Sárközyek Kecskeméten.
Sárközyek Kecskeméten.
Ismeretes, hogy Kecskeméten a Nagybócsai Sárközyeken kívül még egy másik nemes Sárközy család is lakott, mely amazzal semmiféle rokonságban nincs. Az előbbi Hont vármegyéből származott s Kecskemétre a nemességszerző Mihálynak ugyancsak Mihály nevű fia költözött a XVII. század hatvanas éveiben. Unokája, János innen messze, török földre is eljárt kalmárkodni s vele esett meg, hogy a nándorfehérvári basa rajta vette meg Kecskemét város adóját.* Kereskedéssel aztán jelentékeny vagyont gyűjtött s azt ő, valamint fia Pál kecskeméti főbíró s ennek fiai János és Pál földbe fektették. E családdal genealogiai irodalmunk részletesen foglalkozik.* Hallgat azonban a másik Sárközy családról, mely a Csallóközből származott az alföldi híres városba. Erről szeretnék egyetmást elmondani, részben néhány Hegedüs Loránt által szóról-szóra közölt oklevél* alapján, részben saját gyűjteményem adatai nyomán.
Hornyik: Kecskemét története III. 187.
Hellebronth: Családtörténeti Jegyzetek 1912. 114. – Turul, VI. 42., XXXIV. 79.
Pesti Hirlap 1926. május 9. számában.
1686-ban Komárom városában írásba tették Sárközy Gergely és Pál testvérek, hogy néhai atyjok Sárközy István a török háborúban csallóközi, nemesócsai s egyéb javait zálogba adni kényszerült ugyan, de ők a «nemes győri és komáromi levelesházakban» letették az erre vonatkozó okleveleket, hogy ivadékaik megtalálhassák s alkalomadtán a javakat kiválthassák. Ugyanez a Sárközy Pál Kecskeméten vonta meg magát, s ott 1700-ban nyolcvan éves korában végrendeletet készített. Elpanaszolta benne, hogy milyen károk érték. A tatárok hetven lovát hajtották el, Gergely diák pedig harmadfű tinait. Pest vármegye hiába próbálta, nem tudta visszaszerezni az idegen vármegyéből.*
H. L. adatai.
Birtokomban van Sárközy Gergelyné, Kamarás Zsuzsánna 1731 márc. 15-én Kecskeméten tett végrendeletének másolata, mely a fenti adatokat kiegészíti. Megtudjuk belőle, hogy néhai férje Gergely Sárközy Pálnak a fia volt, kinek «mezei kert földje» (Kecskeméten így nevezték a tanyai birtokokat) a Budai-út mentén feküdt. E jószág azonban a végrendelet keltekor zálogban volt, azzal a másik két hasonló mezei kert-földdel együtt, amelyet az asszony örökölt atyjától, Kamarás Gergelytől. Nagybócsa és Köncsög pusztabeli öröksége negyedrészben szintén zálogban volt Kalocsa István és Ambrus testvéreknél, Kalocsa János fiainál, kik azt Cseplész Erzsébet, illetve Bajik Mária feleségeikkel együtt 851731-ben békességben bírták. A zálogbavetés nem könnyelműségből történt. Elpanaszolja a 78 éves öregasszony, hogy 1707-ben a Kecskemétet felperzselő rácok elől családostól egészen Selmecbányáig futott, hol férje meg is halt. A veszedelem elvonulásakor Gyöngyösre húzódott árváival együtt, hol leányát Évát férjhez adta. Fiaival tért csak aztán vissza Kecskemétre, hol házukat újra felépítették.*
Kőszeghi: Pest vm. nemes csal. 326.
A 17,483 kat. holdnyi Nagybócsa, s a 9766 kat. holdas Köncsög puszta történetére vonatkozólag néhai Benkó Imre gyűjtött össze adatokat, terjedelmes, sajnos, kéziratban maradt munkájában, mely a Nagybócsai Sárközy család történetét tárgyalja. Szerző engedelmével évekkel ezelőtt abba is belepillanthattam. A két pusztára Zádory András és sógora Konkoly Pál kapott 1628-ban nádori adományt. Konkoly Pálné Zádory Judith azonban, ki később Nagygyőri Nagy Jánosné lett, 1667-ben 600 császári tallérért eladta két Kamarás testvérnek, Ambrusnak (felesége Szívós Anna) és Gergelynek (neje Mihályffy Ilona). Az akkori pénzszűk és bizonytalan világra mi sem jellemzőbb, minthogy a vevők egy tallérért negyvenöt hold földet kaptak. A Kamarás család aztán sietett is birtokjogát biztosítani. 1669 máj. 3-án kir. consensust szereztek rá, 1670 jan. 21-én pedig a jászói konvent által magukat abba beiktattatták. Kamarás Ambrusnak jutott a két puszta felső, Gergelynek meg az alsó része.
Kamarás Ambrus két fiának Ambrusnak és Gergelynek ága hamarosan kihalván, Köncsög és Nagybócsa felebirtoka Kamarás Zsuzskára, Sárközy Gergelynére szállott, aki annak negyedét (az egésznek nyolcadát) elzálogosította a Kalocsa testvéreknek, míg a puszták 5/8-át gyermekeinek, Sámuelnek, Istvánnak, Jánosnak és Besnyey Györgyné Évának adta. Istvánnak és Jánosnak, úgy látszik, nem voltak utódai, de Sámuelnek két házasságából Gergely fia öt férjhez ment leánya származott. Gergelynek ugyancsak Gergely nevű fia 1805 máj. 22-én Kecskeméten szépanyja végrendeletének végére azt jegyezte fel, hogy Kecskeméten a mindszenti út mellett fekvő, Kamarás-jogú mezei kertet visszaperelték a zálogban tartó Kovács családtól. A két pusztabeli örökséget azonban nem őrizte meg a család. Sámuel és gyermekei, Sárközy Éva Besnyey Györgyné, valamint gyermekei, a Besnyey és Kovács, Lukács, Tasnády, Szalay, Sulyok és Mátyásy családok tagjai az 1745–47. években több részletben zálogba, majd örökáron eladták Sárközy Pálnak és gyermekeinek. Mivel pedig Sárközy Pálék a puszták másik, Kamarás Ambrus ágát illető részét is vétel, zálog, illetve házasság útján (Sárközy János, Pálnak fia nőül vette Kamarás Ambrus nőágából származó Kalocsa Zsuzsánnát) megszerezték, megalapították a Nagybócsai Sárközy családot.
Az elmondottak alapján a következő családfát lehet összeállítani:
Sárközy Pál 1620–1700. Csallóközből Kecskemétre menekült, hol 1700-ban végrendelkezett; Gergely. A rácok elől futva, meghal Selmecbányán 1707 ~ Kamarás Zsuzsánna (Gergely és Mihályffy Ilona leánya) Nagybócsa és Köncsög felének birtokosa, végrend. Kecskeméten 1731; Sámuel 1. ~ Danyi Erzsébet, 2. ~ Haász Anna; István; János; Éva ~ Besnyey György; 1-től: Éva ~ Tegzes Mihály; Erzsébet ~ Száki Márton; Ilona ~ Tubák Gergely; Zsuzsa ~ Csikei István; Gergely; Gergely 1805; Sára ~ Szente-Varga Ambrus
Valószínűleg Gergelynek volt testvére az a Sárközy András, aki 1818–19 táján Kecskemétről Jókay József ügyvéd segítségével próbálta a család csallóközi birtokait visszaperelni, de eredménytelenül.*
V. ö. Hegedüs L. cikkét.
Önként felvetődik az a kérdés, hogy a családfa élén álló Pál nem azonos-e azzal a Sárközy III. Pállal, István fiával, kinek, Gergely testvérével együtt nyomát veszti Sárközy Imre, a Nadasdi Sárközy család történetírója.* Az a bizonyos István 1615- és 1658-ban szerepelt. A nyomaveszett Gergelyen és Pálon kívül harmadik, Bálint nevű fia 1766-ban az ősi fészekben, a csallóközi Nadasdon lakott. Ha ezt az azonosságot nagyobb bizonyossággal meg lehetne állapítani, akkor az egyik kecskeméti, előbb Nagybócsán birtokos Sárközy család tulajdonképpen a Nadasdi Sárközyek ága s eredete visszavezethető Nadasdi Erchy Albert kir. ítélőmesterig.
V. ö. Turul, XXIV. évf. 123. l. a családfát.
G. Vargha Zoltán.
