ELŐBESZÉD.
ELŐBESZÉD.
Alig készűlt az eddig kijött magyar könyvek között valamellyik, nagyobb készűlettel, súllyosabb akadályokkal, terhesebb költséggel, és sanyarúságosabb időben mint ez. A’ mi a’ készűleteket illeti, még 1790dik esztendőben nyomtattattam vala felöle, az első tudosítást: meg akadályoztattatván pedig mostani oktató székemnek felállítása által, darab időig igyekezetemben, ismét újj tudosítást nyomtattattam 1794dikben: ennek is sikeretlen foganattyát tapasztalván, szélessebbre feszítém ki szegezett vitorlámat, ’s úgy véllekedtem, hogy talám majd ha a’ Haza látni fogja munkámat, kedvezőbb indúlattal fog hajolni annak felsegéllésére, ’s végre hajtására. Nem is tsalatkoztam meg egészen reménységemben; de még is sok emberi konkolyok akadályoztattak, a’ kiket tsak az idő írthat ki Hazánkból. Hogy a’ Tudosok, és a’ jó Hazafiak különös tulajdon levelezéseimen, ’s útazásaimon kivűl, tett lépéseimet nyilván láthassák, és azokból meg itéllhessék, mennyire törekedtem vala, munkámnak hasznos, és igazságos voltáért. Ime ide iktatom kérésemet, mellyet már harmadik Tudósításom mellet, kinyomtatva az egész Hazában elszéllesztettem:
„Minthogy nékem az egész Hazában minden Helységeket, és egyéb nevezetes tárgyakat is személyesen el járnom lehetetlen: Lekszikonomat sem akárnám pedig héjjánosan, vagy fogyatkozásokkal ki nyomtattatni; mert így sem az Ország, sem pedig én a’ kivántt tzélt el nem érhetnénk. Kérem annakokáért alázatos bizodalommal a’ Tekintetes Urat, méltóztassék a’ járásabéli falukat nevezetességeivel, és tulajdonságaival egyetemben Pestre Deák, vagy Magyar nyelven meg küldeni. Illy formán, hogy elő fordúllyon:
Először: A’ Helységnek Neve. 2: A’ lakosoknak neme, ha p. o. Magyarok, Németek, vagy Tótok e’? 3. A’ főldes Uraság. 4. A’ Hit, vagy Vallás. 5. A’ Falu környékeinek, és a’ Szomszéd Faluk távollétének meg határozása. 6. Hány nyomásra (Calcatura) van fel osztva a’ Falunak határja? mit terem leg inkább? mit középszerűen? mivel bővelkedik? és mi nélkűl szűkölködik? végre hol árúllyák el Vagyonnyaikat? ’s a’ t. hogy így a’ magam munkájával, egybe hasonlítván, némelly pontra nézve az enyímet belőle tökélletesíthessem. Hogy ha ílly formán a’ (prśdiumokat,) pusztákat, nagyobb majorságokat, hegyeket, erdőket, folyó, és álló vizeket is, (ha járásában vagynak) a’ Tekintetes Úr egyszersmind tökélletesen meg kűldeni méltóztatnék, véghetetlenűl le kötelezne az által, mind engemet, mind pedig a’ Hazát; mert így annakutánna bátor bizodalommal, és hiba nélkűl adhatnám ki az egész Országot, annak minden Vagyonnyait, és tulajdonságait.
Terhesnek fog talám a’ Tekintetes Úr előtt tettzeni szíves kérésem, de ha e’ kis Fáradságnak jóltévő következéseit bőlts itéllete szerént meg fontollya, melly sok jó Hazafiak fogják áldani érette! mert ki nem kedvellené, ha az egész Országot egy könyvben, mint valamelly tűkörben szemlélheti. Kérem egyszersmind alázatosam a’ Tekintetes Urat, méltóztassék az ide rekesztett Alázatos jelentésemet is, hazafiúi nemes Szívére venni, és azt járásában minden birtokos, vagy tehetős, Papi, és Világi Urak előtt hathatósan előmozdítani; mint hogy egyéb aránt ílly számos ezerekben kerűlő hasznos munkát készíteni, és kinyomtattatni igen súllyos vólna. Viszont én is a’ mennyire tsak tehetségem engedi, a’ Tekintetes Urnak fáradságát, és nemes indúlattyát meg jutalmaztatni el nem mulatom.
Nem határoztam ugyan meg Jelentésemben, mikor fogom ki adni Munkámat, mivel előre nem tudhattam, mennyi idő alatt lészen elegendő költségem? és mennyi idő alatt útazhatom bé az előttem esméretlen vidékeket? De már minekutánna azt, mind Felséges JÓZSEF Királyi Fő Hertzegsége, mind Hertzeg, és PRIMÁS ő EMINENTZIÁJA, mind más Hazánknak Papi, és Világi Naggyai (a’ hol már személlyesen meg fordúltam) különös kegyelmességgel fogadni, és jótétemények által fel segélleni méltóztatnak; el tökéllett szándékom, hogy abból egy kötetet, a’ jövő Medárdusi Pesti Vásárkor, az egész Hazában széjjel küldözvén, minden érdemes Hazafiakkal, a’ kik kivánnyák, közölhessem, és várakozó reménységeknek eleget tegyek. Igen szívesen kérem tehát a’ Tekintetes Urat, hogy a’ járásabéli A. B. Cz. Cs. D. és E-betűkkel kezdődő falukat, hegyeket, erdőket ’s a’ t. a’ jövő Szent Mártoni Pesti Vásárkor, azoknak hív magyarázattyával, és a’ jelesebb épűleteknek feljegyzésével, kezemhez küldeni méltóztassék; bizonyos lévén felőle, hogy e’ betses szívességét, és fáradságát annak illendő helyén háládatosan fogom nyilvánítani.
