TÁRCA.

Teljes szövegű keresés

91TÁRCA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság október hó 24-én tartotta folyó évi rendes közgyűlését. A közgyűlést Szentpétery Imre elnök a következő beszéddel nyitotta meg:
Mélyen tisztelt Közgyűlés!
Társulatunk igazgató-választmánya folyó évi tavaszi ülésén azt a határozatot kozta, hogy az Alapszabályok által rendelt közgyűlésünk megtartását az idén az őszi hónapokra halasztja. A határozat az elhalasztás okául egyebek mellett az akkori válságos időket hozta fel, annak a reménységnek a kifejezésével, hogy az ősz majd nyugodtabb és kedvezőbb viszonyokat hoz számunkra. És íme, szorongva kifejezett reménységünk valóban teljesedett: a Gondviselés kegyességéből az ősz nemcsak a nagy világfelforduláshoz mérten nyugalomnak nevezhető állapotokat, hanem kimondhatatlanul nagy örömöt is hozott nekünk: meghozta húsz éven át fájdalommal ápolt álmainknak legalább részben való megvalósulását. Augusztus 30-ával az öröm napjai következtek reánk, mert a bécsi döntés ismét egy drága és nekünk kimondhatatlanul kedves, nagyértékű részt juttatott vissza hazánknak a tőle elragadott területekből. Szeptember 5-től szeptember 15-ig folytonos örömünnepünk volt: a magyar hadsereg, élén Kormányzó Urunk Őfőméltóságával, gyors ütemben szállta meg a visszatért területeket, és egymilliónál több testvérünk lett újra magyarországi magyarrá. Szálljon feléjük ebben az órában is szívből jövő, örömteljes Isten hozott-unk! Igaz, nem kaptunk vissza mindent. Az álom teljesedése ez alkalommal is csak részleges volt. De mégis megnyugvás és boldogság költözött szíveinkbe. Anélkül, hogy összes reményeinkről véglegesen lemondtunk volna, megnyugodtunk, mert beláttuk, hogy a történelmi jognak és a népiség eszméjének tökéletes összeegyeztetése olyan kevertlakosságú vidéken, aminő Erdély, lehetetlenség, s hogy a jelenlegi viszonyok között a bécsi megoldásnál egyebet békés úton elérni nem igen lehetett. És boldogok voltunk, hogy Kolozsvárt, Nagyváradot, a Székelyföldet az anyaország újra kebelére ölelheti, s teheti ezt véráldozat nélkül, amiből multunk folyamán már túlontúl elégszer volt részünk. Az ideiglenes lemondás fájdalmáért, amelyet a haza testének még mindig elszakítva maradt részeire gondolás okoz, kárpótol annak tudata, hogy ismét erősödtünk, anélkül, hogy számban kicsiny nemzetünknek ezért véreznie kellett volna.
Hálát kell adnunk az isteni Gondviselésnek, amely – miként 1000 éves történetünk folyamán már annyiszor – a megsemmisülés szélére jutott hazánkat most is megsegítette és lehetővé tette, hogy két éven belül immár harmadszor ünnepelhessük a szétszaggatott ország egy-egy jelentős darabjának visszatérését. Hálásnak kell lennünk a baráti német és olasz nemzetnek és nagyszerű vezetőiknek, akik támogattak, hogy elesettségünkből talpraállhassunk. Hálásaknak kell lennünk kitűnő kormányférfiainknak kitartó és gondos munkálkodásukért, amely ilyen eredményhez vezetett. De legfőképpen hálásaknak kell lennünk Kormányzó urunk Horthy Miklós Őfőméltósága iránt, akit az Úr Isten a legnehezebb időkben állított nemzetünk élére, hogy bölcseségével a helyes úton, csalóka kalandok kerülésével vezérelje nemzetünket a boldogabb jövő felé. A Felvidék és Kárpátalja visszatérése után most Erdély jelentős részének visszatérését jegyezte fel a történelem az ő kormányzásának dicsőséges eredménye gyanánt. Kísérje továbbra is Isten áldása dicsőséges kormányzói munkásságát, mellyel hódoló hálánkat már eddig is oly nagy mértékben kiérdemelte.
