TÁRCA.
30TÁRCA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság március 8-án tartotta folyó évi rendes közgyűlését, melyet Szentpétery Imre elnök a következő beszéddel nyitott meg:
Mélyen tisztelt Közgyűlés!
Az elmúlt naptári évvel Társaságunk történetének nevezetes fejezete zárult: letelt a M. Herald. és Geneal. Társaság fennállásának 50. esztendeje. Ez a nagyjelentőségű évforduló válságos időben köszöntött reánk. Szinte elviselhetetlen súlyú gondok nehezedtek Társaságunkra, s már-már úgy látszott, hogy az 50 esztendős épület pillérei roskadoznak. De hála a nehéz viszonyok közt nagy megértéssel segítségünkre jövő tényezőknek, a Társulatunk hivatásába vetett erős hittel sikerült a veszedelmes helyzetből kikerülnünk. Az 50 esztendős fennállás emlékünnepét már nyugodtabban ülhettük meg. Nem hivalkodva, csak szerényen, de mégis a tisztes multhoz méltó keretek közt és akként tarthattuk meg az ünnepet, hogy a hazai és a külföldi rokontársulatoknak és tudósegyesületeknek a messzi távolból küldött, vagy a helyszínén nyujtott üdvözlő és elismerő kézszorítását önérzettel fogadhattuk.
A gondok ugyan ma sem multak el felettünk teljesen. De annyit mégis szabad mondanunk, hogy anyagi helyzetünk ebben a pillanatban kb. egyensúlyban van; tagjainknak Társaságunkhoz való ragaszkodása nem lankadt, és a működésünket eddig is megértéssel és szeretettel figyelő tényezők rokonszenvét is sikerült megőriznünk.
Elbizakodottsággal semmiesetre sem, de mégis a munkánk további sikeréhez szükséges bizalommal és bizakodással léphettünk át a letűnt félszázad mesgyéjén.
A súlyos válság idején, amikor a fenyegető veszedelmek elhárítása kötötte le minden erőnket, nemigen gondolhattunk a ránk váró feladatok közül egyébre, mint folyóiratunknak szerény formában való fenntartására. Elég nagy gond volt magában ez is. De most már talán kissé tovább is tekinthetünk és sor kerülhet azoknak a feladatoknak megvalósítására is, amelyekre Társaságunk, ha anyagiakat nem, vagy csak nagyon szerény mértékben áldozhat is, gondozásukat azonban a kissé nyugodtabb viszonyok közt most már bízvást vállalhatja.
Míg korábbi közgyűlési megnyitóimban inkább elméleti kérdéseket voltam bátor tárgyalni, melyeknek megvilágítása a Társaságunk hivatásában való hitnek megerősítését és a nehéz viszonyok közt is megtartását célozta, ma az előrebocsájtottak szellemében legyen szabad pár szóval két, ránkváró sürgős feladatról megemlékeznem.
Az egyik egy már régóta érzett hiánynak a pótlása, amelynek megvalósítását immár nem halaszthatjuk tovább. A Turul évfolyamaihoz készítendő név- és tárgymutató ez, amelyet Társulatunk az első 10 évfolyamhoz annakidején (1893) el is készíttetett, melynek azonban, bár azóta folyóiratunknak 37 újabb évfolyama jelent meg, folytatása mindmáig nem lehetett.
Büszkék vagyunk és méltán lehetünk is büszkék a félszázados Turul gazdag tartalmára; de sajnálattal kell mindannyiunknak tapasztalnunk, hogy ennek a gazdag tartalomnak a tudományos munkálkodás közben való pontos és tökéletes felhasználása milyen nehéz. Ez csak megfelelő név- és tárgymutató segítségével történhetik célszerű módon, mely a közkönyvtárakban vagy az otthon dolgozó kutatónak is mindig rendelkezésére áll és megóvja őt attól, hogy a félszázados anyagban őt éppen érdeklő adatok elkerüljék figyelmét.
Örömmel közölhetem a m. t. Közgyűléssel, hogy igazgatóválasztmányunk, érezve a dolog jelentőségét, már meg is indította a név- és tárgymutató elkészítésének és kiadásának előmunkálatait. Hogy a terv megvalósulhasson, ahhoz áldozatra van szükség. Társulatunk a jelen viszonyok közt nagyobb anyagi áldozatra nem képes, de az igazgatóválasztmány tagjai közül és Társulatunk tagjai közül is számosan, eléggé nem méltányolható hálára kötelező módon felajánlották az elkészítéshez önzetlen ingyen munkájukat, tisztán a cél fontosságának érzetétől áthatva. A nyomdai előállítás költségeit előfizetés útján óhajtjuk biztosítani, amelyről a legközelebb kibocsájtandó felhívás részletesen fog tájékoztatni. Erről a helyről is kérem Társaságunk igen tisztelt tagjait, hogy az előfizetési felhívás aláírásával és előfizetőknek a tudomány barátai közt való gyűjtésével tegyék lehetővé ennek az általánosan érzett szükségletnek a megvalósítását.
