Mező-Tur
Mező-Tur, magyar mezőváros K.-Szolnok vmegyében, rónaságon a Berettyó mellett, Szolnokhoz 4, Pesthez 16 mfdnyire. Népessége 16,150 lélek, kik közt 1200 r. kath, 14250 reform., telkesgazda 818, házas 1137, lakó 829, kézmüves 428 s ezek közt 60 korsós, kereskedő 10. Van itt a reformatusoknak igen szép templomuk, mai izlés szerint épült vigyázó toronnyal; egy r. kath. anyatemplom, sör- és pálinkaház. Egészen róna határa 75,408 74/100 hold; s ez két részre oszlik, u. m. felső- és alsó város határára. A felső részi határ kiterjedése 37,704 37/100 hold (1200 négyszögölével), mellyből 7945 41/100 h. szántóföld, a kaszálló, melly szántóföldekkel együtt van kiadva 4413 26/100 h., a városi legelő, miután az uraság részére 2040 kiszakittatott, 10531 70/100 h., szőlő 669 h. 693 négyszögöl. Erdő az egész határban nincsen. A felső részi urb. föld 22890 43/100 hold. Majorsági szántóföld 2539 4/100 h., hat helyen levő részint kaszálló, részint legelő 12,275 7/100 h. Dotationalis föld van 15 1/8 urbéri telek. Az alsó részi város határa épen annyi, mint a felsőé, azzal a különbséggel, hogy ez szabályozva soha nem lévén, mind a szántó, mind a kaszáló és legelő a lakosok birtokában van. Szántó- és kaszáló földje (1600 négyszögölével) 6148 hold, a többi legelő; 553 h. 200 négyszögöl szőlő. Dotationalis föld szinte annyi mint a felső részen. A föld fekete aczélos s hires buzát terem; homok az egész határban nincs; legelője sok helyt vad szíkes, melly a Berettyó és Körös kiáradásainak ki van téve. A Berettyó félkörben keriti a várost vámhiddal; a Körösön pedig tüzi és épületi fa, vályu, deszka szállittatik, néha még gabonával terhelt dereglyék is járnak rajta. Mind a két folyó közel a városhoz összeszakad a Turtői dombnál. Népes országos vásárt 4 tart, jan. 1., máj. 1., aug. 1. és nov. 1. s a kitüzött nap bár mellyik napjára is esik a hétnek, a vásár ha csak nem ünnep, mindig hétfőn; hetivásár pedig kedden és pénteken tartatik. A turi marhavásár országszerte hires. A felső részt I. Mátyás királytól fogva a Kállay család birta, de 1847-ben megváltá magát a város; az alsó város 1/2 a kir. kincstáré s évenkint 6000 pgő forintot fizet; másik fele gr. Erdődy Györgyé vala, de ettől örökös szerződés mellett 1845-ben megváltá magát a lakosság.