Midőn a’ Tekintetes Úrnak, Hazánk javára tárgyazott betses tudósító magyarázattyát, és igyekezetemnek előmozdítását ismét szívesen kérném, ’s magyar nemes Szíve szerént bizodalmasan reményleném, igaz tisztelettel, és hív szolgálatra való készséggel vagyok Pesten 18-dik Septemb. 1795.“
Melly kevesen segéllették ekkor igyekezetemet, felőle az első kötetnek elején az előbeszédben emlékezetet tettem. Ámbár a’ leg hitelesebb, ’s leg nevezetesebb kútfőkből dolgozgattam vala; mindazáltal, sok azokban foglaltatott mostani hibákért nékem kelletett szenyvednem; ’s hogy az illyen vádokat ki kerűlhessem, ismét újj kérést nyomtattattam, sőt az Újságokban is olvasható vala, illy formán:
„Igen szívesen, és tartozó tisztelettel kértem vala én tavaly minden Tekintetes Nemes Vármegyéket, és Tit: Szolga Bíró Urakat, hogy járásaikat minekelőtte MAGYAR ORSZÁG Leírásának elsö Kötettye ki nyomtattatnék, hitelesen leírva, akár deák, akár magyar nyelven, a’ köz jónak előmozdításáért, és azon kivűl illendő jutalomért meg küldeni ne terheltetnének. A’ kérdések, mellyekre feleleteket kértem, ezek valának: I. Hogy hívják a’ helységet? II. Magyarok e’, németek e’, vagy tótok Lakosai, vagy pedig elegyesek? III. Kitsoda a’ földes Ura? IV. Mitsoda Hiten, vagy Valláson vagynak? Melly faluk, és Városok fekszenek leg közelebb hozzá? és mennyire? Hány nyomásra, vagy ugar szerre van fel osztva határja? mit terem leg inkább? mit középszerűen? Mivel bővelkedik, és mi nélkűl szűkölködik? végre hol árúllyák el vagyonnyaikat? ’s a’ t. E’ kérdésekre való feleleteket, meg nyertem némelly T. N. Vármegyéktől, és így a’ magam munkájával, egybe hasonlíthattam, ’s a’ hol szükséges volt, az illyen hiteles tudosításokból a’ Helységeknek leírását tökélletesíthettem.
Már most a’ második Kötet következik a’ sajtó alá, mellynek nyomtattatása Decemberben kezdődik, előre jelentem tehát mindeneknek, hogy az F. betű után következő Helységeknek leírásait az Ó, és Ö betűig meg jobíthassam; mert ezeken a’ betűkön kezdödő Helységek lesznek a’ második Kötetben. F. G. Gy. H. I. J. K. L. Ly. M. N. Ny. Ó. Ö. és a’ kik jószágaikról, vagy Hazájokról valamelly dolgot bé iktatni kivánnak, akarattyokat tellyesíthessem. Kérettetnek annakokáért minden jó Hazafiak, hogy e’ fontos, szűkséges, és hasznos igyekezetet lehetőképen előmozdítani, és tökélletesedéséhez segélleni ne terheltessenek: annyival inkább, mivel nékem minden helységeket személlyesen el járnom lehetetlen; és így ha hív tudosításokat nem nyerhetek, nints mód benne, hogy kinek kinek akarattyához, ’s itélletéhez magamat szabhassam.
A’ melly hibák az első Kötetben elő fordúlnak, azokat a’ negyedik Kötetnek végén, egy Tóldalékban fogom helyre hozni, a’ mint a’ könyvnek elő beszédgyében jelentettem. De már a’ második, és több kötetekben örömest szeretném, sőt leg főbb gondomnak tartom, hogy a’ jobbításokat ki kerűlhessem, és így mind a’ birtokos, mind pedig a’ vevő Urakra nézve, a’ kivántt tzél bé tellyesíttessék. Ha pedig többszőri esedezéseimre, és a’ Felséges Királyi Helytartó Tanátsnak két ízbéli ajánlásaira, tudósításokat nem nyerhetek, lehetetlen, hogy közönségesen eleget tehessek mindeneknek. Mindazáltal a’ kifogásoktól, szabad, és mentt lészek, mint hogy eleget tenni erőm felett is törekedtem. –
Bízom a’ Tekéntetes Nemes Vármegyéknek, és Tudósoknak hiteles segedelmeikhez, ’s közönségesen a’ jó Hazafiaknak nemes indúlattyokhoz; és a’ kik igyekezetemet hasznos tudósításokkal segélleni fogják; én is munkámmal kivánok fáradságokért kedveskedni, sőt a’ nyertt segedelmeket annak illő helyén ki is fogom nyomtattatni: a’ ki tartozó hív tisztelettel, és szolgálatra való készséggel vagyok, Pesten 2dik Septemberben 1796.“
Azt parantsolá azonban a’ Felséges Királyi Helytartó Tanáts nékem, hogy munkámból, az első kötetet, minden Vármegyéknek, Királyi Városoknak, ’s Kerűleteknek haladék nélkül küldgyem meg: minthogy már a’ munkámnak tökélletesítése végett kegyes Királyi rendelés tétettetett. Számos Vármegyéknek, és K. Városoknak által adtam, vagy el küldöttem vala már én azt akkor, még minekelőtte a’ parantsolat felől senki, nem is gondolkozhatott; a’ hátra lévőknek pedig a’ Posonyi Ország Gyűlésére küldöttem, melly alkalmatossággal ismét újj esedezéseket myomtattattam, a’ mint itt szóról szóra következnek.
„Minekutánna a’ Felséges Királyi Helytartó Tanáts, Hazánknak, a’ Közjónak, a’ nemzeti, és tudományi előmenetelnek előmozdítása eránt való kegyes gondoskodása szerént Magyar Ország Leírásának tökéletesítése végett, 25dik Oktoberben 1796. a’ 22932dik szám alatt, kőltt Királyi kegyes parantsolattya által, közönségesen az egész Hazában rendelést tenni méltóztatott; szerentsém van a’ Tekintetes Nemes N. N. előtt alázatosan esedezni, hogy valamint az első kötetbéli hibákat; úgy a’ több kötetekre nézve következő tudosításokat is, leg újjabb nyomtatott, ’s az A betű alatt ide rekesztett kérésem szerént, minél elébb lehet, hazafiúi buzgó indúlattyok által Pestre megkűldeni méltóztassék. Kiváltképen ez okokból:
1ször Mert az előfizető Urak többnyire megneheztelnének, ha a’ második kőtetnek kiadását sokára halasztanám, én pedig ezek’ kivánságaiknak eleget tenni lekötelezett vagyok segedelmeikért, és hozzám való bizodalmokért, minthogy mászszor, vagy más Könyvírónak, nem fizetnek előre; e’ nélkűl pedig nagy, és fontos kőltségű munka neheszen készűlhet. És így, hogy mind a’ Felséges Királyi Helytartó Tanáts kegyes parantsolattyának, mind pedig az előfizető Urak, és a’ Haza kivánságának eleget tegyek, nem Detzemberben, a’ mint már kihirdettem vala, hanem Februariusnak 10dik napján 1797. fog kezdődni a’ második kötetnek nyomtattatása, mindazáltal a’ Pesti Medárdusi Vásárkor, kiki kezéhez veheti, és így, a’ melly tudosításokat jókor meg nem nyerhetnék, azoknak a’ helységeknek megjobbításaik, tsak a’ tóldalékban fognának előfordúlni.
2szor Lehetetlen lévén tőlem, hogy magam személyesen minden helységeket, ’s pusztákat eljárhassak, munkámnak tzéllya pedig az, hogy abban az egész Országnak helységeit tulajdon neveik alatt, mint valamelly tűkörben szemlélni lehessen, a’ nevezetesebb Városoknak tőrténeteivel egyetemben; mints mód benne, hogy mindenek kívánságainak eleget tehessek, hiteles tudósítások nélkűl, annyival inkább, mivel e’ tárgyra nézve szűk, és munkámtól külömböző intézetű kútfőink vagynak.
3szor. Valamint Hazánk tökélletes leírásának, mind az Országnak voltaképen való esméretére, mind pedig a’ kereskedésre nézve sok, és nevezetes hasznai vagynak; úgy a’ hibák, mellyeknek kikerűlhetése, illy széles, és akadályos tárgyban, hiteles tudósítások nélkűl, épen lehetetlen, sokaknak kedvetlen indúlatot okoznak; de a’ mi nagyobb a’ fel tett tzél sem tellyesedik bé, sem a’ Hazára, sem pedig munkámra nézve.
4szer. Az az Ország Törvénye is, melly a’ nemzeti nyelvnek terjesztésére nézve hozattatott, és a’ melly Törvény engemet e’ nagy munkának elkészítésére ismét felélesztett, méltó reménységet nyújtott nékem, hogy a’ Haza, a’ Törvény által meghatározott, ’s kihirdetett tzéllyát eszközlő munkámat nem fogja segedelem nélkűl elnézni. Igen kegyelmesen gyámolítá a’ Felséges Királyi Helytartó Tanáts, munkámat, valamint minden köz haszonra intézett jó igyekezeteket éleszteni szokott: Elöször 1794-ben 5dik Septemberben az 19464dik szám alatt, kőltt kegyes rendelésében; másodszor 1795ben 26dik Juniusban az 13034dik szám alatt, harmadszor leg közelebb a’ fent említett szám alatt; mert
a) Igen böltsen tudgya, melly sokféle hasznai vagynak az illyen munkának.
b) Tudgya azt is, melly súllyos, és sok akadályok alá vettetett, annak kidolgozása, és nyomtattatása.
c) Tudgya azt is, melly sok tűrést, állandó kedvet, és költségeket kíván e’ munka, ’s szabad légyen megvallanom, nem könnyen áldozza fel valaki, mind vagyonkáját, mind egésségét a’ köz haszonért. Ez a’ fő oka, hogy a’ nevezetesebb Magyar könyvek nem szaporodhatnak, mert az Írók többnyire mind tulajdon káraikkal dolgozván, akkor vetik ki a’ tollat búsan kezeikből, midőn a’ Hazának leg többet szolgálhatnának, nem lévén sem ösztönök, sem segedelmek. Öt külömbféle tudósításokat, és kéréseket nyomtattattam vala már ezen kivűl 1790dik esztendőtől ólta munkám eránt; a’ Magyar, és Német Újságokban is kihirdettetett vala; de az a’ meg gyökerezett bizodalmatlanság, melly Hazánkban, a’ nagyobb, és költségesebb munkák eránt elterjedt, minden jó igyekezeteket elfojt; és így sem a’ nevezetesebb Magyar Írók, sem pedig a’ hasznosabb könyvek nem szaporodhatnak.
Esedezem, sőt reménykedem utóllyára a’ Tekintetes, Nemes N. N. előtt, méltóztassék jó igyekezetemet szívére venni, és munkámat betses tudósítása által, hitelesebb voltokért, a’ készítő Uraknak tulajdon neveik aláírásával bóldogítani. Ne kételkedgyenek tovább a’ felől, hogy a’ munka költséges, és terhes volta miatt, el nem készűl, ’s a’ tudósítások haszontalanokká lesznek, mert az bizonyosan ki fog nyomtattatni, ha én változó egésségem miatt belé halnék is, és így ne nézze el a’ Tekintetes Nemes N. N. béhúnytt szemmel annyi esztendők ólta tett fáradozásomat, munkámat, és költségeimet. Minthogy tsak ugyan elkell a’ munkának készűlni, hadd légyen haszna vehető, ’s Hazánknak, Nemzetünknek is javát, és előmenetelét eszközlő könyv. A’ ki, midőn a’ Tekintetes Nemes N. N. betses, és bóldogító segedelmét illendő alázatossággal kérném, a’ leg hívebb tisztelettel vagyok. Pesten 23dik Novemb. 1796.“
Utólsó különös kérésem ez vala.
Minden Karban, és Rendben helyheztettetett T. N. Vármegyéknek, Királyi Városoknak, és Kerűleteknek különös tiszteletre méltó Úri meg hitt nagy érdemű Deputátusaihoz intézett alázatos kérése az alább megnevezettnek.
„Vévén leg közelebb a’ Felséges Királyi Helytartó Tanátsnak Budán 25dik Oktoberben 1796, a’ 22932dik szám alatt, minden Tekintetes Nemes Vármegyékhez, Királyi Városokhoz, és Kerűletekhez kűldött, ’s velem is közlení méltóztatott leg újjabb igen kegyes rendelését, e’ folyó hónapnak 21dik napján, mellyben az parantsoltatott nékem, hogy a’ melly T. N. Vármegyéknek, Királyi Városoknak, és Kerűleteknek MAGYAR ORSZÁG Leírásának első kőtettyét még meg nem kűldöttem volna, minden idő haladék nélkűl, által küldgyem, azzal az alázatos kéréssel, hogy valamint az első kötetbéli hibáknak meg jobbításokat; úgy a’ több kötetekre nézve meg kívántató tudósításokat igen szívesen kérjem.
