Angol eredetű-e a Hunyadiak címere?
Angol eredetű-e a Hunyadiak címere?
A Történelmi Társulat november 19-i ülésén Fest Sándor egy nagyon érdekes, alapos előtanulmányra valló értekezést olvasott fel, melyben azt fejtegeti, hogy a Hunyadi-címer visszavezethető Szt. Osvald angolszász király jelvényére, a szintén gyűrűt tartó fekete hollóra. Foglalkozzunk itt kissé a kérdéssel.
Fest Sándor gondolatmenete egészen röviden a következő: A VII. század első felében élt Northumberland kegyes életű királya, Szt. Osvald, a keresztény hős mintaképe, kinek alakját a képzőművészeti emlékeken állandóan kíséri a holló, miáltal ez a madár valóságos szimbolumává lett. A szent király kultusza Bonifacius szerzetesei révén eljutott Németország északi részébe, honnan lassan áramlott délfelé. A XV. században már Stájerországban is számos egyházat szenteltek emlékének. Szt. Osvald XII. századi életírója a régebbi legenda anyagát még azzal a csodás elemmel bővítette ki, hogy hőse egy napkeleti pogány király leányát vette nőül, kihez nemcsak leveleit, hanem a jegygyűrűt is egy hollóval küldte. Ezután szerző rátér a Hunyadiakra. Hivatkozik az 1453. évi grófi diplomára, melyben V. László király azt mondja, hogy János gróf ősi címerét, melyet a család az uralkodó királyi elődjeitől kapott, megbővíti. Fest Sándor azt állítja, hogy ez a vajdahunyadi uradalomra szóló 1409. évi új adománylevéllel egyidejűleg történt, bár maga is elismeri, hogy a szintén fennmaradt oklevélben nyoma sincs címeradományozásnak. Szerinte Zsigmond király a Németországban ismeretes Szt. Osvald jelvényét adta a családnak.
Vegyük a kérdést taglalóra s próbáljuk kihámozni az igazságot s amennyiben feltevésekre kényszerülünk, vegyük a legvalószínűbbet s a legtermészetesebbet, ne pedig a legtávolabbi lehetőséget.
Ha a család a címert tényleg királyi adományban kapta 1400 körül, amikortól kezdve állandóan használja, ez esetben is a tényállás az, hogy ebben az időben Vojk, sőt még maga Hunyadi János sem annyira kimagasló egyéniség, hogy indokolt lett volna valami különleges címerrel, az angol király jelvényével való felékesítése. Ha pedig, ami sokkal valószínűbb, a Hunyadiak egyszerűen csak felvették e címert, ez azért történt ebben a korban, mert vajdahunyadi birtokjoguk rendezésekor emelkedtek társadalmilag annyira, hogy pecsétre, címerre egyáltalában szükségük volt. Werbőczy szerint is a címer nem lényeges kelléke a nemességnek s csupán annak díszét öregbíti. Mai nap is, ha valamely család nemessége kétségtelen, a címert a belügyminiszter a használat alapján éppen úgy igazolja, mint ha armálist mutat fel. Az semmit sem mond, hogy az 1453. évi diploma régebbi címeradományozásról beszél. Már abban az időben élvben minden címer forrása a koronás király, éppen úgy, mint a birtokjogé a szentkorona. De az önhatalmú címerfelvételekre bölcsen fátyolt vetettek.
Fest Sándor azután rátér a – legelőször Bonfini munkájában olvasható – mende-mondára is, mely Hunyadi János eredetét úgy magyarázza, hogy a törökverő hős Zsigmond királynak egy szép oláh leánytól való fia volt. A leányasszony utóbb ment Vojk vitézhez nőül, de fia származását a királytól kapott gyűrűvel – melyet egy holló a gyermek Hunyadi János kezéből kiragadott, de a holló szerencsés lenyilazása árán visszaszerzett – Zsigmond 84előtt beigazolván, fiát hatalmas pártfogóhoz segítette. Bonfini e történet kigondolójául Cillei Ulrikot jelöli meg, ki szerinte ezzel is ártani akart a Hunyadiaknak.
A dolog azonban nem egészen így van. Tény, hogy Zsigmond 1394 előtt sohasem járt Erdélyben. Ekkor pedig Hunyadi János már legalább hét esztendős volt.* Bár a ledéréletű Zsigmond királyra, ki szerelmesleveleinek pecsételésére külön pecsétnyomót tartott, sok mindent rá lehet fogni, itt fizikai lehetetlenség az összeköttetés. Hunyadinak Morzsinai Erzsébettől, oláh kenézleánytól, való származását Varju Elemér már megcáfolta a Hunyadiak síremlékeiről írt tanulmányában.* A kormányzó anyja a régi magyar nemes Szapolyai-családbeli volt. Ha a Szilágyi Erzsébet által festett vajdahunyadi freskók, mint a vár műtörténésze, Möller István állítja,* a Zsigmondtól való származást örökítették volna is meg, ez sem bizonyíték. Ez a mendemonda a renaissance korban, mikor a törvénytelen származás senkire homályt nem vetett, Mátyás királyra is csak fényt hozhatott. Fraknói Vilmos pedig a freskókon (előkelő lovag a fiatal leánynak gyűrűt ad, ki a lovag házassági ajánlatát visszautasítja, majd másképpen az áldott állapotban levő nőt utasítja vissza a lovag) elterjedt novella-motívumokat fedez fel.*
V. ö. Karácsonyi János tanulmányát: Turul XIX. évf. 50. lap.
Magyarorsz. műemlékei, II. k.
A vajdahunyadi vár építési korai 20., 21. lap.
Turul XXXII. évf. 53–55 lap.
Ha valóban Cilleitől származott a mendemonda, abban Hunyadira nézve a renaissance-korban csupán az lehetett sértő, hogy magasra nem a maga nagysága révén, hanem származása, tehát rajta kívülálló, mellékkörülmény folytán emelkedett. Amikor Bonfini a Zsigmondtól való származást tagadva, a Hunyadiakat ősi római nemzetségből vezeti le, bár szíve mélyén nincs megbotránkozva rajta, felhasználja az alkalmat, hogy a gyűlölt Cillein egyet üssön s büszkén előállhasson saját felfedezésével. Ezzel azt is elérni véli, hogy az olvasó jobban hitelt ad állításának, ki arra is kész, hogy a Hunyadiak királyi származásának meséjét széttépje.
Ha mármost a Szt. Osvald és Hunyadi János életét kísérő hollót nézzük, van közöttük sok különbség. Szt. Osvald a hollóval küldte mátkájának a gyűrűt, Hunyaditól meg éppen az ragadta el. Zsigmond király, kinek Hunyadi nem volt fia, nem adhatott tiltott viszonyára célzó címert neki. Ha pedig nem volt köztük vérségi kapocs, még kevesebb értelme lehetett, hogy a középsorsú családot különleges, Szt. Osvald-féle címerrel ruházza fel. Az sem valószínű, hogy a Hunyadi-címer megtörtént epizódra céloz. Még ha nemcsak a szarkáról, hanem a hollóról is azt tartották, hogy csillogó tárgyakat összeszed. A Hunyadi-címer éppannyi erővel lehetne más madár, állat, vagy bármi egyéb, mint holló.
Az angolszász király hollója először képzőművészeti emlékeken jelenik meg. Házasságáról a XI. századi feldolgozás s ezzel együtt a történelem annyit tud, hogy felesége egy nyugati szász királyleány, Ryneburg volt. A XII. század végén az erősen megdagadt legenda Osvaldot egy napkeleti pogány királynak leányával hozza össze, kihez nemcsak a leveleket, hanem a jegygyűrűket is egy holló szállította messzeföldre. Honnan származott ez a legenda? Talán sikerül magyarázatát adnom.
A középkori ember, kivált szerzetes, szerette a bibliából vett magyarázatokat, párhuzamokat. A száműzetés gyötrelmeit és a keresztény hitért vívott harcokban annyit szenvedett, de Isten kegyelmét tapasztalt, szent király életében nem talált-e az utókor sok rokonvonást Illés próféta történetével, kit Isten a pusztában soká hollók útján táplált? Azok hordtak neki szájokban kenyeret. (A pálosok szintén felvették jelvényül Illés próféta hollóit. Az egyetemtéri templom kerítésén, a régi telektulajdonosok iránti kegyeletből, ezért ábrázolták ki őket.) Ha ez a feltevés igaz, Szt. Osvald hollója sem gyűrűt tartott eredetileg, hanem cipót. Hogy ebből miként lett elmosódott ábrázolásokon gyűrű, könnyű megérteni. A gyűrűs holló nyomán pedig néhány száz év alatt megszületett a fenti legenda.
A Hunyadiak hollójának csőrében látható gyűrű szerintem puszta véletlenség. Később a közfelfogás ezt a legnagyobb valószínűség szerint egyszerűen felvett címert, tehát vele együtt az aranygyűrűt is királyi adománynak tüntette fel. Ha abban az időben a gyűrű nem volt is még általában elfogadott jele a mátkaságnak, de mint becses emléktárgy szerepelt, ismertető jelül szolgált, s a közvélemény a hirtelen nagyra emelkedett Hunyadi Jánost ennek a révén tette meg Zsigmond király fiának.
Nézetem szerint a Hunyadiak címerét angol eredetre visszavinni erőszakolt dolog. Szt. Osvald hollójának a Hunyadi-címerhez semmi köze.
G. Vargha Zoltán.
