Derekegyháza
Derekegyháza, roppant kiterjedésű, s igen szép és gazdag puszta, Csongrád vgyében, Holdmező-Vásárhely és Szentes közt. Elosztatik Belső és Külső-Derekegyháza pusztára, miután 1827-ben az egész puszta gr. Károlyi Lajos és István részére két felé hasittatott, Belső-Derekegyháza István, Külső-Derekegyháza Lajos grófnak jutván. Külső-Derekegyháza áll 10,159 47/1100 holdból, s határoztatik nyugotészakra Szentes határától, keletre a vásárhelyi közlegelőtől, délre a Belső-Derekegyházi pusztától. Külső-Derekegyháza ismét felosztatik három gazdaságra, u. m. 1. Lajoskedvi vagy Mágócsi, 2. Lajosszállási, 3. Lajostanyai majorságokra. A Lajoskedvi, melly a köznép nyelvén, a rajta keresztül kigyódzó holt folyó mederről Mágocsnak is neveztetik, áll 3481 979/1100 hold földből. Itt van egy csinos, izléssel épitett grófi kastély; egy 150 holdas angolkert; iskola a cselédek gyermekei számára, egészen a gróf költségén; egy 50 házból álló szegődményes kertésztelepitvény, uraság költségén épült lakházakkal; a kertészek esztendei bére készpénzben, élelemszerekben, s földben levén megállapitva, tartozásuk nehány napszám, leginkább pedig szakmányos munkák teljesitése. A Lajosszállási majorság 4477 735/1100 holdat foglal magában, s ennek területén létezik egy uj majorság Lászlótelek nevezet alatt, hol 25 házból álló szegődményes kertésztelepitvény van. Ezen majorságba van továbbá egy nagyszerű szeszgyár, gőzerőre épitve. E gyárépület juhmosásra is használtatik és pedig nagy sikerrel, mert a hideg napok daczára már april hónapban folyamatba szokott vétetni, a mosás ben az épületben 7 ötven akós kádakban meleg vizzel történik, s hó fejérségre tisztitja az uraság zsiros gyapjas juhait. 1833- és 1834-ben ártézi kútfurással is tétetett kisérlet, de ez a mester tudatlansága miatt nem sikerülvén, most helyette egy nagyszerű bővizű, 10 öl mély szivatyúskutja van, melly lóerő által árasztja vizét a mellette épült szeszgyárba, s ellátja a nevezett juhmosást. A Lajostanyai majorság területe 2199 533/1100 hold. – Általában a külső-derekegyházi gazdaságokban, okszerű földművelés, juhtenyésztés nemesitéssel összekötve üzetik. Azon földekre nézve, mellyek állandóul majorsági erővel munkáltatnak, következő vetésforgó divatozik: 1. trágyázott ugar, 2 repcze, 3. buza, 4. kukoricza, 5. árpa. Mindenik ága ezen előszámlált veteményeknek gazdag aratással jutalmazza a tulajdonost; átmérőleg terem egy hold föld 12 pozsoni mérő repczét, 13 p. m. buzát, 15 p. m. kukoriczát, 14 p. m. árpát. A szénatermesztés nagy területeket foglal el, s a luczerna és bükköny főágai a takarmánynak. Gyepkaszállók csak a laposabb téreken vannak; ellenben hasznosnak, majdnem nélkülözhetlennek tapasztaltatott jármos ökrök nyári és őszi takarmányául a vetett zöld kukoricza, valamint birkák és lovak számára vettetni szokott baltaczim. A földmivelés mind a 3 fő majorságban 104 bérest, 170 darab ökröt foglalkodtat, s czélszerű vas ekékkel, vas és tövis boronákkal, kapáló- irtó- és töltögető-ekékkel, vontató-taligákkal folytattatik. A föld általában fekete korhany és egészen rónaságon terül el. A birkák száma Külső-Derekegyházán 4 juhász számadó, 44 juhászbojtár gondviselése alatt, 15,500 darabra rug. Ennek szaporitása és nemesitése legkedvesebb törekvése a tulajdonos grófnak. A hágatás kitünő finom kosokkal évenként két szakban szabadon falkánkint történik kivevén a pepiniere falkát, melly kézből hágattatik, felette jegyzőkönyv vitetvén. Egy egy darab vegyes nemü és koru birkákra esik 1 3/4 font olly finom gyapju, mellynek mázsája 110-120 pengő forinton vásároltatik meg. – Külső-Derekegyháza gr. Károlyi Lajos alföldi birtokainak középpontja levén, itt székel az uradalmi felügyelő, az uradalmi juhászati intéző, mérnök, számvizsgáló. A gazdaságok és számadások vezetését egy kasznár és két ispán viszik.