„Jó eleve tellyesítettem vala ugyan én ezt, és némelly T. N. Vármegyékre nézve nem foganat nélkűl; munkámnak első kötettyét is szívesen elküldözgettem, a’ mint lehetett; de minthogy mindenüve alkalmatosságom nem adódott, egyébaránt is sokféle terhes költségeimnek enyhítésére, ide Pozsonyba szállítottam által a’ még hátra maradott könyveket, olly édes reménységben lévén, hogy az öszve gyülekezett Uraságok a’ kézhez szolgáltatást, meg tenni méltóztatnak.
„Minthogy pedig a’ második kötetnek nyomtattatását az előfizető Urak miatt sokára nem halaszthatom, azonban a’ Felséges Királyi Helytartó Tanátsnak kegyes parantsolattya szerént, a’ tudósításokat is ez után nagyobb bizodalommal reménylhetem, igen szívesen kérem a’ Tekéntetes Urat, hogy az ide zártt két esedezésemet, ha lehetséges, haladék nélkűl elküldeni méltóztassék. Egyébaránt kifogyván az időből, mind a’ közjóra intézett munkám sikeretlenűl, mind pedig a’ Felséges Királyi Rendelés reám nézve, késedelmesen tellyesíttetnék. Mert a’ melly tudósításokat leg fellyebb a’ jövő Februáriusnak kezdetéig kezemhez nem nyerhetek, az első kötetbéli jobbításokkal egyetemben, tsak a’ Tóldalékba iktathatom bé, és így a’ késedelem mind az Országra, mind a’ munkára, mind pedig reám nézve nagyon akadályoztató lenne. Bizonyos, és meg nyugtató reménységet nyújt nékem annak meg fontolása, hogy ez Ország Gyűlésére egybe sokasodott Uraságok, mind az Országnak gyámolai; a’ közjónak hathatós előmozdítói, ’s követhezésképen alázatos, és jóra tzélozott esedezésemet sem fogják vigasztalás nélkűl elnézni: valamint a’ múltt Ország Gyűlésén is alázatos esedezésemet a’ Magyar tanító Székeknek, a’ rend szerént való Tudományok közzé lett felemeltetése végett, igen kegyesen elfogadták, és tellyesíteni méltóztatták. Nem lehetett illy igen, nagy jótéteményt háládatosság nélkűl elnéznem, ’s ez vala ismét újjabb indító eszközöm Magyar Ország leírásának kidolgozására, mellynek elsö kötettyében előfordúló hibákat, kegyesen elfogják nézni, mind azok a’ tudós Uraságok, a’ kik esmérik, mind a’ Hazánkról írtt könyveket, mind pedig azt böltsen meg fontollyák, melly sok akadályokkal szövettetett öszve ez a’ munka? Ha pedig a’ Tekintetes Nemes Vármegyéknek, ’s Királyi Városoknak, és Kerűleteknek tudósításaihoz jókor szerentsém lejénd, valamint eddig, úgy ez után is minden tehetségemet fel fogom áldozni, hogy mind a’ Felséges Királyi Helytartó Tanáts reménységének, és igen nagy kegyelmének, mind pedig a’ tudósító Urak kívánságainak, egész lehetőséggel eleget tehessek, a’ ki különös tisztelettel vagyok, Pesten 23dik Novemberben 1796.“
Hogy ha minden olly híven, és olly buzgó indúlattal tellyesítené a’ reá bízott dolgot, mint én tellyesítettem erőm felett is mindeneket; kétség kivűl foganatossabb lehetett vólna törekedésem; de ámbár megbízott emberem vala Posonyban e’ végett; még is szerentsétleníttettem általa. Mind az által T. T. Döme Károly Úr, a’ Posonyi Fő Semináriumbéli V. Prśfectus tellyesíttette annakutánna, a’ mint hozzám írtt leveléből az Érd. Olvasó nyilván láthattya: tulajdon szavai a’ többek között ezek: „Minden nyomtatványt, melléje tévén az Úr által küldött, nyomtatott tudósításból egyet egyet, bé takartam külön külön egy árkus tiszta papírosba, ’s mindenikére kivűlröl ezeket a’ rendeket írattam fel: A’ Fels. Kir. Helytartó Tanátsnak Rendeléséből tartozik e’ jelenvaló könyvnek Szerzője minden T. N. Vármegyéknek egy egy nyomtatványt ingyen szolgáltatni munkájából, ’s erre való nézve tétetik le itt Tek: Nemes N. Vármegye számára ez az első kötet, kérettetvén alázatosan a’ T. T. Ablegatus Urak, hogy ezt, a’ midőn vissza téréndenek, az említett T. N. Vármegyének béajánlani méltóztassanak. A’ még hátra lévő kötetek is, megfognak küldettetni, mihent elkészűlnek.“ Érzékenyen panaszolkodik annakutánna ez az Érdemes Jó Hazafi, melly súllyos vala kérésemnek tellyesítése! söt így sajnalkozik a’ Magyar munkáknak Szerzőjik eránt; „Óh vajmi nehéz nálunk, még ingyen is eladni a’ könyvet!“ már ez valóban igen akadályos, és elég ínséges állapot. –
Nyughatatlan kételkedésben lévén, ha vallyon minden T. N. Vármegyék, ’s K. Városok, ’s a’ t. kezekhez vették e’ bizonyosan munkámat, és esedezéseimet; ismét ki nyomtattattam vóltt esedezésimet, és úgy küldözgettem el vagy Posta, vagy más alkalmatosságok által.
Történtt azomban, hogy a’ Felséges Királyi Helytartó Tanáts, azt parantsolá nékem, hogy munkámat minden emberi erőtől kitelhető gonddal, és a’ leglehetőbb szorgalommal dolgozzam ki; ’s mind a’ T. N, Vármegyékkel, mind egyebekkel, egyenesen hivatalbéli levelezésbe ereszkedgyem Eleget akarván tenni e’ Királyi Rendelésnek is, ismét újjabb esedezéseket készítettem, az időhöz, és környűlállásokhoz képest, mellyek itten következnek.
Nro. 572.
TEKINT. NEMES VÁRMEGYE!
TEKINT. NEMES VÁRMEGYE!
