Az Istvánffy-stylionarium újabbkori címerleírásai.

Teljes szövegű keresés

Az Istvánffy-stylionarium újabbkori címerleírásai.
A Turul 1934. évfolyamában (48. k. 23–26. l.) megemlékeztünk az egri liceum könyvtárában őrzött ama kéziratról, amelyet a tudományos irodalomban Istvánffy-stylionarium néven emlegetnek, s amelyben 9 címereslevél szövege is található. Ugyanakkor közülök hármat, melyek középkori címereslevelekre utalnak, már ismertettünk s igéretet tettünk, hogy más alkalommal a többi, korai újkori címereslevél ismertetésére is rátérünk. Ennek most eleget teszünk.
Minthogy utóbbiakban középkori címereslevélre utalás nem történik, nyilvánvalóan mohácsi vész utáni tényleg expediált címereslevelekből írattak ki és gyüjtettek össze.
1. Az első ezek között Eperjessy Benedek címeres nemeslevele. Bár Nagy Iván öt, Kempelen pedig tizenhárom Eperjessy nevű családot ismer és sorol fel,* Eperjessy Benedek kilétéről mégsem tudunk semmit, s vele egyik Eperjessy-család sem kapcsolható össze.
Nagy Iván: Magyarország családai, IV. k. 55–56. ll. – Kempelen: Magyar nemes családok, III. k. 446–448. ll.
2. Címeres nemeslevelet adományozott János király T.(alis) Ferencnek, Znió vára prefektusának is, akinek címerében a király azt a jelenetet örökíti meg, amidőn Ferenc prefektus a trencsénmegyei Lietava várának I. Ferdinánd hadai részéről történt ostromakor a vár egyik tornyának tetején hősiesen küzdve, az oda felnyomuló németeket feltartóztatja, sőt a torony tetejéről le is hajítja.
T. Ferenc prefektus kilétét egyébként megállapítani nem sikerült.
3. Éppen így nem sokat tudunk nemes Zilahi István borbély- és sebészmesterről, csak annyit, amenynyit a címereslevél elárul. E szerint János király, Czibak Imre váradi püspök ajánlatára a nevezett Zilahi Istvánnak eredményes sebészi szolgálatai jutalmazása fejében címereslevelet adományoz.
4. A mohácsi vész után királlyá koronázott János a szerencsétlen véget ért II. Lajos király udvari népeiből úgy látszik némelyeket átvett és alkalmazott a saját udvartartásában. Így többek közt átvette nemes Bereky Mihály mestert is, aki úgy látszik már II. Lajos udvarában is a királyi szakácsok főbbje volt,* s aki János udvarában a királyi szakácsok feje lett. Neki érdemei jutalmául János király magyar nemességet és címert adományoz. S ugyanezzel jutalmazza János király
Fógel: II. Lajos udvara, 125. l.
5. Elweti Menyhért királyi titkárt is, aki Buda ostromakor hűségesen kitartott ura és királya mellett.
6. I. Ferdinánd király Oláh István és Huszár Borbála fiának, Oláh Miklós egri püspöknek és királyi kancellárnak, továbbá Miklós néhai fivérétől, Máté egykori szászvárosi bírótól és erdélyi sóprefektustól származó gyermekeknek: Tamásnak, Mihálynak és Annának 1548-ban címeres nemeslevelet adományoz.
E címeres nemeslevél címerleírását Áldásy Antal «Címereslevelek» c. munkájában (II. k. 1. füzet, 109. l.) már közölte s ezért alább csupán az első ötnek a címerleírásait adjuk:
35Descriptio armorum.
János király Eperjessy Benedeket magyar nemességre emeli, s neki a következő címert adományozza:
«Scutum videlicet penthagonum quinquangulare, rubro et celestino colore equaliter divisum, in cuius ea parte, que rubri coloris est, manus armata ensem evaginatum alte detinet, que designat, quo genere milicie virtus et industria tua apud ipsum Nicolaum t. maxime enituit, in inferiori angulo partis alterius campus est herbidus et virens, in quo agnus candidis velleribus et cornibus atque ungulis aureis depictus cernitur, qui ut est anime mite atque simplex niveo candore ornatus, ita simplicitatem et candorem animi tui, quo sine fuco et fallaciis in obsequiis nostris versatus es, exprimit. Supra agnum due sunt stelle, radiis aureis ceruscantes, que fidem atque fortitudinem tuam denotant, quibus scilicet ducibus duobus quasi operum tuorum luminaribus iter tibi monstrantibus nullum periculum pro nobis subire recusasti. Totam deinde extremitatem ipsius clypei simulachra quorundam florum ac foliorum huc et illuc inflexa ambiunt et circumplectuntur, prout hec in fronte presentium literarum nostrarum pictoris manu depicta suisque coloribus ornata cernuntur etc.» (A vége és a dátuma hiányzik.)
Istvánffy-féle stylionarium (Eger, lyceumi könyvtár), 3–4. lap.
Descriptio armorum.
János magyar király «nobili Francisco T. prefecto arcis Znyo salutem» … «Licet itaque tu ipse nobilitatem generis tui, ex quo oriundus es, tuis egregiis facinoribus satis superque exornaveris», mégis hogy bizonysága legyen, magyar nemességre emeli és neki a következő címert adja: «Scutum videlicet penthagonum quinquangularem celestini coloris, in cuius inferiori parte campus est virens atque herbidus, in quo turris quedam tribus pinnaculis extructa cernitur, ex cuius sumitate homo armatus eminet, altera manu saxum tenens. In radicibus ipsius turris homo itidem armatus iacens atque prostratus deiectoque similis bipennem germanicam iuxta se abiectam habens depictus est, que omnia simulachra sunt vere virtutis et fortitudinis tue, superioribus enim temporibus cum Alemani, hostes nationis Hungarice infestissimi arcem nostram Lethowa vehementer oppugnarent, tu tam turrim, cuius tutela fidei tue erat commissa, ab oppugnatoribus, qui certatim ascendere conabantur, tanta fortitudine defendisti, et cum aliis sociis commilitantibusque tuis tanta dexteritate te gessisti, ut ignavissimi hostes multis suorum amissis, non solum obsidionem solvere, verum etiam discessum fuge turpissime similem converti fuerint coacti, in medio clypei galea est suo colore depicta superime apposita, ipsum verum scutum due infantium imagines manibus sustinere cernuntur, reliqua autem ipsorum stematum latera, varia florum atque floriorum simulachra ambiunt et undique circumplectuntur, prout hec in fronte presentium literarum etc.» Befejezés és dátum nincsen.
U. o. 4–5. lap.
Descriptio armorum cum exemptione et nobilitatione domus.
«Nos Joannes etc. …» Czibak Imre váradi püspök ajánlatára «intelligamus nobilem magistrum Stephanum de Zylah preter artem tonsoriam, quam profitetur, in arte quoque chyrurgica, que precipua pars est iudicio doctorum virorum medicine professionis multum excellere et in aliquot expeditionibus nostris in sanandis fidelibus subditis, qui pro nobis vulnera susceperunt, fidelem ac diligentem operam navasse, multos eorum ex magnis vite periculis pristine sanitati restituisse», ennélfogva «Andream Zekel de Zylah» és bátyját magyar nemességre emeli a következő címerrel: «Scutum triangulare celestini coloris, in cuius inferiori angulo truncus est tilie arboris tribus foliis virens et noviter deciso similis, supra quem avis noctua ambabus alis late expansis, oculis clare lucentibus restro adnuto, duabus auriculis erectis conspicitur, que ut est animal vigilantissimum, ita vigilantiam ipsius magistri Stephani, qua in adipiscenda arte et professione sua multum laborasse dicitur, significat, in superioribus ipsius clipei duobus angulis duo sunt elementa ex diametro abiecta, qui nomen et cognomen eiusdem exprimunt. Supra scutum galea suo naturali colore depicta cum eadem volucri volature simili cernitur, ipsa vero insignia duo hominum viri scilicet atque femine simulachra inter varias foliorum imagines expressa sustinent, prout hec in fronte presentium …» «Datum Albe Julie etc.»
U. o. 6–7. lap.
Arma Michaelis coci regie maiestatis.
«Joannes Dei gratia rex Hungarie, Dalmatie, Croacie etc. Tibi fideli nostro nobili magistro Michaeli Bereky cocorum nostrorum primario salutem» őt «preter illam tuam coquendi ac condiendorum epulorum peritiam, qua apud serenissimum quoque Ludovicum regem predecessorem nostrum felicissime memorie acceptissimus esse perhiberis», még királyi felsége iránt tanusított hűségéért is feleségével és rokonaival együtt «ex eo ignobilitatis statu, in quo progenitorum vestrorum obscuritate hactenus fuistis» kiveszi, magyar nemességre emeli, s nekik a következő címert adományozza: «Scutum videlicet quinquangulare celestini coloris, in cuius campo tres sunt lepores currentibus et se se in vicem sequentibus similes, quorum sicuti primus duabus sagittis per collum atque armos transfixus spiculisque longe eminentibus cernitur, ita postremi singulis sagittis transfixi sunt, qui sane erunt perpetua monumenta tue erga nos affectionis, cum enim nos aliquando iter agentes animi causa venatione, ut fit itmeris tedia levaremus, tribus forte leporibus non longe post se se repertis eorum singulium eo uti hic depicti cernuntur modo sagittis confeceramus, nam quod citra iactantiam dictum esse maluimus, fatemur nos non inanem operam in eo exercitio consumpsisse, que cum tibi essent ordine relata, primus fuisti, qui hoc nostre exercitationis monumentum pro stemate tibi posterisque tuis exoptares.
[«Duo hominum nuda simulachra ipsum scutum detinent», ez áthúzva s más tintával föléje írva: «Rex recusavit.»]
«Supra ipsum scutum cassis est argentea variis florum foliorumque simulachris huc atque illuc agitatis et inflexis ornata, prout hec in fronte presentium literarum nostrarum etc.»
Befejezés és dátum hiányzik.
U . o. 12 a–b. lap.
Arma Melchioris literati secretarii regie maiestatis.
«Joannes, Dei gratia rex etc. Tibi fideli nostro egregio Melchiori de Elweth secretario nostro salutem.» Érdemeiért, amelyekről «non aliena commendatione, sed propria nostra experientia» győződött meg, s azért, mert Buda vára ostromakor is hűen kitartott mellette, («licet igitur manifeste sit te ex nobili sangvine ab utroque parente longa successionis serie oriundum esse ac stemmate veteri progenitorum tuorum abunde ornatum esse, tamen, ut nobilitatis tue origo a nobis, ubi multum cognitus fuisti, quodam modo principium habeat») nemességét megújítja s neki a következő címert adományozza: «Scutum viidelicet triangulare celestini coloris, in cuius inferiori angulo corona est aurea variis unionum margaritarumque simulachris exronata, que denotat eam fidelitatem et constantiam, qua erga nos et sacratissimum dia 36dema huius regni nostri Hungarie extitisti. Supra coronam piscis est lucens suo naturali colore ac modo depictus, quem tibi ea de causa concessimus, quod cum in predicta obsidione commeatuum penuria premeremur, tu pro oblectatione nostra, proque nature tue insita erga nos sollicitudine per nocturnas tenebras ex ipsa arce Budensi egredi et ad Danubium usque descendere parvipensisque hostium insidiis, quei ipsam arcem circumquaque obsidebant, frequenti piscatione mensam nostram aliosque fideles nostros, qui nobiscum erant, refecisti. In superiore clipei parte sidus est aureum coruscans ac suis radiis longe lateque splendens, quod significat te ex tua progenie quasi quandam cometam exortum esse ac tuis posteris splendore virtutum tuarum facem quandam, quam sequi debeant, pretulisse, ipsi scuto super imposrta est galea argenteo colore depicta, cuius exteriorem marginem varie florum hominumque imagines ambiunt et decentissime circumplectuntur, prout hec in fronte presentium literarum nostrarum depicta suisque coloribus exornata cernuntur, animo deliberato et ex certa nostra scientia etc.»
Befejezése és dátuma nincsen.
U. o. 12b.–13a. lap.
Iványi Béla.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages