Bezerédj István és a százéves Szekszárdi Kaszinó. (Emlékkönyv Bezerédj István szobrának leleplezési ünnepére.) Szerkesztette: Bod…
Bezerédj István és a százéves Szekszárdi Kaszinó. (Emlékkönyv Bezerédj István szobrának leleplezési ünnepére.) Szerkesztette: Bodnár István. Szekszárd, 1942. 196 l.
Bezerédj István a jobbágy és földesúr közti jogviszony szabályozásának, később a közteherviselés és jobbágyfelszabadítás ügyének legcselekvőbb harcosa és Tolna vármegye első népképviselője volt. Hervadhatatlan érdemeit a köznép magasabb színtreemelésében idézi a jelen és a jövendő nemzedéke előtt az a szobor, amelyet a Szekszárdi Kaszinó és Tolna vármegye közönsége állított nagy főjegyzőjének. A szobor mellett aligha találnánk szebb emlékeztetőt Bezerédj történelmi alakjára, mint a Szekszárdi Kaszinó kezdeményezése és megbízatása alapján szerkesztett Emlékkönyvet. Elég felsorolnunk egyes fejezeteinek címeit és íróit, hogy érzékeltessük azt a nemes törekvést, amely nagy alapossággal igyekezett felderíteni és megörökíteni mindazt, ami Bezerédj életében, politikai és társadalmi szereplésében jellemző volt. Igy például Angyal Dávid és Gárdonyi Albert Bezerédj politikai elhelyezkedéséről és munkásságáról, Finkey Ferenc róla, mint a büntetőjogi reformok előharcosáról, Eöttevényi Olivér: «Idealizmus és realizmus a politikában» címmel, Őrffy Imre B. életének némely tanulságairól, Simontsits Elemér közgazdasági tevékenységéről, Bartal Aurél B. István és ifj. Bartal György viszonyáról, Panka Károly B. törvényhozói munkásságáról, Benedek Zsolt B. Istvánnak a lelkiismereti szabadságért vívott harcáról, Bodnár István humanizmusáról, Holub József Bezeréd és a Bezerédj-család őseiről adnak rövid, de mindamellett alapos és átfogó ismertetést.
Bennünket kiváltképpen Holub Józsefnek Bezerédről és a Bezerédj-család őseiről írt tanulmánya érint közelebbről. Holub tanulmányának bevezető részében a család ősi településhelyéről, a Vas vármegyei Bezerédről s annak középkori hely- és történelmi földrajzáról ír, kifejezést adva ama nézetének, hogy e hely lakói eredetileg szlávok voltak és utóbb beolvadtak a magyarságba. Ideutalóan néhány szlávból megfejthető helynevet sorol fel. Közülük azonban Csatárt nem tartjuk szláv eredetű helynévnek; aminthogy a Bezeréd szomszédságában létező helynevek, mint Gyűrűs, Kallós, Koppán, Almás, Kehida, Apáti, Alibánfa, Gyülevész, Köveskut és Fényesháza sem fejthetők meg másból, mint magyarból. Bezeréd nevének szláv etimológiája is kevésbbé tűnik oly kétségtelennek, ha mélyhangú változatára, a Bazarád-ra, vagy egyáltalán a magyar helynévköpződés jellemző «d» végződésére gondolunk, mint ez a tőszomszédos Kallosd-nál is kifejezésre jut. Tanulmánya további részében Bezeréd okleveles emlékeinkben való szerepléséről ad számot, megállapítva, hogy részben a zalai vár földje volt, részben pedig a pornói apátság birtoka. Bezeréd első birtokosáról 1326-ból közölvén adatokat, felsorolja azokat a családhoz tartozókat, akiknek genealogiája ugyan nem állapítható meg összefüggő módon, de kétségkívül a család tagjai voltak. Ugyanitt részletes taglalását találjuk azoknak a középkori Bezerédieknek, akik bár ottani birtokosok voltak, a későbbi Bezerédi családbeliekkel nem álltak nemzetségi kapcsolatban. Valószínűvé teszi – s ez igen figyelmetkeltő – a Bezerédieknek a Lőrente nemzetségből való eredetét. Idevonatkozó megállapításait, szerencsésen csoportosítva a Bezerédiek rokoni kapcsolatait, széles területen teszi vizsgálat tárgyává. A Holub által felderített adatok egyben kitűnően tájékoztatnak a tárgyalt terület családjairól s azok egymásközötti viszonyáról is. Teljesen ismeretlen tényekre vetnek fényt a Bezerédiekkel kapcsolatban lévő Sári-családra vonatkozó megállapításai. A Káldi család Hermán nembeli származásáról eddig nem tudtunk; adataink szerint a Herény nemzetségből származtak. Szompácsnak a Sáriak kezére jutása abból a kapcsolatból magyarázható meg, mely szerint a Hermán nembeli Hidvégi Endre testvére, Ilona, Sári Mihályné volt, Endre fiának, Endrének neje pedig Káldi László leánya. Tanulmánya további részében Holub a Bezerédj-család birtokaival ismertet meg, egészen 1564-ig, Miksa új adományáig. Jól sikerült klisével bemutatja a Bezerédj-család Zsigmond királytól 1431-ben kapott címerét, s ennek ismertetése után a család genealogiáját vezeti le szövegben egészen Bezerédj Istvánig. Magasszínvonalú értekezése egyik legértékesebb része az Emlékkönyvnek.
Nem hagyhatjuk említés nélkül Bodnár Istvánnak Bezerédj István nejéről, Bezerédj Amáliáról, továbbá második nejéről, Amália testvéréről, «a jóságos özvegyről», Bezerédj Etelkáról írt szép tanulmányait sem, amelyek telve vannak családtörténeti vonatkozásokkal.
A mű második része a Szekszárdi Kaszinó százéves történetével ismerteti meg az olvasót. Számos jól választott kép élénkíti a gondosan szerkesztett munkát, amelynek jelentősége messze túlhaladja a helyi vonatkozásokat.
Baán Kálmán.
