Schneider Miklós: Trencsén megye 1725–1732. évi nemességvizsgálatai.

Teljes szövegű keresés

Schneider Miklós: Trencsén megye 1725–1732. évi nemességvizsgálatai.
Dr. Horváth Kálmán alispán előszavával. (Szombathely, 1938. 32 l.)
A most nagy erővel megindult származás-kutatás külön lökést adott a nemességkutatásnak is. Olyanok, akik eddig kényelemből, vagy nemtörődömségből elhanyagolták, vagy pedig sokszor a polgári élet általános felfogását követve egyáltalán nem is tartották szükségesnek, hogy nemesi származásuk bizonyítékait beszerezzék, most egyszerre felbuzdulva, kedvet kapnak nemességkutatásra is. Annak a természetes vérkeringésnek következtében azonban, amely a történelmi Nagy-Magyarországon végesvégig járva, a családok egyes tagjait sokszor a legtávolabbi vármegyékbe is elsodorta, a törökvilág viharai a törökmentes vidékekre, főleg a Felvidékre, a hódoltság utáni gazdasági és könnyebb hivatalszerzési lehetőségek viszont a déli vidékekre tömeges költözködést eredményeztek, egy-egy családnak ma, hogy elődeit ízről-ízre felmenőleg megtalálhassa, a legkülönbözőbb helyeken kell anyakönyvi, főleg pedig levéltári kutatást végeznie. Ha ez a kutatás a szűkebb csonka ország vármegyéire terjed, különösebb akadály 51nem merül fel. De sokszor áthidalhatatlan akadályok tornyosulnak a kutató elé, ha az elszakított területek levéltáraiba vezetnek a nyomok. Ez a körülmény vezette fáradhatatlan szerzőnket arra a gondolatra, hogy ezeknek a kutatóknak segítségére legyen és eddigi számos, ilyen tárgyú, de a csonka ország levéltári adatait felölelő munkája után ebben a füzetében most az elszakított Felvidékünk egyik törvényhatóságának, Trencsén vármegyének két, annakidején a kormányszék által országosan elrendelt 1724. (ebben a vármegyében azonban 1725. és 1731. években végrehajtott) és 1732. évi nemességvizsgálatának anyagát tárja az olvasó elé. Az érdeklődők szerencséjére ugyanis Trencsén vármegye egyike volt ama keveseknek, amelyek nemcsak lefolytatták az elrendelt vizsgálatokat, de az ezekről felvett jegyzőkönyveket hiteles alakban fel is terjesztették a kormányszéknek és így ezek ma az Országos Levéltárban rendelkezésünkre állnak. E két nemességvizsgálat azért fontos, mert az igazolásra a bizottság elé beidézett családok vagy személyek a nemességük gyökerét feltüntető okirataikat is kötelesek voltak felmutatni és így ma egy-egy család nemességének megállapításánál döntő fontosságú bizonyítékokat nyujthatnak a bennük közölt adatok. Sőt ez a két nemességvizsgálati jegyzőkönyv bizonyos körülmények között értékesebb, mint az általánosan, a közhiedelemben legfontosabbnak tartott 1754–55. évi nemesi összeírás, minthogy a legtöbb vármegyénél az ezt az összeírást megelőző vizsgálat jegyzőkönyvét nem ismerjük. Ezekből is csak alig egy-kettő került fel annak idején a kormányszékhez és így az Országos Levéltárba. Azonfelül ez az összeírás nem tünteti fel a gyökeret, amelynek alapján az abban szereplő nemes családfő igazoltatott, és így a nemességigazolás mai gyakorlata szerint – ellentétben az általánosan elterjedt felfogással – az a körülmény, hogy valakinek a felmenője megemlíttetik az 1754–55. évi országos összeírásban, még nem döntő bizonyíték és nem elegendő alap a nemesség elismeréséhez. Az érdekelt kutatóknak tehát a szerző a két trencsénvármegyei vizsgálati jegyzőkönyv adatainak ismertetésével értékes, a nemességigazolásra döntő bizonyítékul szolgáló adatokat nyujt s ezért már ebből a gyakorlati szempontból is tekintve, érdemes munkát végzett. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a másik, nem kevésbbé fontos körülményt sem – amelyre különben a munka előszava is utal – t. i. hogy a szerző e munkájával történelmi bizonyítékot is nyújt arról a magyar vérkeringésről, amely ezt az ú. n. tót (szlovák) vármegyét keresztül-kasul járta. Nagyon sok előkelő és egyszerű magyar családnak volt szülőföldje és otthona. Ép ezért nem hallgathatjuk el, hogy jobban szerettük volna, ha a szerző az eredeti jegyzőkönyv latin szövegének írásmódjától eltérően a magyar családneveket – különösen az 1725. évi jegyzőkönyvben – magyarosan írta volna. A Tamassy, Szabo, Szikely, Szilady, Karasz, Varady, Gardony, Ratony, Gyurcsany, Madocsany, Ordody stb. családokat Trencsén vármegyében is Tamássy, Szabó, Székely, Szilády, Kárász, Várady, Gárdonyi, Rátonyi, Gyurcsányi, Madocsányi, Ordódy stb. néven hívták. Az 1732. évi nemesek jegyzékében már inkább ragaszkodik a magyaros családnévközléshez. Ez az észrevételünk azonban legkevésbbé sem csökkenti a szerző érdemét.
Főglein Antal.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem