A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM LEVÉLTÁRI OSZTÁLYA HIVATALOS ÉRTESÍTŐ.
39A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM LEVÉLTÁRI OSZTÁLYA
HIVATALOS ÉRTESÍTŐ.
HIVATALOS ÉRTESÍTŐ.
A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályának anyaga az 1933. év II. felében 4919 db irattal, nyomtatvánnyal és fényképpel gyarapodott. E gyarapodásból 10 db esik a külföldi iratok osztályára és 4909 db a hazai iratok osztályára. Ez utóbbin belül a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonát képező Törzsanyag szaporodása 2516 db-ból áll, az örökletétképpen elhelyezett iratok nagy csoportjáé pedig 2393 db-ból.
A törzsanyag alcsoportjai szempontjából az új gyarapodás részletezése a következő: a) A törzsanyag nem csoportosított, általános gyüjteményének középkori részére esik 1 db eredeti oklevél (1372. V. 8. László oppelni herceg, nádor perhalasztó oklevele), újkori részére meg 111 db. Az újkori anyagból 7 db XVII–XVIII. sz.-i irata pesti pálosok Al- és Fölcsút, Acsa és Kajászószentpéter (Fehér megye) birtokaira vonatkozik. 17 db XVIII. sz.-i irat pedig Kollár Ádám Ferenc történetíró hagyatékából származik s Kollárra és családjára vonatkozó adatokat is tartalmaz. Az egyik kézirat, mely 1724-ben gróf Csáky Imre kalocsai érsek, mint helytartótanácsi tanácsos részére készült, a helytartótanács szabályzatát és ügyvitelét, egy másik 1829-i kézirat pedig az udvari kancellária hatáskörének leírását foglalja magában. Végül 10 db XVII. sz. végéről és XVIII. sz. elejéről származó és Nyitra vármegyére vonatkozó irat az azidőbeli közállapotokra, katonai eseményekre nyujt értékes részletadatokat. b) A törzsanyaghoz tartozó családi levéltárak vagy tárgyi összefüggés alapján külön felállított iratok alcsoportja egy új családi levéltárral: a Detrichfalvai Detrich-család 1231 db iratával és a Baracskai Közbirtokosság már régebben megszerzett iratainak 50 db-nyi kiegészítésével gyarapodott. A Detrich-levéltár főképpen nógrádmegyei vonatkozású iratokat tartalmaz, mégpedig túlnyomó részben a XIX. és csak kis mértékben a XVIII. sz.-ból. A XIX. sz. első feléből való iratok nagy része Detrich Lajos ügyvédre és feleségére: Siróki Egry Vilhelminára vonatkozik. Valószínűleg e házasság révén kerültek e levéltárba az Egry-, Baloghy-, Bay- stb. családokat illető XVIII. sz.-beli darabok. A XVIII. sz.-beli darabok másik része a Plachy-családról tartottak fenn adatokat, melyek főképen a Detrich-családdal közösen birt Kis- és Nagy-Bercel birtokokra vonatkoznak. c) A címereslevelek csoportja 5 db-bal szaporodott. d) A céhiratok gyüjteményét 1 db nagyobb céhirat és 4 db kisebb céhirat szaporította (a külföldi iratok közül is 9 darab kisebb céhirat). e) Az 1848/49-es és emigrációs gyüjtemény gyarapodása 13 db. f) A gyászjelentések, eljegyzési és esküvői értesítők gyüjteményéé: 1056 db. g) A fényképgyűjtemény 34. db fényképmásolattal és 10 db fényképlemezzel gyarapodott.
Az örökletétképpen elhelyezett iratok szaporulata két új családi levéltár, egy, 1 darabot (címereslevelet) számláló letét és hat, már régebben letéteményezett családi levéltárhoz beküldött kiegészítés anyagából áll. A két új családi levéltár, melyeknek letéteményezése által a letétképpen őrzött gyüjtemények száma 173-ra emelkedett, a következő: a Bellai és Kissztankóczi Szilvay-család levéltára és a Tarpay-család levéltára. Kiegészítést pedig a következő régebbi letétek nyertek: a Kazy- (272 db), Paksy-Kiss(1 db), Rudnay- (1 db középkori oklevél), Siskovich(4 db), gróf Széchenyi- (50 db) és Vizeli Tallián-(206 db) családok levéltárai.
A Szilvay-levéltárnak egyelőre csak első, kisebbik része érkezett meg: 3 db eredeti középkori oklevél, 3 újkori címereslevél és 9 egyéb újkori irat. Az oklevelek tartalmi vonatkozásai főképpen a Bársony-, Borovszky-, Bossányi-, Dubravy-, Marsovszky-, Meskó-, Osztrosith-, Szilvay-családokat, földrajzilag pedig Trencsén megyét és várost illetik. Figyelemre tarthatnak számot azok a XVII. sz.-beli oklevelek, melyek Trencsén város magyar nemes háztulajdonosairól (Szilvay, Bossányi, Kenessey stb.) tájékoztatnak.
