Holub József: Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén. (Pannonia Könyvtár, 62. füzet.) Pécs, 1943. 41 l.
Holub József: Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén. (Pannonia Könyvtár, 62. füzet.) Pécs, 1943. 41 l.
A szerzőnek ez az értékes dolgozata tulajdonképpen a pécsi tudósok jóhírű folyóiratának, a Pannoniának VII. évfolyamában jelent meg, és a veszprémi püspökség 1524. évi urbariumát ismerteti. Az urbariumot a bécsi állami levéltár őrzi. A püspökség birtokai Fejér, Pilis, Somogy, Tolna, Veszprém és Zala vármegyék területén feküdtek. Megismerkedünk a dolgozatból a püspöki birtokok földrajzi és gazdasági képével, a terület mezőgazdaságával, állattenyésztésével és halászatával, a javadalom falvaival és mezővárosaival, valamint a birtokok népeivel s azok szolgáltatásaival, végül a földesúr jövedelmeivel és kiadásaival. Bennünket közelebről a dolgozatnak az a része érdekel, amely a lakatlan telkekről szól. Az 1510., 1521. és 1523. évi pestisjárványok szörnyű következményeképpen Somogyban 30, Tolnában 37, Veszprémben 38, Zalában 23 százaléka a telkeknek lakatlan. E számok rettenetes képet mutatnak arról az emberveszteségről, mely közvetlenül a mohácsi vész előtt a magyar nemes és nem nemes családokat egyaránt érte. Ezek ismeretében azt hisszük, joggal feltehetjük a kérdést, vajjon nem volt-e jelentékeny része a járványok e pusztításának is a mohácsi vész előidézésében.
Érdekes adatokat közöl a szerző a veszprémi püspök prediálisairól. Ma már Ethey, Fekete Nagy, Jakó és mások értékes adataiból tudjuk, hogy aránylag nagy volt a száma a prediálisoknak, s éppen a prediális családok alkották azt a társadalmi réteget, amelyből legkönnyebben lehetett az országos nemesek rendjébe emelkedni. A veszprémi püspökség prediálisainál a szerző viszont arra a meglepő eredményre jutott, hogy itt a prediálisok egyrésze a jobbágysorba süllyedt, holott egyebütt, pl. Füssön, Trencsénben stb. az országos nemességbe emelkedett. A szerző e dolgozatával igen érdekes és értékes adatokat szolgáltat a prediálisok történetéhez is.
Miklósy Zoltán.
