető bethlenfalvi másik birtokrészt is.* Jánosnak a fia György, aki az első ismert Thurzóval teljesen azonos leszármazású és nevű, 1425-ben tűnik fel, mint Bethlenfalva egy részének ősi jogú birtokosa.*
N. Múz. Görgey lvt.
Szepesi kpt. Misc. 9, 2, 20.
N. Múz. Rhédey lvt.
O. L. Dl. 11,655.
III. Bethlen fia János második fia Arnold pap volt.* A harmadik fiúnak, Pócsnak vagy Pálnak Péter nevű fiát ismerjük, akinek ága Pál nevű fiában kihalt.* A legkisebbik fiúnak, Jakabnak, akit az oklevelek többnyire Jákónak neveznek, János nevű fiát ismerjük, aki 1393-ban tűnik fel először a falubeli birtokosokkal folytatott perével kapcsolatban.* Az 1408-ban feltűnő Tatár János, aki ekkor natusfalvi birtokrészeit zálogosítja el, kétségtelenül ezzel a Jánossal azonos,* amit bizonyít az is, hogy fiát, Tatár Miklóst, amikor 1423-ban Zsigmond király újadományt ad bethlenfalvi és istvánfalvi birtokrészeire, ősei révén régi birtokosnak mondja.* Jánosnak másik fia Mátyás volt.* A Tatár-ág leszármazása a középkor végéig ismeretes.
Petróczy reg. 39. N. Múz. Máriássy lvt. 347, 384
N. Múz. Görgey lvt. 1408.
N. Múz. T. a. XIV. sz. É. n. 1394. IV. 15. Máriássy lvt. 384.
N. Múz. Görgey lvt.
O. L. Dl. 11,289.
O. L. Dl. 11,695, 11,814, Nemz. Múz. Görgey lvtár. 1439.
IV. tábla. Bethlenfalvi Tatár-család. Tatár János 1408; Miklós* 1423–1440; Mátyás* 1425–1426; Máté* 1469; Miklós*; György* 1444; Gergely; Domian; Ferenc; Ágnes; Krisztina; Margit*; 1474;
O. L. Dl. 11,289. Petróczy reg. 65. 1.
O. L. Dl. 11,655, 11,814.
O. L. Dl. 11,654, Múz. T. a. 1469. II. 8.
O. L. Thőke lvt. Dl. 14,646.
O. L. Thőke lvt. Dl. 32,165.
Szepesi kápt. Capsa L. 8. 6.
A Bethlenfalviak családfáján feltüntetett tagokon kívül elég nagy azoknak a magukat szintén Bethlenfalviaknak nevező nemeseknek a száma, akik a családtagok egyikével sem azonosíthatók, és így az eddigi leszármazásba nem kapcsolhatók bele. Bethlenfalvának, amint láttuk, már névtelen alakjában történt első feltűnésekor három birtokosa volt: Both, Bethlen és Jakab. A három birtokos esetleges rokoni kapcsolatát, minthogy korábbi időre okleveleink nem nyúlnak vissza, megállapítani nem lehet. Az azonban kétségtelen, hogy – Bethlen és Both akár voltak rokonok, akár nem – a falu ősi birtokosaiul csak őket, illetve leszármazottaikat tekintették. Ez még századok mulva is kifejezésre jut az oklevelekben, amikor 1425-ben határjárás alkalmával kétízben is a Bethlen és Both fiait elválasztó határról beszélnek.*
O. L. Dl. 11,654, 11,655
A falu birtokosai folyton szaporodnak. Egy, csak kivonatban ismeretes oklevél szerint 1275-ben Both meg nem nevezett fiai és néhai Benedek fia, István, valamint Tiborc és Demeter Benedek halála ügyében egyezséget kötnek olymódon, hogy az alperesek Bethlen hozzájárulásával egy a Hernád két partján, a szepesi (savniki) apátság birtokával szomszédos területet átengednek a felpereseknek. Hogy itt Bethlenfalva területének egy részéről van szó, bizonyítja Both fiainak és Bethlennek személye, de még inkább kétségtelenné teszi azonban az átengedett terület fekvése, a Hernád partjának és a savniki apátság határos voltának említése.* Íme, újabb három ismeretlen származású birtokos: Benedek fia, István, Tiborc és Demeter. Az új birtokosok, amikor a peresfelek egyike Both fiai és már Bethlen fiainak leszármazását is ismerjük, nem lehetnek sem Both, sem pedig Bethlen fiági utódai, ezek tehát vagy házasság vagy vétel címén juthattak a falu egyrészének birtokába. A házasság folytán történő birtokbajutást a lándzsásnemesség örökösödési jogszabálya, amint láttuk, nagyon megkönnyítette még nem nemesek részére is, minthogy a birtokbajutás egyetlen feltétele 11a tehervállalás volt és nem függött a tehervállaló rendi állapotától.
