TÁRCA.
39TÁRCA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1943. évi rendes közgyűlését május hó 6-án tartotta. A közgyűlést Szentpétery Imre elnök a következő szavakkal nyitotta meg:
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az utóbbi években a körülmények alakulása folytán, kényszerűségből, már csaknem következetesen el kellett térnünk évi közgyűlésünknek az alapszabályok által előírt időben való megtartásától. És már szinte az a feltűnő, hogy most a szabályos időpontban hívtuk össze tagtársainkat; hiszen legutóbbi, tavalyi közgyűlésünktől alig egy félesztendő választ el. Hogy ez alkalommal a közgyűlés megtartásának rendes időpontjához tértünk vissza, annak oka részben az évek óta duló háborúban ez idő szerint bekövetkezett állapot, amely a számunkra éppen most beálló, legalább látszólagos nyugalmi helyzetben ennek a közgyűlésnek a megtartását lehetővé, sőt ajánlatossá teszi. Ki tudja, mit hoznak a jövő hónapok, s vajjon nem lenne-e sokkal nehezebb ezt a kötelező gyűlést később megtartani?
A másik ok pedig, amely a közgyűlés megtartását igazolja, az a körülmény, hogy ez a mai összejövetelünk egy kisebbszerű jubileumi alkalom. A mostani tavasszal telik be, sőt már be is telt 60-ik esztendeje annak, hogy a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság megalakult. Az alakuló közgyűlés 1883 első felében tartatott meg, s így illendő, hogy erről az évfordulóról mi is már tavasszal emlékezzünk meg. Nem olyan erősen szembeötlő és ünneplésre felhívó ez az évforduló, mint amilyen volt 50 éves jubileumunk, amelyet megfelelően komoly és díszes ünnepélyességgel tartottunk meg annak idején, tíz évvel ezelőtt. De mégis elég jelentős ez az alkalom is arra, hogy szótlanul, megemlékezés nélkül ne menjünk el mellette. Elég jelentős, hogy itt egy percre megállva és Társaságunk multjára visszagondolva, a multból erőt merítsünk, s hogy az újból letelt évtizedről magunknak számot adjunk.
Azt a tíz év előtti jubileumot, amelynek kiemelkedő mozzanata a nagy gonddal megrendezett, szépsikerű heraldikai kiállítás volt (Magyarországon valóban az első címertani kiállítás!), azt a jubileumot Társulatunknak nagyon súlyos betegségből való kilábolása után ünnepeltük meg. Nehéz küzdelemmel szerencsésen lerázva a Társulatunkat már-már összeomlással fenyegető anyagi terhek nyomasztó súlyát, reményteljesen indultunk el az újra szabaddá lett úton a Társulat fennállásának új félszázadába. S azóta egy évtized telt el. Vajjon beváltak-e ez alatt az idő alatt a kezdeti remények?
Egy és más dolog valóban ad némi jogot arra, hogy mint Társulatunk e tíz esztendejében elért eredményekre mutathassunk rájuk. Elkészítettük a Turul 40 évfolyamának mutatóját, amely általános megelégedést váltott ki és folyóiratunk használatát nagy mértékben megkönnyíti. Értékes felolvasó üléseket tartottunk, amelyeknek anyagát igyekeztünk a Társulatunk által művelt történettudományi ágaknak lehetőleg mindenikére váltogatva kiterjeszteni. Folyóiratunk terjedelmét az adott lehetőségekhez arányítva tartottuk fenn, s tartalmának nivóját mindig fokozni igyekeztünk. Merem állítani, hogy Európa hasonló célú, bár anyagilag sokkal erősebb társulatainak folyóirataival tartalmilag a miénk feltétlenül kiállja a versenyt, habár a kiállítás díszességében egyik-másik nagyobb terhek viselésére képes. Legutóbb pedig mélyen tisztelt igazgató-választmányi tagtársunknak, a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter úr Őnagyméltóságának nagy megértésről tanúskodó, eléggé nem méltányolható s nagy hálára kötelező támogatásával megszerveztük és megindítottuk a magyar genealogia legértékesebb forrásainak: a családi levéltáraknak regesztaszerű feldolgozását. E munka eredményeinek első jeleként az ezt tartalmazó kiadványsorozatunk első füzete a munkatársak szorgalma folytán még az ősz folyamán meg fog jelenni. Ezt a bejelentést a történettudománynak minden barátja bizonyára osztatlan örömmel fogadja.
Mindez a munkaeredmény sokkal nagyobb jelentőséget nyer akkor, ha szem előtt tartjuk azokat a nagy és hihetetlen arányokban növekedő akadályokat, amelyek az utóbbi években minden erőfeszítésünknek útjában állottak és igyekvésünket sokszor sziszifuszi munkává süllyesztették.
Súlyos gondokba merülve kell rámutatnom arra, hogy a bekövetkezett viszonyok, legfőképpen a nyomdai áraknak nagy emelkedése újra azzal fenyeget, hogy Társulatunk anyagi helyzetének romlásával kell számolnunk. A folyóirat fenntartására és a Társulat kiadásainak fedezésére felhasználható jövedelmünk nem gyarapszik – hiszen a tagdíjakat nem emelhetjük fel – kiadásaink ellenben a drágulás következtében hónapról-hónapra növekszenek, s így a mérleg ismét a felbillenés pontja felé közeledik. Pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy a Turul cikkeinek honoráriuma is ma már csaknem a semmivel egyenlő, úgy hogy munkatársaink úgyszólván ingyen dolgoznak. Ebben az órában még szilárd talajon állunk, adósság nélkül, de a jövő, a drágasági folyamat rohamosan emelkedő iránya folytán, veszéllyel fenyeget.
A mai kis jubileum hangulatát tehát elszomorító kilátásokkal kell megrontanom. De szerencsére vannak vigasztaló pontok, amelyek a nyomott hangulat eloszlatására, vagy legalább enyhítésére alkalmasak. Hogy Társulatunk a legsúlyosabb viszonyok közt fennmaradhatott és immár a fennállás 60-ik évfordulóját érhette meg, az főként annak köszönhető, hogy a Társulat tagjai hűségüket és kitartásukat, egyesületünkhöz való ragaszkodásukat és jövőnkben valóhitüket megőrizték. Ez Társaságunk szilárd alapzata. És ennek a fenntartó erőnek további és minden körülmények közt való fennmaradására kell számítanunk, hogy Társulatunk a mostani nehéz viszonyokon is átlábolhasson. Én hiszem, hogy ez meg fog történni. S hiszem azt is, hogy barátaink és támogatóink, akik eddig elősegítették törekvéseinket, továbbra is mellettünk fognak állni; sőt támogatóink helyzetünk nehézségeinek növekedésével szaporodni is fognak. Nem követhetek el indiszkréciót, de annyit kijelenthetek, hogy reményünk ebben az irányban már most sem alaptalan. A másik biztató 40jelenség az, hogy tagjaink – a pénztáros úrtól vett értesülés szerint – örvendetes módon tesznek eleget kötelezettségüknek a tagdíjak befizetése tekintetében. Ezek és egyéb biztató jelek mégis enyhítik a jubiláris hangulatot zavaró borút. Mélyen tisztelt tagtársainkat a Társulat iránt való hűségük megőrzésére s mindannyiunkat a jövőben való bizakodásra kérve, 1943. évi közgyűlésünket ezennel megnyitom.–
Az elnöki megnyitóbeszéd elhangzása után Sinkovics István r. tag felolvasta «Nádasdy Tamás ősei» című értékes tanulmányát. A tanulmány a Turulban fog megjelenni. – Az elnök a közgyűlés bejelentett tárgysorozatának napirendre hozása előtt sajnálattal közölte, hogy Hajnal István, a Társaság egyik másodelnöke kevéssel a közgyűlés tartásának napja előtt egészségi okokból bejelentette lemondását tisztéről. Minthogy a közgyűlést megelőzően tartott igazgató-választmányi ülés a megürült másodelnöki szék betöltésére nézve kimondta a sürgősséget, ezért az elnök ennek foganatosítása végett elrendelte a titkos szavazást. A szavazás eredményeképpen az elnök Jánossy Dénest, az Országos Levéltár főigazgatóját, a Társaságnak az 1940–1946. évkörre egyhangúlag megválasztott másodelnökéül jelentette ki. Ezt követőleg napirend szerint az igazgató-választmányból az alapszabályok értelmében kilépő tagok helyeinek és a számvizsgáló bizottság tagjainak ugyancsak titkos szavazással való betöltése történt meg. A közgyűlés valamennyit újból megválasztotta; azonfelül a másodelnökké megválasztott Jánossy Dénes helyébe Hajnal István lemondott másodelnököt választotta az igazgató-választmányba. Az újból hat évre megválasztott igazgató-választmányi tagok a következők: Daróczy Zoltán, Gárdonyi Albert, Illés József, Jeszenszky Tibor, Lukinich Imre, Madzsar Imre, Méhes Mózes, Péterffy Lajos, Sulica Szilárd, ákosfalvi Szilágyi László. A számvizsgáló bizottságnak egy évre megválasztott tagjai: Borzsák István, Donászy Ferenc és Fügedy Erik.
A titkár jelentését a Társaságnak az előző közgyűlés óta folytatott működéséről – melyet a számvizsgáló bizottságnak az 1942. évi zárszámadást is magábanfoglaló és a pénztárnoknak az 1943. évre szóló költségvetést ismertető jelentése követett – a következőkben foglalta össze.