A másik feladatnak szóvátételére egy nevezetes évforduló ad most nekem alkalmat. Az idén telik be 200. esztendeje annak, hogy az első magyar pecséttan, a Cerographia Hungariae 1734-ben megjelent. Primitív kis munka volt, amelynek azonban mégis érdeme, hogy a tudományos pecséttan megteremtőjének, a német Heinecciusnak műve után már 1/4 század mulva jött, sok európai nemzetet megelőzve. És e korai indulás ellenére is, a magyar pecséttan egészben nagyon fejletlen maradt. Az utolsó, a maga idejében 31elismerést érdemlő, de ma már régen elavult összefoglaló jellegű mű óta, Praynak posthumus Syntagmája óta 130 esztendő telt el a nélkül, hogy hosszabb-rövidebb részlettanulmányokon túl teljesebb, átfogó sphragistikai mű hazánkban megjelenhetett volna. Pedig egyrészt kétségtelen, hogy a magyar pecséthasználat nagyon fejlett volt, s tanulmányozása rendkívül becses történelmi ismereteket nyujt; másrészt ismeretes és a Turul legutóbbi számában megjelent becses pecséttani tanulmány is igazolja, hogy e téren sok érdekes probléma vár még megoldásra.
Társaságunk kezdettől fogva célul tűzte ki egyebek közt a hazai pecséttan művelését is és folyóiratunknak csaknem minden évfolyama tartalmaz idevágó adatokat és érdemes tanulmányokat. Hogy végre alapos magyar pecséttanunk is legyen, ennek lehetővététele, vagy legalább is előmozdítása Társaságunknak szintén legközelebbi feladatai közé tartozik. Ha nem is éppen a ma feladata, de mindenesetre a közeljövőé. Tudomásom van arról, hogy igazgatóválasztmányunknak egyik fiatalabb tagja nagy szorgalommal és ambícióval munkálkodik a hazai pecséttani anyag rendszeres feldolgozásán. Társaságunk, saját kitűzött céljához képest, bizonyára segítségére lesz ifjú társunknak, ha anyagilag talán nem is, de legalább is erkölcsi támogatásával a szép terv megvalósításában. Ha ez sikerül, akkor ismét egy jelentős kővel járultunk a magyar tudományosság épületéhez.
Szándékosan nem veszem legközelebb megvalósítandó feladataink közé, bármennyire érezzük is ennek hiányát, a genealogia módszeres magyar kézikönyvét, minthogy ennek gondozását a testvértársaság, a Magyar Történelmi Társulat vette kezébe, a M. Tört. Tudomány Kézikönyvének egyik száma gyanánt. Sajnos, a mű kiszemelt szerzőjének, néhai elnökünknek, Áldásy Antalnak kezéből örökre kiesett a toll, s a mind nehezebbé váló viszonyok a nagyjelentőségű sorozat folytatását is egyelőre megakasztották. Reméljük és tiszta szívből kívánjuk, hogy a M. Tört. Társulat mielőbb újra abban a helyzetben legyen, hogy egyebek közt a genealogia tudományos kézikönyvének megiratását is valóra válthassa.
Addig is a magunk részéről örömmel állapíthatjuk meg, hogy Társaságunk tagjainak kezéből a közelmultban is jeles családtörténeti munkák jelentek meg, és – miként mai közgyűlésünk tárgysora is bizonyítja – Társaságunk iparkodik s a jövőben is iparkodni fog ezen, egyik elsődleges céljának, a genealogia művelésének megfelelni.
Mélyen tisztelt Közgyűlés! Merem állítani, hogy azok az auspiciumok, amelyek közt Társaságunk a félszázados fennállás küszöbét átlépte, anyagi tekintetben legalább is nem kedvezőtlenek, szellemi tekintetben pedig határozottan biztatók. Ismételhetem: Társulatunk tagjai, hála Istennek, megértik és méltányolják azokat a törekvéseket és célokat, melyek ezt a Társulatot létrehozták és félszázadon át fenntartották. Sőt a kívülállók körében is örvendetes módon tapasztalhatjuk a céljaink és működésünk iránti érdeklődés jeleit. Meggyőződésem, hogy csak további kitartásra van szükség, s akkor bizalommal tekinthetünk a jövő elé.
Ettől a meggyőződéstől áthatva nyitom meg 1934. évi rendes közgyűlésünket.
A megnyitó beszéd után Jalsoviczky Sándor korelnök vette át az elnöklést. Az 1928-ban megválasztott elnökségnek a Társaság alapszabályaiban előírt hatéves ciklusa u. i. lejárván, új választást kellett ejteni. A közgyűlés Szentpétery Imre elnököt, valamint Varjú Elemér és Hajnal István másodelnököket a következő hat évre egyhangúlag újból megválasztotta. Ezután Fekete Nagy Antal ig.-vál. tag olvasta fel a Bethlenfalvi Thurzók eredetéről szóló tanulmányát. Folyóiratunknak ebben a füzetében egész terjedelmében közöljük.
Az igazgatóválasztmányból az alapszabályok értelmében ez évben kilépő Ernyey József, Föglein Antal, Herzog József, Hodinka Antal, Jakubovich Emil, Károlyi Árpád, Tóth Zoltán, B. Szabó László és Závodszky Levente eddigi ig.-vál. tagokat a közgyűlés az igazgatóválasztmány tagjaiul újból megválasztotta; a megürült választmányi tagságok helyeit pedig Bartoniek Emma, gróf Bánffy Miklós, Jeszenszky Tibor és Méhes Mózes r. tagokkal töltötte be. A számvizsgálóbizottság tagjaiul Taborsky Ottó, Borzsák István és Szilágyi Loránd r. tagok választattak meg.
A Társaság 1933. évi működéséről a titkár a következőkben számolt be:
Mélyen tisztelt Közgyűlés!
Társaságunk tevékenységét a mult esztendő első felében főleg azok a munkálatok kötötték le, melyek a Társaság történetében nevezetes évforduló, a félszázados jubileum megülését készítették elő. E munkálatokról és eredményeikről: az ünnepélyes keretek között május 26-án tartott díszközgyűlés lefolyásáról és az előző napon az Iparművészeti Múzeum nagy csarnokában megnyílt nagyobbszabású, sikeres kiállításról a Turul mult évfolyamában részletesen beszámoltunk. Ezúttal legyen szabad az ott közlöttekhez csak annyit fűznöm, hogy a kiállítás a fokozott érdeklődés miatt az előirányzott határidőn túl, okt. 16-ig, tehát majdnem öt hónapon át maradt nyitva, s hogy – hála elsősorban a kultuszminisztérium és a székesfőváros támogatásának s a nagyközönség érdeklődésének – 32úgy anyagi, mint különösen erkölcsi siker tekintetében megfelelt a hozzáfűzött reményeknek. Erkölcsi sikert hozott nemcsak itthon, hanem a többnyelvű prospektussal tájékoztatott külföldön is. Tanúskodnak erről a tekintélyes külföldi rokon-folyóiratok meleghangú megemlékezései és az az élénk levélváltás és folyóiratcsere, mely ennek nyomán megindult.
Az ünnepi hangulatot mindamellett fájdalmasan tompította jubileumi ünnepségeink közvetlen küszöbén egymást hirtelenséggel követő két súlyos veszteségünk: dr. Csánki Dezső és dr. Kollányi Ferenc ig.-vál. tagjainknak váratlan halála. Mindketten Társaságunknak és ig.-választmányunknak régi, kiváló tagjai, szellemi és belső életműködésében tevékenyen és hatásosan résztvevő munkásai voltak. Kegyeletteljesen búcsúztunk el tőlük ravataluknál, felújítottuk és jegyzőkönyvben megörökítettük emlékezetüket üléseinken s méltón érdemeikhez keblünkbe zárjuk azt a jövő időkre is.
Mult, 1933. márc. hó 24-én lefolyt közgyűlésünk óta, a mai közgyűlést megelőzővel együtt, öt választmányi ülést tartottunk. Ezek napirendje messze túlhaladta a folyó ügyek kereteit, nemcsak a jubileumi előkészületek, hanem ama sikeres intézkedések kapcsán is, melyek a súlyosan ránk nehezedett terhektől való szabadulást, a folyóirat nyomdai költségeinek a mai nívó csorbítása nélkül tetemes mérséklését s következőleg a kapott anyagi támogatások segítségével végre költségvetésünk egyensúlyát eredményezték. Társaságunk létalapjai s jövőbeli nyugodt működésének feltételei ezzel biztosítottnak tekinthetők. Újjáéledésünket jelentő eme fordulat ellenére is azonban még távol vagyunk attól, hogy folyóiratunk háborúelőtti terjedelmét megközelíthesse. S hogy a mai szűkös viszonyok ellenére még mai szerényebb terjedelmében is továbbhaladhat útján, ezt elsősorban tiszteletbeli elnökünk, Hóman Bálint kultuszminiszter úr őexcellenciája által a Magyar Nemzeti Múzeum részéről és a Tudományos Társulatok és Intézetek Szövetsége által nyujtott évi támogatás teszi lehetővé. Fogadják közgyűlésünk színe előtt is hálás köszönetünket, úgyszintén mindazok, akik Társaságunk zavartalan működésének fenntartását előmozdították. És köszönetet mondunk dr. Balogh Jenő úr őexcellenciájának, a Magy. Tud. Akadémia főtitkárának, az Akadémia helyiségeinek üléseink céljaira való készséges átengedéséért.
A taggyüjtés is új lendületet vett. E célra legújabban a Társaság rövid ismertetését és belépési nyilatkozatot tartalmazó nyomtatványok készültek és részben már szét is osztattak. Eredményei máris mutatkoznak. Taglétszámunk gyarapodása a mult év folyamán a mai napig 30 új rendes és egy 200 pengős alapítótag. A jubileumunk kapcsán felkeltett nagyobb érdeklődés és különösen egyes tagtársaink hálára kötelező buzgalma lényegesen hozzájárult ehhez az örvendetes szaporulathoz. Szétküldött felhívásunkra a tagdíjak is, noha még mindig nem a kívánt mértékben, a multhoz képest kedvezőbb arányban folynak be. Akik az említett taggyüjtő prospektusokat óhajtják, szíveskedjenek a Társaság titkárához fordulni.
Tárgyalás és előkészítés alatt áll, mint fontos és tovább már alig odázható tudományos szükségletnek, a Turul név- és tárgymutatójának az ügye is. Erről az elnöki megnyitó már kellő tájékozást nyujtott.
A Társaság szellemi téren kifejtett munkásságáról a most már évenként rendszeresen kétszer, egy-egy kettősfüzetben megjelenő Turul nyujt képet, értekezéseivel, könyvismertetéseivel, kiegészítve a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályának gyarapodásairól beszámoló Hivatalos Értesítővel. Mult évfolyama 11 nyomtatott ív. A jubileum megülésének idején kiadott füzete hosszú szünet után újból színes címerképmelléklettel jelent meg; de emellett másfajta hasonmások is gazdagon illusztrálják mindkét füzetet.
A Társaságunk által művelt tudományágak hathatósabb felkarolását célozza annak programmba illesztése, hogy idevágó tudományos felolvasások az előző évekhez képest gyakoribb időközökben tartassanak. Ennek megfelelően a december 13-i ig.-vál. ülésünket megelőző felolvasó ülésen Jakubovich Emil ig.-vál. tagunk «I. Endre király törvénybeidéző ércbilloga» címen új megállapításokat felszínre hozó, nagybecsű tanulmányát adta elő, mely a Turul legutóbbi füzetében már meg is jelent. Fekete Nagy Antal ig.-vál. tagtársunknak a Bethlenfalvi Thurzók eredetére fényt derítő, imént felolvasott értekezését pedig a f. évi Turul első összevont füzete hozza. Ily felolvasások tartását a jövőben is fenntartjuk.
Tagjainknak tudományszakunk körében mozgó, de önálló kiadványok alakjában napvilágot látott munkássága is termékeny volt. Folyóiratunk ezeket mindig figyelemmel kíséri s ismerteti olvasói előtt.
Szűk keretben az elmondottak adják Társaságunk mult évi működésének vázlat-képét. Ez a kép a korábbiakéhoz képest színesebb és mozgalmasabb, de a nyugodtabb fejlődés tónusában. Bizonyítja, hogy Társaságunk egy újabb korszak, a megújhodás útjára lépett. Azok, kikre a Társaság sorsának irányítását bízta, tovább tartják az irányt, s hogy célhoz jussanak, nem kell hozzá egyéb, csupán, hogy a törekvő igyekezetet és jószándékot tagjaink lelkes és ügyszerető tábora támogassa.
Kérem a tisztelt közgyűlést, méltóztassék jelentésemet tudomásul venni.
A titkár.
SZAKIRODALOM.
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM LEVÉLTÁRI OSZTÁLYA HIVATALOS ÉRTESÍTŐ.
INHALTSÜBERSICHT.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság barátaihoz!
