DONCH MESTER ÉS A BALASSÁK ŐSEI.
22DONCH MESTER ÉS A BALASSÁK ŐSEI.
Annak a családtörzsnek, amelynek a XIII–XIV. század fordulóján legkiválóbb tagjai Demeter mester, III. Endre hadvezére, pozsonyi és zólyomi ispánja, és ennek unokaöccse Donch mester, Károly Róbert kiváló zólyomi ispánja voltak, több oldalág kihalása után a XIV. század végén kialakult Kékkői és Gyarmati Balassa-család lett a folytatása. A XIII. század első évtizedeiben tűnik fel, mint Zólyom, utóbb Sáros és Szepes várispánságok ispáncsaládja. Tagjai nemzetségnevet nem viselnek. Éppen emiatt vagyunk kénytelenek az egész családtörzsnek a «Balassa-ősök» nevet anticipálni, kiterjesztve ezt az elnevezést a család oly oldalágaira is, amelyek Balázsnak (1353–88), a Balassák névadó ősének születése előtt már rég kihaltak.
A család a XIII. században szerzi egyre hatalmasodó ipoly- és vágparti birtokait; zólyomi, szepesi és sárosi ispánságuk atyáról-fiúra szálló örökség; a század végén s a következő elején több tagjuk már az országos politikára is döntő befolyást gyakorol. Őseredete ismeretlen és az a körülmény, hogy a Balassa-család levéltárában máig megőrzött okleveleinek tanúsága szerint valamennyi jószágát a XIII. században szerzi, s így korábbi birtokai nincsenek, kizárja azt, hogy a XIII. század előtt is magyarországi nagybirtokos lett volna. Tehát két eset lehetséges: vagy jövevény, vagy bár hazai, de alacsonyabb társadalmi rétegből kiemelkedő családdal van dolgunk.
A Balassa-törzs első ismert ősatyja Syk fia I. Detrik (1222–36). Syknak, az első ismert ősnek magyar személyneve, szemben a család esetleges szász eredetére utaló gyakori Detrik személynévvel, továbbá I. Detriknek az ugyancsak idegen eredetet mutató korponakörnyéki, tehát a szászok települési vonalába eső első birtokigényével, a család magyar kisnemesi eredetének döntő érve. Detrik zólyomi ispán Borsodban, Nógrádban, valamint a zólyomi ispánság északi kerületeiben szerzi első jószágait. Ezekkel a birtokszerzésekkel családja későbbi terjeszkedésének jelöl irányt. Három fiában – II. Detrik (1250–54), Mikó (1244–63) és Miklós (1233–46) – a család három ágra szakad. Tagjai várispánok, nagybirtokosok, hadvezérek. A XIII. század végén előkelő házassági kapcsolataik által már az ország számos főúri családjával rokonok. Azonban nemcsak a politikai történet múló dicsőségét élvezik; alkotásaik: egyházaik, váraik, falvaik ma is eleven emléküket őrzik. Ők alapítják Balassagyarmatot, Rózsahegyet, Turócszentmártont, építik a kékkői, az árvái, a hricsói, budatini, ljetavai, szucsáni, várnai várakat; az övék Zsolna; közülük Donch mester egymaga számos várat, várost, falvat alapít.
I. Detrik három fiának három ága közül II. Detrik utódai a XIV. század elején halnak ki. Mikó comes ágából a XIV. század végén a Balassák nagy történeti szerepre hivatott családja sarjadzik ki. A harmadik fiúnak, a visszavonultan élő Miklósnak a családja a Balassa-őstörzs legkiválóbb alakjait, Demeter és Donch mestereket adja s 1372-ben száll sírba.* A XIII. század végéig II. Detrik és Mikó családja hasonlíthatatlanul hatalmasabb Miklósénál. A század végén azonban a hatalom súlypontja Miklós fiával, Demeter mesterrel egyre inkább a Miklós ágára tolódik át. Demeter hatalmát csak fokozza unokaöccse Donch mester († 1345). Unokáiban azonban kivész 23a Miklós-ág. Ekkor már csak egy leszármazottja marad az eredeti családtörzsnek, az utóbb felvirágzott Balassák őse.
Zolnay L.: Miklósfia Demeter mester. Turul 1935. évf. 35. l.
A Balassa-törzs első ismert ősatyja, I. Detrik (1222–36) egyben az első zólyomi ispán. A zólyomi ispánság ekkor még – egészen négy megyévé szervezőjének, I. Detrik dédunokája, Donch mesternek 1338-ban bekövetkezett leléptéig – a történeti Liptó, Turóc, Árva és Zólyom vármegyék egységes területe, alig félszázada az ország gyepüin belülre került országrész, királyi magánbirtok. Miután a zólyomi ispánság vezetése – három rövidebb megszakítással – száz évnél hosszabb ideig a Balassa-család tagjainak a vállán nyugszik, érthető, hogy az ispánság fejlődése párhuzamosan halad a család gazdagodásával. A család első tagja az első zólyomi ispán; utolsó itt ispánságot viselő tagjának szervező munkája következtében pedig megszűnik és végleges formáját ölti fel ez az ispánság. I. Detrik zólyomi ispánsága, mint erre Mályusz rámutat,* nem országos méltóság, hanem ő e minőségben a király magánembere. Maga a zólyomi ispánság sem hasonlítható a máshol már ekkor, de itt később kialakult várispáni szervezethez.
Mályusz Elemér: Turóc megye kialakulása. 149.
I. Detrik kir. prokurátorsága,* majd ispánsága idejében Zólyom nagyrészt lakatlan, csak erdőgazdálkodásra, vadászatra és halászatra alkalmas terület. 1338-ban, amikor Donch átadja az ispánságot, már számos vár, város, falu és nagyszámú királyhű nemesség van itt. Több írónk megemlékezik e család tagjainak a tatárjárásban elpusztult zólyomi és szepesi országrészek helyreállításában szerzett érdemeiről.* A XIII. század végén s a következő elején, III. Endre hanyatló és Károly király erősödő uralmának Zólyom a királyhű ispánok s az általuk katonailag is jelentős szervezetté emelt zólyomi nemesség jelentős záloga.* I. Detrik még királyi magánember, unokája Demeter mester és dédunokája, Donch mester már, főkép zólyomi ispánságukra támaszkodva, az országos politika döntő tényezői.
1229: Detricus procurator… de Zolum. Wenzel: I. 263.
Mathias Bel: Notitia Hungáriae II. 404.; C. Wagner: Analecta Scepusii 198–199.; Mályusz i. m. 149.; Hóman: Magy. tört. II. 293.
Hóman i. m. II. 265.
Mielőtt rátérnénk a család tagjainak részletes élettörténetére, röviden össze kell foglalnunk történeti és családtörténeti irodalmunknak a Balassa-család őseire vonatkozó ismertetéseit. Ezekben ugyanis egyrészt számos tévedést találunk, másrészt igen sok kapcsolat felismerése hiányzik belőlük. Wertner, aki több ízben részletesen foglalkozott a családdal, előbb a család egyik tagjának, II. Detrik fia Mikónak a Kathyz nemzetséggel való sógorsága révén, megtévesztve egy Mikónak a Kathyz nemzetség rokonaként való megnevezésétől, az egész Balassa-törzset a Kathyz nemzetséghez kapcsolja.* Kevéssel utóbb maga is felismeri tévedését és a Balassa-törzs egyik tagja, Miklós fia Demeter mester és bizonyos Pilis nembeli Miklós fia Demeter név- és korazonosságból helytelenül a két személy, illetőleg a két személy családjának is az azonosságára következtetett és a Balassa-őstörzset Pilis nemzetség néven génuszaink sorába iktatta.* Hogy ez a hipotézise sem helytálló, azt hallgatólagosan maga Wertner igazolja, amikor két évvel a Pilis-Balassa nemzetségről szóló tanulmányának megírása után, Karácsonyi Jánosnak ezt az elméletet el nem fogadó művéről írt kiegészítő kritikájában már nem emel szót ez állítása mellett.*
Wertner: Magyar nemzetségek II. 123.
Turul, 1899. 170.
Turul, 1902. 138.
Huščava szlovák történetíró is, aki egyébként módszeresen először igazolja Donch mesternek a Balassa-törzsből való eredetét,* egynek veszi a Balassa-ősöket a Pilis nemzetséggel. Wertner állításának gyengéi: A Pilis nb. Miklós fia Demeter, aki 1287-ben apósa a Hunt Paznan nb. Betend bán révén birtokos, Esztergom megyében szerepel.* Viszont a Balassa-őstörzsből való Miklós fia Demeter mester ott sohasem fordul elő és minden egyéb jel szerint nőtlen volt.* A Pilis nemzetség csak egyetlenegyszer, 1287-ben bukkan fel. Viszont a Balassa-ősöknek huszonöt XIII. századbeli tagját felemlítő, hozzávetőleg százötven oklevél sem Mikós fia Demetert, sem a család más tagját sehol, soha nem nevezi sem a Pilis, sem más nemzetségnévvel. Meg kell jegyeznünk, hogy e korból más Miklós fia Demetert is ismerünk.*
Bratislava, 1935. évf. 350–368.
Wenzel, IX. 455.
Turul, 1935. 35–37.
Károlyi oklevéltár, 21.
24Már Bél Mátyás összeállított egy rossz Balassa-genealogiát.* Nagy Iván műve is megemlékezik e családról; * ő azonban nem különböztette meg I. Detrik két fiát, Mikót és Miklóst s ezért ezek gyermekeit, így Bytert és Demeter mestert, csakúgy, mint majd Wertner a Kathyz nemzetségnél közölt Balassa-ismertetésében,* testvéreknek tekinti, holott unokatestvérek voltak. Ezt a tévedést Huščava is átveszi, azzal a módosítással, hogy nála Byter Domokosnak (Donch atyjának), az imént említett Demeter fivérének nem testvére, hanem atyja.* Nagy Iván, Wagner alapján, Donchot a Baksa nemzetség utódai közé sorolja. Kutatóinkat itt Donch mester kortársának, a Baksa nb. Tamás Donch nevű fiának a személye* téveszti meg. Így Wagner a mi Donchunkat is e Tamás fiának minősíti, sőt nevét a Tamás (Tamás-Tomcsó-Doncs) névből igyekszik magyarázni.* Megint másik Tamás az a Csór nb. csókakői várnagy, aki 1338/39 Donch mester örökén zólyomi ispán.* E Tamások összetévesztéséből keletkezett az a genealógiai szörnyszülött, mely szerint a mi Donchunk atyjául beállított Tamás zólyomi ispán a saját jogutóda lett volna* és ő maga a Baksa nemből szármáznék.* Erre a tévedésre, amely azonban Donch később tárgyalandó címerével kapcsolatban is hatalmas félreértésre ad okot, Huščava Donch-tanulmánya is rámutat, sőt már Bottka is szétválasztja a két személyt, de anélkül, hogy ezt világosan kifejtené.
Notitia Hung. IV. 130.
I. 116.
Wertner: Magy. nemz. II. 123–144.
Bratislava, i. h.
Fejér C. D. VIII. 1. 473. stb.
Wagner: Collectanea gen.-hist. IV. 29.
Mályusz i. m. 175., 178.
Teschler B.: Visszapillantás a lykavai… urad. multjára. 21. – Turul, IX. 78.
N. I. III. 9.
Jelen tanulmányunk célja a Balassa-család eddig hiányosan ismertetett őseinek és Donch mester élettörténetének ismertetése. Vázlatosan rátérünk ezeknek az ősöknek és Donchnak a címerére is, hogy lehetőleg tisztázzuk azokat a herealdikai félreértéseket, melyeket Donch állítólagos címere felidézett. Súlyt helyezek az eltávolodott tagok rokoni kapcsolatainak a kimutatására is, amelyek nem egyszer országos viszonylatban is jelentőséggel bírnak. Előadásunk genealogiai rendje elkerülhetetlenül többször elkanyarodik a kronologikus rendtől és így később történt eseményeket gyakran előbb és előbb történteket utóbb vagyunk kénytelenek tárgyalni.