A Tarpay-levéltárban van 7 db eredeti középkori oklevél és 1836 db újkori irat. A levéltár régebbi tartalma a XVIII. sz. végéig tulajdonképpen a Kölcsey-család levéltárának egy részéből áll és ezáltal az ugyancsak a Nemzeti Múzeum által őrzött Kölcsey-levéltár adatait hivatott kiegészíteni, a XIX. sz.-tól kezdve pedig a Muzsalyi Horváth-család iratait foglalja magában. Anyaga Szatmár, Bereg és Középszolnok vármegyékre vonatkozik, mégpedig különösen a következő községekre: Bene, Cseke, Kabolya, Milota, Nagy-Muzsaly stb. A Kölcsey-, Horváth- és Tarpay-családon kívül főképpen a következő családok szerepelnek az iratokban: Bessenyey-, Bégányi-, Bihari-, Biró-, Csanády-, Szigeti-, Debreceni-, Domahidy-, Eötvös-, Erős-, Irinyi-, Juhász-, Kende-, Madarassy-, Rhédey-, Rosy-, Somossy-, Sulyok-, Köpösdy Tolvay-, Vásárhelyi- stb. családok. A költő Kölcsey Ferencre nyomokat nem találni bennük. Különösebb figyelmet érdemelnek a parasztság viszonyait, az úrbéri rendezést, a zsidó bérlők helyzetét megvilágító iratok. Így számos olyan iratot találunk, mely pl. a milotai úrbéresekkel, a milotai közbirtokossági erdőkkel, a milotai úrbéri és tagosítási rendezés miatt támadt perekkel, a milotai és nagy-muzsalyi zsidó bérlőkkel (egyebek között pl. a milotai közbirtokosság 1835-ben haszonbérbe adja a bor-, hús-, vásárvám- stb. regálejogokat Ferenc József zsidónak), a zsidó bérlők és a jobbágyok s mások közötti perekkel (pl. Balla András milotai jobbágy adósságügye Nagy-Szőllősön lakó Zelmán Jakobovits árendás zsidóval 1825-ből; Horváth József jószágkormányzó pere Zelekovics Izráel kölcsei zsidó ellen 401847-ből; Horváth Gábor pere Judik Lázár zsidóval 1848–1872-ből) stb. foglalkozik.
A vizeki Tallián-levéltár kiegészítése jobbára XVIII–XIX. sz.-i gazdasági vonatkozású, peres és birtokügyi iratokból, továbbá számos missilisből áll.
A Kazy-levéltár kiegészítése, 1 db. kivételével, XIX. és XX. sz.-i iratokat tartalmaz, melyek túlnyomó többségükben a Kazy- és Vecsey-családokra, földrajzilag pedig Bars, Jász-Nagykun-Szolnok stb. megyére nyujtanak adatokat. Különböző anyakönyvi kivonatoktól és gazdasági iratoktól eltekintve, fontosak különösen a család nemességére, kamarásságára és báróságára, továbbá a család egyik kiemelkedő tagjára, a magas funkciókat betöltött báró Kazy Józsefre, ennek közéleti szereplésére vonatkozó iratok. Ez iratok alapján megkíséreljük nevezettnek rövid életrajzát összeállítani.
Kazy József 1856. II. 12-én született Nemes-Orosziban (Bars m.). Összes tanulmányait: alsó-; közép- és felsőiskolai jogi tanulmányait a fővárosban végezte. 1878. VII. 5-én Trefort Ágoston miniszter kinevezte miniszteri fogalmazó gyakornokká a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumhoz. 1880-ban előlépett díjtalan miniszteri segédfogalmazó-; 1881-ben valóságos miniszteri segédfogalmazó-, 1882-ben valóságos miniszteri fogalmazó- és 1888-ban I. osztályú miniszteri fogalmazónak. Közben 1883. V. 6-án megkapta a cs. és kir. kamarási méltóságot. Ámbár az egymásután következő kinevezéseket szorgalmas munkásságának, nagyfokú lelkiismeretességének és kötelességtudásának köszönhette, az ily szépen meginduló miniszteriális életpályával, különösen az elején, belsejében igen-igen sokáig nem tudott kibékülni. Ősi katonavér pezsgett ugyanis ereiben. Gyerekkorától kezdve mindig nagy hajlamot mutatott a katonai pálya iránt és tisztán csak a kedvezőtlen körülményeken múlt, hogy mégsem az aktív katonáskodás lett élethivatása. Még 28 éves korában is annak a kívánságnak ad kifejezést, hogy fia sohase lépjen miniszteriális pályára, hanem katona legyen. 1885. VI.24-én pedig külön is felsóhajt, mily sok búskomor napot okozott az neki, hogy nem lehetett aktív katona, és csak azzal tud vigasztalódni, hátha a véletlen még magával hozhatja a lehetőséget az aktív katonai szolgálatba való belépésre. Mikor 18-ik életévét betöltötte, nagy örömmel nyujtotta be kérvényét az egyéves önkéntesség leszolgálhatásáért, kilenc nappal későbben pedig, 1874. II. 21-én, öröme még teljesebb lett, mivel Budán a «Három nyúl» kaszárnyában a 32-ik hadkiegészítő-parancsnokságnál katonai szolgálatra alkalmasnak találták és mindárt fel is eskették a cs. kir. 10-ik dragonyosezredhez. 1875. X. 1-én Budapesten kezdte meg önkéntesi szolgálatát, a tiszti vizsgát még 1877. október elején tette le kitűnő eredménnyel, minek folyományaképpen 1877. XI. 1-ével megnyerte a hadnagyi rangot. 1881. május havában négyheti fegyvergyakorlatra vonult be, mely alkalommal a fővárosban tartózkodó Rudolf trónörökös előtt is többször kivonult a századával. 1883. VI. 1-től 28-ig szolgálta le Torontál megyében a 2-ik fegyvergyakorlatot, s mikor e szolgálattól meg kellett válnia, ez oly nehezére esett, hogy sírni tudott volna, mint a gyermek. Így nemsokára ezután megteszi a szükséges lépéseket a főhadnagyi rang megnyeréséhez, mely célból 1884. IV. 26-án berukkolt hathavi újabb fegyvergyakorlatra, illetőleg próbaszolgálatra a 4-ik huszárezredhez. Ez is fényesen sikerült és tiszttársaival együtt kitűntető dicséretben is részesült a király részéről, ki május havában főként a századgyakorlatokat vizsgálta és ellenőrizte. 1884. X. 28-án ismét belépett a minisztériumi szolgálatba. Végre 1888. VII. 24-én ezredparancsnoksága útján felszólítást kapott a hadügyminisztériumtól, hogy mint főhadnagy lépjen be tényleges katonai szolgálatba. E miatt augusztus 2-án fel is utazott Bécsbe a hadügyminisztériumba. Ottani ezirányú tárgyalásai azonban a némileg már megváltozott körülmények között nem vezettek eredményre. Így szerencsére – különösen a közérdek szempontjából – Kazy József továbbra is megmaradt a miniszteriális pályán, hol nagy, igen fontos feladatok és érdemeinek jutalmául az előléptetések hosszú, hosszú sora a legmagasabb polcokig vártak még rája. Ennélfogva katonai ambiciói ezentúl is tartalékos huszártiszti minőségében nyertek kielégítést. 1889. III. 18-án kérvényt adott be, hogy a közöshadseregből a honvédséghez helyezzék át; e kérését azonban a VII. hadtestparancsnokság április havában visszautasította. E visszautasítás hatását lelkileg teljesen ellensúlyozta az a magas dicséret, melyben a király részesítette őt Bécsben az 1889. VI. 4-i audiencián, azért, mert a hadkötelezettségén túl is katona maradt. 1890. I. 1-jével azonban teljesült az áthelyezésre vonatkozó kívánsága is, amennyiben az I. huszárezred tartalékából a honvédlovasság szabadságolt állományába került mint tartalékos főhadnagy. 1890. VI. 15-én pedig bevonult újból kéthónapi katonai próbaszolgálatra oly célból, hogy a századosi rangot megkapja. VI. 16-án tette le kitűnő sikerrel a századosi vizsgát. VIII. 5-én meg Zoltán Elek tábornok részéről érte nagy dicséret a gyakorlati részből. Alighogy befejezte szerencsésen a kéthónapi honvédségi próbaszolgálatot, két hét mulva újból bevonult 32 napi őszi gyakorlatra, mely alkalommal mint századparancsnok megint nagy dicséretet kapott a lovassági felügyelő részéről. Mindezek következményeképpen 1890. XI. 1-jével kineveztetett másodosztályú tartalékos honvédhuszárszázadossá. 1891. I. 1-jével áthelyeztetett az I-től a VI-ik honvédhuszárezredhez. 1891. augusztusában bevonult őszi fegyvergyakorlatra. 1892. X. 27-én előlépett I. osztályú századossá. 1893. VIII. 30-án a nagy kőszegi katonai gyakorlatokra vonult be mint parancsőrtiszt. 1895-ben ugyancsak mint parancsőrtiszt vett részt a fegyvergyakorlaton. 1898. XII. 2-án a király 50 éves uralkodása jubileumának alkalmából megkapta a «signum memoriae» emlékérmet, mégpedig úgy a katonait, minta polgárit. 1908. XII. 1-én volt 60 éve annak, hogy az I. huszárezrednek I. Ferenc József császár és király volt a tulajdonosa. E jubileum megünnepléséből az ezred tartalékos tisztjei is ki akarták venni részüket. Az ünneplésnek ezt a részét Kazy József rendezte és készítette elő: megcsináltatta a tartalékos tisztek nevében a király ezüst lovasszobrát császárhuszár egyenruhában, s az ezred tisztikarának ajánlotta azt fel örök emlékül. A XI. 30–XII. 4. közötti, ezen ünnepélyekkel kapcsolatos összejöveteleken: társasvacsorán, díszebéden pedig K. J. több tartalmas és igen sikerült beszédet is tartott. 1912. XI. 14-én kivételesen és legfelső kegyelemből megkapta az őrnagyi címet és jelleget. Mindezek 41után természetes, hogy a világháború kitörésekor, annak ellenére, hogy a népfelkelésre köteles koron teljesen túl volt, és hogy ekkor a földmívelésügyi minisztériumnak politikai államtitkára volt, önként jelentkezett háborús katonai szolgálatra. Végre beteljesült ifjúkori álma: tűzbe került. De mindjárt az első mozgósítás alkalmával bevonultak fiai is a háborúba: Károly, Ferenc és József mint tartalékos hadnagyok. Az ősi családi katonai erényekhez és hagyományokhoz az apa és a fiúk egyformán hívek maradtak. Bátran és vitézül megállották a helyüket mindvégig. A legkisebbik fiú: József, 1914. XII. 11-én hajnalban a limanovai csatában hősi halált halt; halála után pedig az arany vitézségi éremmel tüntettetett ki. Ferenc, főhadnagyi rangban megkapta 1916. V. 3-án a «signum laudis»-t. Az apa meg 10 hónapig szolgálta harctéren, hol több nagyobb ütközetben (Sabác, Cyroch, Pilica mentén több helyen) is részt vett. Érdemei elismeréséül több hadi kitüntetésben (a Ferenc József-rend tiszti keresztje a hadi ékítményekkel, a vöröskereszt tiszti díszjelvénye a hadiékítményekkel, a Signum laudis) és előléptetésben (alezredesi kinevezésben) részesült. A harctérről való visszatérése után, a minisztériumban is főként háborúval kapcsolatos dolgokkal foglalkozott. Éppen ezért 1917 VIII. 27-én megkapta az I. oszt. polgári hadiéremkeresztet. Végül ugyancsak katonai erények megnyilvánulását láthatjuk abban is, hogy K. J. kitűnő, elsőrendű vadász volt egész életén keresztül, ki akár az udvari vadászatokon, akár a saját birtokán vagy máshol tartott vadászatokon, melyekről különben egyetlenegy kínálkozó alkalmat sem szalasztott el, mindig igen-igen jó eredményeket tudott felmutatni. Ez eredményekről különben nagyon pontos és részletes statisztikai kimutatásokat vezetett állandóan. De mindaz, amit eddig leírtunk, csak arra alkalmas, hogy elképzelhessük: mily magasívelésű fejlődést érhetett volna el, ha fiatalkori hő óhajának megfelelően egész életét kizárólagosan a katonai pályának szentelhette volna. Nézzük mármost azt mit ért el azon a polgári pályán, amelyen megindult és amelyről letérni mégsem tudott már. Működését ily szempontból két részre lehet osztani: az első tart addig, amíg a köz érdekeit csupán hivatala hatáskörének határain belül szolgálja, a második kezdődik akkor, mikor e mellett belekapcsolódik az aktív politikai életbe is. 1888 után, mikor már végleg nyilvánvalóvá vált, hogy a földmívelésügyi minisztériumban megkezdett polgári pályát immár végig folytatnia kell, a hivatalnoki ranglétrán aránylag nagyon gyorsan haladt előre. 1890. IV. 2-án megkapta a miniszteri titkári cím- és jelleget, 1891. V. 21-én a valóságos miniszteri titkárságot, 1894. VII. 1-én az osztálytanácsosi címet és jelleget, 1895. VII. 28-án a valóságos osztálytanácsosságot, 1904. júliusában a miniszteri tanácsosi címet és jelleget, 1905. IX. 17-én az V. fizetési osztályt és a valóságos miniszteri tanácsosi kinevezést, 1910. IV. 8-án a valóságos (politikai) államtitkárságot, mely által kezdetét vette a politikai téren való szereplése is. Működésének ezen első része, mely előkészítette és maga után vonta a politikai arénára való lépését, eredményekben igen gazdag és természetesen a hivatalos Magyarország földmívelésügyi politikája ezidőszakbeli nagykoncepciójú célkitűzéseinek és munkaprogrammjának keretein belül mozgott. Ennek komoly ismertetése és méltatása majdnem egyenlő volna a modern Magyarország mezőgazdasági fejlődésének történetéből annak a két évtizednek (1890–1910) a leírásával, mely oly szorosan van összenőve a legnagyobb magyar földmívelésügyi miniszter, Darányi Ignác nevével, munkájával, koncepcióival. Erre a nehéz feladatra itt ezúttal már csak a hely hiánya miatt sem vállalkozhatunk. Így K. J. ezidőbeli működésének részletezése és kritikai méltatása helyett megelégszünk újból néhány száraz, de beszédes adatnak száraz felsorolásával, mely azonban egyben az előbb említett gyors hivatalnoki előmenetele magyarázatául is szolgál. Hivatalos teendőit nemcsak a minisztériumi íróasztal mellett végezte. A helyzet megkövetelte, hogy az ország különböző részeit bejárja és ott helyszíni tanulmányokkal fontos és országos jelentőségű resszort-problémákat oldjon meg. Szakismeretei mellett szervező- és vezetőképességei miatt akárhányszor kellett a legkülönbözőbb szakkérdésekben képviselnie fölöttes hatóságait az országon belül és kívül egyaránt, úgy a magyar és osztrák fővárosban, minta külföld több nagyobb városában. 1891. IV. 5-én miniszteri biztosi rangban a Csongrád, Torontál és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék területén tervbe vett sáskairtási munkálatok vezetésével bízatott meg. E feladatát teljes sikerrel fejezvén be, 1891. VI. 24-én a miniszteri biztosság alól felmentetett, különös elismerés írásbeli kifejezése és 400 forintnyi jutalomdíj engedélyezése mellett. 1891. október elején az Orsz. Magy. Kertészeti Egyesület Budapesten rendezett kiállításon a minisztérium megbízásából mint bírálóbizottsági tag működött. Augusztus havában, 1892-ben és 1893-ban a nemzetközi gabonavásárra utazott fel Bécsbe hivatalosan. 1894. IV. 20-tól VII. 1-ig volt Bécsben egy élelmezési, hadseregellátási kiállítás. E kiállítás magyar bizottságának tagja volt. 1895. IV. 3-án a földmívelési minisztérium képviseletében az Orsz. Statisztikai Tanács tagjává neveztetett ki. 1896. V. 6-án a millenáris kiállítás mezőgazdasági csarnokát meglátogató királyt kalauzolta. 1896. VII. 28-án az ó-gyallai csillagvizsgáló 25 éves jubileumán képviselte a földmívelésügyi minisztert. 1897. VI. 3-án Darányi miniszter megbízta K. J.-t az 1900. évi párisi közkiállításon Magyarország részvételének intézésére kirendelt kormánybiztosság kebelében a földmívelésügyi tárca ügykörét érintő kiállítási ügyek ellátására szervezett külön osztály vezetésével. Így a következő három esztendő a nagy párisi kiállítással kapcsolatos fárasztó és izgalmas munkálatok jegyében folyt le. 1900. II. 22-én a király meglátogatta az Iparművészeti Múzeumban a Thék-gyárban és Jungfer műlakatosnál összegyüjtött egyes tárgyakból összeállított próbakiállítást. A király fogadása és a próbakiállítás körüli rendezéseknél K. J.-nek tetemes rész jutott a munkából. 1900. III. 23-án indult aztán a nagy útnak Párisba. Kilenc hónapot töltött ezzel a kiállítással kapcsolatban külföldön (1900. XII. 22-én érkezett vissza Budapestre): sokat fáradozott, nehéz munkát végzett; de egyben sokat látott, tapasztalt és tanult is ez alatt az idő alatt, többet mint itthon egy évtized alatt. Hivatalos minőségéből kifolyólag, mindenhová meghívták és így módjában volt a társadalom és politikai világ kitűnőségeivel megismerkedni. A köztársaság elnökénél is többször hivatalos 42volt, kit egy ízben a kiállításon is kalauzolt. A kiállítás francia vezetői, a francia kormány tagjai: különösen a földmívelési és kereskedelmi miniszterek, az idegen kormánybiztosok, a nagykövetek stb. nagyon előzékenyen fogadták K. J.-et, éppúgy, mint a többi magyar delegátust. A francia földmívelésügyi minisztérium adminisztrációját külön is tanulmányozta, igen nagy haszonnal. Több kongresszuson is résztvett, egyebek között a nemzetközi gazdakongresszuson, melyre Darányi miniszter mint annak díszelnöke jött ki Párisba. Darányi különben a Kazy által szervezett mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti, vadászati csoportokkal nagyon meg volt elégedve, és legnagyobb elismerését és köszönetét többször is kifejezte. De hasonló elismerésnek adott kifejezést a kiállítást meglátogató Hegedüs kereskedelmi miniszter is. A kiállítás körül kifejtett kiváló szolgálatai elismeréseképpen azonban nem maradhattak el a magasabb kitüntetések sem: 1901. II. 19-én a király a III. osztályú vaskoronarendet adományozta neki, 1901. augusztusában pedig Loubet francia köztársasági elnök, a becsületrend tiszti keresztjét. A párisi kiállítás tárgyaiból Kazy rendezett a városligeti iparcsarnokban is egy kiállítást, melyet Darányi miniszter 1901. IV. 30-án nyitott meg és melyet V. 13-án a király is megnézett. Ugyancsak május havában (1901) részesült még egy külföldi kitüntetésben: a mezőgazdasági kiállítás körül szerzett érdemeiért Sándor szerb király a Takova-rend III. osztályú rendjelével tüntette ki. 1901. VI. 9-én Darányi miniszter kiküldte Halleba a Német Gazdasági Egyesület által ott rendezett XV. mezőgazdasági kiállításra. 