HIVATALOS ÉRTESÍTŐ A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR GYARAPODÁSAIRÓL
HIVATALOS ÉRTESÍTŐ A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR GYARAPODÁSAIRÓL
Az Országos Levéltár 1947. és 1948. évi gyarapodásaival kapcsolatban elsősorban arra kell rámutatnunk, hogy ezekben az években egyre fokozódott a családoknak és közületeknek az a felfogása, hogy irataik legjobb őrzőhelye az Országos Levéltár. Ha a családoknak anyagi körülményei nem is tették minden esetben lehetővé azt, hogy ellenszolgáltatás nélkül bocsássák iratanyagukat a magyar történetkutatás rendelkezésére, irataik értékesítésénél mégis elsősorban az Országos Levéltárhoz fordultak. Népi demokráciánk egyre izmosodó anyagi ereje pedig lehetővé tette, hogy a vételre felajánlott értékes iratok megvásároltassanak.
A gyarapodások sorában első helyen az Esterházy-család tatai levéltárát kell megemlítenünk, amely letéteményezés útján került az Országos Levéltár őrizetébe. Habár a hadműveletek következtében ez a nagyterjedelmű levéltár erősen megcsonkult, letéteményezése mégis nagyértékű iratanyagot tett a történetkutatás számára hozzáférhetővé. Elsősorban a Familiaria, a Dominium Tata és a Dominium Sempthe iratsorozatokat kell itt megemlítenünk, ezenfelül kiemelkedő értékű azonban Esterházy Miklós szentpétervári követsége idejéből származó naplókötetei. Jelentős terjedelmű a legújabbkori gazdasági forrásanyag is, amely a magyar feudálkapitalizmus kialakulásához szolgáltait értékes adatokat. Hasonlóképen letét útján került az Országos Levéltárba a Teleki-család gyömrői levéltárának töredéke, illetőleg maradványa is, amelyből jelenleg mindössze 140 középkori oklevél s párszáz jelentősebb újkori irat hozzáférhető, az iratanyag zöme ugyanis teljesen összekevert, rendezetlen állapotban került beszállításra. Ugyancsak letéteményezés útján került! az Országos Levéltárba a hg. Windischgraetz-család sárospataki levéltára szintén rendezetlen állapotban: anyaga a család külföldi történetére, valamint a keletfelvidéki birtoktest XIX. századi fejlődésére szolgáltat értékes forrásanyagot.
A kisebb terjedelmű letéteményezett levéltárak közül meg kell említenünk a Moson-család levéltárát, amely a család címereslevelén kívül adatokat tartalmaz Mosón György szatmármegyei tiszti főügyészre; a Sipos-család levéltárát, amely a családnak a hadműveletek idején megsemmisült levéltárából származó másolatokat, családtörténeti feljegyzéseket s legújabbkori családi iratokat tartalmaz; a Schwaben-Durneiss-család levéltárát, amely családtörténeti adataival s végül a Mező-szegedi Szegedy-család levéltárát, amelynek az ötvösi gazdaság működésére vonatkozó iratai jelentősek.
A háborús cselekmények következtében megrongálódott a vidéki levéltárak közül az utóbbi években a Zichy-Mesko-család boldogkőváraljai levéltára helyeztetett el az Országos Levéltárban.
Vásárlás útján jutott az Országos Levéltár birtoklába a Kövecsesi Lukács-család levéltára, amelynek legértékesebb részét a 38 darab középkori oklevél képezi. Ezek közül 3 Árpádkori s közülük külön említést érdemel IV. Béla királynak egy, – az irodalomban mindezideig ismeretlen – 1247. évi oklevele 1383. évi átírásban. Az, oklevelek főként Abauj, Gömör és Nógrád megyék területére vonatkoznak. A levéltár újkori darabjai főleg a XIX. században lefolyt tagosításokra, úrbérváltságokra vonatkozólag tartalmaznak becses forrásanyagot. Az egykori Ruszkai Dobó-családnak ugyancsak vásárlás útján megszerzett levéltártöredékében a 38 dtrab középkori oklevél s az elég terjedelmes újkori anyag Abaúj. Zemplén, Nógrád, Gömör és Arad megyék területére vonatkozik. Az Esterházy-család pápai levéltárából származó birtokkönyvek a pápai uradalom egyes községeinek határairól, az urasági és jobbágyföldek kiterjedtségéről nyújtanak pontos leírást.
A Khuen-Héderváry-család hédervári levéltárából az Országos Levéltár szintén értékes iratanyagot vásárolt. Kiemelkedik ebből a 29 darab középkori oklevél, azután Mátyás király korából származó leveleskönyv s igen értékes az a 109 levélből álló gyűjtemény, amely külföldi fejedelmeknek, egyházfőknek Pázmány Péterhez intézett leveleit tartalmazza. Ugyanebből a levéltárból származó térképvázlatok minden valószínűség szerint Lipszky nagyhírű térképének voltak a Délvidékre, valamint Erdélyre vonatkozó első vázlatai.
Vásárlás útján került az Országos Levéltár birtokába a Szemere-család elpusztult levéltárának elenchusa, amely IV. Béla király egy eddig ismeretlen 1255. évi oklevelének regesztáját tartalmazza; a Szirmay-család szirmabesenyői levéltárának egy része, amely 4 középkori oklevelet, valamint a családtörténeten túlmenő jelentőségű újkori iratokat tartalmaz.
Ideiglenes megőrzésre vétetett át végül a Hadik-Barkóczy-család levéltárának megmaradt része, amely a két Hadik András tábornokra (1710–17941 és 1764–1840) nyújt hadtörténelmi szempontból értékes adatokat s meg kell említenünk Miksa császárnak Hadik Béla ellentengernagyhoz intézett leveleit is.
Az Országos Levéltár megvásárolt ezenfelül egy 99 középkori oklevélből álló gyűjteményt, is, amely oklevelek a délnyugat Dunántúlra vonatkoznak, tehát oly területre, amelyre vonatkozólag az 28Országos Levéltár eddig aránylag kisebbszámú oklevéllel rendelkezett.
Kiegészítés érkezett a Görgely-, Básthy- és Karácsony-családok levéltáraihoz, valamint ajándékozás révén Vukovics Sebő irataihoz. Külön meg kell említenünk a Szögyény-Marich-család levéltárához érkezett kiegészítést, amely Kray Ferenc táborszernagynak 1794–1805. évi levelezését, feljegyzéseit tartalmazza a rajnai és olaszországi hadszínterekről s így hadtörténelmi szempontból igen becses. A Széchenyi-család levéltárához vásárolt kiegészítés 32 csomóból és 5 levélmásolati könyvből áll. A levelezésben Széchenyi István 137 levele található, köztük 115 sajátkezű, ezenfelül 354 sajátkezű feljegyzés, nyugta, valamint Széchenyi Istvánhoz intézett, 1332 levél. A Máriássy-család levéltárához vásárolt kiegészítés pedig Máriássy Miklós – Rákóczi korabeli ezredes – és felesége levelezéséből áll s így hadtörténelmi szempontból érdemel figyelmet.
Az országos Levéltár ezeken a nagyobbterjedelmű, összefüggő levéltárakon kívül egyes iratokat is nagyszámban vásárolt. Ezek közül megemlítendő a nyugati Felvidék településtörténetére becses adatokat szolgáltató 17 darab középkori oklevél; egy XVII. századi formuláskönyv; Trefort Ágost valamint Eötvös József beszédfogalmazványait tartalmazó gyűjtemény; Bem tábornok levele lord Dudley Stuarthoz 1848 őszén, amelyben a magyar-angol kereskedelmi kapcsolatok létesíthetőségéről tesz, említést; fogoly francia tisztekről készült 1814. évi zsoldjegyzék; a bányavárosok 1537. évi szövetségi szerződése; a Hofkriegsrath 1848. évi átiratai a magyar kancelláriához Jellasich horváth báni és vezérőrnagyi kinevezéséről; a budai csonkatorony rabjainak 1681. évi levele Tarczy János győrmegyei alispánhoz, váltságdíjuk megküldéséért, valamint számos 1849. évi, a szabadságharcra és az emigrációra vonatkozó irat.
A közhatósági levéltárakból ezeknek az éveknek folyamán beszállításra került az egri és miskolci törvényszékeknek az ú. n. 1919. évi forradalmi bűnperekre vonatkozó iratanyaga, a budapesti kereskedelmi és iparkamara 1850–1900. éveiből származó ügyviteli iratai, valamint a törvényes rendelkezéseknek megfelelően a miniszterelnökség 1911–1944. évekből származó iratanyagának és a Szent István rend levéltárának a, hadműveletek okzta károsodások után megmaradt iratanyagai Az Országos Levéltár épületébe került ezenfelül a külügyminisztérium levéltárai is, amely azonban 1948 végéig a külügyminisztérium kezelésében maradt.
Az elmúlt évek folyamán jelentős gyarapodást ért el az Országos Levéltárnak a magyar történetkutatás szempontjából egyre értékesebbé váló filmes fényképtára is, így a Körmöczbánya és Kolozsvár városok levéltári anyagáról készült filmgyűjtemény ajándékozása útján került az Országos Levéltár birtokába. Az Országos Levéltár ezenfelül lefényképezte a garamszentbenedeki konvent hiteleshelyi levéltárának teljes anyagát, valamint a veszprémi káptalan hiteleshelyi és magánlevéltárának középkori részén kívül a jelentősebb történeti forrásértékkel bíró újkori anyagát is. Végül meg kell említenünk, hogy a hadműveletek következtében megsemmisült családi levéltárak lefényképezett középkori oklevelei felnagyíttattak és a fénymásolatok a kutatók rendelkezésére állanak.
