Nagy-Sáros
Nagy-Sáros, tót m. v. Sáros vgyében, Eperjeshez északra 1 mfdnyire, a Tarcsa mellett, 2515 r. kath., 88 evang., 202 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Nagy emeletes kastély. Számos nemes udvar. Szántóföldjei hegyesek, s közép termékenységüek; legelője, erdeje elég; lakosai közt sok timár, varga, posztós és kertész számláltatik. II. Béla idejében királyi város volt, de szabadságát Zsigmond alatt, kinek pénzsegedelmet adni megtagadott, elvesztette. II. Rákóczy Ferencznek kedves lakhelye vala, s itt is fogatott meg 1701-ben, mint azt látni Eperjes leirásánál. Mostani földesurai a gróf Wolkenstein örökösök. – A városon fölül északra, egy magas, fenyves erdővel benőtt hegy tetején áll a régi és sok tekintetben nevezetes sárosi vár. Ez 8 ölnyi magas bástyával, s több toronyforma fellegváracskával van körülvéve; de 1660-ban a vár maga bizonyos közkatona vigyázatlanságából puskapor által levegőbe repült. Azért most csak omladékok, a vár udvarában ribizke s püszke bokrok találtatnak, s egy mély kút, melly igen jó vizet szolgáltat. A várból elragadó kilátás esik a Tarcsa gyönyörü völgyére, és Sáros nagyobb részére.
