A Semsey-család címereslevele 1401-ből.
A Semsey-család címereslevele 1401-ből.
Zsigmond királynak 1401 április 24-én Budán kelt címeradománya a Semsey-család részére eddig sem volt ismeretlen a heraldikai irodalomban. Az 1398-ban adományozott Csetenvölgyi-armális után eddig ez a második ismert teljes – a pajzsalak és sisakdísz leírásával (csupán a takarók nincsenek még említve) kiadott – magáncímer-adomány; más szempontból véve pedig az első a ma is élő családok címereslevelei sorában. Minthogy azonban szövege eddig csak a jászói konvent levéltárában őrzött hiteles másolat alapján volt ismeretes (Fejér, Cod. Dipl. X. 4., 67. és Katona, Hist. Crit. XI. 519.), teljes bizonyossággal nem tudták, vajjon valóban a Tétényi-család részére 1405-ben adományozott armális az első, melyen festett címerkép is van; noha abból, hogy a címer leírása után nincs utalás a szokásos «in presentiarum litterarum nostrarum capite depicta» kifejezéssel a festményre, helyesen következtették, hogy a címert nem festették rá (Csoma J.: Az első magán címer-adományozások. Turul, 1900. évf. 1. és köv. ll. – Fejérpataky L.: Magyar Címeres Emlékek, 14–15. l.). Ezt a következtetést a Semsey-armálisnak azóta ismeretessé vált eredetije megerősíti. Az oklevél kiállítása ugyanis mindenben hasonló a Csentevölgyi-armáliséhoz. Itt azonban rá kell mutatnunk egy olyan körülményre, mely heraldikusaink figyelmét eddig elkerülte. Úgy a Csentevölgyi-, mint a Semsey-féle címeradomány patens alakban, rányomott pecséttel kiadott oklevél, a szokásos kitétellel, mely szerint a király azt, amikor neki bemutatják, privilegiális formában, vagyis függőpecséttel is kiadja (a Csentevölgyi-armálisban: «si opus fuerit, privilegialiter emanari faciemus, dum nobis in specie fuerint reportate»; a Semsey-címereslevélben az alább közölt szöveg végén olvasható szavakban). Kiváltották-e az érdekeltek ezeket az okleveleket kiváltságos alakban is, nem tudjuk; az azonban nagyon valószinű, hogy ebben az esetben ezekre a privilegiális alakú armális sokra is rákerült, illetve rákerült volna a festetcímerkép és a szövegbe is pótlólag a festményre utaló fenti kitétel. Ezek szerint az a megállapítás, hogy az említett 1405. évi címereslevél, szemben a fenti két korábbi, csak címerleírást tartalmazó armálissal, hirtelen változást, új korszak kezdetét jelenti a magyar heraldikában: a festett címerrel ellátott armálisok kora – mint ezt Csoma és Fejérpataky mondják (i. h.), – nem szögezhatő le ily határozottsággal, annál kevésbbé, mert a címer megfestése az armálisokon külföldön már a XIV. sz. végén is gyakorlatban volt (1392. évi példáját l. Fejérpataky i. m. 15. l.).
A Semsey-címerben – mint arra fentidézett értekezésében (5. l.) Csoma is rámutatott – két olyan jelenség tünik fel, mely a későbbi címereknél általánossá vált: az osztott pajzsmező és az arany sisakkorona. Ámbár a sisakkoronák rangjelvényekül nem tekinthetők, mégis – ugyancsak Csoma szerint – az aranykoronás sisak adományozása ebben az esetben kitüntető célzattal történt, még ha a szöveg nem is tesz erről említést. Ennek alátámasztására idézhetjük a királynak a Semseyek előkelőségét kiemelő szavait, melyek szerint a király minden nemesi jogon és címen felül, melyek családjuknak hires ékességei, adományozza Semsey Demeter fiának, Jánosnak az új címert. Ennek leírása a következő: ezüsttel és kékkel vágott pajzsban ugró vörös szarvas, melynek jobb agancsa kék; a két agancs között arany kereszt emelkedik ki. Az aranykoronás sisak dísze: a koronából kinövő pajzsbeli szarvas. (Csoma az említett agancsot aranynak mondja; de hogy itt a «flaveus» alatt a heraldikai kék szín értendő, világosan kitünik magából a szövegből, mely azt «flaveum seu lazurinum»-nak magyarázza.)
A király a címeradománnyal nemcsak Semsey Jánosnak, hanem testvérének, a nikápolyi ütközetben hősi halált halt László királyi főpohárnokmesternek az érdemeit is jutalmazza.
)
81Minthogy Fejérnél a szöveg nem teljes és részben hibás, azt – az eredeti oklevél kicsinyített facsimiléjén kívül – szószerinti másolatban is közöljük.
Nos Sigismundus dei gratia rex Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. marchieque Brandenburgensis etc. memorie commenda mus tenore presentium significantes, quibus expedit universis, quod ad perpetuam memoriam maiestatem decere regiam meditantes suorum votis fidelium annuendo, horum maxime, quos in eius servitiis fideles experitur et intentos, eisdem personarum meritis et conditione pensatis liberalitatis sue gratiam elargiri, et presertim ut munificentie sue dona varia provida consideratione, qualia quibus non confuse, sed meritorie concedi debebat, attentius advertamus. Considerantes itaque et debite pensantes grata et laudabilia servitia, que fideles nostri dilecti Johannes et Ladizlaus filii Demetrii de Zemse in quamplurimis nostris regnique nostri negotiis prosperis et adversis cum sumpma diligentia, agilitate strennua et fide firma personis et rebus ipsorum non parcendo, ac seipsos fortune casibus exponendo, prout hocipsum idem Ladizlaus filius Demetrii magister pincernarum nostrorum in conflictu sub castro maioris Nicopolis cum nepharissimis Turcis per nos, proh dolor, infeliciter inito cum nostris fidelibus ac aliis forensibus et advenis in defensionem christianitatis contra eosdem Turcos, crucis Christi inimicos, armis accinctis dimicantibus viriliter pugnando seque hostibus tamquam scutum firmissimum opponendo, ex creberrimis ictibus tam ensium, quam sagittarum de manibus paganicis contra christicolas in modum pluvie emissarum prorumpentibus, nobis videntibus, reddens spiritum creatori, per operis experientiam demonstravit, nobis complacere regneque nostro prodesse studuerunt. Et licet idem Johannes filius Demetrii de Zemse respectu premissorum suorum servitiorum necisque ac mortis supra dicti Ladizlai carnalis fratris sui multo maiori merito a nobis esset premiandus, tamen ut nostram regiam munificentiam saltem in aliquibus sibi sentiat affuisse, eidem Johanni filio Demetrii eiusque heredibus et posteritatibus universis, ultra omne nobilitatis ius ac titulum, quibus famose insigniti existunt et decorati, concedimus et donamus armorum insignia seu arma, videlicet clypeum seu scutum abinfra quasi pro medietate coloris sereni celi seu lazurini et de parte superiori album, et de ipsa parte inferiori lazurina medietatem anteriorem cervi rubei, in predictum campum album sursum esaltantis, dextrum cornu habentis flaveum seu lazurinum, ac inter cornua crucem erectam aurei vel crocei coloris. Desuper vero ipsius scuti galeam seu helmum, corona aurei aut crocei coloris adornatam, et de ipsa corona medietatem cervi in proximo descripti procedentis, ut hec ubique bellorum et pacis tempore pro insigniis et armis libere habeant et secure portent, nullius contradictionis obstaculo eidem Johanni et filiis, heredibus ac posteris suis universis valente obviare quoquomodo. Et ut huius nostri nominis et honoris ac dilectionis propensioris et gratie in ipsum Johannem filium Demetrii suosqe filios, posteros ac heredes universos facte perpetuo iugis memoria remaneat ac perhempnis, presentes litteras nostras dari iussimus, secreti sigilli nostri impressione communitas. Quas nobis in specie reportatas in formam nostri privilegii redigi faciemus. Datum Bude in festo beati Georgii martiris Christi gloriosissimi, anno domini millesimo quadringentesimo primo.
Felső jobb sarkában: Commissio propria domini regis.
Hártyán, a szöveg alatt papírfedeles rányomott pecséttel. A Semsey-családnak az Országos Levéltárban letétként őrzött levéltárában.
Cz. A.
