E főágnak Helmeczi Orosz Demeter comessel és Endrével egy sorban lévő harmadik tagja, (I.) István az 1298-iki osztályban résztvevő Salamonnak és (I.) Simonnak az atyja. Őmaga ez évben már nem él.
1. Salamonnak két fia maradt: (I.) György és (II.) Miklós. Előbbi 1379-ben még jelen van a két főág birtokai között végrehajtott határmegújításnál. Egyetlen fia, Tamás csupán egyszer, 1380-ban fordul elő, királyi emberként. Tőle utódok nem maradtak.
Salamon másik fiáról, Miktósról, jóformán semmit se tudunk. Korán halhatott el. 1360-ban még él. Az imént említett 1379. évi határjárásnál azonban már csak fia, Benedek van jelen. Utóbbiról még hallani fogunk a közös Nagyerdő körül keletkezett nézeteltérés kapcsán. Míg Benedeket 1386-ban látjuk viszont utoljára, fiai: Albert, Szaniszló, (III.) Péter és (IV.) János csak 1412-ben tűnnek fel először és szerepelnek ettől fogva mind gyakrabban. Albert ugyan 1419-ben már lemarad többi testvére társaságából; utóbbiakat azonban még 1421-ben is együtt találjuk. Salamonnak Miklóson és Benedeken át folytatódó ágát csak Szaniszló vitte tovább két fia, (V.) András és Gergely révén, akik már a XV. század közepén élnek. Szaniszló még 1436-ban is él. Egy «Slatina hluboka» nevezetű helmeci birtokra nézve egyezik meg Helmeczi Simonfia Ferenccel ez évben.
2. (I.) István másik fiától, Simontól, közelebbről ennek Péter fiától származnak a mai élő Vékey-család apai ősei. Az 1298-iki osztály alkalmával Simon még gyermek, vagy legalábbis fiatal legény. Ekkor még bátyja, Salamon képviseli őt. 1350-ben még életben találjuk. 1342-ben eskütárs a Baksanemzetségbeliek részén a Kisazariak elleni perükben. 1346-ban királyi emberként működik. Fiaival, (I.) Lőrinccel és fenti Péterrel, továbbá unokaöccseivel: Salamonfia Györggyel és Miklóssal együtt talán igénylés, vagy birtokfoglalás alakjában 1350-ben beleavatkozik közeli vérségi atyafiai, a Ninajiak lázi birtokügyeibe. Ninaji Miklós fia János ezért kénytelen ellenük eljárni Ung vármegye hatósága előtt.
Fiai a másik főághoz tartozó Helmecziektől, akiket ú. m. Batizfia (III.) Istvánt, (I.) András fia (III.) Miklóst és (II.) István fiait: Domokost, Albőst és (II.) Pétert Batizfia (I.) László képvisel, 1357-ben kötött egyességben az 1298. évi osztály alapján nekik jutott helmeci részen felül, ennek déli szomszédságában a Stripo-patak mellett még külön 18 holdnyi területet kapnak abból a célból; hogy a maguk birtokáról az úgynevezett Makkoserdőnél a Stripo vizéhez utat vághassanak. Furcsa, hogy az egyesség ellen éppen legközelebbi osztályosaik, a Lázi-, illetőleg Ninaji-atyafiak, Lázi Miklós és Denk fiai emeltek óvást, hogy a területátengedést és a tervezett gazdasági út létesítését meghiusítsák. Hiszen Helmec másik félének a birtokosai sajátjukból kínálták fel azt a darab földet. A protestálóknak tehát ez egyáltalán nem sértette az érdekeit. Feltehető, hogy az 1350-ben köztük 23kitört viszály volt a mozgatója gáncsoskodásuknak.
(I.) Simon (I.) Lőrinc fiának személyes szerepléséről ez az utolsó adatunk. Ellenben (I.) Péter ezután is, egész 1379-ig tevékenykedik, amikor is még résztvesz a nemzetség két főbirtoka közötti határok újólagos megállapításánál. Közben prókátor (1356), eskütárs a Bátfaiak és Sislócziak perében (1357); sokadmagával ő is tanúskodik a Drugeth-fiak ellen (1359).
Lőrinc fiai: (III.) Simon és (VI.) Miklós. Előbbi 1374-ben, utóbbi 1379-ben jelenik meg először. 1387-ben együtt perlekednek a Császlócziakkal. Egy 1394-iki, szintén az egész nemzetségre kiható, de a két főág között egyenetlenséget keltett birtokszerzésnek, melyről alább szólunk, ők is részesei: 1419-ben mindketten élnek: Miklós még 1421-ben is: Simon 1397-ben Ung vármegye szolgabírája.
(III.) Simon sok gyermek atyja. Csak fiainak is hét volt száma: Lukács, (III.) Lőrinc, Ferenc, Domokos, Benedek, Mátyás és Balázs. Lőrincfia (IV.) Miklósnak csak két fia maradt: Albert és (III.) Mihály. 1421-ben még kiskorúak; még apjuk képviseli őket a családi birtokügyekkel kapcsolatos hivatalos aktusoknál.
(I.) Simon másik fiának, (I.) Péternek a két fia: (III.) András deák és Gábor feleségül vévén Zemplénből, a Bodrogközről a Vékén, Szentesen és az egykor Zétényhez tartozott Kerektón birtokos, a XII. századba visszanyúló ősi nemzetségből származott, de 1396-ban fiúmaradékok nélkül elhalt Vékei Péternek Zsigmond király által 1397-ben fiúsított két leányát – András Vékei Erzsébetet, Gábor Vékei Klárát – a vékei birtok örökösei s ezzel együtt a Vékei-név és vér fenntartói és folytatói lettek. Leszármazóik, a ma is elő Vékeyek tehát egyrészt fiúsított ősanyáik révén az ősi Vékeieket magábafoglaló nemzetségből, másrészt apai ágon a Helmecziek nemzetségének egyik kiágazásától veszik eredetüket.
Helmeczi Andrásnak Vékei Erzsébettől született két fia közül László valószínűleg még ifjú éveiben halt meg s csak a másik, Gál, valamint Gábornak Vékei Klárától született Adorján fia, akik jobbára már Vékeieknek nevezik magukat, fejlesztették tovább azt a családfát, melynek a következő századok folyamán többfelé feltörekvő ágai közül egyik napjainkig eljutott. Így például utóbbinak a XVIII. század közepén keletkezett újabb hajtását, a szabolcsmegyei ágat ma Vékei Vékey István máriapócsi földbirtokos képviseli.