Fejér: C. D. V. 2. 314. 1.
E mellett az örökösödési szabály mellett tehát nem tekinthető rendkívüli körülménynek, ha a birtokosok száma egyre szaporodik és a falu területe mind apróbb birtokrészekre tagozódik. Bethlenfalva területének több birtokoscsalád kezén történt megoszlása folytán az egyes részek különálló fejlődésnek indultak és a középkor egy részében külön neveken is szerepelnek. Hogy a magukat Bethlenfalváról nevező, az eddig vázolt nemzedékrendbe be nem illeszthető nemesek egy részének leszármazását és családi hovatartozását tisztázhassuk, röviden vázolnunk kell Bethlenfalva egyes részeinek különválását is.
A Bethlenfalvi család eddig ismert leszármazásába nem tudjuk beleilleszteni a fentebb említett, 1275-ben feltűnő Benedek fia, Istvánt, akinek utódai szintén népes családot alkottak. Istvánnak három fia volt: János, András és Miklós.* Ezek közül János szerepel legtöbbet mint ügyvéd és békebíró.* Életét szerencsétlenül fejezte be, amennyiben 1368-ban a savniki apátság tisztjei birtokára törtek, őt magát megölték, két fiát, Miklóst és Jánost pedig kifosztották.* Bethlenfalvi János harmadik gyermeke Klára volt, akit Lajos király 1380-ban kelt parancsára a szepesi káptalan bevezetett Istvánfalva birtokába.*
Nemz. Múz. Berzeviczy-család kakaslomnici ágának levéltára 1337. Petróczy reg. 38–39. 11.
Nemz. Múz. Berzeviczy lvt. 1337, 1346. Közl. IV. 18. 1.
Theiner: Mon. Hung. II. 85. 1.
N. Múz. Görgey lvt.
Istvánfalvának, mint birtoknak a neve 1380-ban tűnik fel először és ettől kezdve állandóan szerepel. A ma már eltűnt birtok fekvésére a későbbi határlevelek adják meg a feleletet, amelyeknek alapján megállapítható, hogy Istvánfalva Bethlenfalvának az 1275-ben feltűnő Istvánról elnevezett Savnik felőli része volt.
A család, melyet ettől kezdve felváltva hol Bethlenfalvinak, hol Istvánfalvinak neveznek az oklevelek, Miklósnak János nevű fiában folytatódott, aki 1386-tól kezdve már mint Istvánfalvi szerepel, amikor nagynénjével, Klárával, Mátéfalvi Kozma fia, Miklós feleségével és ennek fiával, Mihállyal pert folytat bethlenfalvi birtokrészéért.* Az Istvánfalviak, nevezetesen István fia, András, ezen István fia, János leánya Klára, Benedek lánya Klára, Margit fiai, András, Jakab és Detre, Aléta lánya, Kata fiai, András és Benedek, ezen Aléta fia, Miklós, 1389-ben megosztoznak Istvánfalva területén, hat részre osztván az ősi örökséget.* A családtagok egy részét a fentiek alapján nem nehéz a Benedekkel megkezdett ágon elhelyezni.
Petróczy reg. 38–39. 11.
N. Múz. Görgey lvt.
V. tábla.
Istvánfalvi-család.
Benedek; István 1275–1324; Klára 1361, Görgey Hank; János1337-1368; András 1389; Miklós 1384-1387; Miklós 1368; János 1368; Péter 1402; Mihály 1425; János 1368; Klára 1380–1389, Mátefalvi Miklós; Mihály 1387; Jakab 1393–1411; Margit; Aléta; András 1389; Jakab 1389; Csangor Detre 1389; Kata 1389; Miklós 1389; Péter 1492; Pál 1394; András 1389; Benedek 1389;
A családtagok egy része, minthogy atyjuk egyáltalán nincs megnevezve, csak anyjuk, kétségtelenül leányági leszármazott, akiket a leányok atyját nem ismerve, nem tudunk elhelyezni a családfán. Ezek a leányági leszármazottak nem igen lehettek nemesek, vagy csak kisbirtokúak, esetleg teljesen birtoktalanok, mert feleségeik természetben kapták meg leányrészüket és fiaik is ottragadva az osztály folytán anyjuknak jutott részen, birtokossá válva, a birtokról kezdték magukat nevezni. Így Klára fia, Mihály fia, Jakabot, akinek atyja után Mátéfalvi lett volna a neve, 1393-ban már Bethlenfalvinak nevezik az oklevelek.* 12Ugyanez az eset ismétlődik meg Margit fia, Csangor Detre esetében is, akinek fiát, Pétert 1402-ben szintén Bethlenfalvinak nevezik.* A Csangor családnévből következtetve, ennek a Péternek talán testvére lehetett az 1394-ben említett, szintén Bethlenfalvinak nevezett Csangor Pál.*
N. Múz. T. a. XIV. É. n.
N. Múz. Máriássy lvt. 353
N. Múz. Máriássy lvt. 316.
Az 1386. évi osztályban részes Miklós fia, János ága Péterben folytatódott, aki 1402-ben tűnik fel.* Ennek fia, Mihály, 1425-ben szerepel először.*
N. Múz. Máriássy lvt. 384.
N. Múz. Máriássy lvt. 524.
A Bethlenfalvi-családnak még az Istvánfalvi-család leszármazásának ismerete után is mindig vannak olyan tagjai, akiknek sem őseit, sem pedig lemenőit nem ismerjük. Ezeknek a családtagoknak, akik valószínűleg Bethlenfalvára beszakadt idegen családbeliek, leszármazását a következőkben adjuk:
Tamás* 1386; Jakab; Krisztián* 1393; Domokos; Péter* 1409; István; Jakab deák* 1411–1414; Szaniszló; Jakab* 1407; Pál; János* 1409–1410;
Petróczy reg. 39. 1.
N. Múz. T. a. XVI. sz. É. n.
N. Múz. Görgey lvt. Tulajdonképpen Natusfalvi, úgy nevezi az oklevél is.
Schmank: Supp. 169. 1. O. L. Dl. 9872. N. Múz. Kézirattár. Sol. Lat. 2199. f. 94.
Schmank: Suppl. 149. 1.
