Dóczyak és Nagylucseyek.
Dóczyak és Nagylucseyek.
A Dóczy család leszármazásával Wenczel Gusztáv foglalkozott. Többek között ezt írja: «Hazánk XV. századi történetében két előkelő nemes Dóczy családdal találkozunk; s noha a XVI. században a kettő összefüggésben volt egymással, eddigi kutatásaimnak alapján még sem vagyok képes ezen összeköttetés eredetét tisztába hozni»; majd megállapítja, hogy a másik, vagyis Nagylucsei Dóczy család tagjai a Dóczy nevet csak a XVI. században kezdték viselni.* E szerint a XV. században csak egy Dóczy nevű család volt. Ez a Zádorlaki Dóczy család. Most már az a kérdés, a két Dóczy család tényleg milyen kapcsolatban volt egymással.
Wenzel G.: Az alsómagyarországi bányavárosok küzdelmei a Nagy-Lucsei Dóczyahkal 1494–1548. Bpest, 1876. 6. és 7. l. – Irodalom: Marili S.: A Dóczyak Aradban. Turul, 1891. évf. 188., Varjú E.: Címertani és sphragistikai emlékek az ezredéves kiállításon. Turul, 1896. évf. 151., Schönherr Gy.: Nagylucsei Orbán címereslevele 1480-ból. Turul, 1899. évf. 85., Wochter M.: A Nagylucsei (Dóczi) család nemzedékrendjéhez. Tört. Tár, 1899. évf. 85.
A Nagylucsei családra vonatkozó első ismert adat 1468-ból való és arról szól, hogy I. Mátyás király Buchuháza puszta felét «Urbanus litteratus de Nagy Luche»-nak adományozza.* Ezt követő további, eddig ismeretlen adatunk I. Mátyás királynak az az adománylevele, mellyel 1471-ben a magtalanul elhalt Alagi Menyhért pestmegyei Hered egész birtokát, továbbá alagi, sikátori részbirtokait és a szolnokmegyei Csátot «nobilis magistri Urbani de Beczkowzhaza, familiaris fidelis nostri magnifici Johannis Ernestus comitis Zoliensis, thesaurarii nostri» a birtokába adja.* Ugyancsak ismeretlen az alább közölt címereslevél is, melyet 1472-ben Mátyás király «egregio magistro Urbano de Beczkewzhaza vicethesaurario» és «nobilibus Blasio, Johanni et Benedicto», az ő testvéreinek adományoz. 1476-ban néhai Bodóbári máskép Nagylucsei Fülöp fiait Orbánt, a székesfehérvári Szent Miklósról nevezett egyház prépostját, továbbá Balázst, Jánost és Benedeket a gyorsokai részbirtokba iktatják* és ugyanazon évben Orbán Becskeházi máskép Nagylucsei, míg fivérei Bodóbári néven említtetnek.* Ezekből látjuk, hogy úgy Orbán, mint fivérei az 1478. évet megelőzőleg is nemesek voltak. És mégis Mátyás király 1478. május 22-én a néhai Bodóbári Fülöp fiai Orbán, Balázs, János és Benedek részére szóló oklevelében «quatuor domos seu sessiones iobagionales in possessione … Nagh Lwche vocata, in comitatu Posoniensi existente, in vicinatu domus paternae ipsius Urbani (preapositi ecclesiae S. Nicolai de Alba), in qua scilicet idem natus esse dinoscitur», nekik adományozva, őt «ac Blasium, Joannem et Benedictum fratres suos a conditione ignobilitatis, in qua hactenus tanquam ab ignobilibus nati parentibus, eximentes … in coetum verorum regni nobilium» emeli.* Ez oklevél szerint tehát a Nagylucsei család ekkor kapta nemességét, holott ugyanők már előzőleg nemeseknek mondatnak. Ugyanígy különös és megfejthetetlen, miért adományoz Mátyás király 1480. február 2-án ugyancsak Nagylucsei Orbánnak és általa testvéreinek, Balázsnak és Jánosnak, valamint ekkor már elhúnyt harmadik Benedek testvére fiának Ferencnek újból címereslevelet. Az ekkor és az 1472-ben adományozott címer főalakjai azonosak és inkább csak rajzbeli különbségeket mutatnak, miként erről az itt és a Turul 1898. évf. 66. lapja után közölt címerképek összehasonklítása után könynyen meg lehet győződni. Fontosabb eltérés a két címer között csak annyi, hogy az 1472. éviben az oroszlán hasa alatt egy jobbra mászó fekete skorpió is van és a zárt sisak nem jobbra, hanem balra fordult; azonkívül a pajzs ábrázolása és helyzete is más. Schönherr Gyula az 1480. évi címereslevél ismertetése kapcsán megemlíti, hogy Nagylucsei Benedek fia Ferenc a XVI. sz. elején nevét a Dóczy névvel cserélte fel; de hogy miért, erről nem szól.*
Wenzel G.: Az alsómagyarországi bányavárosok küzdelmei a Nagy-Lucsei Dóczyahkal 1494–1548. Bpest, 1876. 6. és 7. l. – Irodalom: Marili S.: A Dóczyak Aradban. Turul, 1891. évf. 188., Varjú E.: Címertani és sphragistikai emlékek az ezredéves kiállításon. Turul, 1896. évf. 151., Schönherr Gy.: Nagylucsei Orbán címereslevele 1480-ból. Turul, 1899. évf. 85., Wochter M.: A Nagylucsei (Dóczi) család nemzedékrendjéhez. Tört. Tár, 1899. évf. 85.
Eredeti hártya, ostyapecséttel, gr. Majláth Géza levéltárában (Majláthgárdony).
Orsz. Lt. Dl. 17821.
Orsz. Lt. Dl. 17862.
Orsz. Lt. N. R. A. fasc. 1655. no. 55., Dl. 18054., 18055., 18056.
Turul, 1898. évf. 66.
A XV. század végén Délmagyarországon nagy szerepet vitt a nagyvagyonú Zádorlaki Dóczy család. E családból Dóczy Jánosnak három fiát ismerjük: Imre temesi főispánt, majd harami bánt, kinek felesége (Abrahámffy) Margit, előbb Eősi Bethlen Domokosné;* Lászlót, aki Guthi Országh Veronikát vette el és Pétert. Dóczy Imre 1493. dec. 13. előtt meghalt, özvegyen hagyván Margit nevű feleségét, akinek Nagylucsei Ferenc a fia volt. E szerint (Ábrahámffy) Margit háromszor ment férjhez. Tudva azt, hogy Nagylucsei Ferenc atyja Benedek volt, 83Ábrahámffy Margitnak, minthogy Nagylucsei Ferencet az ő fiául említik, korábban kétségtelenül a Nagylucsei Benedek feleségének kellett lennie. A tényállás tehát az, hogy Benedek 1476–1480 között meghalván,* özvegye másodszor Eősi Bethlen Domokoshoz ment férjhez, 1389-ben pedig már Zádorlaki Dóczy Imrének volt a felesége.* 1497-ben Dóczy Imre özvegye a csanádi káptalan előtt eladja őt örökség, jegyajándék és zálog címén illető temes-, zaránd- és aradmegyei birtokait (köztük Zádorlakot is) fiának Nagylucsei Dóczy Ferencnek 5000 arany forintért.* 1504-ben fordul elő először Ferenc «Dóczy de Naghluche» néven, amikor is már királyi kamarás volt.* Ezek után tehát világos, hogy Nagylucse Ferenc megszerezvén anyja révén mostohaapja, Zádorlaki Dóczy Imre birtokait, ebből kifolyólag vette fel a Dóczy nevet.
Orsz. Lt. N. R. A. fasc. 1657. no. 44., Dl. 19535.
Orsz. Lt. N. R. A. fasc. 1655. no. 29., Dl. 17816.
U. o. fasc. 1657. no. 44., Dl. 19535.
U. o. fasc. 1658. no. 40., Dl. 20623.
Orsz. Lt. N. R. A. fasc. 1659. no. 15., Dl. 21352.
Az 1472. május 30-án kelt címereslevél szövege a következő:
Commissio propria domini regis.
Mathias dei gratia rex Hungarie, Bohemie etc. Fideli nostro egregio magistro Urbano de Beczkewzhaza vicethesaurario nostro etc. salutem et gratiam nostram regiam ac omne bonum. Etsi regibus principibusque terrarum ea precipue virtus inesse debeat, ut cunctorum sibi fideliter obsequentium merita dignis retributionibus prosequantur. Eos tamen, quos excellentiora merita prestantiores dignioresque faciunt, ampliori debent prosequi munere gratiarum. 84Sic enim et principum laudabitur prudentia et subditorum animi ad obsequia regia ferventiores redduntur. Hinc igitur est, quod cum tu fidelis nobis dilecte, prout experientia nostra maiestati nostre de te testimonium reddit, ab ineunte etate tua servitiis nostris regalibus applicueris et curiam nostram regiam secutus, constanti perseverantia, que in cunctis rebus laudem meretur et premium, lateri nostro continue adherendo in rebus nostris ac aliis virtuosis gestis et laudedignis operibus nobis et sacre dicti regni nostri Hungarie Corone fide sincera et integerrima fidelitate gratum semper obsequium exhibueris. Volentes igitur horum intuitu meritorum te regio favore et munificentie nostre dono premiare, hec arma seu nobilitatis insignia, videlicet clipeum bipartitum celestino et rubeo coloribus indirecte per medium inmediate sibi correspondentibus et in ipso clipeo leonem album cum cauda in altum erecta in dicto colore celestino, superiori videlicet, habentem sub se in eodem colore scorpionem nigrum capite suo leonino directe anteverso, ore quoque expresso, ac supra clipeum galeam vestitam retropendiis et supra galeam unam stellam et in inferiori parte clipei, puta in colore rubeo sub leone stante similiter unam stellam, ambos auro depictos (sic!), prout et quemadmodum in capite presentium litterarum nostrarum sibi appropriatis coloribus pictoria arte expressis et distinctius figurata sunt et depicta. Tibi et per te nobilibus Blasio, Johanni et Benedicto, fratribus tuis carnalibus eorundemque heredibus et posteritatibus universis ex certa nostre maiestatis scientia dedimus, donavimus et contulimus, ymmo damus donamus et conferimus, ut tu dictique fratres tui ac eorundem hereditates et posteritates universe a modo in posterum perpetuis semper futuris temporibus arma sew nobilitatis insignia memorata et hic depicta instar aliorum nobilium regni nostri armis utentium ubique in preliis, duellis, hastiludiis, torneamentis et cunctis aliis actibus rebusque ac exercitiis militaribus, item sigillis, anulis, velis, cortinis et papilionibus vestris sub mere et sincere ac vere nobilitatis titulo, omnibusque aliis libertatum prerogativis et privilegiis quibus alii nobiles regni nostri armis utentes gaudent et fruuntur quomodolibet consuetudine vel de iure, ferre, gestare ac eis in omnibus uti et gaudere possis et valeas, possintque et valeant fratres vestri prescripti ac eorundem heredes posteritatesque et successores universi, tantoque ampliori studio erga regium honorem et statum tua fratrumque tuorum prefatorum, successorumque eorundem deinceps sollidetur intentio, quanto vos largiori favore regio preventos conspicitis et munere gratiarum. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes litteras nostras privilegiales pendentis sigilli nostri munimine roboratas duximus concedendas. Datum Bude, sabbato proximo post festum sacratissimi Corporis Christi, anno domini millesimo quadringentesimo septuagesimo secundo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. quintodecimo, coronationis nono, Bohemie vero tertio.
Vörös, rózsaszín, zöld zsinóron függött pecsétje elveszett. Eredetije gr. Majláth Géza birtokában Majláthgárdonyban.
Daróczy Zoltán.