1901. VIII. 20-án minisztere képviseletében megnyitotta a kecskeméti mezőgazdasági kiállítást, négy nappal későbben meg résztvett a máramarosszigeti háziipari és mezőgazdasági kiállítás megnyitásán. 1901. IX. 23-án Szászvárosba utazott az erdélyi szász gazdasági egyesület közgyűlésére, az év hátralévő részében pedig egyebek között résztvett a Pozsonyban 1902-ben tartott II. országos mezőgazdasági kiállítás előkészítésében. 1901. XII. 1-én Darányi miniszter felszólította, hogy vállalja el az északkárpátmenti hegyvidéki (rutén) nép gazdasági helyzetének javítására irányuló állami segítőakció vezetését mint az úgynevezett hegyvidéki kirendeltség miniszteri megbízottja. Nagy kitüntetést, megtisztelő bizalmat, de egyben igen nehéz feladatot jelentett ez K. J. részére, melyet éppen a fennálló nehézségek tudatában elfogadni nem volt könnyű. Oly sikeresen megoldott eddigi megbízatásai tanúskodtak arról, hogy az új feladatra is rátermettsége megvolt (Hiszen ezért esett rá a miniszter választása is.). Megvolt neki saját képességeiről a szükséges önkritikája is. De éppen mivel nagyfokú felelősségi és lelkiismeretességi érzései folytán csak olyanra szeretett vállalkozni, amit lehetőleg százszázalékig tudott jól vagy a legjobban véghez is vinni, nem saját magában, hanem a Mindenható irgalmában és segítségében bízva fogadta el az új kitüntető megbízást.*
Ezt nem frázisként mondjuk. Sok jó és szép tulajdonsága mellett egyik főjellemvonása a legmélyebb meggyőződésből fakadó alázatos krisztusi vallásosság és istenfélelem volt. Hátramaradt iratai bizonyítják, hogy ez a mélységes Istenben való hit mentette meg egész életén keresztül sok bajban a nagyobb csapásoktól és az elkerülhetetlen emberi szenvedéseiben mindig a legteljesebb lelki nyugalmat hozta a számára; de munkásságának eredményességét is egyedül ennek az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalmának köszönhette.
Darányi miniszter 1901. XII. 13-án átadván neki az új megbízásra vonatkozó dekrétumot, külön meg is köszönte neki, hogy ezt a nehéz feladatot elvállalta. De ezzel egyben K. J. hivatalos működésében új fejezet is kezdődik, mely egy egész évtizedre terjedt ki és melynek országos szempontból is tagadhatatlanul nagy jelentősége van. A rutén nép anyagi és szellemi hátramaradottságára és az általa lakott vidéken uralkodó általános szegénységre, 1896–97-ben Firczák Gyula munkácsi püspök kezdeményezésére hívták fel a magyar kormány figyelmét egy, az összkormányhoz intézett emlékirat útján. Ennek alapján szervezte meg Darányi miniszter a földmívelésügyi tárca keretében az előbb jelzett segítőakciót, mely az anyagi és szellemi jólét emelésének kormányzati intézkedésekkel előmozdítható összes feltételeit kívánta megteremteni. Ez az akció a végső cél elérésére főképpen három eszközzel törekedett: a népnek földbérletek segítségével földhöz való juttatása, az ezen a vidéken főjövedelmi forrást képező állattenyésztés fejlesztése és a népnek hitelszövetkezetek útján elérhető gazdasági önállósítása által. Tehát ennek a segítőakciónak a részletkérdései a következők voltak: földbérletek, havasi legelők, népies mintagazdaságok, vetőmagkiosztás, gazdasági gépek kiosztása, lentermelés, gyümölcstermelés és gyümölcsértékesítés, állattenyésztés, juh-, baromfi-, nyúl-, sertés-, méh-, selyem-, hal-, ráktenyésztés, gazdasági szakismeretek terjesztésére szükséges intézkedések, tanfolyamok, népkönyvtárak, fogyasztási-, értékesítő-, állatbiztosító-szövetkezetek, mezőgazdasági háziipari tanfolyamok, hitelszövetkezetek és hitelszövetkezeti áruraktárak, munkaközvetítés, óvódák és népiskolák létesítése, útviszonyok megjavítása. Az akció kísérletképpen 1897-ben Bereg megyében kezdődött, 1899-ben kiterjesztetett Ung-, 1900-ban Máramaros-, későbben egyéb ruténlakta varmegyékre is. 1902-ben «székelyakció» néven hasonló akció indult meg a Székelyföldön is, mely későbben egyéb erdélyrészi vármegyéket is hatáskörébe vont. Végül 1908-ban Árva-, Liptó- és Trencsén vármegyék területére kiterjedő hasonló működési körrel megszerveztetett a 3-ik, a felvidéki miniszteri kirendeltség is. Mind a három akció miniszteri megbízottja K. J. volt. A hegyvidéki rutén segítőakció vezetését Kazy csak elődje, Egán Ede halála után vette át, de úgy a rutén, mint a székely mentőakció jelentős eredményeinek legnagyobb része Kazy működéséhez fűződik. Ez a magyar kormány által kezdeményezett és nagy mértékben K. J. nevéhez fűződő segítőakció kiváltképpen a rutén népre nézve valóságos áldásszámba ment, és ennek a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, különösen ma, mikor a rutén föld és rutén nép az idegen megszállás alatt annyira érzi a régi magyar uralom ezen áldásos működése elvesztésének súlyos következményeit. K. J. ezirányú, fáradságot nem ismerő, lelkiismeretes és tapintatos működésének részletezésébe helyhiány miatt jelen alkalommal nem bocsátkozhatunk bele. Ennek részletes leírását megtaláljuk a földmívelésügyi 43minisztérium 1904–1910. évi kiadványai sorozatában megjelent, K. J. által összeállított hat külön ismertetésben. Jellemzésül csak annyit említünk, hogy Darányi miniszter már az 1902. év végén az országgyűlés pénzügyi bizottságában külön megdícsérte K. J. munkásságát, ezt Kazynak megsürgönyözte, karácsonykor pedig kifejezte elismerését és 2000 korona jutalomdíjat engedélyezett a számára. A segítőakciók vezetése mellett azonban a miniszter egyéb teendőkkel is megbízta K. J.-et. Ezek közül csak egyet említünk meg. 1906 nyarán a magyar kormány oly célból, hogy a bukaresti nemzeti kiállításon képviseltesse magát és ezzel Lueger bécsi polgármester romániai machinációit ellensúlyozhassa, képviseletében öt magasabb tisztviselőt küldött ki Bukarestbe. Köztük volt K. J. is, ki VI. 14-én indult és VI. 21-én jött vissza Bukarestből, hol a magyar delegátusoknak úgy a királyi ház, mint a román kormány részéről igen meleg fogadtatásban volt részük. Károly román király elküldte 40 évi uralkodásának emlékérmét, későbben pedig a román koronarend nagy tiszti keresztjével tüntette ki K. J.-et. A hegyvidéki és székelyföldi akció 1908. évi további kiterjesztésének az lett a következménye, hogy 1908. I. 1-től kezdődőleg a miniszter felmentette K. J.-et a minisztérium elnöki osztályának főnöki teendői alól, melyeket addig szintén ellátott, és kizárólagosan a segítőakciók ügyeivel foglalkozó főosztály főnöki ügyeivel bízta meg. Ennek dacára 1908. május elején K. J. kiküldetett a londoni magyar kiállításra, honnan V. 21-én ért vissza Budapestre. 1909. X. 12-én pedig Párisba utazott mint a magyar kormány képviselője, a genfi Fehérkereszt Egylet által rendezett élelmiszerhamisítási II. nemzetközi kongresszusra. 1910. IV. 5-én gróf Serényi Béla miniszter magához hívatta és felajánlotta neki a földmívelésügyi politikai államtitkárságot, amit K. J. köszönettel el is fogadott. 1910. IV. 18-án Roosevelt, volt amerikai elnököt fogadta a Mezőgazdasági Múzeumban, kivel másnap Bábolnára utazott. Több kerület ajánlotta fel a képviselői mandátumot. 1910. VI. 1-én Sátoraljaújhelyen meg is választották munkapárti programmal. Ettől kezdve élénk politikai tevékenységet is fejtett ki. 1911. VII. 5-én Német- és Franciaországba utazott közgazdasági és mezőgazdasági tanulmányok céljából, 1912. VII. 1-én pedig Olasz-, Francia- és Németországba. Szak- és politikai működése oly általános megelégedést keltett, hogy Serényi miniszter utóda, báró Ghillány Imre is felkérte 1913. VI. 9-én, hogy maradjon meg továbbra is politikai államtitkárnak. Sőt a gróf Tisza István miniszterelnöksége alatt 1913. VI. 10-én megalakult új kabinet, K. J.-nek a képviselőház alelnöki állását is felajánlotta. Az államtitkárságot tartotta meg és ez állásában szolgálta a hazát 1917. VI. 10-ig. A hétéves államtitkársága alatt érdemei elismeréseképpen egyebek között a következő kitüntetések is érték: 1913. II. 18-án megkapta a magyar bárói méltóságot, 1915. XI. 11-én a belső titkos tanácsosi méltóságot, 1917. VI. 10-én pedig a Szent István-rend középkeresztjét. Államtitkársága alól való felmentése után kilépett a munkapártból, és mint gróf Serényi Béla meghitt barátja, 1918. II. 23-tól kezdve további politikai működését az 1848-as alkotmánypárt kötelékében fejtette ki, mely 1918. V. 13-án egyik alelnökévé választotta meg. E minőségében 1918. X. 29-én résztvett a József főherceg elnöklete alatt tartott azon értekezleten, melyen gróf Hadik János mint miniszterelnökjelölt programmját előadta és e programm alapján a miniszterelnöki megbízást megkapta telefonon Károly királytól. Az ezután következett zavaros idők (köztársaság, tanácsköztársaság, megszállás) elmúltával tevékeny részt vett még az 1920. XII. 1-én megalakult rendpárt létrehozásában. Végül megjegyezzük: munkaszeretet, kötelességtudás, rendíthetetlen királyhűség és hazaszeretet, határtalan szeretet családja és környezetével szemben, mély vallásosság kíséri végig élete minden szakában minden egyes cselekedetét. Erről tanúskodnak részben az itt felsorolt adatok, részben azok, melyek magán-, családi-, társadalmi- stb. életére vonatkoznak, s melyek ismertetésétől itt el kellett tekintenünk.
Ime a háborúelőtti legjobbjaink egyike pályafutásának főbb mozzanatai, melyek némi bepillantást engednek Magyarország legújabbkori gazdasági fejlődését irányító műhely egyes munkálataiba is. A Kazy-levéltár mostani kiegészítésében található iratoknak és naplóknak, melyek segítségével állítottuk össze sebtében a fenti sorokat, abban nyilvánul meg a tudományos jelentősége, hogy néhány értékes adattal kiegészítik az ugyancsak a Nemzeti Múzeumban letéteményezett Darányi-levéltár által Magyarország háborúelőtti gazdaságtörténeti fejlődésének és Darányi Ignác ezzel kapcsolatos működésének megvilágításához nyujtott fontos adatokat. Ez pedig remélhetőleg arra is fog ösztönzésül szolgálni, hogy a Levéltári Osztály által őrzött családi letétek más letéteményezői is ezentúl folyton nagyobb mértékben fognak igyekezni nemcsak a régmúlt idők történeti emlékeivel, hanem az újabb és legújabb kor irataival is kiegészíteni családi levéltáraikat.
Befejezésül adjuk címeres emlékeink gyüjteménye gyarapodásának szokásos felsorolását. 1. 1568. X. 4. Miksa kir. cím. levele Lezenicy János részére. (Er. Szilvay-lt.) 2. 1595. II. 1. Rudolf kir. cím. levele Dierner János részére. (Er.) 3. 1602. IV. 29. Rudolf kir. cím. levele Demieny András és családja, valamint Szilvay János András unokatestvérei számára. (Er. Szilvay-lt.) 4. 1677. VIII. 28. I. Lipót kir. cím. levele Sebők János részére. (Er.) 5. 1679. IV. 25. I. Lipót kir. cím. levele Szilvay András részére. (Er. Szilvay-lt.) 6. 1681. X. 1. I. Lipót kir. által Kazy János részére adományozott nemességmegerősítő címereslevél címerképének 1910. III. 16-án kelt közjegyzői hiteles festett másolata. (Kazy-lt.) 7. 1708. II. 16. I. József kir. cím. levele Bősz János Jakab részére. (Er.) 8. 1765. IV. 10. Mária Terézia indigenatusi oklevele Neny Kornél báró részére. (Er.) 9. 1873. IV. 17. I. Ferenc József nemességet, címert és «Ferenczi» előnevet adományozó címereslevele Freund Károly részére. (Er.) 10. 1883. V. 6. I. Ferenc József kir. Kazy Józsefet cs. és kir. kamarássá nevezi ki. (Er. Kazy-lt.) 11. 1904. VII. 21. Kazy Józsefné szül. Vecsey-Oláh Anna halotti címere. (Kazy-lt.) 12. 1908. V. 20. I. Ferenc József nemességet, címert és «Szendrői» előnevet adományoz Szende Károly részére. (Er.) 13. 1913 II. 18. I. Ferenc József garamveszelei Kazy Józsefet bárói rangra emeli. (Kazy-lt.) 14. 1913. IV. 8. Kazy László halotti címere. (Kazy-lt.)
Dr. Sulica Szilárd.