Őfőméltósága mondta, hogy az öröm napjai után most már a munka napjai következnek. A kolozsvári tudományegyetem, visszatérve régi székhelyére, éppen a mai napon nyitotta meg ott újra kapuit, ami hazánknak ebben a részében a magyar tudományos munka új megindulását jelenti. Ez a mi számunkra is intelem. Erdély egy részének felszabadulásával a mi munkásságunk tere is megnövekedett. Ahová 21 éven át szavunk alig hallatszott el, mert hiszen folyóiratunk is ki volt tiltva onnan, mostan ott régi és leendő tagtársaink várnak, hogy ismét felvegyük velük a megszakadt összeköttetést. Tudományos munkánk számára pedig újra megnyílnak a több mint két évtizeden át hozzáférhetetlen források. Megígérjük, hogy Társulatunk igyekezni fog tőle telhetően kivenni részét abból a meginduló munkából, amelynek eredménye Isten segítségével hazánk felvirágzása és régi integer nagyságának teljes visszaállítása, illetőleg ennek szellemi megalapozása lesz. Megígérjük, hogy hálánk nemcsak szavakban, hanem buzgó munkálkodásban is kifejezést fog nyerni s a munkának most megnagyobbodott mezején ot leszünk s dolgozni fogunk mi is.
Ezzel az ígérettel s a szebb jövő reményével nyitom meg a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társulat 1940. évi közgyűlését.
Az elnöki megnyitó elhangzása után Szabó István ig. vál. tag felolvasta «A jobbágy megnemesítése» című értekezését. Az értekezés folyóiratunk legközelebbi, 1941. évi 1–2. összevont füzetében fog megjelenni.
Minthogy az 1934-ben – A Társaság alapszabályai értelmében – hat évre megválasztott elnökség működésének és egyben az 1935-ben öt évre megválasztott titkár tisztségének is a határideje ebben az évben lejárt, ennek a közgyűlésnek első feladata az új elnökség és az új titkár megválasztása volt. Ezért a választás tartamára az elnöklést báró Szalay Gábor ig. vál. tag mint korelnök vette át. A választás megejtetvén, a közgyűlés a Társaság elnökéül Szentpétery Imrét, másodelnökéiül Varjú Elemért és Hajnal Istvánt további hat évre, Czobor Alfrédot pedig öt évre a Társaság titkárául újból megválasztotta.
Ezt követőleg a közgyűlés az igazgató-választmányból alapszabályszerűen kilépő Ányos Lajos, gróf Bánffy Miklós, Ernyey József, Főglein Antal, Herzog József, Hodinka Antal, Károlyi Árpád (kevéssel utóbb elhunyt), Sümeghy Dezső, Bártfai Szabó 92László és Tóth Zoltán eddigi igazgató-választmányi tagokat további hat évre újból, Ugron István, Jalsoviczky Károly és Kniezsa István r. tagokat pedig az időközben megürült helyekre a Társaság igazgatóválasztmányának tagjai sorába választotta. A számvizsgáló bizottság tagjaiul a következő évre is Borzsák István, Bottló Béla és Istványi Géza r. tagok választattak.
A Társaságnak a lefolyt évben kifejtett működését a titkár a következőkben vázolta:
Mélyen tisztelt Közgyűlés!
Társaságunk a múlt évben november 9-én tartotta rendes évi közgyűlését; választmányunk pedig e közgyűlést közvetlenül megelőzőleg, továbbá december 21-én, ez évben pedig április 5-én és a mai közgyűlésünk előtt ülésezett.
Nagy szomorúságunkra a múlt közgyűlésünk óta lefolyt időszak sem telt el anélkül, hogy Társaságunkat fájdalmas veszteségek ne érték volna. Elhunyt Társaságunknak alapító- és igazgató-választmányunknak korra legöregebb és egyben legrégibb, 1885 óta tagja, báró Prónay Dezső, aki ott volt már Társaságunk bölcsőjénél s iránta érdeklődését mindvégig megtartotta; sőt nemrégen alapítvánnyal biztosította, hogy Turul folyóiratunkat családi hitbizományi könyvtára halála után is folyamatosan megkapja. Elvesztettük Ghyczy Pált, szintén egyik legrégibb, negyven éven át igazgató-választmányi tagunkat is. Nevét a Turul olvasói jól ismerik értékes genealogiai, de főleg heraldikai értekezései, közleményei révén. Társaságunk iránt táplált meleg szeretetét nemcsak szellemi, hanem bőkezű anyagi támogatásával is kimutatta, még az elszakított területről is. Hálánk kíséri emléküket s ezt jegyzőkönyveinkben is megörökítettük.