„Meg igértem vala utóllyára 1796dik esztendőben 23dik Novemberben, azután pedig 1797dikben 14dik Jánuariusban költt, ’s nyomtatásban kiosztogattatott esedezéseimben, hogy MAGYAR ORSZÁGNAK LEÍRÁSÁT bizonyosan elkészítem; ígéretemet meg is tartottam, és már a’ kéz írásoknak egy része az Universitásnak könyvnyomtató házában vala, ’s Juliusnak végéig 1798dikban az egész Munka ki lett volna nyomtatva: ha a’ Felséges Királyi Helytartó Tanátsnak akarattyát, ’s rendelését munkám eránt jókor meg nem tudtam vólna.
„Ennek az egész munkának az a’ tzéllya; hogy MAGYAR ORSZÁGNAK külömbféle szép tulajdonságai, termései, történetei, és viszontagságai, ’s külömbféle nevezetességei világosságra hozattatván, a’ Nemzet a’ maga Hazáját jól esmérje, a’ pénznek nagy fogyatkozása, a’ kereskedés által enyhíttessék; azok, a’ kiknek módgyok nintsen, hogy az Országot béútazhassák, e’ munka által kívánságjok tellyesíttessék; ha valamelly Vármegyéről, vagy Helységről, vagy annak földes Urárol van a’ szó, azt a’ könyvben azonnal feltalálhassák; (mert senki sem tudhat mindent,) a’ kik különösen a’ Városoknak rövid történetyeit óhajtyák, tzéllyokat megnyerhessék, a’ kik valamivel kereskedni kívánnak, tudhassák, hol? mi? és mitsodás nemű terem? hol árúlhattyák el vagyonnyaikat? és mennyi messzeségre esik? ’s a’ t. A’ kűlföldiek is Hazánkat e’ munka által közelebb megesmérvén, a’ kereskedésre még inkább felindíttassanak, és a’ pénzt kebelünkbe terjesszék széjjel ’s a’ t. Ezeken a’ hathatós okokon kivűl az Országnak Törvénnye is tellyesíttetik a’ Magyar Nyelvre nézve; mely fontos Törvény a’ nevezetesebb, és hasznosabb magyar könyvek nélkűl, üress tsalóka harang szó; sőt a’ Nemzetnek is kissebbséget okozhatna idővel. Valóban elég nagy ideje már, hogy a’ több nemesebb érzetű Nemzeteknek szembetűnő példáik után, valaha mi Magyarok is felébredvén a’ mély álomból, ollyan munkáknak készítésére szentelnénk erőnket, mellyek idegen nyelvekre fordíttatván, általok a’ Nemzetnek, hasznot, betsülletet, és a’ Nemzeti nyelvnek is előmenetelt szerezhetnénk! Minden tárgyak között, tsak nem a’ leg szükségeseb, és hasznosabb vólna MAGYAR ORSZÁGNAK LEÍRÁSA, mert ez a’ Kereskedésnek a’ kúltsa, ez a’ Haza esméretének az ösvénnye; és a’ nemzeti előmenetelnek is eszközlője. Boldog Isten! még is találkoznak ollyanok, a’ kik ezt által látni nem akarják, még akkor is, minekutánna a’ Felséges Királyi Helytartó Tanáts e’ munkát először 1794dikben, 5dik Septemberben az 19464dik szám alatt; másodszor 1796ben 26dik Juniusban az 13034dik szám alatt; harmadszor 1796dikban 25dik Octoberben a’ 22923dik szám alatt költt Királyi kegyes Rendelések által, az egész Országnak pártfogásába, ’s előmozdításába különösen ajánlotta.
„Leg inkább három akadályokat tapasztaltam vala én, mellyek jó, és valóban hasznos igyekezetemet hátráltatták: és a’ mellyeknek elháríttatásokért a’ Tekintetes Nemes Vármegye előtt, az igazságnak ki szolgáltatása eránt való kegyes indúlattyához bizakodván, tellyes reménységgel esedezem! Az első akadály ez: Nem kell az Országnak titkait, és annak jó leíráfel fedezni; mert ezt a’ szomszédok idővel, ha ellenségeink lesznek, torkunkra forraszthattyák. Második akadály ez: Nem kell a’ Földes Uraknak neveiket, és azoknak birtokaikat megkűldeni a’ Könyvszerzőnek, mert ezekből sokféle perlekedések támadhatnak. Harmadik akadály ez: Nem akarják sokan, hogy az Ország is tudgya mit bírnak. Sőt néhol más okokból is akadályoztattatott munkám; de a’ mellyek, minthogy nem orvosolhatók, elő sem hozom.
„A’ mi tehát az elő akadlyt illeti; fájlalható dolog, hogy azok is féltik az Országot, a’ kik annak valóságos titkait által nem látván, ollyan igyekezetet akadályoztatnak, melly az ő szerentséjeket is, vagy leg alább hasznokat akarattyok ellen is eszkőzli. Sehol sem fordúl elő az én munkámban az Országnak belső ereje, sem a’ Városoknak népessége, sem a’ Lelkeknek száma, sem a’ jövedelemnek summája, sem egyebek; mellyek felől tsak legkissebbet is gyanakodni lehetne; és így nem kellene a’ fördő vizzel ki önteni a’ gyermeket is, melly a’ Hazának közönséges hasznára születtetett; hanem buzgó, igaz hazafiúi apolgatás által szükség azt a’ maga tökélletességére emelni. A’ második akadály is feneketlen, mert soha sem nyert még senki jószágot könyv által, ha tsak törvényes Levelek által birtokát meg nem bizonyította: de nem is keresett; mert minden ki nevetné; és én, nem is tettem ki munkámban a’ Nemzetségeknek kereszt Neveiket; ’s ha néhol a’ mostani földes Úr helyett, a’ vólt más földes Úr neveztetik, arról sem tehetek; mert mindenektől az újj tudósításokat annyi sok esedezéseim után sem nyerhettem meg: és épen ez okból kívánnya most a’ Felséges Királyi Helytartó Tanáts munkám kinyomtatásnak halasztását mintegy a’ jövő Novemberig; hogy némelly Vármegyék, mellyek a’ múltt fegyverkezés által megakadályoztattatván, tudósításaikat az egész munkához még meg nem küldhették, bizonyosan, és jó móddal, ’s könnyen megküldhessék. A’ harmadik akadályra nézve kedveket tölthetem mind azoknak, a’ kik magokat a’ Tekintetes Nemes Vármegye előtt jelenteni fogják: de én úgy véllem, hogy feje lévén a’ földes Úr a’ maga Helységeinek, ’s birtokának; szép is, helyes is, szükséges is azt tudni; sőt a’ Nemzetségeknek is díszt szolgáltat, mert általa nevezetesíttetnek. Itéllye meg maga a’ Tekintetes Nemes Vármegye; ha vallyon nem érdemli e’ meg a’ közönséges tudósítást, egy ollyan igyekezet; melly az egész Nemzetnek hasznát, és előmenetelét eszközli; annyival inkább, minthogy a’ Felséges Uralkodó Királyi Hatalom is kíványa, és már számosabb Vármegyék, ’s Uraságok szívesen meg is küldötték. Én senkinek munkáját sem kívánom ingyen, hanem valamint eddig, minden Tekintetes Nemes Vármegyéknek, és Városoknak is, a’ Királyi Rendelés szerént munkámat megküldöttem, vagy által adtam; úgy a’ hátra lévő köteteket is szívesen megküldöm. A’ kik pedig a’ tudósításokat dolgozták, neveik alá írásokból, úgy is meg tudom, mind azokat az Érdemes jó Urakat; és így rész szerént könyvekkel, rész szerént a’ jelesebb Városoknak rajzolattyaikkal, vagy a’ mint tetszik, kész pénzel is szívesen ki fizetem mindnyájokat, sőt személyesen is meg köszönöm. Mert elvégezvén már a’ munkának ki dolgozását, most azon vagyok, hogy az Országot ismét újjonnan, és egésszen bé útazzam; ’s valamint a’ Királyi, úgy a’ nevezetesebb mező Városokat is; nem külömben a’ Kastélyokat, Várakat, és jelesebb vidékeket, magam lerajzolván, Bécsben jelesen ki metszettessem, a’ mint már ez igyekezet is szép folyamatban van: sőt ha némelly hibák maradnának a’ munkában, útazásom által helyre hozhassam. – Ezek szerént reménykedem a’ Tekintetes Nemes Vármegye előtt, vegye nemes, és a’ Hazának hasznát eszközlő érzékeny szívére, jó igyekezetemet; annyi esztendőktől ólta tett fáradozásaimat, magam megerőltetésével tellyesített sok költségeimet; sőt egésségemnek, ’s mindenemnek feláldozását! Méltóztassanak a’ jövő Juliusnak, vagy Augustusnak végéig, vagy ha lehetséges, hamarább is, jóltévőleg meg kűldeni ezekre a’ régi kérdésekre való feleleteket, akár Deák, akár pedig Magyar nyelven: I. Hogy hívják a’ Helységet? II. Magyarok e’, németek e’, vagy tótok, vagy elegyesek Lakosai? III. Kitsoda a’ földes Ura? IV. Mitsoda Hitben, vagy Vallásban vagynak? V. Melly faluk, és Városok fekszenek legközelebb hozzá? és mennyire? VI. Hány nyomásra, vagy fordúlóra van felosztva határja? VII. Mit rerem leginkább, mit középszerűen? hegyes e’, vagy térséges; agyagos e’? vagy homokos a’ földgye? van e’ erdejek, fájok, szőlejek: ’s a’ t. vagy nintsen? és mitsodások? VIII. Mivel bővelkedik, és mi nélkül szűkölködik? végre hol árúlják el vagyonnyaikat? Hogy lehetne megjobbítani mind a’ földet, mind a’ hasznot, mind pedig a’ kereskedést? ’s a’ t. Hogy ha én ezekre a’ kérdésekre való feleleteket a’ Tekintetes Nemes Vármegyétől megnyerhetem, minthogy személyesen, minden helységeket, ’s egyéb nevezetes tárgyakat bé nem járhatok, azon leszek tellyes igyekezettel, és szorgalommal, hogy az Országnak kívántt tzéllya, és haszna lehetőképen tellyesíttessék. Egyébként ezt a’ szövevényes, és terhes nagy munkát, nem egy ember; de egy Társaság sem tellyesítheti hibák nélkűl.
Az eddig Hazánkról készűltt munkákban mintegy 7536 Helységek találtatnak: és azok között is, melly számosak az ollyanok, mellyeket tsak neveikről lehet esmérni? e’ pedig nem esméret: az én munkámban ellenben 12530 lakó helyeknél több fordúl elő, és a’ mennyire lehet környűlállásaival eggyütt, nem tsupán név szerént; következésképen, most van az az alkalmatosság, hogy egy költséggel, ’s egy úttal, ollyan MAGYAR ORSZÁGNAK LEÍRÁSA készíttessék, melly a’ Háza kívánságának, ’s reménységének eleget tegyen, és közönségesen használhasson. Ha pedig alázatos esedezésemnek tellyesítését meg nem nyerhetem, úgy elfojtatik a’ jó Hazafiakban a’ magyar, ’s más nyelveken is készítendő nevezetesebb munkáknak eredete, ’s foganattya; mert tanúlni fognak szomorú példámon. De mire szolgálna az Ország Törvénye is, ha tsak papíroson marad, és nem tellyesíttetik –? Egyébaránt is igen kevesen lévén a’ Magyar könyveknek Vevői, elég súllyos akadályokkal kell a’ Magyar Íróknak küszködniök, mellyeket én, és más egyéb akadályokat is, kikerülhettem vólna, ha e’ munkámat nem Magyar; hanem Német nyelven botsátottam vólna Világ eleibe; és nem olly sok fáradsággal lett volna terhesebb, minthogy a’ német Nyelvet, mind Lőcsén, mind Kassán, mind pedig kivált a’ Pesti Universitásban, mint annak a’ nyelvnek is Professzora nyilván tanítottam. De az illyen hasznot Hazámhoz tartozó kötelességem szerént örömest fel áldoztam.
