Gyoma
Gyoma, magyar mváros, Békés vmegyében, az egyesült Körösök partján, M. Túrhoz 2 1/2 mfldnyire: 950 házzal, 102 kath., 5265 ref., 233 evang., 2 n. e. óhitű lakossal, derék ref. templommal, három ref. iskolával, mellyekben öt tanitó számláltatik. Nevezetesebb épületei: az uraság házai, a városháza, vendégfogadó, serház, parochialis ház, urasági magtár, s a vármegyének egy tisztiháza. Van itt a Körösön szép tölgyfa-hid, 20 száraz és 2 olajmalom. Határa fekete agyag, szíkes helyekkel változva, s igen termékeny, de mivel lapályos, sokszor az árviz felét is elborítja. Folyóvizei: az egyesült Körös, mellyből isznak a lakosok, ezenkivül a Jokai, Csergetyű, Nagy-Iván és Német fokok, mellyek a Körösből telnek meg, s szárazságban kiapadnak. E vizek áradása ellen 2720 ölnyi gátat tart. A Körösben fognak sok potykát, csukát, keszeget, harcsát, néha kecsegét is. Vizimadarakból számosan találtatnak vadkácsák, vadludak, szalonkák, gödények, s néha hattyúk és kócsagok. Határában több halmok, s 3 elpusztult helységek telekjei látszanak, u. m. Ege, Pó és Nyárszeg, mellyek 1682-ben tétettek semmivé. Az urbéri föld 250 egész telket foglal magában, s kaszálló minden sessio után 24 hold méretett ki. Ennélfogva a lakosok vagyonosak. Földjeiket a gyomaiak már ugarolni szokták, s termesztenek tisztabuzát, kétszerest, árpát, kevesebb zabot és kukoriczát, sok kölest. Mesteremberek számosan vannak, de nagy részt nyáron mezei munkások. F. u. gr. Stockhammer Ferdinand, hanem a várost Vodianer pesti kereskedő birja haszonbérben, ki mintegy 4000 birkát, 150 darab szarvasmarhát, 200 sertést tart, ezenkivül szántat vettet a 13,000 holdnyi majorsági földjén. – Szőleje a városnak általjában 2000 akó gyenge bort terem, mellyet vagy magok megisznak a lakosok, vagy nádért elcserélik a dévaványaiaknak. Gyümölcsfák a szőlőskertekben bőséggel. Erdeje semmi sincs, fűzfák csak a gátok mellett, s innen a vagyonosabbak Körösön leusztatott ölfával, a szegényebbek pedig tőzekkel, szalmával és kóróval tüzelnek.
Egyébiránt a város igen régi, ugy hogy 1220 táján már vitettek innen Váradra tüzes vas itéletre némelly szerencsétlenek. 1682-ben elpusztulván, csak 1717-ben kezdettek ismét visszaszivárogni lakosai. Nevezetesebb szerencsétlenségei közé számlálja az 1816-iki rettenetes fergeteget, melly a torony bádogos tetejét a templomra vetvén, ezt is betörte, – s az ezután következő árvizet, valamint szinte az 1830-ki iszonyú áradást, melly egy juhászt juhaival, karámjával együtt elseprett.
