CORVIN JÁNOS ANYJA.
1CORVIN JÁNOS ANYJA.
Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1941. december 19-én tartott ülésén.
Corvin Mátyás király, az ozmánok réme, a magyar csaták ünnepelt hérosza, a magyar hősi daloknak, sőt a szlovén népmondáknak is legendás hőse, a történetkutatásnak állandó tárgya mind politikai szerepe, mind pedig kulturális jelentősége miatt. Életének és uralkodásának történetét bel- és külpolitikai viszonylatokban már nagy részletességgel előadták, egy talány azonban még mind a mai napig megoldatlan maradt. Nem ismerjük származását egyetlen fiának, Jánosnak, aki egy törvénytelen viszonyából született, és akit a magyar királyi trónra – mindenesetre hiába – jelölt ki utódjául. A klosterneuburgi apátsági levéltárban talált okiratoknak, mint fontos és megdönthetetlen bizonyítékoknak ismeretében azonban abban a helyzetben vagyunk, hogy erre az eddig válasz nélkül maradt kérdésre biztos feleletet adhatunk.
Ezek az okiratok, melyeket hátrább szószerint közlünk, a következők: 1. Edelpeck Borbálának, Corvin János édesanyjának 1491. szeptember 13-án kelt végrendelete. 2. Egy 1478. december 12-én kelt adás-vételi szerződés. 3. Egy 1495. március 30-án kelt meghatalmazás.
Mielőtt az okleveles feljegyzéseknek a magyarázatához fognánk, vessünk egy pillantást az említett viszonnyal foglalkozó kutatás eddigi eredményeire. Engel Geschichte des ungarischen Reiches című munkájában* a következőket írja «Mátyás kijelentette – a sziléziai monda szerint – hogy Corvin János az ő természetes fia (kinek édesanyja Krebs vagy Krebil Mária, Krebil Péter breslaui polgármesternek a leánya felvette a fátylat) és egyidejűleg nyilvánosan kihirdette Beatrixszal tervezett eljegyzését.» Bizonyára nem tévedünk, ha Engelnek a sziléziai mondákra való ezt a hivatkozását Eschenloher Péternek, Breslau város egykori irnokának krónikájára vezetjük vissza. Az Eschenloher által feljegyzett sziléziai mondának pedig nyilván a következő az eredete: Az a körülmény, hogy Mátyás király Sziléziában nagy területeket juttatott fiának, a népben már korán azt a homályos véleményt érlelhette meg, hogy fia egy sziléziai anyának törvénytelen gyermeke. A fátyol felvételének híre azzal a ténynyel kapcsolatos, hogy Corvin János anyja, mint később látni fogjuk, a bécsi Szent Jeromos bűnbánati házba lépett be. A sziléziai monda késői kivirágzása egy breslaui költő, Friedrich August W’entzel (1773–1823) színdarabja, melyben poetikus elgondolással Krebil breslaui tanácsnok leányának teszi meg Corvin János anyját, aki a város 1474. évi megszállása alkalmával került Mátyás királlyal közelebbi viszonyba.* Engel valószínűleg Wentzeltől vette a Krebil nevet.
Wien, 1813. III. Abt. 341. 1.
Breslau, 1809. és 1817.
A sziléziai monda alapján, saját kutatásaival kiegészítve, beszél Fraknói is János herceg származásáról. Ő a következőket írja: «...épen ekkor, Boroszlóban időzése alatt (1469. tavaszán), mikor lakomára és táncmulatásokra gyakran hívta meg Szilézia előkelő hölgyeit, ezek egyike mély szenvedélyt keltett a hat esztendő óta özvegy, huszonkilencéves királyban. A benső viszony, mely köztük létesült, nem maradt futólagos szerelmi kaland, hanem tartós összeköttetéssé szilárdult. A fiatal nő a hódítást, amit szépségének köszönhetett, bizonyára a szív és szellem nemesebb tulajdonságaival volt képes állandósítani. Magyarországba 2kísérte a királyt és közelében maradt éveken át. De szerényen, elvonulva élt, kerülte a föltűnést és botránkoztatást. Nem találunk adománylevelet, amit maga vagy atyafiai javára eszközölt volna ki. A diplomaták szükségtelennek tartják jelentéseikben megemlékezni róla. Az udvari történetírók elfeledték munkáikban felemlíteni őt. Azt is, hogy Borbála volt keresztneve, csak egy kesőbbi irat, s hogy sziléziai előkelő családból származott, XVII. századbeli történetíró munkája tartotta fönn. Viszonyuk negyedik esztendejében, 1473. april 2-án életet adott egy fiúnak, kit János névre kereszteltek.» Fraknói jegyzetben még hozzáfűzi « ... A történetíró Istvánfi (Hist. L. IV. 32.) előadásának hitelességéhez kétség nem fér. Ezzel szemben a mölki krónika azon feljegyzése, hogy János herceg anyja egy steini osztrák szolgálóleány volt (Perz. Scriptores. I. 270.) nem vehető tekintetbe. Miután Corvin János 1473-ban született s ezt megelőzőleg Mátyás csak 1469-ben volt Sziléziában, joggal következtethetjük, hogy a viszony ekkor keletkezett. Újabb történetírók azon állítása; hogy János anyja Krebil Péter boroszlói polgárnak Mária nevű leánya volt, egykorú és közel egykorú adatokban nem bír alapot. Egy 1810-ben írt színdarabra vezethető vissza. Krebil leányai közt Mária nevű nem is fordul elő (dr. Markraf boroszlói könyvtárnok szíves közleménye).»*
Fraknói Vilmos: Hunyadi Mátyás király (Történelmi Életrajzok, 340. és 341. 1.)
Fraknói Corvin János sorsát fejtegetve, a továbbiakban még néhány részletet közöl Beatrix királynéról, aki Ferdinánd nápolyi és aragoniai király leánya volt. Szép, szellemes és pompaszerető. Olasz művészeket hozott magával Magyarországra, támogatta a tudósokat és felemelte a kultúrát. Testvérével, az esztergomi adminisztrátorrá kinevezett Estei Hippolit bíborossal együtt károsan befolyásolta a kormányzatot. Nagy volt Beatrixban a hatalmi vágy és ezt még fokozta, hogy a király minden kérését teljesítette. E szenvedélye annyira elvakította, hogy oly lepésekre is ragadtatta magát, amelyekből semmi haszna sem volt. Noha nem született gyermeke, Mátyás király tervét, hogy fiát, Jánost a trónon utódjává nevezze ki, meghiúsítani igyekezett. Corvin János elleni gyűlöletét átvitte ennek édesanyjára, Borbálára is. Azt a vádat emelte ellene, hogy varázslattal meddővé tette őt és erre vonatkozólag néhány egyetemi tanár véleményét is kikérte.
Borbálának fiához való kapcsolatára vonatkozólag, sajnos, nincsenek adatok. A király Jánost 1481-ben Hunyad grófjává és Lipót hercegévé nevezte ki, a következő évben pedig a magszakadás folytán a koronára szállt Gerai-birtokokkal. adományozta meg; Sziléziában különböző hercegségeket szerzett számára és nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy a magyar nép figyelmét felhívja reá és megnyerje részére népe jóakaratát. Már korán foglalkozott azzal a gondolattal, hogy fia számára hercegi feleséget szerezzen. 1485-ben történt ebben az irányban az első lépés, amikor is Beatrix királyné saját testvérének, Frigyes hercegnek a leányát ajánlotta erre a frigyre. Mátyás király azonban Milano felé vetette tekintetét, ahonnan Sforza Bianca kezét akarta fia számára elnyerni. 1487. november 25-én írták alá a fiatal pár házassági szerződését. Beatrix mindezek ellenére még mindig meg tudta akadályozni Jánosnak trónörökössé való nyilvánítását, és az erősakaratú Mátyás, aki azonban feleségével szemben gyenge volt, ezt az aktust addig halogatta, amíg halála e tervének kivitelében megakadályozta. Atyjának halála János trónutódlásának hamar véget vetett. VI. Sándor pápa 1493-ban felbontotta az eljegyzést és Bianca később I. Miksa német római császárhoz ment feleségül.
Mátyás király halála után mind János, mind anyja ellen barátságtalanná vált a hangulat. A király tervei, hogy fia számára a koronát biztosítsa, nem sikerültek, annak ellenére, hogy bizalmas hívét, Szapolyai Imrét nádorrá nevezte ki és törvényt hozott, mely szerint királyválasztás esetén az első szó joga a nádort illeti meg, s a nádorra ruházta ezenkívül a kormányzói és legfőbb bírói hatalmat is. Ám Szapolyai Imre előbb halt meg, mint a király. Az özvegy Beatrix pedig békíthetetlen ellenfélként lépett fel mostohafia ellen, mert ő is trónutódlásra törekedett. Azonban ő is roszszul számított, mert Szapolyai István, az ország legfőbb vezérembere saját maga, vagy pedig egy, az ő kezében szolgálatkész eszköz számára kívánta a koronát biztosítani, noha Jánosnak nagy pártja volt és a koronát, atyja után nagy birtokokat és az ország főbb várait tartotta kezében.
Az 1490. május 15-én tartott rákosmezei királyválasztó országgyűlésen Ulászlót, Csehország és 3Lengyelország királyát, akit Beatrix férjül akart megszerezni, és aki a vele való eljegyzését kilátásba helyezte, választották meg királlyá. Az erélytelen és tulajdonságaiban atyjához semmiképpen sem hasonló János elismerte Ulászlónak bekövetkezett megválasztását és minden feltétel nélkül csatlakozott a megállapodásokhoz. De Beatrixet is igen nagy csalódások érték. Annak ellenére, hogy Ulászló megválasztásának érdekében mindent megmozgatott és saját javait is feláldozta erre a célra, Ulászlóval való eljegyzése nem következett be. Ulászló azzal nyugtatta meg Beatrixet, hogy eljegyzésükről a legközelebbi országgyűlésen döntenek. A házasságkötésnek azonban úgy a csehek, mint a magyarok ellene voltak. A csehek azért, mert törvényeik állítólag tiltották, hogy a király özveggyel jegyezze el magát, a magyarok pedig azért, mert Beatrix házassága Corvin Mátyással magtalan volt, s minthogy ezzel a királyi ház magszakadását okozta, alkalmat adott Miksának, Frigyes császár fiának, a magyar trón igénylésére. Ily körülmények között elkeseredve és sorsát megátkozva kellett visszavonulnia. Erősen csalódva hagyta el az országot, hogy családjához Olaszországba térjen vissza. Itt halt meg 1508. szeptember 13-án Ischiában.
Ami Corvin János külső életkörülményeit illeti, atyja nagy birtokokat adományozva neki, gróffá, herceggé tette meg. Birtokai, ha a királyi korona megszerzésében részt nem vett volna, magas életnívót biztosíthattak volna számára. A történetírás kiváló jellembeli tulajdonságokkal ékesíti fel, ha be is kell ismernie, hogy az atyai korona megszerzésénél kevés erélyt és becsvágyat mutatott. Valószínűnek, látszik az a vélemény, hogy Mátyás király életének utolsó fájdalmas pillanataiban, midőn ereje elhagyta s környezetével már nem igen tudta magát megértetni, erőlködve tett kísérleteket, hogy fia trónutódlásának érdekében kötelező rendelkezéseket tegyen. Lelke előtt lebegett bizonyára a bekövetkezendő nagy rendbomlásnak és zavarnak a képe, ha János trónutódlásának a kérdését kellő időben nem rendezi. Ki tudja, hogy az események milyen irányban folytak volna tovább, ha a király akarata teljesedik és a magyar királyi korona nem kerül a Habsburgok kezébe.
János herceg azután, 1496-ban Frangepán Beatrixszal jegyezte el magát. Ebből a házasságból két gyermeke származott: Kristóf és Erzsébet. János már nyolcévi házasság után meghalt 1504. december 12-én. Ha halálának horoskópja jó, úgy csak harmincegy évet ért. János gyermekei is korán haltak el. Kristóf, a Hunyadi-családnak utolsó fiúmaradéka, 1505-ben, Erzsébet 1508-ban.
Eddig a történetkutatás ilyen képet rajzolt meg róla. Az újabban feltalált és már említett levéltári forrásanyag alapján azonban abban a helyzetben vagyunk, hogy ezt a történelmi képet helyesbbíthetjük, illetőleg kiegészíthetjük és Corvin János származásának kérdését végérvényesen tisztázhatjuk.
*
Corvin János édesanyjának keresztnevén kívül családi viszonyairól eddig semmit sem tudtunk. A családjára, házasságára és temetkezési helyére vonatkozó legkorábbi adatokat a klosterneuburgi évkönyvek egyik figyelembe nem vett feljegyzése* tartalmazza, mely a magyar történetkutatóknak – mint távollevő forrásanyag – eddig nem jutott tudomására. A bejegyzés így hangzik: «Barbare Edelpeckchyn, uxoris nobilis Friderici in Enczenstarff auff der Vischa, dedit monasterio plura clenodia et optime persolvit, sepulta in capella sancte Agnetis, genitrix filii regis Ungarie Mathie.» Ebből a bejegyzésből tudjuk meg először, hogy Borbála családi neve: Edelpeck, hogy a Fischamenti Enzersdorf-i Frigyessel lépett házasságra, és azt a meglepő tényt, hogy Mátyás király fiának az anyja volt.
Mon. Germ: Hist. Necr. Berolini, 1913. Tom. V 81. 1.
További kiadatlan okiratok után kutatva a klosterneuburgi monostori levéltárban, három fontos okiratot találtunk. Közülök legjelentősebb Edelpeck Borbála végrendelete. Tartalma alapvető adatokat tár fel Borbálának nemcsak hazájára, férjhezmenetelére és élete utolsó éveire, hanem hitvallást tesz anyasága mellett is, mert ebben magát saját szavaival mint «Herrn Hertzog Hannsn» édesanyját jelöli meg. Noha a Laun János jegyző által írt végrendelet korának szokásos jogi nyelvén csak száraz szavakkal közli az örökhagyó asszony utolsó intézkedéseit, ez a Wilderstorffer Hans és Eybensteiner Leopold tanuk által aláírt okirat a szóbanforgó személyre és életkörülményeire nézve messzemenő következtetések levonására ad alkalmat. Sajnos, a végrendelet Borbálának 4Mátyás királlyal kötött ismeretsége helyére, idejére és keletkezésére semmiféle utalást sem tartalmaz. Mátyás király hihetőleg 1470-ben bécsi útja alkalmával,* vagy talán magában a városban véletlenül ismerkedett meg vele, akkor, midőn a császárleánynak, Kunigundának megkérte kezét (akit először odaígértek neki, később azonban megtagadtak tőle).
Fraknói i. m. 150. 1.
A második oklevél adás-vételi szerződést foglal magában 1478-ból. E szerint Hasler Péter* és két nővére Ursenperger Margit és von Gföhl Apollonia birtokából egy enzersdorfi malom von Enzersdorf Frigyes és felesége Borbála birtokába megy át bizonyos összeg lefizetése ellenében. Az oklevél kiállításának helye: Neusiedel am See (Nezsider). Mint tanuk von Ruckendorff Wolfgang* és Mollen Hans neveztetnek meg.
Ő az, akit Mátyás király 1486 után Klosterneuburg városkapitányává tett. (Mon. Germ. Necr. Tom. V. 97. 1.)
Ismeretes III. Lipót őrgróf szenttéavatási peréből. (Ludwig V. O. a klosterneuburgi apátság évkönyvében. Wien, 1919. IX. k. 7. és 18. 1.)
Ebből az oklevélből azt a fontos megállapítást nyerjük, hogy Borbála már 1478-ban felesége volt Frigyesnek. Mátyás király tehát e szerint már Beatrixszal kötött házassága előtt véglegesen megszüntette Borbálával való viszonyát. A királynak Borbála férjválasztására kifejtett befolyására vonatkozólag csak sejtésekre vagyunk utalva; de feltehető, hogy Frigyest az ő hívei és kegyeltjei közé számította.
A harmadik oklevél azokat az intézkedéseket tartalmazza, melyeket Borbála végrendelete értelmében halála után foganatosítottak. Az az Enzersdorf an der Fischa-i malom, melynek tulajdonjogát ő és férje 1478-ban szerezte meg; a klosterneuburgi monostorra száll, azzal a feltétellel, hogy az elhúnyt lelkiüdvéért évenként egy gyászistentiszteletet tartsanak. Az oklevél kiállítója von Enzersdorf Frigyes, aki akkor magára vállalta elhalt felesége végrendeletének végrehajtását. Ezt az oklevelet 1495. március 30-án Bécsben állították ki. Valószínűleg ez Borbála halálának éve is. A halotti könyvben ugyanis halála éve hiányzik, annak hónapjául és napjául azonban február 7-ike van bejegyezve. Borbála végső akaratának nagy jelentőségét mutatja, hogy ezt a jogi ügyletet két befolyásos személy erősítette meg: Maroltinger Zsigmond, Bécs város ügyésze és Wilderstorffer János Bécs város bírája.
Borbála családnevét most már nemcsak az előttünk fekvő végrendeletből, hanem a klosterneuburgi évkönyvből, az 1530. évi kincstári leltárból, továbbá férjének von Enzersdorf Frigyesnek hagyatékából is ismerjük. Ezek szerint az Edelpeck családhoz tartozott és családnevét férjhez menetele után is tovább viselte. Ismerünk egy ily nevű lovagrendű családot, amely Bajorországból származott, és amelynek egyes hajtásai Ausztriában éltek.* Ismeretes továbbá egy Edelpeck zu Harras György, aki magát 1508-ban lovagnak nevezi. 1522-ben halt meg mint családjának utolsó sarja. Azonban az sincs kizárva, hogy Borbála családja polgári eredetű. Okleveles bizonyíték szerint egy Edelpöck János 1456-ban az alsóausztriai Mautern polgára volt.* Egy évvel később Furth bei Göttweigben tűnik fel, mikor is az ottani monostortól hűbérbirtokot kap, és mint tanu szerepel. Ami Borbála származását illeti, végrendelétében a steini és Stein melletti loibeni plébániatemplomoknak tett ajándékozások helyet adnak annak a feltevésnek, hogy a melki krónikában reánk maradt adat, mely szerint Stein városából származott, nem alaptalan. Ez viszont meg semmikép sem jelenti azt, hogy alacsonyabb származású lenne, amit szintén a melki krónika állít. Mindenesetre lehetséges, hogy ez az utóbbi rosszakaratú bejegyzés írójának számlájára írandó, aki Mátyás királlyal szemben nem viseltetett jó indulattal. A Stein városában levő «Krafftin»-nak tett ajándékozás szintén e várossal való közelebbi kapcsolatához nyújt újabb adatot, s ezt a steini «Hollenburger»-eknek való tartozása is megerősíti, amiről Borbála vegrendeletében van szó. Feltűnő az is, hogy a steini plébánia-templomban éppen a Szent Borbála-oltárt, amely védszentjének nevét viseli, ajándékozza meg. Mindezek alapján tehát szinte bizonyos, hogy Borbála, ha talán nem is ebben a városban született, legalább is ifjú éveit itt élte le.
Wisgrill F. K.: Schauplatz des landsässigen Niederösterr. Adeis. Wien, 1795. II. k. 351. 1.
Fuchs A. F.: Urkunden und Regesten zur Gesch. des Benediktinerstiftes Göttweig in Fontes Rer. Austr. Wien, 1901. II. k. II. 52. Nr. 1416., 1441., 1447.
Borbála Mátyás királyt «uram»-nak (mein Herr) nevezi. A vele való kapcsolata végrendeletéből 5egyébként is világosan kimutatható: a nagyszámú ékszer mellett, amelyet bizonyára a király ajándékozott fia édesanyjának, a különböző ruhadarabok, szövetek, öltözetek előkelő, jómódú háztartás képét mutatják. Ennek gazdag javait, legalábbis részben, a Mátyás királlyal való kapcsolat alapozta meg. Továbbá ugyancsak végrendeletéből az is kiderül, hogy a királytól Besztercebányán házat kapott ajándékba. «Uram vette nekem – mondja – és erről pecsétet és oklevelet adott.» Az enzersdorfi várat illetőleg, amelyet Borbála minden tartozékával együtt férjének, Frigyesnek hagyományozott végrendeletében, nem vagyunk teljes bizonyosságban, hogy ez is a király ajándéka volna. Borbála, amint azt kifejezetten meg is mondta, a vár és a mellette levő malom tulajdonképeni birtokosa. Ezt a malomra vonatkozólag az 1478. évi adás-vételi szerződéssel is be tudjuk bizonyítani. Az eredetileg kéttornyú vizivárat a Bécsben letelepedett von Tierna (Tyrnau) nevű gazdag család építette. A XV. században a tartományi hercegek, Alsó-Ausztria megszállása után pedig Mátyás király birtokába jutott.* Ekkor valószínűleg fia édesanyjának ajándékozta és állandó lakóhelyéül jelölte ki. Mikor történt ez az ajándékozás, nem bizonyítható. Minthogy azonban Borbála 1478-ban már a vár birtokában volt, átadása férjhezmenetele előtt, az 1475, és 1478. közti évekre tehető. Borbálának Mátyás királyhoz, illetve Magyarországhoz való kapcsolatát tanusítja az az okiratilag igazolható tény is, hogy ő és férje is tagjai voltak a pozsonyi Úr Teste társulatnak.*
Topogr. von Niederösterr. Kiadta: Verein für Landeskunde . von Nied.-Österr. Wien, 1879/85. II. k. 586. és köv. 11. – Szól róla 1672 körül Vischer G. M. Topographia Austriae infer. – 1683-ban a törökök elpusztították, utóbb a báró Tinti-család helyreállította.
Ortvay Tivadar: Pozsony város tört. Pozsony, 1903. II. k. 4. rész, 424. 1.
A kis Jánost gyermekéveiben valószínűleg édesanyja nevelte és gondoskodásával a későbbi években is mellette állt. Magasabb politikai célok érdekében azonban fel kellett fiát áldoznia. Ismeretes, hogy Beatrix királynétól az ég megtagadta a trónörököst; pedig vágyva vágyott rá. Hogy ez az óhaja mennyire ismeretes volt, azt a klosterneuburgi polgárság levelezése is bizonyítja, melyet ez vele és férjével, a királlyal bizonyos pénzügyletből kifolyólag folytatott. A polgárok jól tudták, hogy a király szívéhez a királyné szívén keresztül vezet az út; hogy tehát őt kérésüknek megnyerjék, kipróbált eszközhöz folyamodtak. Megígérték, hogy addig fogják imáikat a királynéért felajánlani, «donec omnipotens Deus sancti Leopoldi (precibus) reginalem majestatem vestram inclitissimo fetu faciet prepollere ....»* A kérvényezők előtt tehát nem volt ismeretlen Beatrix királynénak fiú, illetve trónörökös utáni vágya. A polgárok kérése teljesült, a királyné vágya azonban nem. Még a miseruhának ajándékozása,* amelyet valószínűleg Szent Lipót kanonizációja alkalmából juttatott a klosterneuburgi monostornak, sem segítette kívánsága teljesülését.
Ludwig V. O.: III. szent Lipót szenttéavatási pere. (Jahrbuch des Stiftes Klosterneuburg. IX. a CCIII. lapon és CXXXVI. melléklet 127. 1., továbbá CXVIII. mell. 108., CXLVIII. mell. 157., 158, és 185. l.)
Említve az apátság kincstárának 1530. évi leltárában: «Ain gasl so der küniginn von Ungern rockh gewesen...» (Ludwig V. O.-tól a klosterneuburgi apátság évkönyvében. IV. k. 287. l.)
Mikor Mátyás király teljesen bizonyossá lett, hogy trónörököst már nem remélhet, törvénytelen fiára, Jánosra gondolt, s őt mindazokkal a jogokkal fel akarta ruházni, amelyekre mint trónörökösnek szüksége volt. A négyéves gyermeket udvarába vitette, saját felügyelete alatt neveltette s nyilvánosan a saját fiának ismerte el. Nevelőkül két tudóst: Ugoletto Tadeot és Galeotti Marziot rendelte. Hogy Borbála mily mértékben értett egyet a király tervével, arról nincs tudomásunk; valószínű azonban, hogy fiának jövendőbeli magas állására való tekintettel, szívesen hozta meg a fiától való elválás áldozatát. János iránti érzelmeinek Borbála világos kifejezést adott végrendeletében, ahol ezt mondja: «Item meinem liebn. Sun vnd Herrn hertzog Hannsn schaff ich mein haws in Newnsol». A király később is alkalmat adott neki, hogy fiát láthassa legalábbis ennek ifjabb korában. Őt magát ezután még jobban, szinte fejedelmi módon látja el. Borbála bécsi tartózkodásai alatt valószínűleg a Szent Ágoston rendű apácák Schottentor előtti Szent Mária Magdolna zárdájában szállt meg, ahol gyöngyékszereit őriztette, amint ez végrendeletének egyik megjegyzéséből megállapítható.
Főörökösül férjét, von Enzersdorf Frigyest 6tette meg. Utóbbinak származásáról keveset tudunk. Valószínűleg a von Enzersdorf nemes családból származott, amely 1469-ben a Freyenthurn bei Mannswörth várában, tehát Enzersdorf közelében volt birtokos,* vagy pedig később neveztette magát ezzel a névvel, amikor a Borbálával kötött házassága révén az enzersdorfi vár birtokába jutott. Corvin János anyjával való házassága azonban, melynek tartama 17 esztendőre terjedt, semmiesetre sem volt látszatházasság. Borbála a végrendeletben két gyermekre céloz megnevezésük nélkül. Ezek, a végrendelet elfogulatlan tónusát tekintve, az ő, t. i. Frigyesnek és Borbálának a gyermekei lehettek. A gyermekeket és nagybátyjukat, Pált Borbála különösen lelkére kötötte férjének. Végrendelete többi intézkedéseinek lelkiismeretes végrehajtását is reá bízta. Kiváltképpen lelki üdvéről gondoskodott. Meghagyja, hogy a malmot* bizonyos adósságok lefizetése után erre a célra kell fordítani. Az enzersdorfi vár Szent Vid-káponája részére új kelyhet ádományozott, úgyszintén az enzersdorfi plébániatemplomnak is; ezt még egy szentségmutatóval is megajándékozta. Vallásos lelkületének további bizanyítékai a máriacelli és a Pozsony melletti máriávölgyi búcsújáró helynek tett adományai. A többi rokonok közül végrendeletében csak Hedvig nevű nővéréről és Dorottya nevű nénjéről emlékezik meg. Végül a szolgálatában állókról sem felejtkezett meg.
Topographie von Niederösterr. III. k. 212. 1.
Schweickhardt von Sickingen «Darstellung des Erzherzogtums Österreich unter der Enns, Viertel u. d. Wienerwald» című művében (Wien, 1831. I. k. 266. 1.) két őrlőmalmot említ 4–4 járattal.
Mint a Klosterneuburgban tett évfordulóalapítványból kitűnik (l. a 3. sz. mellékletet), von Enzersdorf Frigyes feleségének végső akaratát híven teljesítette. Az ő további sorsáról nincs tudomásunk. Valószínűleg Mátyás király párthívei közé tártozott, s ennek halála után, midőn a császár visszafoglalta a tartományt, hihetőleg arra kényszerült, hogy várát elhagyja. 1504-ben ugyanis az Enzersdorf an der Fischa-i vár uraként már Khienberger Wolfgang szerepel.*
Topographie v. Niederösterreich. II. .k. 591. 1.
Borbála végrendeletét 1491. szeptember 13-án állították ki. Halála azonban csak 1495. február 7-én következett be. Ha a közbeeső három esztendőt végrendeletének azzal a rendelkezésével hozzuk kapcsolatba, hogy a bécsi Szent Jeromos kolostorba temessék el, akkor a végrendelet megfogalmazásának idejében úgy látszik még nem fenyegette a halál. Más oknak kellett tehát itt közrejátszania. Lehetséges, hogy magasabb helyről jött parancsra kolostorba kellett mennie,* hogy férjének beleegyezésével életének utolsó éveit a világtól félrevonulva ott töltse el. Világi ügyeinek előzetes rendbehozása ezt látszik bizonyítani. Borbála végrendeletében egy tragikus asszonysorsnak befejezését kell látnunk, amely a földi javakról lemondva, egyedül a szív békéjét keresi.
Akkor már hihetőleg előfordultak esetek, hogy előkelő törvénytelen asszonyokat kolostorba való belépésre utasítottak. Erre mutat az 1481-ben meghalt Eschenloer Péter breslaui városi írnoknak a tudósítása, aki a tényleges körülmények ismerete nélkül a breslaui polgármester leányát, Krebil Máriát Mátyás királlyal kapcsolatba hozván, kolostorba vonultatja. (Engel: Geschichte d. Ungarischen Reichs. Wien, 1813. III. Teil Abt. 1. 341. 1.)
Az a valószínűség, hogy Borbála kolostorban kívánta befejezni életét, jól megmagyarázható, egyrészt azzal, hogy Mátyás király halála után a külvilággal való minden kapcsolata jóformán teljesen megszűnt, másrészt lehetséges az is, hogy vallásos lelkülete vezeklésre ösztönözte a kolostor magányába való visszavonultságban. Valószínűbb azonban, hogy az ok, mely Borbálát, a kolostori élet felé vitte, az volt, hogy a császár elfoglalta a tartományt. Csak kolostorok biztos menedéke biztosíthatta részére a kellő oltalmat az üldöztetések elől. Beatrix királyné viselkedése következtében is bizonyos kellemetlenségektől félhetett. Éppen eléggé ismerjük a temperamentumos nápolyi hercegnő magatartását. Magának Mátyás királynak is módot kellett keresnie, hogy titokban tartsa Jánossal való terveit. Midőn János számára Blanka Mária milanoi hercegnő kezét akarta megszerezni, Beatrix testvéréhez küldött követének titkos utasítást adott, aki azt a legnagyobb titoktartásban teljesítette.
A vezeklő nőknek Szent Jeromosról nevezett bécsi háza* Borbála szándékának legmegfelelőbb 7hely volt. Tulajdonképpen nem volt kolostor, hanem nők egyesülete egy külön házban, abból a célból, hogy ott közös életet élve, előmozdítsák lelkük üdvösségét, amihez a tisztaság fogadalmát is letették. Úgy látszik, hogy a Szent Jeromos-házban lakó nővérek két csoportba tartoztak. Az egyik a Szent Ferenc harmadrendjének szabályai szerint élő nővérekből állott, a másik a tulajdonképeni vezeklőnőkből, akik ezeknek a nővéreknek a vezetése alatt állottak. Kétségkívül Borbála részére is, noha férjes asszony volt, megengedték a belépést, főleg azért is, mert Mátyás király a kolostornak egyik jótevője volt. 1487-ben ugyanis Bécs város polgármesterének és tanácsának megparancsolta, hogy a nővéreknek bizonyos adósságukat, mely miatt nála panaszt emeltek, fizessék meg.* Kérdés, vajjon nem vették-e igénybe a nővérek Borbála közbenjárását Mátyás királynál. E kolostornak hagyott Borbála egy csuklya készítéséhez szövetet és a szükséges hozzávalót. Mindezek ellenére haláláig való ott tartózkodása nem bizonyítható. Mindenesetre a Szent Mária Magdolnáról nevezett apácakolostorhoz való kapcsolatából éppúgy következtethetnénk arra, hogy Klosterneuburgba a hasonnevű kolostorba* költözködött. E mellett szólna mindenekelőtt az a megdönthetetlen tény, hogy őt, nem, mint végrendeletében kívánta, a Szent Jeromos templomba temették, hanem a klosterneuburgi Szent Ágnes kápolnába, amelynek már végrendeletében egy miseruhát ajándékoz, s ez az 1530. évi kincsleltárban tényleg szerepel is. Harder Tamás klosterneuburgi szerzetessel közelebbi ismeretségben volt. Arany serleget, nyestprémet és három aranygyűrűt hagy reá. Ő az a szerezetes, aki 1485-ben Klosterneuburg plébánosa, később pedig a kolostornak lelki ügyeit intézi a bécsi rendházban. Borbálával közelebbi személyes ismeretségben lévén, nincs kizárva annak lehetősége, hogy ő közvetítette a klosterneuburgi apácák rendházába való belépését, ami mindenesetre fényt vet arra, hogy Borbálát az apácarendházban mily nagyrabecsülték. Ezért nem tagadták meg tőle azt sem, hogy oda temessék.
Ez a kolostor, melyet később a franciskánus konvent vett át, különleges jótékonysági alapítás, a megtért asszonyok lelki otthona («Seelhaus»), mely a Singer utcában állt. Szánalomból és egyben attól az óhajtól vezérelve, hogy asszonyok és leányok, akik szabad és erkölcstelen életmód után «frumen schaffen und recht gottleich arbeit vor ihren sunden Gott ze puss», vagyis vezeklő életre kívántak rátérni, több bécsi polgár 1306-ban ilyen menedékhelyet alapított s ennek III. Albrecht herceg 1384-ben szabadalomlevelet adott. Mellette csakhamar kápolna épült, amelyet 1387-ben Szent Jeromos tiszteletére szenteltek fel. A kápolnát és kolostort III. Frigyes császár alatt kibővítették és előbbit 1476-ban újra felszentelték. (Geschichte der Stadt Wien. Kiadta a Wiener Altertumsverein. Wien, 1905. II. k. 2. fele, 888/89. l.)
Quellen zur Geschichte der Stadt Wien. II. 3. Nr. 5236.
A klosterneuburgi Szent Mária Magdolna apácakolostor valószínűleg Ágnes őrgrófnőnek, III. Szent Lipót nejének alapítása, minthogy Hartmann prépostnak, utóbb püspöknek az életrajza őt azzal kapcsolatba hozza. Úgy látszik, Hartmann nyerte meg Ágnest arra, hogy ezt a kolostort alapítsa. Szomszédos volt a férfiszerzetesek kolostorával. Az osztrák nemesi asszonyok és leányok előszeretettel választották ezt a helyet, ha akár fátyolt akartak felvenni, akár mint özvegyek kívántak oda visszavonulni. Különösen a keresztes háborúk idején lett a Szentföldre vonuló előkelőbbek visszamaradottainak azíluma. Az első török megszállás alatt és különösen a reformáció idején az apácakolostor megfogyatkozott és 1568-ban teljesen megszűnt. Az apácák kézimunkával és fiatal leányok oktatásával foglalkoztak, s úgylátszik, szellemileg is tevékenyek voltak. 1490-ben Eckel Péter klosterneuburgi szerzetes és a szabad művészetek mestere kérésükre lefordította német nyelvre Krisztus kínszenvedésének történetét. 1722-ben a kolostor templomának fölszenteltségét megszüntették és részben magtárrá, részben pedig présházzá alakították át. Közelebbit erről 1. Starzer A.: Geschichte der 1. f. Stadt Klosterneuburg. 1900. 380. és köv. 11., továbbá Černik B.: Das Augustiner Chorherrnstift Klosterneuburg. Klosterneuburg, 1936. 140., 145. és 151. 1.
Még egy körülményt kell említenünk, mely itt erősen latbaesik. Szent Lipót őrgrófnak, Klosterneuburg alapítójának szentté avatása következtében nagy érdeklődéssel és vallásos tisztelettel fordultak az alapító felé. A kincsleltárban kifejezetten feljegyezték, hogy a Borbála által ajándékozott miseruhán gyöngyökkel kivarrott pajzs látható, mely a szentet és feleségét a templommal együtt ábrázolja.* A szent sírjához tett felajánlások tehát azt bizonyítják, hogy tisztelete Borbála 8vallásos lelkületére nem maradt hatás nélkül.
«Ain plabe guldene kappen mit ainem gulden portten, der steg von silber, des schillt von perln, darauff Leopoldus vnd sein gemachl mit, ayner kyrchen, daran ein silbrer vergolter knopff mit perl edlem gstain, darzwe ain gasel mit ainem perlen kreytz, auch darzwe zwen leuitten rockh ejusdem panni, zwen plab gulden thamaschken leuitten rockh, so der Edelpeckhinn gewesn, (der Ornat) genannt dy sper.» Az ő tulajdonából származó másik tárgy ez volt: «Ain silbrene vergolte schern knöpflat mit geschmeltzwerich, so Warbara Edlpeckhinn geben.» (Ludwig V. O: a klosterneuburgi apátság évkönyvében. IV. k. 287. és 293. 1.)
Sajnos, a klosterneuburgi keresztfolyósó Szent Ágnes kápolnájában János herceg édesanyjának sem síremléke, sem sírfelirata nem maradt fenn. Csupán annak a szerzetesnek a feljegyzése őrizte meg számunkra az évkönyvben az ő nevét és Corvin Mátyás királyhoz való kapcsolatát, aki a lelkialapítványokat kezelte és azokról gondoskodott. Így sikerült most János királyfi származásának érdekes rejtélyét megoldani.
1. 1491. szeptember 13. Bécs. Edelpeck Borbála végrendelete.
Ich Barbara Edelpekin herrn Fridrichn auf dem gsloss zue Enntzesdorff auf der Vischa gelegnn eeliche hawsfraw, bekenn oeffenlich mit diesm brief, das ich vleissiglichn bettracht vnd für mich genomen hab, das dits lebn auf erdreich nit ewig, sunder zevergenglich ist vnd der mensch nichts gewissers vor ime hat dann den tod vnd nichts vngewissers dann die zeit des todes. Das auch nach abgang der menschen vmb ir zeitlich hab vnd verlassne gueter zwischen den fruenden offt vnd vil irrung, spen vnd zwittracht aufersteen vnd erwachst (?) (rozsdafolt) Solchs also in zeit meines lebns so uil an mir ist stetlich fürzekomen vnd gegn got mein seel löblichn fuerzesehnn vnd zu bewarn, so ich pest mag, damit das got gelobt vnd geeret, der sunder hie vnd dort vnd (aller? rozsdafolt!) glaubig seeln von meiner guettaet getroest werdn, darumb so hab ich mit guetm willn, wolbedachtm muet, vleissiger vorbetrachtung zu zeitn vnd segn, als ich das alters vernuft (!) vnd aller nodturftiglicher schiklichkait halbn, leibs und gemuts volgetan mochte. So uerr mich auch mein gewissn darzu ermant hat, in allerpester mass weise formb und rechten, wie das vor meniglich am allerhöchstn vnd pestn krafft vnd macht habn soll vnd mag, aller vnd iglicher meiner hab vnd gueter aufligund vnd varund, so mir got der herr hie auf erdn verlihnhat vnd souil ich der nach meine tode vnd abgang hinder mein verlass, nichts ausgenomen, mein testament vnd geschefft auch meinen letztn willn, geordent, gethan vnd gemacht vnd tu das yetz mit rechtm wissen, vnd krafft dits briefs vff form vnd maynung Wie von wortn zu wortn hernachgeschribn stet, also vnd in solchermass, das solchs mein geschefft vnd letzter will erst nach meine tod vnd abgang durch den obgenannten meinen liebn herrn vnd hauswirt herrn Fridrichm sol verrekht vnd volbracht werdn, dem ich dann solchs mein geschefft allain auftzerichtn trewlichn beuolhen hab, vnd beuilch ime auch das in craft des briefs auf die trew vnd lieb, so ich vnd er zueinander gehabt habn vnd ewiglich habn sulln vnd wölln. Auch auf sein gewissn, als er dann got dem almechtign darumb anntburten muess in ener (?) welt. Das er mir dann also mit hanntgebundn trewn versprochn hat aufzerichtm treulichn vnd vngeuerlichn. Item zum erstn, wann ich mit Tode vergangn bin vnd mein seel von dem leib schaidet, so beuilch ich dieselbn in die hennd vnd parmhertzigkeit des almechtign gots, auch seiner werdren mueter jungkfrauen Marie vnd allen hymelischn here. Darnach das mein leichnam ersamlich zu der erdn bestat vnd zu sand Iheronimus zu Wienn in die kirchn begrabn werd mit erstn, sibuendn vnd dreissigsten löblich als sich zimbt beganngn soll werdn. Item man soll auch all pharrliche recht und gerechtigkait zu sannd Steffan daselben zu Wienn aufrichten vnd bezalnn. Von meinem verlassen guet and wann nu das alles beschehn ist, so schaff ich darnach sechs lot perll, die da ligend zu sand Mariamagdalena zu Wien vnd darnach ain pernleme guertl die als auf sechtzehn lot and ain perlems goller vnd ain prustphaitl, gehefft mit perll. Aus den soll gemacht werden vnd verklaenet durch meinen liebn herrn vnd hauswirt Fridrichn obgenannt, vier perleme krewtz die zway pesser vnd die zway letzer. Das erst ains aus den pessern, schaff ich zu vnnser lieben frawen gotshaws gen Zell. Das ander pesser kreutz schaff ich gen Stein in die pfarrkirchn zu sand Niclas. Das dritt kreutz schaff ich gen Stain zu sand Barbara altar in die pharrkirchen daselben. Das vierd kreutz schaff ich zu sand Quirinkirchn zu Lewben gelegn vnderhalb Tiernstain. Item mer so schaff ich ain silberguertl auff ainer rotnportn gen Stain in die pharkirchn. Item ain guldn adlasen rokh schaff ich halbn tail zu ainem messgewandt zu sand Barbaren altar zu Stain in der pharrkirchn. Item den andern tail des vorgemelten rocks schaff ich zu einem messgewant in vnser libn frauen gotshaws von Zell. Item mer ain sammatn gulden rokh schaff ich den halbntail zu einem messgewandt in die pharrkirchn gen Stain. Item den andern tail desselbn rokhs schaff ich zu ainem messgewandt sand Quirin gen Lewbn vnd ob an den zwaien roekhn abging zu erstattung den abgang schaff ich zwen gulden adlasn ermll. Item ain newer kelch ist bey maister Bernhardn goldschmid zu Wienn, darzu ich ime selber gebn pey XXI lot der mit arbait nicht gar volbracht ist, daran hat derselb goldschmid auf die arbait emphangn drey guldn hungrisch denselben kelch so er nu gar berait ist, schaff ich zu vnser frawen gotshaus gen Zell. Item ain prawne guldeme schwabn. Schaff ich gen sand Hieronimus zu Wienn zu einer chorkappn, darzu ains perrlein gurttl vnd ainen perrlein penntl zu einem schillt an die kappn vnd das kettl vnd swinkhel an 9der guertl zu einem haefftlein an die kappn. Item ich schaff auch ainvndzwaintzig lot silber zu ainem kelch zu sand Barbaran altar zu Stain. Item zwen newkelch schaff ich den ainen zu sannd Veit capelln in meinem geslos zu Enntzesdorf vnd den anndern pfarkirchen daselbs. Item das klain silbrein pekh schaff ich zu ainer monstratzen in die pharrkirchen zu Entzesdorf auf der Vischa. Item ain weissn rokh mit guldein pluemen schaff ich zu unser frawn gotshaws im tal genannt. Item von ainem plabn tuach mit gulden pluemen schaff ich dauon ain messgewandt zu sannd Leopold gen Closter Newnburg vnd darzu die zway gehefften. perlein hoerner zu einem krewtz auf das messgewanndt. Item meinem liebn Sun und herrn hertzog Hannsn schaff ich mein haws in Newnsol, das mir mein herr der kunig kauft hat vnd darüber brief vnd sigl gab, die erlegt sein pey meinem hawswirt vnd ich darumb geschribn stee im grundspuech daselbn zum Newnsol. Item herrn Thoman korherren zu Closter Newnburg schaff ich ainen gukdein koph, der ain bluemen hat vnd ainen maerdrein vnterzug zu einer schawbn vnd zwen guldein ring vnd ain klains guldeins ringel. Item meinem muemlein der Dorothea schaff ich ain pernlein penntel vnd ain grun permschen rokh mit ermln vnd ain plobs Jannkhorokhl. Item meiner swester Hedwign ain plobs schewbl mit vech vnterzogn vnd ain prawnpernschen rokh. Item den zwaien kleinen Kindern beger ich trewlich versehung von dem benannten meinem liebsten herrn vnd hawswirt: desgleichen auch dem Pauln meinem vettern. Item der Bärblein vnd Elisabet iglicher ainen permschen rockh. Item dem Hanns Linhart ain gemains hofgewandt. Item der Spernpewttlin zehn phundt phenning vnd ain kwe. Item der Krafftin von Stain* ain silbreins vergultes koeppfl vnd ain vergulds schuessl vnd ain silbreins kaenndl. Item ich schaff auch dem obgenannten meinem liebn herrn vnd hawswirt herrn Fridrichn mein gslos zu Enntzesdorf auf der Vischa mit allen seinen zehenndn, renntn, gulten vnd zugehoerungen vnd schaff ime auch darzu alle meine gueter in dem gslos nichts ausgenomen. Auch schaff ich ime mein muel, so bey demselbn meinem gslos ligt,* das er damit bezale die hernach bemelten mein geltschuld vnd soll ime mein arme sell beuollen lassen sein, die ich imae dann trewlichn bevilvh als ainem getrewn gemahel will ich den allmechtigen got auch trewlichen in euer welt fur zue biten. Item ivh will mir auch mit aufgedrugkten bestimten worten vorbehalten haben, das ich solich mein obgeschribn geschefft vnd letztn willn, fueran so ich lebe kurtz oder lang myndern meren, verenndern, ains oder mer oder ganntz vernichtn mag, wie vnd wann ich will vnd mich verlustet. Item hie ist vermergkht mein gelt schuld, so ich schuldig bin. Item dem Holerburger zu Stain pin ich schuldig umb wein, sechsvndsibenzig pfundt phennig, an die fuoll vnd pinterwerich. Item dem Micheln Kelner, am altn sold bin ich schuldig, zwelf phund phenning, daran hat er emphanngn drey ungrisch guldein. Des alles vnd iglichs abgeschribn meins geschefts, ordnung vnd letzten willens, zu warem vesten vrchund, hab ich diesn brief machn vnd aufrichtn lassn.
Krems-Stein polgárkönyvében (Bürgerbuch), amely 1525-ben kezdődik, 1547-ben Steinban előfordul egy Krafft Valtin; ez azonban a Stein fölötti Förthofban levő Krafftokkal aligha volt kapcsolatban.
Schweickhardt: Darstellung des Erzherzogtums Österreich unter der Enns, Viertel u. d. W. W. Wien, 1831. I. k. 266.1. Fischán két malmot említ, 4–4 járattal.
Besigelt mit der edlnn vnd vestn hern, Hannsn Wildersdorffer, die zeit zu Wienn gesessn, vnd Leopoldn Eybnstainer* von Nusdorff aign innsigln, die sie vmb meinen vleissigen bete willn, zue vnd iren eibri(eribn) an schadn, offentlich heran gehanngen haben. Darzu hab ich mit vleis berufft vnd gebetn den erbrn Johannsn Lawn aus kaiserlichem gewalt offner notarii, das er zu gezewgnis aller abgeschribnen ding, sich herunden mit seiner aign hand vnderschreib, vnd glawben thuve.
Egy Eibensteiner 1470-ben Korneuburg közelében fekvő atyai örökös birtokára adományt kap; a szenttéavatási perben (18. 1.) ugyanebben az évben Eybensteiner Ágoston és Lipót fordulnak elő. Egy Wilderstorfert 1480-ben Alsóausztriában adományoz meg a császár.
Geschehn zu Wienn an Eritag, des heilign Creutz abend, der Erhohung nach Christi geburt, als man zallt vierzehnhundert vnd in dem ainundnewnzigisten jare.
Vnd wann ich aber Johannes Lawn offner notarii: durch die edln frawn Barbaren Edlpeckhin zu aller vnd iglichn obgenanntn dingn erfordert vnd gebetn bin von merer glaubens vnd zewgnus wegn, hab ich mich hierundn vnderschribn, vnd bin also mitsambt den benanntn zwaien sigel herren: darbey gegenburtig gewesnn
Johannes Lawn notarius scripsit
et nominat propria.
et nominat propria.
Mindkét pecsét hiányzik; csupán a fűzés nyomai láthatók.
2. 1478. december 22. Nezsider. Az Enzersdorf an der Fischa-i malomra vonatkozó adás-vételi szerződés.
Ich Petter Hasler vnnd Margreth des edlenn Mollenn tochter, mein liebe hawsfraw, ich Margreth, Casparn Vrsennpergers vnnd Appollonia, 10Wolfgangen vonn Gfell* elich hausfrawn, des vorbennannten, vnnsers lieben brueder Petter Hasler, leyplich swestern, bekennen für vnns vnnd all vnnser erben, vnnd thun kund offennlich mit dem briefe allen lewtenn, gegenburtigen vnnd kunfftigen, die den brief sechen oder heren lesenn, das wir mit gutem willenn vnnd wohlbedachtem mutt zu der czeitt, da wir das wol getun mochtenn, vnnd mit vnnders gruntherrnn hanndenn, des edlenn vnd vestenn Fritzen vonn Entzesdorff auff der Vischa, verkauft haben vnser müll, gelegen zu Entzesdorff auff der Vischa zu magst dem gslos daselbs. Dy vorgenannt müll mit aller irer zugehörung haben wir recht vnd redlich verkaufft, vnnd geben allenn den eren würden, nutzen vnd rechten, als wir die innegehabt genutzt vnd genossen haben, vnnd vonn alters her kumen ist, vmb aine summe geltes, der wir zu rechter tzait, vnnd an all schäden ganntz verricht vnnd gewert sind. Dem edlenn vnnd vestnn Fritzen vonn Entzesdorff vnnserem gruntherrn obgenannten, auch frawen Barbara seiner gemachel, vnnd iren eriben, fürbaser, die selben müll lediklich vnnd freylich zu haben, vnnd allen iren frumen damit zu schaffenn mit verkauffen, versetzen, schaffen machen, vnnd geben wem sy wellen an unnser, auch unnser eriben, vnnd an meniklichs vonn vnnbrun irrung vnnd hyndernus ungeurrlich. Man dint auch vonn der selben müll gen hoff in das gslos zu Entzesdorff gruntdinst, zu sannd Gorigenn tag vnnd zu sannd Michaelstag zu ydem benannten tag vierzehenn schilling phennig vnnd nicht mer. Vnd sein auch wir obgenannter Petter Hasler, mein hausfraw vnnd bayd swesternn, mitsambt allenn vnnsern eriben vnuerschaidnlichen der vorgenannten mül irer zugehörung des vorgenannten Fritz vonn Entzesdorff auff der Vischa vnnd seiner gemachln, vnnd irer recht gebernn vnnd schermbn für alle ansprch als solchs kaufs vnnd des Lanndes zu Ostrrich recht ist. Gienng in aber darann, icht ab, oder stund in icht krieg oder ansprach darumb auff, vonn wem das wer mit recht, vas sy des schaden nemen das schullen wir in alles aufrichten vnnd widerkeren an allen iren schaden, vmb sullenn das haben zw vnns vnnd vnnderenn eriben vnuersehaidenlich, vnnd auf allem vnnserem gut, das wir haben in dem lannde zu Oestrrich, oder wo wir es haben, es sey erib oder varundgutt, wie das genannt, vnnd wo das gelegen ist, nichtz ausgenommen, wir sein lebendig oder tod, vnnd das kawff furbaser also stett vnnd vntzebrochen beleib.
Gföhl Krems mellett.
Des zu ainer waren vrkund geben wir für vnns, vnnd all vnnser eriben, dem egenantten Fritzen, seirier gemachel vnnd iren eriben den brieff, besigelt mit mein Petter Hasler anhanngunden insigel, zu merer zeugnus der sachen haben wir mit vleis gebetten denn edlenn herren, Wolfgang vonn Ruckhendorff* vnd den edlenn Hanns Mollenn, das sy ire insigl, neben vnnsers bruederenn siglen an den brieff für vnns gehangen haben, doch inn irenn eriben vnnd nachkommen an schadenn. Darunder vnns wir verpuntten, alles das war vnnd stat zuhaldenn, das an dem brieff geschriben stat, treulich vnnd vngeuerlich.
Egy von Ruckendorf (Roggendorf) Wolfgang 1465- és 1470-ben előfordul a szenttéavatási perben (7. és 18. 1.); Enczestorff János és Vilmos pedig 1465-ben (7. 1.).
Geben zu Newsidl bey dem See, ann Mitichenn nach Sannd Thomas tag, des heiligen zwelfboten, als man tzalt vonn cristi geburd Tausend virhundert vnnd in dem achtvnndsubenntzigistenn jare.
Hasler Péter, von Ruckendorff Wolfgang és Mollen Hans egy-egy függőpecsétjével. (A klosterneuburgi apátság levéltárában: Alte Rapulatur. Fol. 331. Nr. 2.)
3. 1495. március 30. Bécs. A malomnak a klosterneuburgi kolostor részére való hagyományozása.
Ich Fridreich von Entzestorff auf der Vischa, bekenn für mich vnd all mein erben, vnd thun kund offenntlich mit dem brief, allen den er fürkhumbt gelesen vnd gezaygt wirdet, als ich vnd fraw Barbara Edlbekhin mein liebe hausfraw, der got gnad, ain mül, gelegen bey meinem gesloss daselbs zu Entzesdorff mit gesambter hannd gekhaufft haben, der ich rechter grunthern bin. Dauon man mir jerlichen zudienn phlichtig ist virdhalb phund phennig, halb zu sand Jorgentag, and halb zu sannd Michelstag zu rechtem grunddinst; weliche mül die benant mein liebe hausfraw mit meinem gunst, wissen uns willen zu hayl vnnser beder seln den erwirdigen vnd ersamen geistlichen herren, herrn Jacobum bropst, vnd dem conuent gemain vnnser lieben frawn gotshawss zu Closternewnburg, da dieselb meiri liebe hausfraw begraben ligt, an iren lessten zeiten, mit guter verunft vnnder annderm irem geschefft lediglichen geschafft hat. In der maynung, das dieselben geistlichen herren vnd ir nachkhömen zu ewigen zeiten in irm gotshaus wöchenlich zwo mess an welichen tägen vnd auf welichen altärn in das füglichen sein wirdet, lesen vnd volbringen sullen. Dazu auch ainen ewigen jartag järlich an dem tag, als die egenennt, mein liebe hausfraw mit tod verschaiden ist, oder aber vngeuerlich acht tag vor oder hinach mit vigili, selambt, khertzen vnd geleytt, als bey irem gotshawss sit vnd gewonhait ist, halten vnd begeen an alle sawmbung. Als dann, das der vorgemelten meiner lieben, hausfraw geschefft chlaerlichen innhaldet, 11das ich obgenanter Fridreich von Entzestorff, darauf der benanten mül mit aller irer zugehorung, auch aller meiner gerechtigkait der gesambten hannde; so ich daran gehaben hiet mügen, mit guetem freyen willen vnnd vollbedachtem mut zu der zeit, da ich das wohl gethun mocht, den obgenannten geistlichen herren lediglichen abgetreten, vnd mich der gaennzlich verzigen hab. Wissentlich in kraft des briefs. Also das dieselben geistlichen herren vnd all ir nachkömen nu furan die vorgenannt mül mit aller irer zuegehörung lediglichen vnd freylichen innehaben, nützen, nyessen vnd allen iren frumen damit hanndln vnd thun sullen, vnd mügen als mit anndern guetern, so zu irm gotshaws gehörn, verkhauffen, versetzen vnd geben, wem sy wellen, an mein aller meiner erben, vnd maenigclichs von vnsern wegen irrung vnd hinderniss.
Ich gib vnd annturt win auch die benant mül mit aller irer zugehorung, aus meiner vnd meiner hausfrawn seligen nutz vnd gweer, in ir vnd aller irer nachkömen nutz vnd gweer, also das ich noch mein erben noch annder jemands von vnsern wegen, zu der egenannten mül vnd irer zugehorung, khainerlay zuesprüch, gerechtigkait, ansprach noch vordrung nicht mer haben, suchen noch gewynnen sullen, noch wellen, weder mit geistliche noch weltlichen rechten, noch auch an recht vil, noch wenig in kainerlay weise getreulich vnd vngeuerlich, doch mir vnd meinen erben an dem obgemelten vnserm gruntdinst vnd lehnschafft vnuergriffenlich.
Des zu urkund gib ich, für mich vnd all mein erben, den obgenannten geistlichen herren vnd allen iren nachkomen den brief besigelten mit meinem aigen anhanngunden insigel. Der sachen sind getzewgen durch meiner vleissigen bete willen der edl gestreng ritter herr Sigmund Maroltinger, der zeit Römischer Khüniglichen Mayestat vnsers allergnedigsten herren anwald in der stat rate zu Wienn; vnd der edl Hanns Wilderstorffer, die zeit stat richter daselbs; mit iren anhanngunden insigln. Doch in vnd iren erben anschaden. Geben zu Wienn an Montag vor dem Suntag daran man singet Judica in der Vasten, nach Cristi annsers lieben herrn geburt virtzehnhundert vnd in dem fünfundnewntzigisten jare.
Wildenstorffer János és Maroltinger Zsigmond függőpecsétjeivel. A harmadik (von Enzersdorf Frigyesé) hiányzik.
DR. LUDWIG VINCE OSZKÁR és MASCHEK FERENC.