Mélyen tisztelt Közgyűlés!
Múlt évi, október hó 8-án tartott közgyűlésünk óta eltelt időszak már-már úgy zárult, hogy szokott évi jelentésemben nem kell beszámolnom Társaságunkat sujtó veszteségről. Legnagyobb fájdalmunkra azonban már meghívóink kinyomtatása után, csak néhány napja dr. Istványi Géza, választmányunknak legfiatalabb, másfél éve megválasztott, nagytehetségű tagja a harctérről hazatérve, súlyos betegségben hősi halált halt. Az utóbbi években Turul folyóiratunkban is jelentek meg értekezései s nagy reményeket fűztünk hozzá, hogy már a közeljövőben is értékes dolgozatokkal fogja gyarapítani a Társaságunk művelési körébe eső tudományágakat. Nagyobbarányú, jelentősen előrehaladt, de hadi szolgálata miatt megszakított művének befejezése előtt hullott ki váratlanul kezéből a toll. Özvegyen maradt ifjú hitvesének Társaságunk nevében mélységes részvétünket tolmácsoltuk és koporsójánál Jánossy Dénes országos levéltári főigazgató úr, választmányi tagunk, Társaságunk részéről is elbúcsúztatta. Emlékét őrizzük, imént tartott igazgató-választmányi ülésünkben jegyzőkönyvileg is megörökítve.
Előbbi közgyűlésünk óta összehívott választmányi üléseink, melyeket múlt évi december 22-én, ez év február 17-én és a mostani közgyűlést megelőzőleg tartottunk, a folyó ügyek tárgyalásán kívül főleg az október 8.-i választmányi ülésből az elnök kezdeményezésére kiküldött bizottságnak a «Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság kiadványai» címen meginduló sorozatot, illetve ennek keretében a családi levéltárak regesztamunkálatait előkészítő megállapodásait tették megbeszélés tárgyává és hoztak rájuk vonatkozólag döntéseket. Ezek értelmében többek között felhívást intéztünk a családi levéltárak tulajdonosaihoz – azt a Turulban is közzétéve –, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr Őexcellenciája által e célra juttatott összeget a lehetőséghez képest anyagi támogatásukkal a maguk részéről is gyarapítsák. Örömmel jelenthetem, hogy elsőnek báró Kende György földbirtokos úr, Társaságunk rendes tagja, sietett 500 pengős hozzájárulásával e munkálataink támogatására. Fogadja érte e helyről is hálás köszönetünket. – Báró Szalay Gábor igazgató-választmányi tagunk a címerábrázolásoknak és használatoknak kivált újabb időben észlelt kinövéseit és elfajulásait tette szóvá. Az elnök indítványára választmányunk elhatározta, hogy a különböző művészeti társulatok és szövetségek, valamint más illetékes fórumok képviselőinek bevonásával ankétet hív össze e téren a megfelelő irányelvek lerögzítése végett. A szétküldött fölkérésekre már több helyről beérkeztek a részvételt tudató bejelentések. Remélhető, hogy a kijelölt megbízottak rövid időn belül összeülhetnek.*
Június 9-én ez meg is történt és a megvitatott kérdésekben elfogadott álláspontok végleges lerögzítése végett ennek a hónapnak végén még egy ülés volt. A titkár.
Turul folyóíratunk 1942. évfolyamának 3–4. összevont száma a szokott időben jelent meg. Az ez évi folyamnak ugyancsak két összevont számot tartalmazó füzetét előreláthatólag ez év közepén szintén szétküldjük. Sajnálattal kell azonban bejelentenem, hogy valószínűleg már ennek a füzetnek is csökkentenünk kell a terjedelmét. A nyomdai és papírárak ugyanis jelentősen emelkedtek, amivel szemben bevételeink, minthogy a tagsági díjak változatlanok, most is a korábbi határok között mozognak. Csak ezzel az elővigyázatossággal biztosíthatjuk egyelőre, hogy folyóíratunk, ha korlátoltabb terjedelemben is, de mégis megjelenhetik. Ebben, mint eddig, úgy most is nagy segítséget jelent számunkra a Magyar Nemzeti Múzeum, továbbá a Tudományos Társulatok és Intézetek Szövetségének szíves anyagi támogatása, amiért nekik hálás köszönetet mondunk. Ugyanakkor őszinte köszönetünket fejezzük ki a Magyar Tudományos Akadémia Főtitkárságának is az Akadémia helyiségeinek üléseink számára való mindig készséges átengedéséért.
Taglétszámunkban a múlt közgyűlésünk óta letelt hónapokban nem állott elő lényegesebb változás.
Kérem az igen tisztelt Közgyűlést, méltóztassék jelentésemet tudomásul venni.
