II.
II.
Nemzetségtörténetünk Dobák-nemzetség néven genusaink közé sorolja az 1243-ban Chrenócot elcserélő négy fivértől, illetve Dobák, Vacyk és Tybától eredő családtörzset.* E törzsből utóbb a Nényei Luka-, a Nényei, majd Ungmegyébe származva, Eöri, Botfalvi és Darmai előnevet viselő Dacsó-,* a liptómegyei Hliniki-, vagy Hliniki Harabor- és az 1453-ban kihalt Bátorfalvi Bátor-család* eredt, Ha Radon comes testvéreinek törzse «Dobák-nemzetség» néven genusaink egyike, nyilvánvaló, hogy Radon családját is e nemzetség sarjának kellene tekintenünk. E kérdés tisztázására elsőrendű fontosságú leszögeznünk azt, amit genealogiai íróink eddig nem tudtak, hogy t. i. Dobák nem azoknak egyenes felmenője, akik magukat Dobák-nemzetségbelieknek mondják, mert utóbbiak csupán Dobák fivérétől erednek. Nemzetségnevüket tehát nem közös ősükről, Naradtól vették, hanem családjuk egyik legkiemelkedőbb tagjától, az említett Dobák comestől. Különben is ezt a nemzetségnevet a Dobáktól, Vacyktól és Tybától eredő kiterjedt család csak egyetlenegyszer használta, s ekkor sem az egész család, hanem csak Vacyknak két unokája 1312-ben,* s így ez már ezért sem terjeszthető ki a család minden egyes elágazására, amint ezt Karácsonyi tette. A legfeltűnőbb, hogy sem magának Dobáknak az egyenes leszármazóit, sem pedig másik fivérének, Tybának utódait nem említik ily kitétellel. Egy 1260. évi adat megvilágítja a szabálytalan nemzetségnév kialakulását. Ugyanis Vacyk fiait (akiknek gyermekei majd 1312-ben Dobák-nemzetségbelieknek mondatnak) 1260-ban «cognati Comitis Dubak»-ként emelik ki.* Nyilvánvaló, hogy Vacyk fiainál ez, az előkelő és ismertebb Dobák comesszal való rokoni meghatározás volt az, amely annak utóbb nemzetségnévvé való átalakulására vezetett.
Karácsonyi: Magyar nemzetségek I. 411.
O. L.: N. R. A. fasc. 1032. nr. 1. §. 4.
O. L. Luka-cs. lt. 1453.
Anj. O. I. 269.
Knauz: Monumenta ecc. Strig. II. 79.
Ami Dobák comest (1243–63) és utódait illeti, ő maga Radon comes mellett a Kürtösi-családnak legkiemelkedőbb tagja. Már tudjuk róla, hogy három fivérével együtt résztvett Béla király hadjárataiban s a királyi udvarban élt. Mint valaha Radont, úgy Dobák comest is többször bízta meg a király különböző kiküldetésekkel; 1276-ban Nógrádban,* 1263-ban Liptóban iktat.* Dobák comes kimagaslóbb egyéniségére utal a király, amikor 1260-ban unokaöccseit, mint «cognati Comitis Dubak» határozza meg. Személynevét a családnak több XIV. századi tagja is viseli. Dobák comes fiai közül számos adat említi Lukát (1290–1322), a Nényei Luka-család névadó ősét.* Ennek fivére Demeter,* kinek fia Dacsó, a hontmegyei Nényei Dacsó,* s az ebből a XV. században (1433) Ung megyébe származott s ott Őrfalvi, Botfalvi, Palágyi, Darmai előneveket viselő Dacsó-család őse.* Luka és Demeter 1284-ben rokonaikkal közösen szerzik Drégelyt és Legéndet,* majd a hontmegyei Pribel egy részét.* Dobák és fivéreinek utódai hatalmas ipolyvidéki birtokok urai lettek; ehhez nagy mértékben hozzájárult a XIII. századvégi Hont megye nagybirtokosságának felbomlása, a várispánságnak megyévé alakulása. Luka és Demeter fiai 1337-ben osztoznak meg örökségükön: Nényén, Palojtán és Lamon (ez utóbbi, Dacsóról ma 24a Dacsólam nevet viseli). E birtokaik határjáró oklevelében lépten-nyomon találkozunk Radon fia Madách fiaival, mint szomszédokkal.* Demeternek Dacsó nevű fia rövidesen megszerzi a hontmegyei Lehotka falut is, 1338-ban.* Dobák utódai Nényén megtelepedve és ott templomot is alapítva, e jószáguk környékén terjeszkednek. Dacsó fia Miklós utóbb, 1375-ben épp a nényei templomból kijövet ölte meg unokafivérét Miklóst, Luka fiát. A Dacsó- és Luka-családok az újabb időkig jelentős szerepet játszottak Hont megye történetében s leszármazóik tudtunkkal ma is élnek.*
Fejér C. D. IV. 2. 394.
Turul IX. 161. – Hihetőleg Dobák comesnak ez egyedüli liptói küldetése miatt tartja Majláth u. itt Dobák comest a liptói Szentannai Dobák-család ősének.
Kuauz id. m. II. 117. 266.; O. L. Kubinyi-cs. lt. 1322. Pauler (id. m, II. 465.) tévesen azonosítja e Lukát Imre nagyváradi püspök hasonlónevű fivérével.
Knauz i. m. id. h. O. L. Kubinyi-cs. lt. 1322.
Nagy Iván III. 216.
O. L. N. R. A. fasc. 1071. nr. 5.
Knauz i. m. id. h.
O. L. Kubinyi-cs. lt. 1322.
O. L. Luka-cs. lt. 1337.
Knauz i. m. II. 266.
Nagy Iván III. 216. és VII. 195. Palásthy: A Palásthyak I. kötet.
Kürtösi Narad Vacyk nevű fiának négy gyermekét ismerjük. Egyikük Sztregovai Supk 1251-ben kir. engedéllyel eladja a IV. Béla királytól kapott Nyerges nevű nógrádmegyei birtokát Mikó zólyomi ispánnak 7 ezüst márkán.* Ugyane Supk és fivérei, ú. m. Marcell, Bátor és Harabor 1260-ban a királlyal elcserélik a nógrádi Sztregova birtokukat a hontmegyei Kelenye és Terbegeczért.* E fivérek közül Nényei Bátor (Batur de Nene) 1260–1277. szerepel.* Harabor úgylátszik Nyitrában élt; nevét a család itteni birtokainak környékén fekvő Chrábor, a XIV. században Harabur helység neve őrzi.* Harabor és Bátor fiai 1312-ben a Hunt Paznan-nemzetség tagjaitól vásárolják a hontmegyei Nyék és Hrussó falvakat.* A Bátortól származó Bátorfalvi Bátor-család Hontmegyében a XV. század közepén halt ki.* Harabor fiai közül az 1312-ben Dobák nemzetségbelinek nevezett László (1295–1323) már 1295-ben a zólyomi ispánságban él. Ez évben a turóci konvent előtt András volt besztercebányai bíró fiát, Henchmann comest, a Szászfalvi Barla-család ősét képviseli.* Utóbb, 1323-ban Donch mesternek, a nagyhírű zólyomi ispánnak serviense, Miklós nevű fiával együtt. Ipolyi Arnold szerint ez évben ők is részt vesznek Donch mester avignoni diplomáciai útján.* Hű szolgálataik jutalmául, Donch mester kérelmére adományba kapják a királytól a liptómegyei Váralja és Hódos (ma Bobrovnik) birtokokat.* E javaikhoz szerzik a liptómegyei Hliniket, ahol megtelepedve, Harabor fia, László utódai a XVI. századig szereplő Hliniki, vagy Hliniki Harabor családot alapítják.*
O. L. Balassa-cs. lt. 1251.
Knauz i. m. II. 79.
Wenzel IV. 92.
Nyitram. monogr. 76.
Anj. O. I. 269.
O. L. Luka-cs. lt. 1453.
H. O. VII. 249.
Ipolyi: Beszterceb. egyh, műeml. 19.
O. L. Dl. 236.; Luka-cs. lt. 1438., 1453.; Kubinyi-cs. lt. 1389–1437.
Nagy Iván V. 50.; O. L. Madách-cs. lt. 1503.
