SZENTPÉTERY IMRE 1878–1950

Teljes szövegű keresés

3SZENTPÉTERY IMRE
1878–1950
Ez év július 14-én tudományos eredményekben gazdag s szorgalomban példaszerű tudós élet fonala szakadt ketté: Szentpétery Imre, – akit alig néhány nappal azelőtt még jó egészségben s üde munkakedvben láthattak kartársai és tanítványai, – 72. életévében váratlan hirtelenséggel elhunyt, értékes alkotásoknak egész sorát hagyva hátra s egy nagyjelentőségű munkájának befejezés előtt álló utolsó kötetét.
Hét évtizedből öt évtizedmég a történelem nagy méreteiben is tekintélyes idő! – állandó, szakadatlan, szinte napokra sem szünetelő tudományos munkában telt el, mindjárt az ifjúkor kezdetétől kezdve, egészen a halált közvetlenül megelőző napokig. Eötvös-Collegiumban eltöltött szorgalmas egyetemi évek után,melyek éppen a „századvég" idejére estek –, külföldi tanulmányút következett, melynek ideje alatt személyes kapcsolatba jut Harry Bresslauval. Ezután másfél évtizeden át középiskolai tanári működés, melynek tartamára esik többek között az Oklevéltani Naptár (1912) elkészítése és kiadása. Ezután öt évig, 1918-tól 1923-ig egyetemi katedra Debrecenben, majd 1923-tólhuszonhét éven át – a múlt tanév végéig, az oklevél- és címertan tanszéke Budapesten. Ezek Szentpétery Imre pályafutásának főbb állomásai. 1917-benmég gimnáziumi tanári 'működése idején – a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorába választotta, ugyanott 1929-ben rendes tag lett s több éven keresztül az Akadémia Történettudományi Bizottságának is elnöke volt. Rendes tagsági helyét a múlt évben újonnan szervezett Akadémiában is megtartotta. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1932-ben Áldásy Antal halála után szintén elnökévé választotta s Ő ezt a munkakörét mindvégig különös szeretettel és ügybuzgósággal látta el.
Életének külső eseményei szervesen egybekapcsolódtak tudományos munkásságával.
Tudományos működését bizonyos harmónia és folyamatosság jellemzi. Legelső munkáihoz ugyan a történetelmélet területéről vette tárgyát (Az újkor kezdete, 1901., Individuális és kollektív történetírás, 1908.), később azonban az ú. n. történeti segédtudományok területén találta meg a maga működési körét, ott is elsősorban ama tudományágak között, melyek a középkori oklevelekkela középkorban kialakuló írásbeliség eme legterjedelmesebb ágával foglalkoznak. Az oklevéltan, pecséttan, címertan, valamint az ezek megismeréséhez oly fontos chronológia Szentpétery Imrében egyformán avatott művelőre találtak.
Művei közül kétségtelenül legjelentősebb alkotása: a Magyar Oklevéltan 1930-ban jelent meg. Tulajdonképpen azonban egész addigi működése – a tanulmányok egész sora (A borsmonostori apátság Árpádkori oklevelei, 1916., Szent István király pécsváradi és pécsi alapítólevele, 1918., stb.), sőt maga a Kritikai Jegyzék is, melynek első füzete 1923-ban jelent meg,azt mondhatnánk, hogy a Magyar Oklevéltanhoz való előkészület volt. A munkán meg is látszik a ráfordított idő és fáradság: két évtized munkája. A magyar történettudománynak az utolsó évtizedekben egyik legjelentősebb alkotása, mely középkori kultúránknak egyikaddig elmellőzött és alig ismertterületét fedezte fel: az írásbeliséget, illetőleg annak legterjedelmesebb s legfontosabb ágát, a jogi írásbeliséget. Míg a magyar oklevéltan előbbi művelőinél – s nagyrészt a külföldi diplomatikusoknál isaz oklevéltan csak oklevélkritika, csak forráselőkészítés az „igazi" történettudomány számára: Szentpétery oklevéltana már az ,,okleveles gyakorlatot" a maga teljes egészében és a kultúra egészével való organikus összefüggésében veszi vizsgálat alá. Ezt már művének alcímében is igyekszik kifejezni: „A magyarországi középkori okleveles gyakorlat ismertetése", s a munka bevezetésében álláspontját részletesebben is kifejti. Az írásbeliségről, mint önálló tudományról való felfogását még világosabban kifejtette a Magyar Oklevéltan után kevéssel később megjelent tanulmányában, ahol a „Történelmi segéd-tudományok”-ról ad összefoglaló képet. Felfogásának kialakulásában kétségtelenül hatással voltak Szentpéteryre az 1920-as évek legkiválóbb diplomatikusai, munkája azonban sok tekintetben továbbvitte az írásbeliségről kialakult modern felfogást s azt egy egész korszak okleveles gyakorlatán szintetikusan végigvezette. 4A Magyar Oklevéltan a középkori magyar jogtörténet – itt is főképpen a közigazgatás és bíráskodás története – számára is sok értékes indítékot nyújthat s benne le vannak rakva az alapjai középkori latin írásunk történetének is, melynek megírása s főképpen az irodalmi emlékek írásának történetével való kiegészítése még a jövő írásbeliség kutatóira vár.
A Magyar Oklevéltan mellett Szentpétery másik jelentős alkotása: „Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke”, melynek I. füzete 1923-ban jelent meg, míg maga az I. kötet teljes egészében 1930-ban – éppen az oklevéltan megjelenésének évében – zárult le s ebben az Árpád-házi uralkodók okleveleit IV. Béla haláláig, 1270-ig mutatta be. A II. kötetből az I. füzet, mely 1943-ban jelent meg,V. Istvánnak, mint ifjabb királynak (12551270.) s mint királynak (12701272.) okleveleit tárgyalja. Az illusztris szerzőt művének befejezésében,melyen szinte élete utolsó napjáig dolgozott, – megakadályozta a halál. Műve azonban eddig megjelent részeiben is nélkülözhetetlen iránytű mindazok számára, akik a magyar korai középkor történetével bármely szempontból foglalkoznak.
A Magyar Oklevéltan megírása s a Kritikai Jegyzék első kötetének kiadása után Szentpétery Imre középkori forrásanyagunknak fontosság tekintetében az oklevelekkel versenyző másik nagy csoportjára: a történeti feljegyzésekre irányította figyelmét. Ezek területén szintén sok teendő várt a forráskritikára s Mátyás Flórián „Fontes domestici”-je óta az egész anyag megérett egy új, teljes kiadásra. A 60. életévéhez közeledő tudós – aki még a Kritikai Jegyzék befejezésén dolgozott – természetesen nem vállalkozhatott egymaga még egy ilyen hatalmas munkára s kétségtelenül más szempontoktól is vezéreltetve, munkaközösség formájában szervezte meg e nagyfontosságú forrásanyag kiadását. Ő maga csak két kisebb forrás: a zágrábi és váradi krónika kiadását vállalta, ellenben ő szervezte meg az egész publikáció kiadását, állapította meg a kiadás elveit s végezte a szerkesztés munkáját az elvi irányítástól a legkisebb nyomdatechnikai részletekig. A „Scriptores rerum Hungaricarum” két kötete (19371938.) a kiadása óta eltelt 12 esztendő alatt egyes kisebb fogyatékosságai ellenére is, nagy szolgálatot tett a magyar történettudomány ügyének.
A szorosabb értelemben vett írásbeliség és forráskritika területén kívül Szentpétery tervszerűen foglalkozott a többi segédtudományok művelésével is, s ahol maga nem tudott dolgozni, tanítványai figyelmét irányította a hézagos területekre. A heraldikán kívül, melyre egyes kisebb tanulmányaiban s egyetemi előadásaiban kitért szívesen foglalkozott chronologiával. Már legelső ismertebb, s máig nélkülözhetetlen műve: az Oklevéltani Naptár e területről való s később a Magyar Történettudomány Kézikönyve sorozatban egy külön „Chronologia”-t is írt (1923.). A tulajdonképpeni írásbeliség történetétől kétségtelenül távolabb áll a genealógia s talán ez volt az oka, hogy ilyen irányú munkássága volt a legcsekélyebb. Bár „Genealógia” címen már budapesti professzori működése első éveiben hirdetett előadást, ilyen tárgyú tanulmánya csak élete utolsó éveiben jelent meg: ,,Adalékok a paraszt családok leszármazása és története kutatásának módszertanához.” Életének utolsó dolgozatával, mely folyóiratunknak ebben a számában jelent meg, az oklevéltani problémához tért vissza.
Szentpétery Imre egész pályafutását és munkásságát első irodalmi alkotásának megjelenésétől, 1901-től élete utolsó évéig, 1950-ig valami megható egyenletesség, folytonosság és szilárdság jellemzi. Nem voltak kilengései vagy más irányban való sikerkeresései. Végtelen akaraterővel, tudással és szorgalommal haladt előre évtizedeken át egy határozott irányban, miközben önmaga is folyton fejlődött s képes volt tudományát is emelni s a Vele kapcsolatban állókat: intézményeket és egyéneket mindig új munkára buzdítani.
A magyar történettudomány egyik leghívebb munkása s a magyar tudományos munka egyik legbuzgóbb szervezője volt.
Nevét az élők emlékezetén túl munkái fogják fenntartani.
Sz. L.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages