Schulek Tibor: A XIX. század nemzetiségi válsága egy felvidéki család sorsában. (Új Magyar Múzeum, III. kötet. Kassa, 1943. 289–9…
Schulek Tibor: A XIX. század nemzetiségi válsága egy felvidéki család sorsában. (Új Magyar Múzeum, III. kötet. Kassa, 1943. 289–97. ll.)
A kassai Kazinczy-Társaság kitűnő szemléjének legújabb kötetében megjelent hosszú és politikai történeti vonatkozásokat sejtető, fenti című tanulmány a 84genealógusokat is igen közelről érdekli. Szerzője maga is az árvanagyfalusi Schulek-család tagja; családja történetével akarja azt bebizonyítani, hogy a francia forradalom hatása alatt a Kárpát-medencében olyan mély gyökeret vert nemzetiségi eszme mennyire szétválasztotta ugyanazon család azonos műveltséggel és azonos hagyományokkal rendelkező tagjait. Testvéreket sodort ez egymással szembenálló politikai és világnézeti táborokba.
A családi hagyomány szerint, amely azonban okmányokkal nem igazolható, a Schulek-család eredeti neve Sulyok lett volna és a család a XVI. században a török elől húzódott volna fel Árvamegyébe. Neve itt alakult át először Sulyekké, majd ebből lett a Schulek név. Mindez azonban nem igazolható. Tény az, hogy a család nem élt nemesi jogaival, mert iratai 1683-ban tűzvész alkalmával elhamvadtak. Nemesi összeírásokban a Sulyek- (Schulek) család nem szerepel. De ennek ellenére tagjai polgári és intellektuális életet élnek. Sokan közülök evangélikus papok és iskolamesterek, mások jegyzők és sótisztek, míg a többiek valamelyik céh kebelében ipart űznek. 1782-ben már 47 tagja van a családnak. A XIX. század elején indul meg nemzetiségi tagozódása. Ha tagjai eddig anyanyelvül a tótot beszélték is és tanulmányaik során főként német iskolákba jártak, elsajátították a magyar nyelvet is és a magyar állameszmét vallották magukénak. Családi kapcsolataik is a XVIII. században a magyar nemességgel hozzák összefüggésbe: a Szinyei Merse, a deményfalvi Zmeskál és a lászlófalvi Eördögh-családból nősülnek. A nemzetiségi kérdés okozta válságot Schulek János (1774–1837) családjában lehet a legvilágosabban felismerni. Szobotisten volt evangélikus lelkész és két házasságából 17 gyermek származott, akik kettő kivételével mind felnőtt kort értek. Fiai közül Imre a selmecbányai evangélikus iskola rektora, német műveltségű, de magyar szellemű jeles pedagógus. Két testvére mint katonaorvos a horvát határőrvidéken élt. Viszont Károly Boguszláv (1816–1895), aki nevét Šuleknek írta, Pozsonyban mint diák Hodža, Stúr és Hurbán pánszláv diákegyesületéhez csatlakozott. 1838-ban Horvátországba került, ahol már 1841. óta mindig nagyobb szerepet játszott az illír mozgalmakban. Szerkeszti a Narodnie Novine című lapot, majd a Slavenski Jug szerkesztője lett. Haláláig viselte a Délszláv Akadémia titkári tisztét. Boguslavnak egyik öccse, Lajos Hlubokán, Hurbán mellett volt káplán. Szélsőséges magatartása miatt a magyarok 1849-ben Komáromban felakasztották. Hasonló okok miatt végezték ki a magyarok 1848. október 20-án Galgócon Sulek Boguslav másik öccsét, Frigyes Vilmost, aki aranyműves-mester volt. A pánszláv eszmével teljesen ellentétbe helyezkedett Šulek Boguslav legfiatalabb öccse, Ede. A szabadságharcot magyar oldalon küzdi végig, utána pedig hét évig kénytelen a császári hadseregben szolgálni. Tökéletes magyarságát azzal is kifejezésre juttatja, hogy felveszi a Sulyok nevet; Orosházára költözik, ahol megalapítja a családnak ezt az ágát. Érdekes megemlíteni, hogy e Schulek (Šulek, Sulyok) fivéreknek egyk leánytestvérét, Ludovika Máriát (1817–1894), Stefanik Pál krajnai evangélikus lelkész vette nőül. Ennek a házaspárnak az unokája volt Štefanik Rastislav Milán, a csehszlovák köztársaság első hadügyminisztere.
Schulek Tibor érdekes tanulmányában a család többi ágával is foglalkozik. Ezek tagjaiból elég legyen felemlíteni Schulek Frigyes műépítész, műegyetemi tanárt és Schulek Vilmost, a kolozsvári szemészprofesszort. Anyai ágon a Schulek-családból származott Kmety György 48-as honvédtábornok és Kollmann József, a szabadságharc honvédezredese is.
Szerettük volna, ha Schulek Tibor különösen a leszármazási táblázat összeállításánál a genealógia jól bevált módszerével járt volna el. Mai alakjában ugyanis nem mindenben felel meg a genealógiai tudomány követelményeinek. Egyébként Schulek Tibor érdekes tanulmánya sok értékes adattal és szemponttal szolgál a családtörténet számára is.
Tóth László.
