Kumorovitz Bernát: A pecséttan eredményeinek értékesítése a történetkutatásban.
Kumorovitz Bernát: A pecséttan eredményeinek értékesítése a történetkutatásban.
(A jászóvári premontrei kanonokrend gödöllői Szent Norbert-gimnáziuma magyar tagozatának és Szent Norbert-nevelőintézetének évkönyve az 1939–40. iskolai évről. Godöllő, 1940. 181–194. l.)
A magyar pecséttan jeles művelője ebben az általa szerényen vázlatnak nevezett tanulmányában azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a történettudomány hogyan hasznosíthatja a pecséttani kutatások eredményeit. Lényegében azonban sokkal többet és átfogóbb jelentőségű megállapításokat találunk Kumorovitz tanulmányában. A pecsét korok szerint változó szociologiai jelentőségéből indul ki, majd élesen körvonalozza, hogy a XVIII. század elején Heineccius már világosan megállapította a pecséttani kutatás öncélúságát, valamint a történettudományhoz és a többi segédtudományhoz való viszonyát. Heineccius problémafelvetése azonban sokáig meddő maradt, amiben nyilván része volt annak is, hogy a pecséttani kutatások forrásanyaga talán a legnehezebben összegyűjthető. A XIX. század pecséttani irodalma jórészt leíró természetű, s amennyiben jogi vonatkozásokat érint, ott is inkább csak a külső kapcsolatokat tárgyalja. A pecséttani kutatás és a történettudomány eredményeinek módszeres szintézise csak legújabban következett be. Először a pecséttan művészettörténeti vonatkozásainak vizsgálata indult meg. Haberditzl kísérli meg először a pecsétek hitelességét úgy megvizsgálni, hogy azt az ábrázolás, a véset művészettörténeti vizsgálata igazolja-e. Schramm a korai középkori pecséteken található császár-ábrázolásokat nem csupán az ikonográfiai hitelesség szempontjából vizsgálta, hanem aszerint is, hogy a pecsétvéső művész milyen tradíciók hatása alatt dolgozott és a kompozíció, az ábrázolás mikéntjéből milyen politikai, művelődési, általában milyen szellemi tartalom vonható le. Erben már azt vizsgálta, hogy az aranypecsétek használatának a művészet- és hivataltörténetin kívül mily gazdasági vonatkozásai vannak. Bajor Lajosnak Rómát ábrázoló bullájáról pedig megállapítja, hogy az ábrázolás nemcsak Róma topografiája, műemléktörténete szempontjából érdekes, hanem kifejezi a császár politikai állásfoglalását is az Örök Várossal szemben. Valóságos Caput Mundi ez, Bajor Lajos felfogása szerint összeállítva. Kletler a pecsétek sajátos művészeti értékével foglalkozik és azt tisztázza, hogy az egyes művészeti korok, különösen a gotika művészeti felfogása hogyan jelentkezik a pecséteken. Ilyen módszerű kutatást nálunk Gerevich Tibor végzett románkori művészeti emlékeinkkel kapcsolatban, amidőn kimutatja, hogy a magyar pecsétek művészeti stílusa a XIV. század elejéig román (Magyarország románkori emlékei. Budapest, 1938. 209–213. l.). A pecséteknek viselettörténeti szempontú vizsgálatával már a XIX. századi történetírás is foglalkozott, míg a pecsétek köriratainak, mint nyelvemlékeknek gyűjtésével főleg abból a szempontból, hogy a régi pecsétek magyarnyelvű felirataival is a pecséttulajdonos testületek magyarságát, nemzeti érzületét bizonyítsa, a magyar pecséttan érdeklődését vonta magára. A pecsét és a kancelláriai szervezet összefüggéseit először Posse vizsgálta, anélkül, hogy az eredményeket levonta volna. Toutnak az angol kormányzat történetéről írt munkájában sikerült bonyolult jog- és kormányzattörténeti kérdéseket a pecsétek vizsgálatának bevonásával megoldani. A középkori magyar közigazgatástörténet néhány homályos kérdését is Kumorovitz pecséttani tanulmányai tisztázták először. Az authentikus pecsétet vizsgálva, a középkori társadalmi viszonyok és nemzetközi kapcsolatok mellett a középkori jogtörténet egyik fontos tényezőjére vetett világosságot. A titkos kancellária kialakulására, a speciális és a perszonális praesentia regia bíróságára vonatkozó és a királyi kápolnaispán 1375 utáni szerepét ismertető tanulmányai a magyar alkotmánytörténet homályos kérdéseire világítanak, különösen a király személyes hatalmának és a közjogi jellegű alkotmányos szervek szétválásának kezdeteire. A pecséteket mint a heraldikai kutatás forrásait a magyar címerben előforduló hármas halom eredetének a kimutatásánál tanulmányozta.
Kumorovitznak ez és előbbi tanulmányai joggal keltik azt a reményt, hogy nemsokára megkapjuk tőle a magyar pecséttan módszeres és modern szellemű feldolgozását.
Tudományos életünk jelene és jövője szempontjából pedig nagyon örvendetes jelenség, hogy ez a komoly tudományos értekezés több mással együtt, amelyek közt több történelmi tárgyú is van (Gábriel Asztrik: Szent Erzsébet tisztelete a középkori Spanyolországban; Oszvald Arisztid: Premontrei formularium a XVI. század elejéről; u. az: Premontrei urbariumok a középkorban), egy középiskola évkönyvében jelent meg, tanúságot téve arról az élénk tudományos munkáról, amelyet tánárai az oktatáson kívül a tudományok különböző területein is eredménnyel és elismerésreméltóan művelnek.
Tóth László.
