Végh Gyula: Régi címeres emlékek Kőszegen.
Végh Gyula: Régi címeres emlékek Kőszegen.
(Különlenyomat a Dunántúli Szemle 1940. VII. évfolyamának 3–4. számából. Szombathely.) 8°, 8 l., 7 képpel.
Címeres emlékeinknek a címereslevelekből és más írott emlékekből, úgyszintén a pecsétekről merített, ma már igen gazdag publikációival szemben a templomokban, kolostorokban, régi épületeken és temetőkben található kő- és fafaragású, meg fal- és üvegfestésű ily emlékeinknek a feldolgozása meglehetősen elhanyagolt. Jelentek meg ugyan szórványosan idevonatkozó ismertetések a Turul korai és itt-ott újabb évfolyamaiban, valamint művészeti folyóiratokban, de szakszerű, összefoglaló feldolgozásukra eddig kevéssé gondoltak. Pedig ezzel nemcsak a heraldika és genealogia, hanem általában a történetkutatás és főleg a műtörténet is sokat nyerne. Éppen ezért örömmel jelentjük be már most Gál Györgyi értékes, összefoglaló művét, mely Budapest Templomainak Címeres Emlékei címen a Pázmány Péter-Tudományegyetem Történelmi Szemináriuma kiadványainak a sorozatában jelent meg, s amelyről folyóiratunk legközelebbi füzetében adunk majd ismertetést. És hasonló örömmel fogadjuk Végh Gyulának, a heraldikában is kiváló szakembernek, a kőszegi bencés ú. n. Jakab-templomban és a Szt. Imre-templomban levő régi címeres emlékekről írt, ezek képeivel illusztrált dolgozatát.
A Jakab-templomban egy szép, renaissance-faragású domborművön a XVI. század közepéről való címer lebegő felhőzött pólyával kettéosztott pajzsban fent két, lent egy hatágú csillagot ábrázol, s a belga nemes családból származó Maugis Fülöp herzogenburgi (St. Pölten mellett) prépost Ferdinánd nevű fivérének a címere, aki Kőszegen szerencsétlenség áldozata lett. Bár a kőlapon olvasható felírásban az évszám csonka, a szerző nevezetteknek általa felkutatott személyi adatai alapján megállapítja, hogy a kőlap felállítása 1541 és 1550 között történt, valamint azt is, hogy felállítója az elhúnytnak említett prépost-fivére volt. E templom címeres emlékei között, a szerző meghatározása szerint, legrégibbek a templom építésével (1405) egykorú záróköveken levők. Egyiken, mely a templom helyreállítása alkalmával a kőszegi múzeumba került, csak a tárcsapajzs alakja vehető ki. A másik Garai (II.) Miklós nádornak, a templom újjáépítőjének ismert (kígyós) családi címere. Ugyanonnan a szerző még egy címert ír le (vörös mezőben fehér szarufa alatt hatágú csillag), ennek tulajdonosát azonban nem sikerült megállapítania. Érdekes észrevételt tesz a templomnak a XV. század első feléből való, s csak 1938-ban feltárt falfestményén látható címerről, mely lefelé fordított holdsarlót ábrázol, fent két nyolcágú vörös csillagtól, lent aranykereszttől kísérve, t. i. hogy ez a címer emlékeztet a Hunt–Pázmán nemzetség címerére, és ezért nem tartja kizártnak, hogy tulajdonosa e nemzetségnek valamelyik, egyházi méltóságot viselő leszármazója, aki nemzetségi címerét kereszttel bővítette. Mint az egyházi méltóságokat betöltő személyek címereinek legalaposabb kutatója és ismerője, utóbbi feltevésének alátámasztására arra hivatkozik, hogy ezekben az ily bővítések gyakoriak. A továbbiakban ismerteti a Jakab-templom padlójába illesztett kőlapokon levő címereket. Az egyikre vonatkozólag, mely alatt állítólag az 1679-ben eltemetett Széchy Mária sírhelye van, megjegyzi, hogy a sírköveken a Széchyek kétfejű sasos címerének nem találta nyomait. A másik kőlapon a báró Puchheim-család címere látható. Erről azonban az eddigi állításokkal szemben kimutatja, hogy nem lehet a templom oltárait 1702-ben felszentelő Puchheim Antal bécsújhelyi püspöknek a sírköve, mert eltekintve attól, hogy a címeren nincsenek egyházi méltóság jelvényei, stílusa is a XVI. század második felére vall. Említi és rajzban közli Jurisics Miklósnak, Kőszeg hős védőjének a címerét is a templom oldalhajójába befalazott kőlapról, melyet Jurisics gyermekeinek emlékére állíttatott. Végül felsorolja úgy a Jakab-, mint a Szt. Imre-templomban található újabb keletű címereket is.
«A nyugati országokhoz viszonyítva, Magyarország szegény a kő- és fafaragású régi címeres emlékekben… De éppen mivel kevés az ilyen – ingatlan tartozékát képező – régi címerfaragás, kétszeresen meg kell becsülnünk őket» – írja a szerző zárósoraiban. És ő valóban ennek a megbecsülésnek adott kifejezést, midőn odaadó munkával és kiváló szakértelemmel ezt a jeles tanulmányát megírta.
Czobor Alfréd.
