Tolna vármegye múltjából. Szerk. Holub József dr. 1. 2. Kiadja Tolna vármegye közönsége. 1. Tenk Béla: Vízszabályozások Tolna vár…
Tolna vármegye múltjából. Szerk. Holub József dr. 1. 2. Kiadja Tolna vármegye közönsége. 1. Tenk Béla: Vízszabályozások Tolna vármegyében a XVIII. században. 54 lap és 1 térkép (1936). 2. Dr. Csalogovits József: Tolna vármegye múzeumának újabb szerzeményei. I. 41 lap (1936).
Tolna vármegye földjének honfoglalás előtti történetét, őskorát még 1896-ban két testes kötetben Wosinsky Mór örökítette meg. A vármegye középkori és újabb történetének megírásához az anyag összegyűjtését nagy buzgalommal és szép eredménynyel Kammerer Ernő kezdte meg, akit azonban, sajnos, korán bekövetkezett halála († 1920) megakadályozott abban, hogy ezt az értékes anyagot feldolgozza és közkinccsé tegye, így a helyi történetírás nagy veszteségére Tolna megye multja ma sincs kellően felderítve és megvilágítva. Ez különben is egyike a nehezebb feladatoknak, mert hiszen a jórészben szintén Kammerer által szerkesztett és kimeríthetetlen tartalmú Zichy-okmánytáron kívül (I–XII. k.) forráskiadványaink alig tartalmaznak annyi adatot, amennyi a vármegye múltjának megvilágítására elegendő lenne. Ez természetes, mert a töröknek éppen ezen a vidéken vezetett át Buda felé irányuló országútja és így az erre eső hiteles helyek (Szekszárd, Pécsvárad, Pécs, Fehérvár, Kalocsa stb.) földig elpusztultak, s velük levéltáraik is. Az itt élt törzsökös családok földönfutókká lettek, a szélrózsa minden irányában elmenekültek, úgyhogy velük 1543 után az ország legkülönbözőbb pontjain találkozhatunk. Ez a vidék tehát családtörténeti tekintetben is a legnehezebb feladatok elé állítja a kutatót. Részben ma is élő, középkori tolnamegyei törzsökös családok voltak pl. az Ányos, Battyáni, Bedegi Nyáry, Berzsenyi, Dombay, Hertelendy, Kajdacsy, Középfalusi, Mányoky, Pak(o)sy, Pyber, Sárközy, Tamásy, Zichy stb. családok és még annyi más, akikre vonatkozó családtörténeti adatokat a középkorból összegyűjteni ma rendkívüli nehézségekbe ütközik.
A két megjelent füzet közül az első a Sárvíz és Sió szabályozását célzó XVIII. századi munkálatokat ismerteti az Országos Levéltár és Tolna m. levéltára alapján, igen érdekes megvilágításban; különösen a Böhm Ferenc és Krieger Sámuel mérnöki munkálataira nézve fog ez alapos forrásul szolgálni. A másik a szekszárdi múzeum újabb szerzeményeit, dunaföldvári őskori leleteket, újabb kőkori leleteket és a nagyon érdekes kányai kocsiurnát mutatja be, 6 kép és 6 tábla kíséretében.
Ebben a két füzetben ugyan még semmi olyan nincs, ami a családtörténet körébe tartoznék, de reméljük, hogy a folytatólagosan megjelenő füzetekben ilyen vonatkozású dolgozatok is lesznek. Mivel pedig a fentiek szerint éppen a legnehezebb történelmi és családtörténeti kérdések megoldásáról lehet az új vállalkozás keretein belül szó, már ezért is nagyon szerencsés gondolatnak tartjuk, hogy a szerkesztő ilyen kisebb történelmi dolgozatok kiadásába kezdett, mert a helyi történetírás kifejlesztésére ez látszik a legalakalmasabb megoldásnak. Ismerve a szerkesztő eddigi ilyen irányú munkásságát (pl. Zala megye története I.), joggal remélhetjük, hogy e kiadványokból idővel igen értékes forrásgyűjtemény alakul ki, miért is a szerencsés gondolatot örömmel üdvözöljük.
Sárközy Imre.