Szellemi munkálkodásunk köréből első helyen kell kiemelnem elnökünk kezdeményezéséből és szorgalmazásából megindított nagyszabású vállalkozásunk: a Turul 1893 óta megjelent negyven évfolyamához szóló Név- és Tárgymutató évek óta tartott munkálatainak a befejezését, illetve a Névmutató megjelenését. A tavasz folyamán tagtársaink 15 pengő boltiár helyett 10 pengős kedvezményes áron már kézhez is kapták.
Űléseink két ízben voltak felolvasással egybekötve. Az egyiket Ila Bálint tagtársunk tartotta múlt közgyűlésünkön «Település és nemesség Gömör vármegyében a középkorban», a másikat őszi választmányi ülésünk előtt Tóth László ig. vál. tagunk olvasta fel «A gentry társadalomtörténetéhez» címen. Előbbinek első része már megjelent a Turul ezévi első füzetében, második részét pedig a legközelebb megjelenő füzet hozza. Tóth László értekezését a múlt évi második füzetben közöltük.
A Turul a szokott időben és terjedelemben jelent meg, t. i. két füzetben, melyek mindegyike két összevont számot foglal magában, a genealogia, heraldika és diplomatika körébe vágó értekezésekkel és könyvismertetésekkel; helyenkint a szükséghez képest illusztrálva is. Az előző évi második füzet Hivatalos Értesítőjében az Országos Levéltár 1939. évi gyarapodásairól számol be.
Társaságunk működése egyéb téren is zavartalanul folyt. Nagy mértékben járult ehhez a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Tudományos Társulatok és Intézetek Szövetségének, valamint Budapest székesfőváros megértő anyagi támogatása. Fogadják érte hálás köszönetünket. Köszönetünket fejezzük ki továbbá a Magyar Tudományos Akadémia Főtitkárságának Társaságunk ülései számára az Akadémia helyiségeinek szíves átengedéséért.
Tisztelettel jelentem még, hogy az elnökség a Kormányzó Úr Őfőméltóságának kormányzói országlása huszadik évfordulója alkalmából a Társaság nevében táviratban hódolatteljes szerencsekívánatait fejezte ki, s erre a kabinetirodából köszönő leiratot kaptunk.
Jelentem továbbá, hogy a mindnyájunk határtalan örömére visszatért keleti és erdélyi részek közgyűjteményei részére a Turul 1918 óta megjelent évfolyamait, valamint a legújabban kiadott Név- és Tárgymutatót készséggel felajánlottuk. Reméljük, hogy azok a kapcsolatok, melyeket hazánk e részeivel erőszakos elszakításuk előtt Társaságunk élénken fenntartott, most ismét felújulnak és megszilárdulnak. Szeretettel hívjuk kebelünkbe ottani testvéreinket, régi tagjainkat és fiaikat.
Ami taglétszámunkat illeti, az újonnan belépő tagok száma elhalálozás, vagy kilépés következtében támadt veszteségeinket nemcsak kiegyenlíti, hanem azokat örvendetesen meghaladja.
Kérem a mélyen tisztelt Közgyűlést, méltóztassék jelentésemet tudomásul venni.
Közgyűlésünk után harmadnapra és már e füzet szedése közben érkezett a szomorú hír, hogy Károlyi Árpád, a nagy történettudós elhúnyt. Társaságunknak ennek alapítása, választmányunknak 1885 óta volt tagja. A Turul első évfolyamába az Anjoukori Okmánytár III. kötetéről írt ismertetése egyúttal az oklevélközlés szabályainak alapvető meghatározása. Széleskörű és nagyvonalú történetírói munkásságába méltóan illeszkedik bele másik, az 1892. évfolyamban Bihácsi bevándorló vlachok és címerök a XVI. sz. végéről c. dolgozata. – Kevéssel utóbb a felszabadult Erdélyből újabb gyászhír hozta Társaságunk másik, igen régi választmányi tagjának, ugyancsak a történettudomány alapos művelőjének, Barabás Samunak a halálát. Társaságunk elnöke a f. évi dec. 19-én tartott választmányi ülésben mindkettőjük működését és érdemeit kegyeletes szavakkal méltatta, a választmány pedig emléküket jegyzőkönyvben örökítette meg.
A titkár.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages