TÁRCA.
37TÁRCA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság május hó 26-án tartotta folyó évi rendes közgyűlését. Minthogy ezidén harminc esztendeje, hogy báró Radvánszky Béla, Társaságunk megalapítója és első elnöke elhúnyt, s ugyancsak ebben az évben folyóiratunk ötvenedik kötete lát napvilágot, Szentpétery Imre elnök a közgyűlést ennek a kettős évfordulónak a jelentőségét behatóan méltató beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, amelynek vendégei közt a br. Radvánszky család tagjai is jelenvoltak.
A megnyitó beszéd elhangzása után Kumorovitz B. Lajos felolvasta Az authentikus pecsét című tudományos dolgozatát, mely a Turul következő füzetében fog megjelenni.
A közgyűlés ezután az alapszabályok értelmében az igazgató-választmányból ez évben kilépő Andrássy Géza gróf, Bezerédj István, Eckhart Ferenc, Holub József, Jalsoviczky Sándor, R. Kiss István, Lukcsics József, Mályusz Elemér, Prónay Dezső báró és Végh Gyula eddigi ig. vál. tagokat további hat évre újból megválasztotta; a Jakubovich Emil elhalálozása következtében megürült ig. választmányi tagsági helyet pedig Ányos Lajos országos főlevéltárnokkal töltötte be.
A számvizsgáló-bizottság tagjai a megejtett választás értelmében újból Taborsky Ottó, Borzsák István és Szilágyi Loránd lettek.
A titkári jelentés, mely után a számvizsgáló-bizottság jelentése, az 1935. évi zárszámadás és az 1936. évi költségelőirányzat letárgyalása következett, a Társaság előző évi működéséről az alábbi módon számolt be:
Mélyen tisztelt Közgyűlés!
Mielőtt Társaságunk mult évi működéséről és állapotáról érdemben jelentést tennék, szomorú kötelességet kell teljesítenem. Meg kell emlékeznem arról a fájdalmas veszteségről, mely Társaságunkat az elmúlt év utolsó napjaiban dr. Jakubovich Emil elhúnytával érte. Halála nemcsak igazgató-választmányunkat fosztotta meg egyik régi, buzgó tagjától, hanem folyóiratunkat is kiváló munkatársától. A Társaságunk által művelt tudományágaknak kitűnő szakismerője volt, aminek tanúi idevágó dolgozatai is, amelyek értékben vetekednek egyéb tudományos munkásságának termékeivel. Társaságunk méltóképpen résztvett az elhúnyt szerettei, tisztelői és a tudományos körök gyászában. Özvegyéhez részvétnyilatkozatot intézett és ravatalánál is lerótta kegyeletét; emlékét pedíg, melyet szívünkbe zárva őrzünk, jegyzőkönyvileg megörökítette.
A lefolyt év munkásságát a következőkben van szerencsém a mélyen tisztelt közgyűlés előtt nagy vonásokban vázolni.
Legutóbbi közgyűlésünket mult évi március 28-án tartottuk s ezen II. Rákóczi Ferenc emlékének, halála kétszázadik évfordulója alkalmából, az elnöki megnyitó beszéd és felolvasás keretében hódoltunk. Azóta alapszabályszerűen megállapított négy igazgatóválasztmányi ülésünket 1935. évi okt. 29-, dec. 11-én, 1936. évi febr. 28-án és a mai közgyűlést megelőzően tartottuk meg. Üléseink egy része felolvasásokkal volt egybekötve, melyek a heraldika és pecséttan köréből merítettek. Mult, közgyűlésünkön a titkárnak «A Rákócziak címere és pecsétjeik», az okt. 29-i valasztmányi ülésen pedig Ghyczy Pál ig. választmányi tagnak «A kard a magyar heraldikában» című tanulmánya került felolvasásra. Mindkettő azóta már meg is jelent a Turulban. Varju Elemér, Társaságunk másodelnöke egy ízben a magyar heraldikához mutatott be és ismertetett, illusztrációk kíséretében, érdekes adatokat, más alkalommal meg Doncs mester «az aranyos vitéz» címeréről és nemzetségi származásáról tartott szabad előadást.
Társaságunk szellemi munkásságának félszázados letéteményese, a Turul, – amint erről az imént elhangzott elnöki megnyitó is megemlékezett – a közeli napokban nevezetes időponthoz ér: az 1936. évfolyam 1–2. összevont füzetével 50-ik kötete indul meg – a Társaság fennállásának 54-ik esztendejében. Áldatlan idők, súlyos megpróbáltatások megzavarták a működés csendes folyamatát s megakadályozták, hogy a Turul lépést tartson a Társaság életéveivel. Csak erős akarat és küzdelmes kitartás mentette meg létét; de a bizonytalanság ezután is még évek során át ott ólálkodott körülötte s csupán az utóbbi években váltotta fel azt az elnökség fáradhatatlan buzgalmából folyóiratunknak aggodalmaktól, nehezebb gondoktól mentes fenntartását biztosító, szilárdabb megalapozottság. Pótolhatatlan segítője ennek a Magyar Nemzeti Múzeum, a Tudományos Társulatok és Intézetek Szövetsége és a Budapest székesfőváros részéről évről évre nyujtott megértő támogatás, melvért Társaságunk e helyről is kifejezi mély háláját és köszönetét. Igaz, hogy Turulunk ma régi terjedelmének felét is alig éri el s évenként csak kétszer, egy-egy összevont füzetben 38jelenhetik meg, mégis jobb viszonyoh beálltáig már azt is megelégedéssel kell fogadnunk, hogy fenntartása, ha szerényebb keretek között is, biztosítottnak tekinthető.
Tartalmát illetőleg mult évi folyamában is igyekeztünk követni azt a tudományos utat, amelyen az elődök félszázadon át haladtak, s amelynek irányát alapszabályaink is megszabják; nem hagyva azonban figyelmen kívül az újabb tudományos követelményeket sem. A címer- és pecséttan anyagának művelése újabban ismét fellendült s folyóiratunk a nemzetség- és családtörténeti vonatkozású dolgozatok mellett megint tartalmas cikkekben számolhat be az ezirányú munkásság eredményeiről. Gazdagabb illusztrációkban és genealogiai táblákban is. Figyelemmel kíséri a heraldikai, genealogiai, sphragistikai és diplomatikai munkásságot s könyvismertetéseivel tájékoztatni igyekszik közönségünket az idevágó hazai és külföldi szakirodalom termékeiről. Tárcarovatunk a Társaság működéséről, a Hivatalos Értesítő pedig az Országos Levéltár gyarapodásairól, elsősorban ezeknek a Társaságunk munkálkodási körébe eső tudományszakok művelőit közelebbről érdeklő darabjairól és csoportjairól tájékoztat.
Az 1893-tól megjelent Turulokban felhalmozott becses anyag könnyebb használhatóságát tartva szem előtt, tovább fáradozunk azon, hogy hozzájuk a kimerítő név- és targymutató mielőbb elkészüljön. Reméljük, hogy a közeljövőben módját tudjuk ejteni annak, hogy az erre nézve már korábban folyamatba tett munka serényebben haladjon előre.
Ez Társaságunk tudományos irányú munkálkodásának összefoglaló ismertetése. Ehhez járulnak még azok a tudományszakunk területén mozgó irodalmi termékek, amelyek tagjaink tollából önállóan jelennek meg. Róluk folyóiratunk időről időre beszámol.
Társaságunkba mult évi közgyűlésünk óta 20 tag lépett be. Nem nagy szám, de a multhoz viszonyítva örvendetes emelkedés. Ennek következtében előző évi, akár halálozás, akár kilépés által előállott veszteségeink ezúttal nemcsak kiegyenlítődtek, hanem valamivel még mögötte is maradtak a gyarapodásnak.
Ha a buzgalom, melyet egyik-másik tagunk a taggyüjtés terén kifejt, szélesebb körre is átterjedne, olyan erőre kaphatna Társaságunk, hogy azt újabb célok megvalósítására, köztük a második félszázadba lépő Turul terjedelmének a megbővítésére is képessé tehetné.
Kérem a tisztelt Közgyűlést, méltóztassék jelentésemet tudomásul venni.
A titkár.
