Horthy Miklós.
Horthy Miklós.
Singer és Wolfner irodalmi intézet r.-t. 4° Budapest, év nélkül (1939.), 267 lap + LXXIX műmelléklet
Ebben a Magyarország főméltóságú kormányzója budapesti bevonulásának huszadik évfordulója alkalmából megjelent munkában Ákosfalvi Szilágyi László «A Nagy-Bányai Horthy-család» címen a Nagy-Bányai Horthy-család történetének rövid összefoglalását adja (53–70. l.). Tanulmányában eredeti forráskutatások alapján állította össze a család történetét s reméljük, hogy ezt a rövid összefoglalást követni fogja a család történetének részletesen kidolgozott monografiája.
A Horthy-család tisztes hagyománnyal őrzi azt a tudatot, hogy székely ősöktől származik. Tekintettel arra, hogy a XIII. században Sényőn (Szabolcs vármegye) székely telep volt, továbbá, hogy Hort-puszta valóban Szabolcs vármegyéhez tartozik, a családnak ez a hagyománya történeti valószínűséggel bír. Horthy-nevű nemesekkel már a XV. században találkozunk. A XVI. század közepétől Horthy-nevű család szerepel Debrecenben, majd itt eltűnik és a következő században Kolozsvárott él.
A családnak kétségtelenül kimutatható őse az a Horthy István, aki régi nemes családból származva, fiaival, Istvánnal, Jánossal, Lőrinccel és Andrással, valamint testvérével Jánossal együtt 1635-ben címeres nemeslevelet kap, melyet Kolozs vármegyének – valószínűleg az akkor zavaros viszonyok miatt – csak 1657. június 21-én tartott közgyűlésén hirdettek ki. A címeres nemeslevelet nyerő Horthy István valószínűleg Debrecenből került Kolozsvárra.
A család tagjai, illetve Magyarország főméltóságú kormányzójának ősei közül nagy szerepet játszott a címeres nemeslevélben említett ifjabb Horthy István, erdélyi református püspök, a kormányzó ősapja, akinek a fia szintén Horthy István, a kormányzó ükapja, előbb az erdélyi fejedelem kancelláriájában tisztviselő, majd – amikor II. Rákóczi Ferenc megindítja szabadságharcát – a fejedelem zászlaja alá áll és az udvarában szolgál mint a nagy fejedelem titkára, híven kitartva mellette egészen 1710-ben bekövetkezett haláláig. Az ő fia, László, ennek a fia, szintén László és unokája, István, életüket a vármegyei kereteken belül különböző vármegyei tisztségeket viselve élik le. Ennek az utóbb említett Istvánnak a fia, szintén István a Szabolcs vármegyei Ramocsaházáról, ottani birtokait eladva, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Kenderesre költözik és ott, valamint Dévaványán és a Heves vármegyei Újlőrincfalván vesz nagyobb birtokot. Vármegyéjének vezető alakja. Országos viszonylatban is nagyjelentőségű munkássága jutalmául a király a magyar főrendiház tagjává nevezi ki élethossziglan. Az ő fia Magyarország főméltóságú kormányzója. Röviden közli a szerző a család ismert tagjainak személyi adatait. Ezek után leírja, mi a család nemesi előnevének és címerhasználatának a jogalapja. A Horthy-család nemessége, «Nagy-Bányai» előneve, valamint az alábbi címer használatához való joga már Horthy Istvánnak, a kormányzó bátyjának ősfája igazolása kapcsán még 1894-ben belügyminisztériumi igazolást nyert. A címer leírása a következő: Álló, csücsköstalpú kék pajzsban hármas zöld halom középsőjén jobbrafordult páncélos jobbkar könyököl s markában felfelé három arany búzakalászt tart. A pajzson levő, jobbrafordított, koronás, nyílt lovagsisak dísze: a pajzsbeli kar. A sisaktakarók színe: jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst.
A szerző értekezése végén fölsorolja a felhasznált levéltári anyagot és közli a Horthy-családra vonatkozó irodalmat is. A munka végéhez csatolt műmellékletek között heraldikai szempontból említésre méltóak Horthy István püspöknek, Horthy István fejedelmi titkárnak és Horthy Lászlónak a pecsétjeiről készült reprodukciók.
A könyv fedőlapján, valamint a kötési tábláján a család címerének ábrázolása a heraldikai szabályok és a cikkben közölt leírás mellőzésével készült, mert ott a pajzs balra dől és a sisakdísz lemaradt. Kár, hogy a címert nem abban a helyes alakjában adják, mint az ugyancsak a cég kiadásában, az Új Idők Lexikonának megfelelő kötetében már korábban megjelent, ahol a család címere a történeti valóságnak megfelelően a heraldikai szabályoknak pontos betartásával van ábrázolva.
Bottló Béla.
