Izsaszeg
Izsaszeg, magyarosodni kezdő tót falu, Pest-Pilis vmegyében, kevéssé laposban, délről hegy alatt fekszik, Pesthez keletre 3 mfld, s ut. p. Kerepes. Határa 5620 hold, mellyből 2860 hold szántó, 500 h. rét, 460 h. legelő, 200 h. szőlő, 1600 hold erdő. A határ keleti és nyugoti része homokos, déli része agyagos; terem rozsot, zabot, kevés kukoriczát, jó dohányt. Egyébiránt szántóföldjei hegyes és oldalas részekből állván, a záporok által nagyon rongáltatnak. A falu alatt folyik a soha ki nem száradó Rákos vize. A helység a gödöllői uradalomhoz tartozik s van még itt az uraságnak 2 pusztája, u. m. Nyiregyháza erdőből álló és Tápio-Sz.-György, uradalmi birka-majorral. Egyik egyik puszta 2000 holdra terjedhet. Népessége a helységnek 1467 r. kath., 2 ref., 9 zsidó. Van itt kath. paroch. templom, 1 pálinkafőző-ház, vendégfogadó, és 4 vizimalom. Az ugynevezett Katona-Parlagi hegyen számtalan dombocskák léteznek, mellyekben csupa csontok találtatnak, jeléül, hogy itt a régi korban is nagy ütközet történt. De nevezetesb ennél azon nagy ütközet, melly itt 1849-ben épen nagypénteken történt az osztrák főtábor, és a Görgey, Klapka, Damjanich, s Aulich vezérsége alatt álló magyar seregek közt. Ugyanis hg. Windischgrätz osztrák tábornagy minden hadtesteit egyesitvén, 60,000 emberrel a cserháti erdős dombokat és hegyeket erősen megrakta, s kulcsául igen erős állásának Izsaszeget választá. A magyarok két izben rohanták meg e csaknem bevehetlen álláspontot, de mindannyiszor visszaverettek, míglen Aulich hadtestétől segíttetve harmadszor szuronynyal foglalták el az izsaszegi tetőket; minek következtében az osztrákok Pest felé vonultak vissza, mindegyik rész mintegy 700 halottat hagyván a csatamezőn.