Élesztő jó reménységet nyújt nékem a’ Haza nagyobb Részének hozzám mutatott kegyes hajlandósága, mellyel az Ország Gyűlésein is esedezésemet tellyesíteni méltóztattak, most annyival inkább, mivel e’ munkámnak tökélletes elkészülhetését, mind maga ő Felsége, mind a’ Felséges Magyar Kanczellária, és a’ F. Királyi Helytartó Tanáts, mind pedig minden igaz Magyar jó Hazafiak kivánnyak! az idő pedig, a’ szükség, és a’ szomszéd Nemzeteknek jeles példáik, mintegy kénszerítenek mindnyájunkat. Kitsoda fogna tehát még is ellene gátot vetni? tsupán az, a’ ki a’ dolgot nem érti, ’s fél a’ napnak fénnyétől is, hogy őtet jóltévőleg ne elevenítse! –
Szerentsém van magamat a’ Tekintetes Nemes Vármegyének betses pártfogásába, ’s a’ tudómányi előmenetet kedvellő jó Uraknak szíves indúlattyokba ajánlani, a’ ki leg hívebb tisztelettel, és igaz szolgálatra való készséggel vagyok. Pesten 7dik Febr. 1798.“
Nro. 579.
NAGYSÁGOS KIR. TANÁTSOS, ÉS VICZE ISPÁNY ÚR!
NAGYSÁGOS KIR. TANÁTSOS, ÉS VICZE ISPÁNY ÚR!
„A’ mint egy részről igen hasznos, és szükséges az egész Hazára nézve, MAGYAR ORSZÁGNAK helyes Leírása; úgy szinte súllyos is, söt egy embertől mindgyárt egyszerre, épen lehetetlen lévén annak tőkélletes tellyesítése! kénteleníttetem Nagyságodhoz mély alázatossággal fojamodni; hogy a’ Tekintetes Nemes Vármegyéhez az 572dik szám alatt bényújtott alázatos esedezésemet, bölts ítéllete, ’s a’ köz jót igazgató, és előmozdító hazafiúi kegyes indúlattya szerént tellyesíteni méltóztassék. Jól tudom én azt, hogy a’ Tekintetes Nemes Szolga Bíró Urak egyébaránt is elég sokféle ügyekkel, ’s foglalatosságokkal megterheltetve vagynak; de nem lévén más mód, hogy a’ fenn említett munka, a’ Megyét voltaképen esmérő jó Uraknak segedelmeik nélkűl, a’ maga tökélletességére emeltessék; lehetetlen, hogy mindeneknek kívánságaik bétellyesedgyenek; lehetetlen, hogy a’ Haza is a’ maga hasznát, és én is kivánt tzélomat elérhessem! Ha pedig a’ tudósításokat jókor meg nyerhetem; vajmi sokféle jóltévő hasznai lesznek e’ munkának, az egész Hazára nézve; vajmi sok Hazafiak fogják áldani hamvaikat, a’ kik segedelmemre voltak; mert hiszem ki ne látná, hogy az illy szövevényes, nagy munkát egy ember elnem bírhattya, és így leg szebb érdeme, tsak úgyan a’ Tekintetes Vármegyékre fog idővel is hárámlani.
Ellenben, ha olly számos esedezéseimet is elhallgatná a’ Haza, midőn annak hasznát, díszét, és javát keresem; valóban menthetetlenek maradnánk a’ vadtól: mert nem könnyen ajánllya fel magát akarki is egy olly számos esztendőkig tartó munkára; nem könnyen áldozza fel a’ buzgóbb jó Hazafi is, mind vagyonnyát, mint életét, mind pedig egésségét! Mennyi nagy ideje, hogy szűkölködünk egy jeles szótár nélkűl, és még sem tökélli el magát senki; noha Páriz Pápaival meg nem elégszik. Most van Nagyságos Uram az az ídő pont, mellyben Nagyságod a’ Hazának, és közönségesen minden Magyaroknak nevezetes segedelmet szolgáltathat! és valóban sokkal könyebb annak tellyesítése; mint sem azt akármelly maga járását esmérő jó Úr, mintegy mulatságból ne tellyesíthetné.
„Én mindnyájoknak neveiket, valamint azokat a’ Tekintetes Nemes Vármegyéket, és Uraságokat is, a’ kik segedelmemre hajólni méltóztattak, munkámban bé fogom iktatni. Alázatosan esedezem egyszersmind, hogy valamint az első kótetnek jobbításait, úgy a’ következő kötetekhez tartozó tudósításokat is egyenesen hozzám méltóztassék küldetni Nagyságod; mert egyébként az időből könnyen kiszorúlhatnék, minthogy Októberben már az egész munka egyszerre fog nyomtattatni. A’ mappa (földkép) pedig már Juliusban készen leszsz. Az én szolgálatra való készségem határ nélkűl való, valamint tiszteletem is, mellyel változhatatlanúl maradok. Pesten 19dik Martziusban 1798.“
Nro. 581.
TEKÉNTETES FŐ BÍRÓ ÚR!
TEKÉNTETES FŐ BÍRÓ ÚR!
„Még 1790dik esztendőben nyomtattattam vala először egy kérő tudósítást MAGYAR ORSZÁGNAK LEÍRÁSA eránt, és azolta lehetőképen foglalatoskodom, ’s minden módokat elkövettem, hogy az Országnak helyes, és igaz képét terjeszthessem a’ Hazafiaknak elejekbe; de minden erőlködések, fáradozások, és költségeknek tellyesítése után is tsak úgy lehetek bizonyosan nyertese tzélomnak, ha a’ Tekintetes Úr is a’ maga járását nékem voltaképen leírva megküldeni méltóztatik. A’ régi kérdések, mellyekre a’ Tekintetes Úrnak betses feleletét alázatosan kérem, ezek valának: Hogy hívják a’ Helységet? Magyarok e’, Németek e’, vagy Tótok Lakosai, vagy pedig elegyesek? Kitsoda a’ földes Ur? Mitsoda Hiten, vagy Valláson vagynak? Melly Faluk, és Városok fekszenek leg közelebb hozzá, és mennyire? Mit terem leg inkább? mit középszerűen? Mivel bővelkedik, és mi nélkűl szűkölködik? Hol árúllyák el vagyonnyaikat? és hányadik (Classisba) Osztályba számláltatik? ’s a’ t.
„Lehetetlen lévén, hogy egy olly igen terhes munka a’ Tekintetes Solga Bíró Urak’ segedelmeik nélkűl voltaképen, és tökélletesen el készűlhessen; azok által ellenben sokkal hasznosabbá, ’s igazabbá is tétettetik, még pedig igen könnyű móddal; méltán reménylhetem, hogy a’ Tekintetes Urnak munkáját én illendőképen meg jutalmaztatván, kedves Hazájának híréért, Hazafiainak hasznokért, és a’ Közjónak ’s hírnek előmozdításáért, sok és fontos foglalatosságai között is, szíves, és a’ nemzeti előmenetelt eszközlő kérésemet tellyesíteni, ’s nékem Pestre Szeptemberig meg kűldeni méltóztatik. Mellyet ha meg nyerhetek, élesztő balzsamja lészen annyi esztendők ólta tett igyekezeteimnek; viszont én is ígéretemet, a’ Tek. N. Vármegyéhez, az 572dik szám alatt kűldött kérésem szerént örömmel fogom tellyesíteni, a’ ki különös, és a’ legméltóbb tisztelettel maradok. Pesten 10dik April. 1798.“
Nro. 587.
NAGYSÁGOS KIRÁLYI TANÁTSOS, ÉS NAGY TEKINTETŰ VICZE ISPÁNY ÚR!
NAGYSÁGOS KIRÁLYI TANÁTSOS, ÉS NAGY TEKINTETŰ VICZE ISPÁNY ÚR!
„Miólta én MAGYAR ORSZÁGNAK LEÍRÁSÁHOZ kezdettem, lehetőképen iparkodom, hogy azt Nemzetünknek hasznára méltókpen elvégezhessem. Nem kéméllettem sem egésségemet, sem vagyonkámat, hogy Hazámnak szolgálhassak; ’s vajmi gyakorta alkalmatlankodtam esedezéseimmel; mert híteles Tudósítások nélkűl, e’ munkát hibák nélkűl elvégezni, lehetetlen. Nagyobb része az egész országbéli Vármegyéknek kegyesen fogadta esedezéseimet; és a’ mellyek eleinte hidegen fogadták is, már az idén, rész szerént a’ Felséges Kir. Helytartó Tanáts által, rész szerént egyenesen hozzám, a’ Tek. Szolga Bíró Urak neveik aláírásával megkűldeni méltóztattak. Ugyan is már régen ki vólna az egész munka nyomtatva, (minthogy én mindennel, sőt még Hazánk’ Földképével is készen vagyok,) de vajmi fájdalmasan esik mind a’ Földes Uraságokra, mind az Olvasókra, mind reám nézve, ha a’ munka nem igaz. Alázatosan esedezem annakokáért utóllyára NAGYSÁGOD előtt, (minthogy a’ munka Februáriusnak kezdetével 1799. tovább való haladás nélkűl nyomtattatni fog) könyörűllyön rajtam, és Nemzetünknek javát, e’ Tek. N. Vármegye’ Leíratásával, és hozzám: Ex Officio: in Negotio Literario, lejendő békűldésével, kegyesen segélleni méltóztassék.
Mihelyt a’ munka ki kerűlénd a’ sajtó alól, azonnal kötelességem szerént, vajmi szívesen fogok vele kedveskedni mind azoknak, a’ kik e’ munkát elősegéllették: és ha valamelly fogyatkozás lejéndene benne, a’ Tóldalékban mind híven, mind szorgalmatosan helyre fogom hozni. Én utólsó erőmet is kész vagyok reá fordítani, hogy Magyar Országnak Leírását vóltaképpen elkészíthessem, ’s általa minden jó Hazafiaknak szolgálhassak: tsak módot méltóztassanak adni, hogy a’ hiteles Tudósítások, és azoknak jókor kezemhez lett szolgáltatások által kinek kinek igazságot szolgáltathassak. Reménykedem ismét, ’s tellyes bizodalommal bízakodom NAGYSÁGODNAK a’ Hazai, és Tudómányi előmenetel eránt buzgó szives indúlattyához, mellyért mind kivált képpen én hóltig, mind pedig sok ezer jó Magyarok számtalan áldásokat fognak örömmel ereszteni az Egekre! tsak hogy ez a’ fontos, és nagy munka voltaképen elkészűlhessen. Ne mellözze el NAGYSÁGOD Uram terhes foglalatosságai között is esdeklő kérésemet; hogy ha én még az idén kezemhez vehetném a’ Tudósítást, valóban kedvek’ tellyesedésével fogják olvasni mindenfelé a’ munkát, mellynek elkészítése most annyival is könnyebb, mivel a’ mezei Gazdáskodások végekre hanyatlanak. Midőn NAGYSÁGODNAK e’ kegyes Jótéteményéért újjolag esedezném, tellyes reménységgel, a’ legbuzgóbb indúlattal, és tisztelettel vagyok.“ Pesten, 9dik Oktobr. 1798.
Ennyi sok kéréseket, ’s más mennyiféle terhes tusakodásokat kellett tennem: hogy munkámat voltaképen tehessem közönségessé. Találkoztak számosan a’ kik ellenem felládzattak; mert a’ dolgot nem értették, vagy érteni nem akarták; és sokan e’ munkát az eddig Hazánkról készűltt könyvekkel öszve nem hasonlították. Reám nézve ez is jól esett, gyakorta hasznosak a’ kissebbítések; mert ha indúlatainkat felszánttyák, a’ bogáts kórók helyett kedves gyűmöltsöket származtatnak. A’ győzedelem nem bosszúállás; hanem békeségse tűrés által, tétetik állandóvá. –
Jó eleve hozzá készítettem vala én magamat mind az éretlen hibásításoknak tsendes elszenyvedéséhez, mind az agyarkodó irígység nyilainak megvetéséhez. Nevemet sértegethetik, de engemet épen meg nem szomorítanak; annyival inkább épen meg nem akadályoztathattak. Messze felűl emel minden véllekedéseken tulajdon érzékenységem, ’s nem is annyira panaszképen emlékezem vólt bajaim felől itten: mint inkább a’ környűlállásoknak fel fedezésekért, hogy ügyemet, ’s vóltt állapatomat a’ tudós, és jó szívű Hazafiaknak kinyilatkoztassam, ’s ez által is jobbító tudósításaikat ujjolag kérjem, ’s egyszersmind igyekezetemet ezután is méltó pártfogásokban ajánllyam. Mert nem tsak azt tettem vala fel tzélúl, hogy munkámat ki botsáthassam; hanem, hogy a’ mennyire lehetséges, idővel is a’ hibáktól megtisztogathassam.
Élly jó egésségben kedves Olvasó! és ha igyekezetemet segéllheted, ne vond meg azt Hazádtól, a’ mellynek előmenetele, ’s haszna minden igaz Hazafinak kötelessége; némellyeknek pedig öröm, sőt élet adó gyönyőrűség.
A.
