Dr. Szarka Gyula: A váci egyházmegye történeti földrajza a török hódítás korában.
Dr. Szarka Gyula: A váci egyházmegye történeti földrajza a török hódítás korában.
Vác, 1940. 151 l.
Az ország középpontjában fekvő váci egyházmegye multjáról sajnálatosan keveset tudunk. Középkori iratai veszendőbe mentek a török hódoltság idején, más adatok pedig csak gyér és hézagos képet adnak az ősi alapítású püspökség Mohács előtti történetéről. Nyilván az adatok szűkszavúsága, illetőleg hiánya magyarázza meg, hogy a váci püspökség módszeresen megírt történetét máig nélkülözzük. Desericzky Imre, Rupp Jakab és Karcsu A. Arzén munkái elavultak, adataik kritikai megrostálásra szorulnak. Chobot Ferenc újabban megjelent munkája (A váci egyházmegye történeti névtára) a plébániák történetét főként a Historia domus-ok adatai alapján írja meg, nem mindig a kellő kritikával. A papság életrajzi adatai becsesek ugyan a későbbi kutatások számára, de az egyházmegye története szempontjából másodrendű fontosságúak.
Egyháztörténetírásunk örvendetes reneszánsza most a váci egyházmegye történetéhez is egy alapvető fontosságú munkával járult. Írója szerényen összeállításnak mondja azt, pedig sokkal több annál: levéltári anyag gondos felkutatása s ezek kritikai vizsgálatának összegezése. Szarka Gyula megállapítja először az egyházmegye határait és leszögezi, hogy ezek a történelem folyamán lényeges változáson nem igen estek át. Ezután sorraveszi az egyházmegye helyeit és mindegyik helynévnél felsorolja a reá vonatkozó levéltári jelzeteket és irodalmi utalásokat. Szarka könyve tehát nem helytörténet, hanem pontos bibliográfiai összeállítás, amely a jövőben kiindulópontja lesz minden e helységek történetére vonatkozó kutatásnak. Az adatgyűjtés 1526-tal kezdődik és 1686-tal végződik. Különösen gazdag a levéltári anyag. Az Országos Levéltár és a Múzeumi Levéltár mellett a váci püspöki, a pestmegyei, de az esztergomi érseki levéltár is sok adatot szolgáltatott. Ezeken kívül a bécsi Nationalbibliothek és a Magyar Nemzeti Múzeum Kézirattárából is sokat merített a szerző.
Szarka Gyula hangsúlyozza, hogy munkáját csak kísérletnek tekinti, amely a dolog természeténél fogva teljességre igényt nem tarthat. Az igaz, hogy ilyen természetű mű mindig kiegészíthető újabb adatokkal, de kétségtelen, hogy kísérletnél sokkal több. Nemcsak a váci egyházmegye, de Pest megye és különösen az egyes helységek hódoltság-korabeli történetéhez is kiinduló pontul szolgálhat. Adatai családtörténeti szempontból is sok érdekes és fontos indítékot tartalmaznak.
Természetes, hogy a helymeghatározásoknál vannak olyanok, amelyeket vitatni lehet. Egyéb adatai közül is némelyek javításra szorulnak. Kár, hogy sem a feldolgozott irodalmat, sem a levél- és kézirattárakat, ahonnan adatait vette, nem foglalta össze egy jegyzékben. De mindezek az apró, inkább csak szépséghibák eltörpülnek az igen hasznos munka értékei mellett. Kívánatos volna, ha folytatná kutatásait és elkészítené az egyházmegye 1526 előtti történetére vonatkozó adatgyűjteményt is hasonló elvek szerint. Ezzel megvetné az alapját a váci püspökség története megírásának.
Tóth László.
