Gyula
Gyula, csinos magyar-német-oláh mváros, N.-Váradhoz 10, Aradhoz 7 mfdnyi távolságra. Nevét vagy Julia deák névtől (mivel hogy itt hajdan római gyarmat volt, bizonyitják a historia, s a földből kiásott hamvedrek, pénzek, stb.), vagy Gyula, Gila, magyar vezértől vehette, melly név (Gila) Chaldaeai nyelven vidort jelent. Régen erős vára volt, melly 1241-ben a tatárok által megrongáltatott, de 1554. I. Ferdinand megigazíttatta, 1560 pedig Kerecsényi László kapitány jobban megerősitette, hanem már 1566-ban Petraf török basa 123,000 emberrel ostromolván, 70 nap után a feljebb emlitett Kerecsényi Lászlótól csakugyan elvette, s igy 1695-ig török kézben maradt, a mikor végre ezek jármától capitulatio által hosszas bekerités után megszabadult. – 1735-ben Péró pécskai rácz kapitány e vidékbeli magyar és rácz parasztokat, azon ürügy alatt, mintha II. Rákóczy Ferencz fiát Józsefet akarná segiteni, fellázasztván: bizonyos Sebestyén István lázadási vezér a gyulai várat szinte bekeritette, s Klósz Mátyás békési alispánt az általadás végett felszólitotta, de sikertelenül; sőt a pártosok nem sokára Erdőhegynél több vármegyei felkölt nemesek, s rácz katonák által tökéletesen megverettettek.
Gyula jelenleg két részre osztatik, u. m. Magyar és Német városra. Magyar-Gyulát, Német-Gyulától egy vizárok választja el, melly hajdan a várnak szélső sáncza volt; mindenik városnak külön birája s tanácsa van. Magyar-Gyula ismét három részre külömböztetik meg, u. m. magyar város, Ujváros, melly czigányvárosnak is neveztetik, és Oláhvárosra. A városon keresztül folyik több csatornákra véve a Fejér-Körös, és nem messze tőle a Fekete-Körös, melly a Fejér-Körössel a Remetei és Keszi fokok által össze volt kötve, de néhány évekkel ezelőtt ezeknek feje a Fekete-Körösből való kiszakadásoknál betöltetett, mindazáltal az árviz e környéken lévő legelőt, réteket gyakran el-szokta önteni. Ékességére szolgál a városnak az uraság kastélya, és az ehhez tartozó gyönyörü gyümölcsös, vadaskertek, és a szép kiterjedésü üvegház. Itt a czitrom, narancsfák, s más növények megöntözésére a viz a Körösből csőveken vitetik egy kádba ló által hajtatott müszer segedelmével, innen az arra rendelt csővön, ismét a kádból a rendelt helyre lefolyván. Ugyan ezen müszer által hajtatik a viz a kert többi részeire is. A kastélyhoz közel van a régi várnak 7 ölnyi magasságú négyszegletes maradványa, mellynek keleti oldalában van egy tágas csonka torony, s ez most tömlöcz. Nevezetesebb épületek: a vármegyeház, az uraság tisztjeinek és némelly privatusoknak csinos lakházai. Mind a három vallásbeli felekezeteknek vagynak templomaik, nevezetesen a katholikusoknak van egy derék nagy szent egyházuk bádoggal fedett, s órával ékesitett toronnyal a magyar városban; továbbá mindenik városban s a kastélyban egy kápolna; szinte a magyar városban van a ref. és oláh templom is, mindenik erős anyagból s toronnyal épülve. A város nagyobb utczái kövezettek, s a Körösön derék kőhidak visznek által. Végre emlitést érdemelnek a kath. oskola mellett a régi török fürdőház, a patika, két olajmalom, postahivatal. Lisztet csak száraz malmokban örölnek.
A lakosok magyarok, németek, oláhok, kiket nyelvök (bár ritka ki magyarul nem tud), ruházatjok és formájok megkülömböztetnek egymástól. A magyarok, németek, és az előkelőbb oláhok kék nadrágban s felöltőben jelennek meg. A fejér-nép is csinosan öltözik, kivált a mesteremberek cselédjei ugyan városi módon s pompáson járnak. Asztalt közönségesen jót tartanak s borral élnek. Kézmüvesek igen számosan vannak 10 czéhekben. de czéh nélkül is találtatnak. Posztó és más portékákkal kereskedő kalmár van 4, vasáros 3. Népessége 16,000 lakos, kiknek fele kath., 1/4 reformatus, 1/4 n. e. óhitü. – Határának földe, bárha néhol szíkes is, de általjában igen termékeny fekete föld. Magyar-Gyulának van 303 2/8, Német-Gyulának 82 3/8 egész telke, mellyek három fordulóra osztatnak el. A kaszállók (minden telek után 22 hold) külön vannak kimérve, s ezeken épültek rendszerint a tanyák; hol jószágaikat tartják, s terméseiket össze hordják a lakosok. A magyar városiak legelője, s egy része a szántóföldeknek a Csorvári pusztán, Gyulától 4 mfdnyire adatott ki. E hátasabb föld levén a legelő nyáron hamar elsül, s e miatt kénytelenek a lakosok másutt árendálni; buzát mindazáltal jót és sokat terem. Szőlőskertjeik nagy kiterjedésüek, s ezelőtt borért szépen kaptak pénzt, de most a keresetnek e módja valamivel csökkent, mivel jelenleg a sikságon csaknem minden helységben találni szőlőskerteket. Gyümölcs a kertekben elég; a halászatot a többet igérők tartják haszonbérbe. Pénteken tartott heti, s országos vásárai népesek, kivált az áldozó hétben eső hires baromvásáráról, faszerszámairól, mellyeket az Erdőhátról szállitnak ide, s innen Békés, Csanád, Csongrád, Arad vármegyékbe széljelhordatnak. A 22-ik sept. vásár a gubacsról nevezetes. Őzek, nyulak bőven, s farkasok hellyel hellyel találtatnak a keletre fekvő erdőkben. Az uraság sok ezer nemesitett birkát, magyar juhot, szép szarvasmarhát, zömök lovakat, s magas nyulánk vörös sertéseket tartanak. 1801-ben a város szebb része leégett, s 1816. 29-ik s 30-ik jan. a fergeteg 86,000 f. kárt tett marhákban s épületekben.
Kik voltak Gyulának régi birtokosai, nem tudhatni. 1520 táján a Brandenburgi márkgróf György birta, s e pártolta itt legelőször a protestans vallást, mellyet később Magócsy Gáspár gyulai várkapitány, s a Nadányi nemzetség hathatósan meggyökeresitett. 1695-ben a kamara kezére jövén, 1719-ben III. Károly a várat, várost, a hozzá tartozó uradalommal együtt Harukkern János Györgynek adta, ki is egy linczi péknek a fia volt, s a cs. k. proviant-kormánynál főtisztséget viselt. Magyar indigenává lett 1722. Bárói rangra emeltetett 1729. Végre 1732. a nem rég (1715.) visszaállitott Békés vármegyének főispánjává tétetett. Már 1723-ban volt királyi adománylevele, de mivel abból sok helyek kimaradtak, ujat nyert 1736-ban, mellynek erejénél fogva e következő helyeknek jutott birtokába, u. m. Gyula, Fövényes, Ölyved, Apáti, Sz. Benedek, Béregyháza, Alabián, Gyürkehely, Békés, Endrőd, Berény, Gyúr, Kamuzt, Dánfok, Csatár, Tőgye-Nyárszeg, Szentes (Csongrádban), Sz. Fábián, Ecser, Veresegyháza, Donát Sz. László, Tőke, Hekéd, Derekegyházának egy része (Csongrádban), Bölvény, Szeghalom, Táas, Balkány, Torda, Kis-Környe, Öcsöd, Szarvas, Káka, Báboczka, Félegyháza, Tatárszállás, Csaba, N. és K.-Podány, Földvár, Borot, Gyán, Veszely, Gerendás, Kigyós, Eperjes, Kerekegyháza, Szabadka, Gyarmat, Pázmán, Ösvény, Bucsa, K. és N.-Harang, Gerla, Mezőmegyer, Sz. Miklós, K. és N.-Décse, Doboz, Csorvás, Körös-Ladány, Méhes, Kis-Károly, Gyoma, Ege, Nagy-Telek, Vésztő, Mágor, Tartsa, Edeles, Németi, vagyis Nemes-Kereki, Bélmegyer, Félhalom, Póhalom, Szénás, Kis és N.-Csákó, Királyság, Kondoros, Murony, Halásztelek, Sima, Simasziget, Csejt, Orosháza, Székudvar (Aradban) Peczér, Gyiret, Sz. Király, Sz. Márton (Aradban), Szent Tamás, Pél, Elek, (Aradban). – Báró Harukkernek 1775-ben a férjfi ágon magva szakadván, a fennemlitett birtokok a leány ágra mentek, s jelenleg is birja. Nevezetesen Gyulának mostani birtokosa gr. Venkheim Ferencz.
