Egyházi méltóság jelvényei magyarországi főpapok címereiben.
Egyházi méltóság jelvényei magyarországi főpapok címereiben.
A legkorábbi – XIV-ik századbeli – főpapi címereken nálunk az egyházi méltóság jelvényei még nem szerepelnek. A pecséteken többnyire a Szent Szűz és szentek, valamint a térdelő püspök alakja láfható és ezek alatt háromszögű pajzsban, gyakran kétszer megismételve, maga a címerpajzs.*
Gergely csanádi (1347), Vitus nyitrai (1347), Demeter veszprémi (1397) püspök, Telegdi Tamás (1367) és Demeter (1386) esztergomi érsekek pecsétjein stb.
Előfordulnak sisakos főpapi pecsétek is, pajzszsal* vagy pajzs nélkül.* A heraldika virágzásának korában egyébként főpapjaink a sisakot, mint világi attributumot, nem használják címereikben még akkor sem, ha ilyen nekik armálissal személyesen adományoztatott.* Arra ellenben van példa, hogy a főpap részére adományozott címerben sisak helyett püspöksüveg van a címerben.*
Kálmán győri püspök, Károly Róbert király fia teljes sisakos címert használ pecsétjein (1365, 1368, 1373. Lásd Turul XLIV, 3. és köv. lap).
Széchényi Mihály egri (1367) és Kanizsai István zágrábi (1363) püspök oromdíszes sisakkal pecsétel; 8, ugyancsak sisakpecsét sejthető Chyko István egri püspök elmosódott pecsétjén (1388–99). A XV. században még Chetneki Bebek László nyitrai püspök is sisakos pecsétet használ (1447).
Pl. Nagylucsei Orbán győri püspök armálisában (1480).
Sankfalvi Antal pozsonyi prépost, utóbb nyitrai püspök címereslevelében (1489), mely a nevezett főpapnak és rokonainak adományozott címerben püspöksüveget ábrázol és ír le: infula deinde scuto imminens mitra est episcopalis, etc. Lásd Turul VIII. 208. lap.
A püspöki (érseki, bíbornoki) kalap használata egyházi címereken megelőzi a mitrát. Így Demeter esztergomi érsek pecsétjein (1379–1386) már előfordul a bíbornoki kalap, igaz, hogy nem a pajzs fölött, hanem magában a pajzsban, a címeralak (angyal) kezében (1. kép.). Alsáni Bálint pécsi püspök (1408 u.) és Vitéz János esztergomi érsek sírkövén (1472 u.) is látunk ilyen kalapokat. Alakjuk eleinte kúpos, lehajtott karimával, később mindinkább szélesednek és alacsonyak lesznek. A bojtok száma mindegyik oldalon szabály szerint bíbornoki kalapnál 15, érsekinél 10, püspökinél 6 volna; de ezt a számot nem tartották be. Demeter érsek és Alsáni püspök kalapján 1–1 bojt van, Széchy Dénes pecsétjén 4–4. Előfordul, – különösen a XIX-ik században – hogy püspökök érseki kalapot használnak hivatalos pecsétjeiken.
1. kép.
A püspöksüveg-gel (mitra, infula). mint egyházi címer alkotórészével legkorábban 1423-ban találkozunk Marczali Dózsa László csanádi püspök pecsétjén. Azon túl állandóan használják főpapjaink, és pedig a heraldika szabályainak megfelelően közvetlenül a címerpajzsra helyezve, egészen a XVIII-ik század első negyedéig, amikor ismét a püspöki (érseki) kalap váltja föl amitrát; gyakran ez utóbbival együtt alkalmazzák, többé-kevésbbé hibás kombinációkban.
Már a XVII-ik században nem ritkán találjuk a püspöksüveget mint oromdíszt, a pajzsra állított sisakon.* Ez magábanvéve még nem volna címertanilag hibás. Annál kevésbbé egyeztethető össze a címerábrázolás és a logika szabályaival az az eljárás, 31mely a püspöksüveget övező sárkányra helyezi,* vagy a pajzson nyugvó rangkoronára.*
Lépes Bálint veszprémi (1610), Naprágyi Demeter szerémi (1613), Pálfalvai János erdélyi (1653–56), Kéri János váci (1685), Dolny István csanádi (1700) püspök címerében.
Szatmári György (1505–1522), Zalatnaki György (1598) pécsi püspökök címereiben stb.
Sennyey István váci (1623), Sorger Gergely erdélyi (1729), Patasich Gábor szerémi (1734), Okolicsányi János (1736) és gróf Forgách Pál váradi (1747–1757) püspökök címerében és számos XVIII–XIX. századbeli főpapi címerben.
Még súlyosabb hiba a címerábrázolás újabbkori módja, mely a püspöksüveget a kalap alatt, a rangkorona vagy a sisak mellett harántosan a pajzs sarkára állítja, szemben a pásztorbottal, vagy éppen a sisakról aláomló takarókra, vagy a hermelinpalást ráncaira!
Néha a püspöksüveg a cartouche-ba foglalt címert díszítő angyalfejre van helyezve,* ami a barokk ízlésnek megfelelő megoldást ád.
Folnay Ferenc erdélyi (1663), Püsky János győri (1651–1657), Biró Márton veszprémi (1745–1762) püspök, Szelepcsényi György esztergomi érsek (1666–1685) címerében stb.
A pásztorbot (pedum, pacificale) magyar főpapi címerekben legkorábban a XVI-ik század második felében jelenik meg, és pedig a pajzs mögé állítva, ritkán cölöpösen (Telegdi Miklós pécsi püspök superexlibrisén, 1587), többnyire harántosan jobb- vagy baloldalon, felfelé vagy lefelé forditott csigás kampóval, a mitra mellett vagy azon mintegy keresztültűzve. A pásztorbot a XVII-ik század elejétől fogva szinte elválaszthatatlan kísérője a főpapi címereknek. Mindenkor aranyból van. Néha a bot letörlésére szolgáló, könnyű szövetből készült kendő, az ú. n. sudarium van nodusához erősítve.
A kereszt-et eleinte csakis érsekek használták, és pedig többnyire cölöpösen a címerpajzs mögé állított hosszúnyelű, egyszerű körmeneti kereszt (Vortragskreuz) alakjában. A kettős (apostoli) kereszt érseki címerekben a XVI–XVIII-ik századokban csak szórványosan található. Csakis a XVIII-ik század közepétől fogva válik általánossá az esztergomi és kalocsai, később az egri és zágrábi érsekek címereiben. Az arany, ritkán ezüst kereszt szárai végükön kiszélesednek, hármas lóherelevél- vagy «horgonyos» végződésűek. Oláh Miklós esztergomi érsek (1553–1568) minden címerábrázolásában a pajzs fölött következetesen feszületet alkalmaz.
Püspöpök címerükben a keresztet a XIX-ik századig csak a legritkább esetben használják; ekkor azonban rendszerré válik, hogy a püspökök rangkoronával vagy sisakkal diszített címerük mögé cölöpösen keresztet állítanak.
A kard, egyenes pallos, a pajzs mögé cölöpösen vagy a pásztorbottal szemben harántosan állítva, csakis a világi hatalommal felruházott (Blutbann) főpapok, választófejedelmek címereit illette meg, Magyarországon tehát nem volt létjogosultsága. Egyetlen eset mégis fordult elő, amikor talán nem is annyira a jelvény bitorlása gyanánt, mint inkább a vésnök tévedéséből a pallos egy magyar püspök pecsétjére került. A Csáky-levéltár elenchusa ugyanis idézi a szövegét III. Károly király 1714-ben kelt, gróf Csáky Imre kalocsai érsekhez intézett rendeletének szövegét, melyben a király az érseket eltiltja a kardnak címerében való használatától és meghagyja neki, hogy nagy és kis pecsétjeit, címerfestményeit stb., melyeken a kard látható, változtassa meg. Az eredeti okirat a Csáky-levéltárban hiányzik.* Tényleg léteznek Csáky Imre érsek 1714 előtti pecsétjei, melyeken az ovális pajzs felső jobb oldalán egy kisméretű kardmarkolat látszik. (2. kép). Későbbi címerábrázolásain a kard eltűnt.
Czobor Alfréd főlevéltárnok úr közlése.
2. kép.
Egy másik magyarországi főpap, Brigido Mihály báró szepesi püspök (1807–1816) cifra, hercegi palásttal borított címerében az érseki kalap, kettőskereszt és pásztorbot mellett még a pallost is szerepelteti. De ezt nem mint szepesi püspök, hanem mint (egyetlen) laibachi érsek (1788) tette. Hogy joggal-e, alig hihető.
A pallium – hat beleszőtt kereszttel díszített fehér szalag – tudtommal csak három magyar főpapi címeren található: Dulánszky Nándor pécsi (1877–1896), gróf Csáky Károly Emánuel váci (1900–1919) püspök és Serédi Jusztinián hercegprímás címerében.
Végül mint a magyar heraldikában egyedülálló, 32bár külföldön nem ritka esetet említem meg Forgách Ferenc bíbornok esztergomi érseknek (1607–1615) a hercegprímási könyvtárban őrzött hímezett címerét, melynek hasított pajzsában elől a bíbornokot kreáló V. Pál (Borghese) pápa címere, hátul az érsek családi címere látható.
Ugyancsak nem dívott nálunk – gyér kivételektől eltekintve* – az egyházmegye jelvényeinek felvétele a főpapi címerbe. Gyakoribb eset, hogy a szerzetesből lett főpap címerébe felveszi szerzetének jelvényeit.*
Széchényi Mihály egri püspök cmlített pecsétjén Szt. Jánosnak, Eger védszentjének jelvénye, a dicsfényes sas látható; Esterházy Imre esztergomi érsek (1725–1745) Szt. Adalbert képével bővíti családi címerét stb.
Fráter György váradi (1534–1551) és Bratulich Simon szerémi (1601) püspökök a pálosok, Vaszari Kolos hercegprímás a bencések jelvényeit stb.
3. kép. Ernuszt Zsigmond pécsi püspök címere.
A főpapi méltóság jelvényei mint címeralakok is szerepelnek magukban a főpapi címerekben, egyéb vallásos emblémák mellett, mint: kereszt, csillag, szív, bárány, galamb, töviskoszorú, horgony, Isten szeme, angyal stb. Az angyalt nem ritkán mint pajzstartót is alkalmazzák főpapi címereken (3. kép).*
Ernuszt Zsigmond pécsi (1498), Geréb László erdélyi (1476–1502), Jakusics György báró veszprémi (1642), Illyés András erdélyi (1696–1712) püspök, Bakócz Tamás esztergomi érsek (1497–1521) címerében stb.
*
A magyar főpapság, mint a kultúra minden más terén, úgy a címerábrázolások művészetében is. vezető szerepet játszott. Az egyháznak sok alkalma volt címerek alkalmazására díszes épületeken, templomi berendezéseken, pecséteken, könyvtáblákon stb. Ragaszkodva a régi jó hagyományokhoz, főpapjaink mégsem követtek üressé vált hivatalos sablonokat (pl. a címerpajzs teljesen lényegtelen alakja tekintetében), hanem követve a kor változó ízlését, életet és változatosságot hoztak a heraldikába is. (Különösen a barokk-kornak hareldikája Magyarországon túlnyomórészben az egyháznak köszönheti fejlődését.) Ez addig tartott, amíg hozzáértő művészek ízlésére bízták különféle technikában készült – vésett, faragott, festett, hímezett stb. – címereik tervezését. Kontármunka akad a régiek között, de átlagában még a hanyatlás korszakában is jobbak a főpapi címerábrázolások a világiaknál. A mult század végzetes ízlés- és tudás-hiányát persze a főpapi címerek is megérezték és növekvő cifraságuk nem pótolhatta a nemes egyszerűségű jó heraldika esztézisét. Kívánatos, hogy a közelmult eltévelyedései ne váljanak hagyománnyá és hogy a magyar főpapok, ha már fenntartják a címerhasználat szép hagyományát, visszatérjenek elődjeik kifogástalan heraldikájához.
Végh Gyula.