N. Múz. Görgey-lvt. Rhédey lvt.
A bethlenfalvi birtokosok egyrésze, amint láttuk, lassanként kihal, vagy eltűnik, a birtok részben idegen, leányági kezekbe kerül. A birtokosok névsora a XV. század elejére teljesen megváltozik, úgyhogy 1423-ban, amikor Mahalfalvi Reichel István fia, Péter, körmöci kamaragróf, Bethlenfalvi Bertalan fia, Márton és Tatár János fia, Miklós, újadományt kaptak Zsigmond királytól a már őseik által is bírt bethlenfalvi és istvánfalvi öt ekényi területre, a régi birtokosok közül márcsak Tatár Miklóst ismerjük.*
O. L. Dl. 11,289.
Az adományos birtokosok 1425-ben meg is járatták a terület határát, amikor még egy új birtokos, Hisfalvi Dezső Péter fia, István tűnik fel. A határjárásból határozottan megállapítható, hogy a terület a mai Bethlenfalva határának Savnik felőli része volt.* Hogy pedig Istvánfalva akkor sem jelentett egy véglegesen önállóvá alakult községet, hanem továbbra is csak Bethlenfalva egy részét jelentette, mutatja az 1423. évi iktató-parancs és az arra tett jelentés szövege. Az iktató-parancs ugyanis a bethlenfalvi és istvánfalvi öt ekealjnyi birtokba való bevezetést rendeli el és ezzel szemben a káptalan jelenti, hogy a beiktatást Bethlenfalva területének kijelölt részébe elvégezte, de egy szóval sem említi, hogy az új adományosokat Istvánfalva területének egy részébe is bevezette volna.*
O. L. Dl. 11,654.
L. O. Dl. 11,289.
Bethlenfalva területén 1408-ban egy új birtokrész tűnik fel Natusfalva néven. A birtokrész egyik tulajdonosa Tatár János volt, aki három hold szántóját elzálogosította az ugyancsak ott birtokos Bertalan fia, Mártonnak.* A harmadik részbirtokos Bethlenfalvi Pócs fia, Péter fia, Pál volt, aki ugyanebben az évben elzálogosítja a maga birtokrészét Bertalan fia, Mártonnak.* A következő évben még egy birtokos tűnik fel, Natusfalvi Pál fia, János, akinek birtokrészét szintén Bertalan fia, Márton, akit ekkor Natusfalvinak neveznek az oklevelek, szerezte meg.* Natusfalva neve ettől kezdve nem is szerepel többet, rövid ideig tartó különállása megszűnt és birtokosai révén visszaolvadt Bethlenfalva területébe. Hogy Bethlenfalvának egy részét alkotta, mutatja az egyik 1408. évi oklevél, mely szerint a birokrétsz Bethlenfalvának Káposztafalvával határos részén feküdt.* A falu nevének eredetét illetőleg az ismeretlen származású, 1324-ben a lándzsás nemesek között szereplő Natusra kell gondolnunk, akinek ekkor Jakab nevű fia ismeretes.*
N. Múz. Görgey lvt.
N. Múz. Görgey lvr.
N. Múz. Görgey lvt.
N. Múz. Görgey lvt.
N. Múz. T. a. 1324. II. 2.
Natusfalvával egyidőben, 1409-ben tűnik fel a Sgyár nevű birtokrész is, amelynek birtokosa Domokos fia, Péter volt.* Egy 1425. évi oklevél praediumnak és Bethlenfalvához tartozónak mondja.*
N. Múz. Görgey lvt.
O. L. Dl. 11,655.
13Bethlenfalvának legtovább szereplő része az 1415-ben feltűnő Trónfalva, melynek egyik birtokosa ekkor Bethlenfalvi Hank fia, István.*
Szepesi kápt. Misc. 9, 2, 20.
Az egyes birtokrészeken, amint láttuk, a XV. század elején több birtokos szerepel, ezeknek egy része I. Bethlen leszármazottai közé tartozik, más része pedig ismeretlen címen – talán házasság vagy vétel folytán – jutott a birtokba. A birtokosok között a legelőkelőbb Mahálfalvi Reichel Péter körmöci kamaragróf, aki ezt a méltóságot 1423–1425-ig, majd ismételten 1428-ban is viselte,* majd pedig áttelepedett Szomolnokbányára, ahol 1432-ben mint bányatulajdonos szerepel.* Származását nem ismerjük, a Mahálfalvára vonatkozó hiányos adataink alapján még azt sem tudjuk megállapítani, hogy eredetileg mahálfalvi birtokos volt-e. Reichel Péter a bányászat mellett pénzüzlettel is foglalkozott, 1436-ban a nógrádmegyei Dehtár és Patak nevű birtokokat kapta a királytól zálogba 2580 forintért.* Nagy birtókszerző volt. 1431-ben Szada és Veresegyház pestmegyei birtokokat kapta adományba,* ahonnan később fia, Sebald nevezte magát.*
Kriskó Pál: A körmöci régi kamara grófjai. T. T. K. VIII. k. 62. 1.
Csáky oklvt. 354. 1.
Fejér: CD. X. 7, 750. 753. 1.
O. L. Dl. 11,858.
O. L. Dl. 16,038, 16, 192, 16,204, 16,365, 16,542.
A másik birtokos, Hisfalvi Dezső Tamás fia, István, mint neve is mutatja, nem volt tagja a Bethlenfalvi-családnak. A Dezső melléknév visszamutat István nagyatyjára, a XIV. század közepén élt Dezsőre, akinek atyja Ambrus 1307-ben szerepel.*
O. L. Thőke lvt. Dl. 14,016. Csáky oklvt. 88. 1. N. Múz. Görgey lvt. 1346, 1399.
A harmadik birtokos, Bertalan fia, Márton, eddig teljesen ismeretlen a Szepességen. Őseit, felmenőit nem ismerjük. Az azonban kétségtelen, hogy tagja a Bethlenfalvi-családnak. Leszármazását némileg megvilágítja egy 1412. évi oklevél. Ekkor ugyanis Szent-Andrássy László leánya, Kata, Szent-Andrássy Tóth János felesége, megjelenvén a szepesi káptalan előtt, előadja, hogy Henrik fia, Miklós, Tés fia Raclótól, Kata elődjétől a szepesi káptalan oklevelével két ekealjnyi föld egyharmadát megszerezte 20 márkáért, atyjának a testvére, Leuk fia Miklós, azonban Bethlenfalvi István fia Jakabot, Bertalan fia Mártont és János fia Miklóst, akiknek Henrik fia, Miklós ősük volt, a birtokból kizárta. Minthogy most a birtokrész reászállt, nagybátyja hibáját jóvá akarván tenni, Miklós leszármazottait ismét beereszti a birtoknak őket megillető részébe.* Miklós utódai közül János fia, Jakabban nem nehéz II. Bethlen egyes leszármazottainak Tatár-ágát felismerni, akiknek így Miklós, illetve Henrik csak nőági őse lehetett.
N. Múz. Kézirattár. Fol. Lat. 2278 v. I. fol. 132; 2199 f. 94.
Tekintve, hogy Kata az elmondottak alapján legalább is ötödízigleni leszármazott, Tés kora tehát ugyanannyi nemzedékkel előbb, vagyis a XIII. század végére esik. A századra vonatkozó bő okleveles anyag segítségével meghatározható úgy az eladó, mint a vevő személye. Őszmiklósfalva névadójával együtt 1273-ban csakugyan szerepel egy Tés fia, Racló, akinek kortársának kellett lenni a vevőnek, Henrik fia, Miklósnak is.* Az 1248-ban birtokának egy részét, a későbbi Primfalva területét eladó Henriknek többek között volt egy Miklós nevű fia is,* akinek azonban fiúutódait nem ismerjük, ami ismét valószínűvé teszi a Bethlenfalviaknak tőle való leányági leszármazását. Miklós a század végéig szereplő személy, leánya tehát az akkor élő Bethlenfalviak azon tagjának lehetett a felesége, aki a felsorolt Bethlenfalviaknak egyenes őse. I., valamint III. Bethlen feleségét ismerjük, így tehát Miklós lánya csakis II. Bethlennek lehetett a neje. Így tehát, ha közvetlen bebizonyítva nincs is, Bertalan fia, Mártonnak a Bethlenfalvi-családba való beletartozása mégis nagyon valószínű.
N. Múz. T. a. 1298. VI. 12. HO. VIII. 156. 1.
Fekete Nagy: A Szepesség kialakulása 285. 1.
Márton élete a katonai pályán telik el. Résztvett a nikápolyi csatában, majd később szepesi és dunajeczi várnagy volt,* és mint ilyen, fogta el az első ismert Thurzóval Mercse vajda fiát, Lajkot.* Később abaúji várnagy lett.* Többízben viselt várnagysága után nevezték Porkoláb 14Mártonnak is.* Mint birtokszerző is ügyes ember volt; 1408-tól Bethlenfalván,* 1430-ban a Szepességen szerez nagykiterjedésű birtokokat.* Ugyanebben az évben hadiérdemei fejében megkapja Zsigmond királytól Szucsán várát,* 1427-ben Besztercebányán szerez egy házat királyi adományba.* Márton 1444 előtt halt meg, mert ekkor márcsak özvegyét, Erzsébetet említik az oklevelek.* Sok birtokszerzése hiábavaló volt, mert fia, György, akit csak egyetlen oklevelünk említ 1433-ból, korán elhalt.* A Thurzó Györgygyel közösen, kölcsönös öröklési joggal szerzett Szucsán várában Márton halála után már csak Thurzó György és fiai szerepelnek, akik Márton özvegyét és leányát illető hitbért és jegyajándékot, illetve leánynegyedet 1462-ben ki is adják.*
N. Múz. Máriássy lvt. 446. Weber: Suppl. 20. 1.
O. L. Dl. 12,224. Kivonatosan Fejér: CD. X. 7, 217, 241. 11.
N. Múz. Görgey lvt. 1430. Fejér: CD. X. 7, 217, 241. 1. O. L. Dl. 24,720.
N. Múz. T. a. 1435. IV. 19. Szepesi kpt. Misc. 9. 3. 18. O. L. Dl. 15,789.
N. Múz. Görgey lvt.
N. Múz. Kézirattár. Fol. Lat. 2278. v. I. f. 132. O. L. Dl. 11,289, 11,653, 11,655. Nemzeti Múzeum. Görgey lvt. 1430.
O. L. Dl. 12,224, 12,228.
N. Múz. Görgey lvt. 1437–1438.
Petróczy reg. 70. 1.
O. L. Dl. 12,999.
O. L. Dl. 13.960. 14.148, 14.234, 15,789.
A Bethlenfalvi és a Bethlenfalván birtokos családok egy részének emelkedése nagyobbarányú birtokszerzése a másik, az elszegényedettebb rész süllyedését vonta maga után. Bethlen és Both fiainak szétágazott nemzedéke, miután kitermelt egy-két kiválóbb ágat, lassan eltűnik, a megmaradt ágak pedig folyton emelkednek pályájukon.
A Bethlenfalvi-családnak elszaporodása, szétágazása hozta magával, hogy a XV. század elején tűnnek fel a közös Bethlenfalvi név mellett az egyes ágak megjelölését célzó és az elágazás miatt szükséges családnevek, mint az Édes, Tatár, Csongor, Porkoláb.
A Bethlenfalvi-család különböző ágainak és az egyes családtagoknak az ismertetésével eljutottunk ahhoz a korhoz, amikor a Thurzó-család eddig elsőnek ismert őse, György feltűnik. Már maga az a körülmény, hogy a Thurzó-családnév akkor tűnik fel, amikor kialakultak a Bethlenfalvi-család egyes ágait megkülönböztető családnevek, és ebből az időből ismerünk a Thurzó-család első ősével, János fia, Györggyel teljesen azonosnevű bethlenfalvi birtokost, János fia, Györgyöt, továbbá, hogy a Thurzó-család birtokjoga visszanyúlik az első ős feltűnését megelőző időbe, és hogy a család nagy uradalmak birtokában is magát folyton Bethlenfalvinak nevezi, a Thurzó-családnak a Bethlenfalvi-családból történt kiágazását minden kétségen felül igazolják.
Ezeken az adatainkon kívül vannak azonban olyan okleveleink is, amelyek a Thurzó-családnak a Bethlenfalvi-családba való beletartozását még kétségtelenebbül igazolják. 1415-ben Bethlenfalvi Tatár János fia Miklós, lándzsásbíró előtt Bethlenfalvi Schleifer Hank fiai, János és István, a férfiágon kihalt Édes Miklós leányainak Bethlenfalván visszaadnak 40 hold földet.* Ismerve a Bethlenfalvi-család leszármazását, a megnevezettek szépen beilleszthetők s családtagok sorába. Amint láttuk, III. Bethlen fia, János fia, Hanknak két gyermeke volt, János és István. Ezek és Schleifer fiai, tekintettel arra, hogy mindketten a Bethlenfalvi nevet használják, bethlenfalvi birtokosok és a család ekkor már szétágazott tagjai közül ebben az időben senki más nem viseli a János nevet a németes Hank alakban, az idő, hely és körülmények teljes egyezése folytán feltétlen azonos személynek veendők. De lássuk a Schleifer szó jelentését, hátha közelebb visz bennünket a Thurzó-családnév eredetének tisztázásához is. A schleifen igét közismert német szótárakban a következő értelemben találni: köszörülni, csiszolni, dörzsölni.
N. Múz. Rhédey lvt.
A Schleifer szó, tekintettel, hogy a Bethlenfalvi-családnak ez az ága a falu tehetősebb birtokosai közé tartozott, semmiesetre sem jelenthet köszörűst. Ennek a foglalkozásnak nem is volna értelme a nagyobb várostól messzefekvő kislakosságú falu tagjai között. Gúnynévnek sem tekinthető, különösen német alakban nem, az ekkor még tiszta magyar nemesség által lakott és szlávnyelvű lakossággal körülvett faluban. A schleifen szó további jelentését kutatva, megállapítható, hogy annak használata a legújabb korig szokásos volt az arany-, rézműves- és ötvösiparban, de főleg a bányászatban. A schleifen szó a bányászat körében annál inkább elterjedt, mert mindazok az iparágak, melyekben ez a szó előfordul, összefüggésben vannak nemcsak a fémek 15feldolgozásával, hanem kiválasztásával is.* A Schleifer szó tehát a bányászat egy részletmunkáját jelenti. Ezek alapján a Schleifer néven feltűnő Hankot bányásznak kell tartanunk. Minthogy pedig a bányászatot a Szepességen és általában az egész országban idegen eredetűek, elsősorban németek űzték, érthető, ha a magyar eredetű tősgyökeres lándzsáscsaládból eredő, de származási helyéről német bányavidékre került Bethlenfalvi János neve állandóan Hank alakban és egyszer szintén a német Schleifer néven tűnik fel.
* Frecskay János: Mesterségek szótára. Bp. 1912. 2, 71, 310.; 324.; 326.; 356. stb. Péch Antal: Német-magyar bányászati szótár 285. 1.
A lándzsásnemességnél, akiknek papjai nagyrészt a német lakosságú városok polgárai közül kerültek ki, igen gyakoriak voltak a német keresztnevek.* A Bethlenfalvi-családban is sűrűn szerepelnek német keresztnevűek, sőt testvérek viselnek keresztneveket németes és magyaros alakban, mint pl. a Thurzók egyenes felmenője, Hank és annak testvérei, Arnold, Pócs és Jákó. Hogy Jánosnak a neve a németes Hank-alakban állandósult, könnyen megérthető, miután nagyanyja a német eredetű Görgey-családból származott, a Bethlenfalvi-családnak ez az ága a német telepítésű Krigen lakott és maga Hank is 1399-ben, az ekkor már németek és tótok által lakott Görgön tűnik fel.
Fekete Nagy A.: A Szepesség kialakulása 283–295 11.
A Bethlenfalvi Hank az anyai oldalról rokon Görgey-család révén kerülhetett a bányászattal összeköttetésbe. A Görgeyekről tudjuk, hogy már a XIV. század elején voltak bányáik Iglón. Itt tanulhatta meg Hank a bányászatot, élete javarészét, tekintettel, hogy birtokügyekben egyetlen egyszer szerepel a neve, ebben a foglalkozásban töltötte.*
Fejér: CD. VIII. 5. 79. 1. N. Múz. Görgey lvt. A német lakosságú bányavárosokban sűrűn fordulnak elő magyar nemzetiségűek is. Mályusz Elemér: Három folyóirat. Századok 1934, 51 1. Iglón is nagyobb számú magyarság élt a középkorban. Münnich Sándor: Igló története. 93. 1.
Ennek a Schleifer Hanknak a fiai, mint már említettük, János és István voltak. Jánosnak a fia György volt, aki első ízben 1425-ben tűnik fel a többi Bethlenfalvi birtokosokkal, Tatár Miklóssal, testvérével Mátyással, és Bertalan fia, Mártonnal együtt, mint bethlenfalvi birtokos. Az első Bethlenfalvi Thurzó, János fia György, ugyancsak Bertalan fia, Mártonnal együtt tűnik fel, amikor a király a Szepességen szerzett hadiérdemeikért Szucsán várával adományozta meg őket. Minthogy ebben a korban sem más Jánost, sem más Györgyöt nem ismerünk a Bethlenfalvi-család leszármazottai között, a személyazonosság annál kétségtelenebb, mivel a Schleifer névnek a magyar nyelvben a szintén régebbi időre visszanyúló és a családnál magyar alakban állandósult Thurzó név felel meg. A Thurzó szó mint családnév előfordul már 1339-ben,* turzani pedig annyit jelent: ásványok, ércek után kutatni.* A «turzó» szó tehát a túrzással foglalkozót, tágabb értelemben a bányászt jelenti.*
Anjoukori okmt. III. 519.; IV. 62. 11.
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára VI. k.
Wertner Mór: A Thurzó-család eredete. «Turul» 1905, 9. 1. Ismerve a Thurzóknak a bányászatba történt korai belekapcsolódását, könnyen megérthetjük, hogyan lett a Thurzókkal rokon, egyébként azonban ismeretlen eredetű Mahálfalvi Reichel Péter egyszerre körmöci kamaragróf. Ezt a hirtelen emelkedést nem tudjuk másként megmagyarázni, csak úgy, ha feltételezzük, hogy a bányaügyekbe az abban már régebben otthonos Thurzó-család révén kapcsolódott bele. Reichel Péter körmöci kamaragrófsága valószínűleg a kamaragrófok névsorában 1423-ban szereplő Szepessy Györggyel függ össze. Kriskó id. mű. 60. 1. Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei 621. 1. Ez a Szepessy György, valószínűleg azonos Thurzó Györggyel. A két családnak a bányászatba való korai bekapcsolódása mellett bizonyít, hogy mindkettő már a XV. század közepe előtt szomolnoki bányatulajdonos. L. a 31. és 139. jegyzetet.
A Bethlenfalvi Thurzó-család eredetét tehát nem kereshetjük sem a németségben, sem a tatárok között, mert a felsorolt adatok alapján kétségtelenül sikerült igazolni, hogy a Bethlenfalvi Thurzó-család az 1260-ban feltűnő Bethlenfalvi-családból ered, amely a Szepesség magyar eredetű határőreinek, a lándzsásnemességnek legkorábban ismert családai közé tartozik.
FEKETE NAGY ANTAL.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages