TÁRCA.
46TÁRCA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság a folyó év április hó 22-én tartotta rendes évi közgyűlését a Magyar Tudományos Akadémia üléstermében. A közgyűlést Szentpétery Imre elnök a következő beszéddel nyitotta meg:
Mélyen tisztelt Közgyűlés!
Társulatunk fennállásának immár 54 éves múltjában mindig a közgyűlés volt az évi működés legkiemelkedőbb mozzanata, amely hol fényesebb, hol egyszerűbb külsőségek között szokta összegyűjteni a Társulat tagjait az évenkint köteles számadásra. Közgyűléseink elnöki megnyitói a félszázad alatt kifejlődött szokás szerint vagy a multba való visszatekintések voltak, vagy a jelennek tudományos és társulati életnyilvánulásairól szóló beszámolók, vagy pedig a legközelebbi jövőben Társulatunkra váró feladatok körvonalozásai.
Utolsó két közgyűlésünk elnöki megnyitója a múltnak részint egész nemzetünk szempontjából, részint Társulatunk belső életében nagy jelentőségű évfordulókról való megemlékezésnek volt szentelve. Legyen szabad a mai alkalommal is a múltba visszatekintenem, s rövid megemlékezésben pár szóval adóznom egy olyan férfiú emlékének, akinek neve – méltatlanul – már-már feledésbe merült ugyan, aki azonban aránylag rövid pályafutása alatt a magyar történettudomány megalapozói közt nem jelentéktelen szerepet vitt, s akinek működése éppen a Társulatunk által művelt történelmi résztudományok terére esik, olyan időkben, amikor ezek a tudományágak még inkább csak fejledezőben voltak.
Az idén telik 150-ik esztendeje annak, hogy a pesti egyetemen az oklevéltan tanára, a magyar történelem jeles búvára, Pray és Katona kitűnő képzettségű munkatársa: Cornides Dániel 55 éves korában elhunyt.
A történelem résztudományainak a magyar egyetemen való művelése akkor indult meg, amikor Mária Terézia az egyetemet Nagyszombatból Budára helyezvén, az új tanulmányi rendtartásnak életbeléptetésével együtt a Ratio Educationis által előírt új tanszékeket is megszervezte. Ezek közül az oklevéltan tanszékére a királynő Pray Györgyöt, a címer- és pecséttanéra pedig Wagner Károlyt nevezte ki. Wagnernek 1784-ben nyugdíjba helyezése után Pray a Wagner tanszékét vette át, az oklevéltanra pedig II. József Bél Mátyás tanítványát, Cornides Dánielt nevezte ki.
A magyar történettudománynak valóságos hőskora volt ez. Tudósainknak maguknak kellett végezniök a forrásgyűjtés, a kritika és a feldolgozás nagy munkáját. Hiszen részben ma is így van ez. De milyen nehézségek közt történt ez akkor! Mennyi akadályt, tévelygést és alulról s felülről jövő rosszakaratot kellett leküzdeniük, hogy kifejthessék azt a megbecsülhetetlen munkásságot, amely a magyar történetírásnak nagyszerű előkészítése lett. Az egyetemen Pray járt elül ebben a munkában, egyidejűleg gyűjtve és feldolgozva, s Katona Istvánnal együttműködvén, máig nélkülözhetetlen történetírói munkásságuk mellett az egyetemi oktatásban is kitűnő munkát végeztek. Katonának ugyan 1784-ben meg kellett válnia az egyetemtől, – úgy látszik, nem kielégítő német nyelvi tudása volt szálka II. József császár szemében s ezért kellett mennie, – de nagyfontosságú történetírói munkássága, tudjuk, azután sem szűnt meg.
Cornides, aki Katonának az egyetemről távozásával kb. egyidőben lépett a szintén nyugdíjba küldött Wagner helyébe, Katonával és Prayval már azelőtt is szoros összeköttetésben állott. Többek közt ennek a jele az az együtt kiadott munkájuk is, amelyben Gánoczynak Pray «Diatribe» c. műve ellen írt könyvét három levél alakjában cáfolták (Epistolae exegeticae). Cornides Katonával egyidős, Praynál azonban majd egy évtizeddel fiatalabb volt. Pray nagyrabecsülte őt, amit a kitűnő képzettségű Cornides valóban megérdemelt, ő viszont szinte hódoló tisztelettel nézett Prayra, akiben a kritikai magyar történetírás nagyszerű megalapozóját és mesterét látta. Viszonyukat jól megvilágítják azok a ránkmaradt levelek, amelyeket Cornides Paryhoz nagyobbára még 1784 előtt intézett. Ezek a levelek pompásan mutatják Cornides széles látókörét, nagy képzettségét és a történettudomány minden ága iránt való mély érdeklődését.
Új könyvekről, akkor előkerült oklevelekről, történeti kérdésekről, tudósok méltatásáról van szó ezekben a levelekben; némelyikük valóságos történelmi tanulmány. Megtudunk belőlük sok minden, egyébként ismeretlen dolgot: hogy pl. Pray pecséttana, amely tudvalevőleg csak halála után jelenhetett meg, már 1781-ben majdnem teljesen készen volt, s hogy egy-egy akkor megjelent munka milyen hatást keltett a kortásaknál stb.
Cornidesnek, aki már előbb, egyetemi tanulmányai idején is tartózkodott külföldön, ismeretei méginkább bővültek azáltal, hogy tanári kinevezése után 47egy időre szabadságolták, hogy Göttingába menve ott folytasson tanulmányokat. Igaz, hogy mivel ő az egyetemi könyvtárhoz kinevezett tisztviselő is volt, kiküldetésének célja főként könyvtártanulmányok folytatása volt; de Cornides történettudományi ismereteinek és szemléletének bővítésére is felhasználta ezt az újabb alkalmat. Hazatérve megkezdhette egyetemi működését, amelynek emlékét a Nemzeti Múzeum kézirattárában levő csonka diplomatikája őrzi; nyilván előadásainak vezérfonala volt ez. Ám ez az egyetemi működés nagyon hamar végetért: 1785-ben megkezdett egyetemi munkásságát a halál már 1787 októberében örökre lezárta.
Cornides nem fejtett ki nagyterjedelmű írói munkásságot, s talán éppen ez okozta, hogy neve az akkori nagy történetíróké mellett utóbb csaknem egészen feledésbe ment. De pl. Anonymus-tanulmánya (Vindiciae Anonymi Belae regis notarii), amelyet halála után 15 évvel, 1802-ben Engel adott ki, mutatja nagy tudását, s ez a tanulmány a bőséges Anonymus-irodalom kezdetén egyike a legjobbaknak, s már a «P. (illetőleg szerinte B.) dictus» olvasás mellett és II. Béla kora mellett foglalt állást, de nem zárta ki a III. Béla korára tételt sem. A «Regum Hungáriáé genealogia» szintén érdemes munka volt a maga idejében. De általános és fáradhatatlan történetkutatói érdeklődését legjobban bizonyítják a nevéhez fűződő forrásemlékek: a róla elnevezett Cornides-kódex, a Kézai-kódex másolata és az oklevélmásolatoknak és kivonatoknak gyűjteménye, amelyek mindig méltó emlékei lesznek az ő buzgó kutató munkásságának, ámbár ennek eredményeit ő maga már nem használhatta fel korán bekövetkezett halála miatt.
Elhunytának másfélszázados évfordulójáról futólag visszavetett pillantásunk előtt azonban nemcsak az ő érdemes működése elevenedik fel, hanem általában az a valóban heroikus munka, amelyet neki és társainak végezniük kellett.
A letelt másfélszázad alatt a magyar történetírás hatalmas és örvendetes fejlődést tett, s ebben nem kis része volt azoknak a résztudományoknak, amelyeknek egyik művelője volt Cornides, s amelyek művelése képezi ennek a Társulatnak munkakörét. Nagy hálátlanság volna teljes mértékben el nem ismerni, hogy neki és kiváló társainak, ezeknek az ősmunkásoknak nagyon sokat köszönhetünk. Oktató munkásságukban a szigorúan előírt rendszer által megkötve s a bécsi kormányzat ellenőrzése által bénítva, a tudomány művelésében a források hiányával, az úttörés nehézségeivel és száz más akadállyal küszködve rakták le azokat az alapokat, amelyekre az utánuk következő nemzedékek már könnyebben építhettek. Emlékezetük sok minden egyéb között főként egy dologban szolgálhat nekünk figyelmeztetőül: az ő munkásságuknak odaadó, kitartó és minden nehézséggel dacoló volta tekintetében.
Kitartásra és odaadásra egyebekben is, de Társulatunk működésében különösen nagy szükség van, ha ezt a működést fenntartani és biztosítani akarjuk. Legyen példánk ebben is a magyar történettudomány megalapozóinak törhetetlen odaadása és kitartása, s akkor a Társulatunk működését irányító nemes célok megközelíthető, sőt elérhető valóságokká lesznek.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1937. évi közgyűlését ezennel megnyitom.
*
A megnyitó beszéd után Ákosfalvi Szilágyi László ig. vál. tag tartott felolvasást a A székely rendi társadalom címen. A tanulmányt egész terjedelmében a Turulnak ebben a számában közöljük.
Ezt követőleg a közgyűlés az alapszabályok értelmében az igazgató-választmányból ez évben kilépő Daróczy Zoltán, Gárdonyi Albert, Illés József, Jeszenszky Tibor, Lukinich Imre, Madzsar Imre, Méhes Mózes, Péterffy Lajos, Sulica Szilárd és Szilágyi László eddigi ig. vál. tagokat további hat évre újból megválasztotta; a Lukcsics József és Lukcsics Pál ig. vál. tagok halálával megüresedett igazgató-választmányi helyeket pedig Jánossy Dénes és Szilágyi Loránd rendes tagokkal töltötte be.
A számvizsgáló bizottság tagjaiul Taborsky Ottó, Borzsák István és Bottló Béla rendes tagok választattak meg.
A választás megejtése után a titkári jelentés, majd a számvizsgáló bizottság jelentése, az 1935. évi zárszámadás és az 1936. évi költségelőirányzat beterjesztése következett.
A titkár a Társaság múlt évi működéséről az alábbiakban számolt be:
Mélyen tisztelt Közgyűlés!
Társaságunk múlt évi működését összefoglaló jelentésemet – sajnos – ezúttal sem kezdhetem meg anélkül, hogy újabb súlyos veszteségeinkről ne kellene beszámolnom. Igazgató-választmányunk röviddel egymásután két érdemes régi tagját vesztette el: két testvért, Lukcsics József veszprémi kanonokot és Lukcsics Pál Eötvös-kollégiumi tanárt. Mindketten mindig meleg érdeklődést tanúsítottak Társaságunk iránt s tudományos munkásságukkal is részt vettek annak működésében. Ennek a veszprémi püspökség oklevéltára és a Turulban megjelent értekezések is tanúi. Rendes tagjaink sorából Hertelendy Lászlót, Kolossy Istvánt és Patek Ferencet szólította ki a halál. Szintén legrégibb tagjaink közül valók, akiknek ügyeink iránt mutatott érdeklődése Társaságunk 48számára értékes szolgálatokban is megnyilvánult. Közülök Hertelendy Lászlóban a Turulhoz készülő Név- és Tárgymutató egyik legszorgalmasabb önkéntes munkását vesztettük el.
Legutóbbi közgyűlésünket múltévi május hó 26-án tartottuk. Igazgató-választmányunk azóta az alapszabályok előírásának megfelelően négy ízben ült öszsze: 1936. évi október 22-én, december 18-án, továbbá 1937. március 4-én és a mai közgyűlést megelőzőleg.
A múlt közgyűlésen dr. Kumorovitz Bernát Lajos ig. vál. tag az «Authentikus pecsét»-ről tartott tárgyát minden részletében kimerítő felolvasást, decemberi választmányi ülésünkön pedig Jeszenszky Lajos rendes tagunknak «A Kisjeszeni és a Nagyjeszeni Jeszenszky-család viszálya azonos családnév használata miatt» c. értekezését olvasta fel dr. Főglein Antal ig. vál. tagunk. Mindkét tanulmány azóta megjelent a Turulban.
Üléseinket a folyó ügyek mellett elsősorban és állandóan napirendre tűzve az 1893 óta megjelent, máig negyven évfolyamot kitevő Turul Név- és Tárgymutatójának ügye foglalkoztatta. Sikerült e célra bizonyos, bár csekély összeget tartalékolnunk s hozzáértő fiatal munkaerőket megnyernünk, akik szerény díjazás mellett az index-készítést vállalják. Ez a módszer meggyorsította a munka ütemét s a jelek szerint a negyven évfolyamnak több mint fele, mégpedig legterjedelmesebb kb. 25 kötete még ebben az évben ki lesz cédulázva. Minthogy kilátás van arra, hogy a hátralevő, ú. m. a háború alatt és után kiadott, a kényszerítő körülmények folytán azonban már kevesebb ívszámú évfolyamoknak is az index-készítését sikerülni fog hasonló módon megoldani, most már méltán remélhetjük, hogy a Turul első tíz évfolyamának 1893-ban közreadott Név- és Tárgymutatójához belátható időn belül a további negyven évfolyamé is csatlakozni fog, eléggé föl nem értékelhető segédeszközéül a tudományos kutatásnak. Kétségtelenül még óriási munkát vesz majd igénybe a végleges összeállítás és bizonyos, hogy kinyomatása is rendkívül nehéz feladat elé fogja állítani Társaságunkat. Bízunk azonban tagjaink és szélesebb körök támogatásában, mely nélkül, tisztán saját erőnkből, jószándékú törekvésünket távolról sem tudnók megvalósítani.
A Turul a múlt esztendőben is, félszázados útját zárva, a szokott terjedelemben s továbbra is két-két összevont számot tartalmazó füzetben jelent meg. Közleményeiben a genealógia, heraldika, pecséttan és oklevéltan egyaránt képviselve van, szükség szerint szövegközti, vagy mellékletek alakjában közreadott ábrázolásokkal. Utóbbiak egyike színes címermelléklet: A Suky-család 1418-ból való armálisának a címerképe. A 3–4. sz. füzet függelékeképpen ugyan más testületnek, a Könyvtárosok és Levéltárosok Országos Egyesületének őszi országos kongresszusán előadott, de meggyőződésünk szerint tagtársainkat közelebbről érdeklő értekezést is közrebocsátottunk: dr. Anyós Lajos ig. vál. tagunknak a nemességigazoláshoz szükséges általános tudnivalókat ismertető fejtegetéseit. Folyóiratunk. olvasóinak szolgálatot kívántunk ezzel tenni, hogy azok, akik nemesi leszármazásukat, nemességüket hivatalosan óhajtják elismertetni, kellő útmutatást kapjanak kézhez.
Társaságunk zavartalan működésének, főleg folyóiratunk fenntartásának nélkülözhetetlen támasza az a segítség, melyet Társaságunknak a Magyar Nemzeti Múzeum, továbbá a Tudományos Társulatok és Intézetek Szövetsége nyujt. Őszinte hálánkat és köszönetünket itt, a közgyűlés színe előtt is kifejezzük érte.
Tagszaporulatunk a múlt évben az előzőhöz képest némi esést mutat, s noha a különböző okokból előállott veszteségeinket számbelileg kiegyenlíti, Társaságunk működésének erőteljesebb fokozása, kiváltképpen pedig a Név- és Tárgymutató elkészítésének sikere érdekében elengedhetetlenül szükséges, hogy taglétszámunk gyarapodása veszteségeinket messze túlhaladja. Ennek mérlegelése szolgáljon ösztönzésül barátaink számára, hogy minden buzgalmukkal új tagok szerzésén fáradozzanak.
Kérem a tisztelt Közgyűlést, méltóztassék jelentésemet tudomásul venni.
A titkár.
